Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
1364. jú! fins 10. 5 Péntek Selyemlesen Zászlók lengenek a vár ormán. Eyy egész nyarat betöltő programmal vendégeit várja és köszönti Gyula. A Tiszántúl. Sopronja mindössze néhámy éve hallat egyre többet r, nagáról. Itt a tavalyi nyár programja is gazdag volt. i íz Erkel Diákünnepségek, (L népi és tánczenekarok feszti oálja, valamint a táncverse: t,y sok új színnel gazdagította .1963 eseménysorozatát. A jó tapasztalatokat felhasználnál Gyula a megyei és az or szó igos szervek támogatásával réz idén tovább növeli ha- zánki hírét, népünk vendégszeretetét. A Várfürdő, mely egymagában is egész nyarat betcütő progamot képes adni, csodálatos környezetével, igen jó Szolgálatot tesz a munká- bavi elfáradt emberek felüdülésBre. A fürdő gyógyhatásúvá1t, a környezet kellemességével, Gyula bebocsátást kér a •fürdővárosok sorába. A gyula iák és a Gyulán üdülők ezen a nyáron azonban nemcsak fi Izikálisan frissülhetnek fel. A nyár nagy programot tartogat a látogatók valameny- 'iHyiének. S itt az üdülés a pihenés mellett elsősorban a város egyre erősbödő kulturális élete az, amely mágnesként vonzza a hazaiakat és a külföldieket. A várjátékok megszervezése, az Eszperantó Nyári Egyetem rendezése és a többi igen jelentős kulturális esemény látogatottsága egyre jobban azt tanúsítja majd, hogy Gyula a kulturális élet fellendítésében történelmi hagyományaink ápolásával a Körös-völgy egyik igen tekintélyes városa lesz. Néhány évvel ezelőtt a DélZtaglóban, nem messze a Bos- nyáík tértől, a Telepes utca elején van egy italbolt. Förtelmes hely. A belépőt trágár beszéd, el-eicsukló danászás, sűrű cigarettafüst és tömény szeszpára fogadja. Amennyiben az a célja, hogy berúgjon, fordulhat is vissza — dolgavégezetten. Ha marad, bal kéz felől találja a söntéspultot, mögötte az i talos- pcicot. Hiszik, nem hiszik, még egy sor almuska, utasüdítő és birslé is van rajta. Ügy, ahogyan három évvel ezelőtt felrakták. A bejárattal átellenes oldalon foglal helyet a pénztár. Elhelyezése rendkívül célirányos. Innen az egész hadszíntér áttekinthető. A pénztár mellett apró fűliké, katerlrálüveggel berakott ajtaján felirat: „Iroda. Üzemegységvezető”. Á kassza másik oldalán meghatározatlan színű, karú és eredetű függöny különíti el a mellékhelyiségeket. Ezek ablakai a bérház udvarára néznek és higiéniai meggondolások alapján, állandóan nyitva tartják őket, a ház lakóinak kimondhatatlan örömére. A termet néhány asztal és szék teszi még otthonosabbá, mivelhogy ez nem közönséges talponálló, hanem kisvendéglő. A berendezést ízlésesen egészíti ki és dekorálja a pénztár mögötti falra felszegezett plakát. Azzal vigasztalja a látogatót, hogy az alkoholizmus — gyógyítható betegség! I NYÁR kelet-Alföldön alig találtak valami mutatnivalót az idegen- forgalomnak. Lám csak, menynyi mindennek feltáródott már a története a gyulai várban és környezetében. Csupán egy momentum: Erkel Ferenc Bánk bánjának gyulai komponálása, s 1848-tól kezdődően olyan kulturális megmozdulások sora, melyek ugyan rövid életűek voltak, de hírül adták az országnak Gyula életét, törekvését. És ezekben a napokban, amikor a vár fokáról felcsendül Erkel szép melódiája a Hazám, hazám ... dallama, érezzük majd valamennyien, hogy Gyulán a mi népünk történetének legszebb napjai tárulnak fel. Igen, a legszebb napokra emlékezünk, s arra, hogy a mélységesen gyűlölt Habsburg-di- nasztia uralkodásának végül is a Tiborcokból álló nép vetett véget, amely ma Gyulán is a saját sorsát igazgatja, és kiemelkedő gazdasági, kulturális eredményeivel járul hozzá az ország mai jó híréhez. Az emberek igen nagyra értékelik azt a törekvést, amely a gyulaiakat áthatja történelmi múltunk istápölására. Van azonban egy új Gyula is, amely a felszabadulástól kezdődően él, dolgozik. A közéletben erről a Gyuláról is essen egyre többször szó, mert az idei nyár eseményeit ebben az esetben talán jobban megértik az emberek. Sokan megismerhetik majd az idei gyulai programból, hogy a Dél-Tiszántúlon, történetesen Gyulán, milyen magas fokon izzik a felszabadult nép tehetsége, a gazdasági és a kulturális életben egyaránt. Dupsi Károly Ez a butik talán épp külleme következtében — valóságos aranybánya. Nyitástól zárásig tömve van. Törzsiközönsége állandó, csak a razziák ritkítják átmenetileg. Több pénzt hoz a vendéglátóiparnak, mint sok reprezentatív körúti szálloda. Az üzletvezetőt kivéve, a személyzet nőkből áll. Derekasan megállják a helyüket, ékes bizo_ nyítékául annak, hogy a fizikai fáradalmakat és a lelki megrázkódtatásokat a gyengébb nem képviselői általában könnyebben viselik el, mint a férfiak. A „gyengébb nem” ez esetben inkább csak költői szóhasználat. A borkimérő, a fekete hajú Ancika például az imént egymaga hajított ki az utcára két drabális,. részeg markecolót, akik ismételt tilalma ellenére, káromkodva snóbliztak az egyik sarokban. Az italboltban jelenleg tartóz, kodó vendégek egyenkénti ismertetése túlságosan unalmas kriminológiai tájékoztató lenne. Ehelyett vessük tekintetünket a Verébre. Ott üldögél az egyik asztal mellett. Nem vesz részt az általános zsivajban. Szolgálatban van, vár valakit. Honnan kapta csúfnevét? Talán, mert hatalmas, idétlen törzséhez, gorillakarjaihoz képest aránytalanul kicsiny madárfejjel látta el a természet? Vagy az al. világ gyengéd célzásaként, hogy agysejtjeinek állománya körülJárkáltam a békéscsabai Kazinczy utcában, s időnként felpillantottam a vakolatlan téglafalra, ahonnét a lehúzott redőnyök tekintettek vissza rám. Gépzörej, s emberi hang sem hallik. De az egyik délutánon mintha a redőnyöket felhúzták volna, és jókedvű lánynevetés csapott az utcára. Asszonyok járkáltak az úton, meg-megálltak az ablak előtt. — Jé... pillék. — Selyemgubók — mondta egy másik és szakszerű magyarázatba kezdett a gubótenyésztősről. Elindultam én is selyemlesre, titkait kutatni a hangtalan békéscsabai gyárnak. Gubószezon — Azt hiszem, tényleg ez a legcsendesebb gyár a városban — válaszolja Mázán György üzemvezető. A gyárudvaron szárított fodormenta illatát érzem és a köménymag édeskés illata csapja meg orromat — Erre megyünk — és a szín alatt én üstöknek látom, gőzben sárga és fehér színű gubók áznak. Ez a fojtás — adják meg a szakszerű magyarázatot. Az ajtó előtt három asszony fehér zacskókat fűz össze. — Mennyi ideig tart a gubószezon? — Már végefelé járunk, de mindössze három-négy hétig. — Honnét érkezett a gubó? — Egész Tiszántúlról, mintegy 120 mázsa. — Mennyi van egy kilóban? — Egy kilóban? — halk szóbélül a verébével egyenlő? Mert máskülönben semmi hasonlatosságot nem találunk közöttük. Köztudomású, hogy az utcák, parkok szürke, fürge, rokonszenves kis madara sem idült alkoholista, sem gátlástalan bűnöző, sem aljas szadista. Márpedig ezek a jelzők a Verébre mind ráillettek. Nyílt az ajtó, az új vendég a pénztárig törte magát és gyorsan belépett az irodafülkébe. Jóllehet elegáns öltözéke kirítt ebből a környezetből, jövetelére senki sem figyelt fel. A részegek reflexei lassan működnek. Nemsokára az üzletvezető, magas, hajlott hátú, citrom orrú ember kidugta a fejét és intett Verébnek. Beengedte az irodába, ő maga kijött és hátát az ajtónak vetve, beszélgetésbe elegyedett a pénztárosnővel. Odabent megkezdődött a tárgyalás... — Most tehát mindent ért, ugye? — törölte meg izzadó homlokát jó félóra múltán az ügyvéd. — Az a feladata, hogy bejusson a lakásba és ártalmatlanná tegye az öreget meg a kutyát. Akkor háromszor felgyújtja és leoltja a szobában a villanyt. Én öt perc múlva ott vagyok. Akkor maga olajra léphet, a feladatát teljesítette. Világos? (Folytatjuk)) mítgatás, felveszek én is egyet, megpróbálom megsaccolni, de szinte súlytalan és ha ráfújnék, talán szállna is. Aztán Mázán György üzemvezető mégis válaszol: — Egy kilóban mintegy 550— 600 darab van. De jöjjön, megmutatom az egész folyamatot. A terem hűvös és itt tudom meg, hogy a gubó pillézik és a hím megkeresi a párját, aztán az anya lerakja a petéket, mintegy 600— 800 darabot! A párokat összegyűjtik, zacskóba teszik, majd jövő nyáron a petékből újra hernyó lesz és aztán adják ki egy-egy dobozzal a tenyésztőnek. Egy dobozban 26 ezer darab hernyó van. Ez a töméntelen mennyiségű apró „féreg” kétóránként megeszik 60—80 kiló eperlevelet. Szekszárdi asszonyok Még játszok egy pár pillanatig a számokkal, számolgatom, hogy vajon akkor a hat hét tenyésztési idő alatt hány kiló eperlevél kell, de aztán abbahagyom. Az üzemvezető az ajtóban ülő három asz- szonyra mutat, úgy mondja: — Szekszárdiak. — ? — Évek óta ide járnák, a jövő évi tenyésztésre szánt petezacskókat fűzik össze. — Mennyit kell összefűzniük? — Mintegy 300 ezer darabot — válaszol Kléznj Vencelné. — Mióta csinálja? — Már 1938 óta és minden évben jövök Csabára. — És télen mit csinál? — Mind a hárman állandósak vagyunk. Akkor pedig kartonokat, amibe a hernyó kerül, majd pedig zacskókat ragasztunk, amit most használunk fel. Van munka mindig. Weibert Andrásné 1954 óta ál- landós, ő még csak kétszer volt Csabán. Szűcs Istvánné pedig már majdnem 20 év óta csinálja ugyanezt a munkát. — Tetszik a város, asszonyok? Egymás szavába vágva mondják: szép a Körös-part, szelesek az utcák. — Mert nálunk, Szekszárdon bizony girbék-görbék — mondja Klézni Vencelné. Selyemruha — Már kevesen vagyunk a gu- bórésznél, hiszen a szezon lement — világosít fel Mázán György, de A békéscsabai vasutas dolgozók szorgalmasan készülnek a XIV. vasutasnapra. Erre az alkalomra külön vállalásokat tettek, s most e2eket igyekeznek teljesíteni. A személyvonatok indításánál 98 százalékos eredményt értek el a vállalt 97 százalék "helyett. A kocsikihasználási tervet 96,3 százalékra teljesítették, s ez egy százalékkal múlja felül a vállalást. A MÄV Fűtőház dolgozói a Szocialista üzemrész címért versenyeznek. A fűtőháziak a vasutasnap tiszteletére vállalták, hogy balesetmentesen látják el a szolgálatot, javítják aztán odahív mégis egy lányt, hogy ő már itt van egy éve. Sass Hona kétegyházi kislány már egy éve állandó dolgozója a „Gubógyárnak”. Szereti munkáját. Mikor megkérdem tőle, elpirul, de aztán válaszol: — Még nem volt selyemruhám, de szeretnék venni. — Vajon van-e valaki az itt dolgozók között, akinek volt selyemruhája? — Kérdezzük meg Kati nénit — mondja az üzemvezető. Kati néni, azaz Oswald Katalin 1912 óta dolgozik ebben a szakmában. Bejárta az egész országot. A selyemtenyésztést még az olaszoknál tanulta és úgy beszél a Tolna megyei földbirtokos, Be- zerédi Pál miniszteri meghatalmazottról, aki saját birtokán valósította meg először a gubóte- nyésztést, mintha ma történt volna. Kati néni most szomorú. 1949- ben ment nyugdíjba, és bizony kicsi a nyugdíj. Azzal pótolja, hogy minden nyáron itt van a gu- bógyárban. Szemérmesen mondja: — Nem is tudnám elképzelni, hogy ne legyek itt. — És a fiatalok megtanulják ezt a szakmát? — Meg hát. Csak idő kell hozzá. — S mondja Kati néni, volt már hernyóselyem ruhája? — Nem volt nekem, de nem is fáj. Volt azoknak, akiké valamikor a gyár volt. Most meg az orvosok használják a selyemfonalat gyógyításhoz. Azt mondták a lányok, hogy már nem is divat. * Fenn a raktárban hatalmas kupacokban osztályba sorolva áll a gubó. Egy gubóról 800—1000 méter hosszú selyemszálat húznak majd le. Rámutatok a gubóha- lomra. — Lesz még ebből az idén selyem? — Lesz bizony — válaszolja Kati néni —, már nemsoká’ szállítjuk a tolnai selyemgyárba. A pillék az összefűzött zacskókban még repdesnek egy kicsit, nemsokára újra lehúzzák a rolókat, csend lesz a gubógyárban, csak majd az édeskömény illata száll át a kerítésen s megint találgatjuk, vajon mi történik odabenn? Dóczi Imre munkájuk minőségét. Az ifjúsági brigád is részt vesz az ünnepi műszakban és erre külön vállalást tett. A tehervonatoknál eddig Aranyos János, és Kozma Mihály brigádja tűnt ki szorgalmas munkájával. Mindkét kiíl- lektívában jó a munkafegyelem, a brigád tagjait rendszeresen oktatják. A MÁV Utasellátó dolgozói is készülnek a vasutasok ünnepére, három brigád versenyez egymással a vállalások teljesítéséért. Boldizsár Gyula ■%>C$Q<$áSa.tQgp , MŰKÉIG (ptMaföUkus htweg.é'Hy) Különleges megbízatás T\^ fl vasutasnapi műszak első eredményei
