Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

B64. július 9. 4 Csütörtök Megjöttek a Máshol is alkalmazható! Első nap a mezőhegyesi KISZ-táborban Kedden, meteorológus szóhasz­nálattal élve, a sok évi átlagnál is forgalmasabb volt a mezőhegyesi vasútállomás. A megye minden részéből érkeztek a középiskolás diáklányok, hogy két heteit dol­gozva, szórakozva eltödtsemek a KISZ mezőhegyesi építőtáborá­ban. Mint megannyi meze! vi­rág tarkállott a lányok ruhája, mosolyuk, jóízű kacagásuk már a hamarosan kezdődő gazdag élmé­nyek előhírnöke volt. Egymás után érkeztek a csö­pögitek, bizony volt dolga a tábor- parancsnoknak, hogy elhelyezze a lányokat. Akik már megkapták a sátort, gyorsan igyekeztek a „hon­foglalással”, a berendezkedéssel. Félezer középiskolás leányt vá­runk a megyéből — hangzott Maczák Andrásnak, a békéscsabai közgazdasági technikum tanárá­nak, az itteni tábor parancsnoká­nak tájékoztatója.. Majd katonás tömörséggel foglalta össze ismer­tetését. Az önkéntes táborlakók nyolcszáz holdnál több kukoricát címereznek. A változatosság ked­véé!'t sárga- és őszibarackot is szednek. Lesz bőven munkája a A vonat ablakában. Csattognak már a kerekek, néhány perc és megérkeznek a lányok a táborba. Torma Marcella és Szűcs Margit, a szeghalmi Péter András Gimnázium tanulói is türel­metlenül és kíváncsian várják ezt a pillanatot. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén többször is szóba került a me­gye üzemeiben készülő termé­kek minősége, különösen az oké, amelyek külföldre kerülnek ki. Előfordul, hogy a minőségellen­őrök már a gyárban észreveszik a selejtet, s erről menten érte­sítik a vezetőket. Ha nagy tö­megű áruról van szó, akkor meglehetősen nehéz felkutatni, hogy ki fuseráUa el a terméket, ki vonható felelősségre. Ha nem kerül eiő a sei ejt készítő, a gyá­rat s közvetve a munkásokat éri károsodás, hiszen vagy leérté­keltem vagy sehogyan se*n tud­ják eladni a készítményt. A tanács előtt ezzel kapcso­latban érdekes, közfigyelemre és követésre méltó módszert mon­dott el Szombati András, a Bé­késcsabai Kötöttárugyár igaz­gatója. Ügy véljük, érdemes közzétenni, elősegítheti más üzemek vezetőinek intézkedé­seit. A korábbi években a kötött­árugyárban is gondot okozott a selejtkészítők megkeresése. A vezetők tavaly végül is megun­ták a keresgélést. A konfekció­részleg részére — minden dol­gozónak — egy vagy másfél négyzetcentimétemyi anyagra számot rendszeresítettek. Ezt a számot mindenkinek fel kell varrni az általa készített ter­mékre, lehetőleg nem feltűnő helyre. Ily módon a MEÓ-s per­cek alatt kiderítheti, hogy ki csinálta rosszul vagy hanyagul munkáját, nincs szükség talál­gatásra, nyomozásra. A számjelzés (lehet betűjelzés is) minőségjavító tényezőnek bizonyult, bevált, most is al­kalmazzák. A munkások a múlt év harmadik negyedévétől kezdve gondosabban készítik a konfekciót, nem akarnak a se- lejtgynjtők hírébe kerülni, nem akarnak a többiek előtt szégyen­kezni. A jelzés alkalmazása óta észrevehetően csökkent a se­lejt. Érdemes máshol Is alkalmaz­ni a kötöttárugyári módszert. (pallag) Sátorfoglalás. A gyomai gimnázium 27 növendéke már tűi van az eligazításon. Megkapták a három sátort és sietősen indulnak „honfoglalásra”. Közöttük megy Szántó Ildikó is, aki talp­raesetten mondta: éppen három sátorra valóan vagyunk. szorgos kézeknelk. "Nem féltjük óikat, mert amint láttuk, nem olya­nok ezek a lányok, akik meg­ijednek a munkától. Szerdán rag­turális programból: július 14-én meglátogatja óikét a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának mezőgaz­dasággal foglalkozó titkára. Más­nap este fővárosi író részvételével író—olvasó-találkozót rendeznek. Július 16-án a határőrség zeneka­ra és a Balassi Táncegyüttes műsorában gyönyörködhetnek. Ügy hírük, a MÉSZÖV divatbe­mutatót rendez. Ha táborban is vannak, azért úgy gondoljuk, a di­vatnak itt is sikere lesz. A két hét gyorsan elrepül. S ha majd munkában edzetten, nap­barnítotton hazatérnek, lesz mit mesélni az otthoniaknak. Eközben biztosan elhangzik majd ilyesfé­le fogadalom: jövőre is elmegyek. Minit ahogyan, ezt tavaly is sokan tették, akik most újra ittvannak a táborban... Podina Péter A személyes példa hatása Az bizonyos, hogy az emberek nagy többsége már túl van azon, hogy az üresen kongó nagy sza­vaktól meghatódjon. Elég sokszor hallhattuk régi életünkben is — sajnos, még most is — a nagy­hangú kijelentéseket: „Emberek, fogjuk meg és — vigyétek.” Ezek a gondolatok jutnak az eszembe a gerlai véradónap al­kalmával. Volt már példa arra is, hogy egy hatezres lakosú köz­ségben 41, — ötezres lakosúban pedig 23 személy adott térítés­mentesen vért. Gerla kis község a gyulai járásban, pár éve lett közigazgatási szempontból önálló. Lakosainak száma 1500 körül van. S az első alkalommal megtartott térítésmentes véradónap alkalmá­ból 40 személy értette meg a vér­adás jelentőségét. Szám szerint nem sök ez, de ha figyelembe vesszük a többi községek eddigi eredményeit, akkor ez igen szép teljesítmény.. Az eredményt nem a különö­sebb szervezés, hanem a község vezetőinek megértése, személyes részvétele hozta meg. Példamuta­tásukkal társadalmi üggyé tették a véradást. Csak elismerés illeti a község vezetőit, elsősorban a párttitkárt, Ferenc Józsefet, aki feleségével és leányával együtt sorakozott fel a véradásra. Ott volt a tanácselnök, Kiss M. János és a tanácstitkár, Kámyáczki István is. A népfront részéről pedig a titkár, Bottyán László. Külön kell megemlíteni a pedagógusokat; — tizenhármuk közül kilencen adtak vért. A vezetők példamutatása hatással volt a lakosságra. Na­gyon szép volt a KISZ-fiatalok részvétele: szinte egymást beszél­ték rá: „Ha te adsz, én is adok”... — volt a jelszó. Részükről ilyen jelenséggel még nemigen találkoz­tunk egyetlen egy községben sem. Gerlén megértették a vezetők és az egyszerű dolgozók, fiatalok és idősebbek, hogy a véradás — életmentés. Hisszük, hogy a kö­vetkező alkalommal minden egyes véradó beszélni fog az évenkénti egyszeri véradásról és nem negy­venen, hanem nyolcvanan jelent­keznek, hogy bajba jutott ember­társaikon segítsenek. Ennek a fel­adatnak megvalósításában a Vö­röskereszt-szervezet jó munkát végzett. Különösen sokat tevékenykedett Ferenczi Józsefné és Micsina Sán- domé. Mindenesetre Gerlán az el­ső lépést megtették a térítésmen­tes véradás érdekében, és bizo­nyára a jövőben még nagyobb eredményeket érnek el. Kohári István a gyulai járás, vk titkára (0wUa£K&k.ukks'f-egéfty') Informálódás az üzleti élet alapja Klaccs! Űjabb tárcsázás. — Munkaügyi osztály? Itt a Hőerő Közdőmű. Néhány adatot szeretnék Hókai nevű volt alkal­mazottjukról, aki nálunk nyug­díjas munkára jelentkezett... Ér­tem, majd a személyeati osztály­hoz fordulunk... Igen, levélben. Klaccs! Űjabb tárcsázás. Az ügyvéd úr taktikát változtat. — Bérelszámolás? Drága kar- társnő, csókolom a kezeit, engedje meg, hogy ismeretlenül is egy privát dologban kérjem a segít­ségét. Nagyon kedves, előre is köszönöm... Kovács János va­gyok, a Nefelejts utcai fodrászat vezetője. Most kaptam egy név­telen levelet, hogy megcsal a fe­leségem és a szeretőjével, egy Hókai nevű nyugdíjas lakásán randevúzik, és ez az illető az önök gyárában, a bérelszámolási osztályon dolgozik vagy dolgo­zott... Könyörgöm, közölje a cí­mét, hadd rohanok oda és vágom őket miszükekbe... Várok, hogy­ne várnék... Köszönöm, írom: Hókai Fedícián, Kokilla utca hét, első emelet... Nem, a további sze­mélyi adatai nem érdekednek. Csak azt a bestiát akarom tetten érni a csábítójával... Igen, Ne- félejts utcai fodrászat... Hogyne, önnek bármikor, soron kívül... Príma külföldi fixatőrjeink van­nak... Ha éppen nem lennek bent, csak tessék rám hivatkozni, elsőrendű kiszolgálásban lesz ré­sze. Még egyszer köszönöm... Klaccs! Fél óra múlva jól öltözött, megnyerő külsejű férfi csenge­tett be Hókai Fedícián lakásába. A házigazda nyitott ajtót, lábá­nál ott ténfergett a tacskó, Tudta a nevet, Hókad, és is­merte utolsó munkahelyét. E két adat alapján gyerekjátéknak tűnt fed a lakcím kinyomozása. Az ügyvéd úr a telefonkönyvben ilyen nevű előfizetőt nem talált, felhívta hát az üzem személyzeti osztályát. Egy kis bemelegítés. Tassi Erzsé­bet, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium tanulója a takarókat cipeli. No, nem kell szó szerint ér­teni a cipekedést, hiszen nem olyan nehéz a köteg. Mindeneset­re jó egy Ms bemelegítésnek a címerezés előtt. gél már át is estek a tűzkereszt­ségen, megkezdték a címerezést. A két hét nemcsak munkával telik el. Lesz alkalmuk szórako­zásra, kellemes időtöltésre is. Nem lesz hiány napilapokból, fo­lyóiratokból, képeslapokból, hi­szen 190 példányt rendeltek a tá­borlakóknak. Egy kis ízelítő a kul­Két leány ül az árnyas fa tövében. Vajon mit is csinálhatnak az ér­kezés utáni lyukas percekben? Leveleket, lapokat írnak szerette­iknek, ismerőseiknek. Haraszti Judit és Volsik Emília, a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimnázium növendékei szorgalmasan róják a sorokat. Mire e felvételek és e so­rok megjelennek, addigra bizo­nyára a címzettek is kézhez kap­ják kedves küldeményüket. Fotó; Kocziszky László — Személyzeti osztály? Jó na­pot kívánok. Itt az Állami Könyvterjesztőtől Szikora Jenő. Dolgozik önöknél egy Hókai ne­vezetű kartárs? — Csak dolgozott. — Kérem, a lakáscíme után érdeklődünk. Hetvennégy fo­rint könyvtartozása van, és az esedékes részletet nem fizette ki. — Sajnálom, telefonon keresz­tül nem adunk ki semmilyen adatot. Szíveskedjék hivatalos formában, levél útján juttatni el hozzánk a kérését. Nyolc napon bedül válaszolunk,,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom