Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
»64. július 25. 5 Szombat Egy népfront-aktivista S zerény megjelenésű ember Hódsági Ernő. Egyike a három szarvasi népfront-veteránnak, akiket a tavaszon a Hazafias Népfront szarvasi járási bizottsága „örökös tagjává” választottak meg. Csak egy pillanatig látszik zavar az arcán, amikor irodájában, a szarvasi telekkönyvi hivatalban arra kérem, mondja el a megtisztelő cím történetét. — Ugyan,:. — biccenti meg fejét. Szinte elvész ebben a pillanatban széles, ódon faragású íróasztala mögött. Lassan megsimítja galambszürkére őszült haját. Amikor beszélni kezd, minden szót kü- lös hangsúlyoz, barázdált arca eleven élettel, sugárzással telik meg. — Magamról csak keveset... Szokványos történetet mondhatnék. Mint a másik két „örökös bizottsági tag”-nak ajánlott elvtársam, dr. Vincze Ferenc, a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nyugdíjas tanára és Janurik Mihály, községünk legidősebb pártnyugdíjasa, még 1945 előtt kapcsolódtam a mozgalmi munkába. Jómagam a legfiatalabbnak számítok nemcsak koromat, de munkáséveim számát tekintve is mellettük. — Most már csak egy-egy pillanatra áll meg a beszédben. Ilyenkor kitekint az iroda ablakán, mintha a beömlő délutáni fényözön vibrálásában keresné a felelevenített emlékképeket. Két évtizede kezdte a szakszervezeti mozgalomban, majd a nehéz években a sok-sok megpróbáltatásban volt része. Párt- és népfrontmunkával folytatta, s közben bőven szerzett tapasztalatokat. — Inkább érezni lehetett, mint tudni sokszor, hogy mit várnak az emberek azoktól, akik mozgalmaikat szervezik... — gondolkodik el beszélés közben. — Hogy mit kaptunk a munkánkért? — összerán- dulnak szemöldökei, mintha rosz- szallaná a kérdést Tűzbe jön, de csak hangjában érezni a változást — Kérem... a jutalmak, elismerések, ha voltak is ilyenek, mit számíthatnak... Tudni, érezni az emberek bizalmát, ahogy egy-egy új összefogásnál kezet nyújtanak egymásnak... Azt hiszem,, ez a fontos. — És már sorolja is, hányféle, mennyi eredményt jelentő, s mennyire sokféle árnyalatú ma is a népfrontmunka. Többé egyetlen szó sem esik saját életéről. Egy közvetlen kérdésre is csak annyit árul el, hogy 53 éves és öt gyermek apja. A többit, az egész embert mutató képet csak másoktól, az „örökös bizottsági taggá” választásának javaslóitól hallottakkal egészíthetem ki. Hódsági Ernő jelenleg a Hazafias Népfront szarvasi járási elnöke. Ha a szervező munkájában, a közéletben tanúsított lelkesedésének mozgató okairól kérdezik, szerényen elhárítja a kérdést. Öt az emberek mozgatják. Akik közt felnőtt, s akiktől társadalmi viharok sem tudták elszakítani. Tanítóinak olyan embereket vall, mint Janurik Mihály, aki 1910 óta tevékenyen részt vesz ma is a munkásmozgalomban és politikai életben. S Olyat, mint dr. Vincze Ferenc, akinek pedagógus pályafutása idején jelentős része volt abban, hogy a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a Tessedik Sámuel technikumot. „A legfiatalabb” veterán szíve szerint mindig az emberek közt szeret tevékenykedni és minden gondolata azoké. Egy egész község tiszteli, szereti ezért. Wegroszta Sándor Elég-e a zsámbéki tízhónapos ? Nemrég történt. Gépkocsin Dombegyház felől jövet Mezőhegyesre igyekeztünk. Alig hagytuk el a községet, egy veszteglő autó mellől napbarnított arcú férfi lé- i hogy valami bemutatóra hívják, holott elég tapasztalt ő már. Abban a szövetkezetben — mondotta—, ahol ő az elnök, jók a szakemberek, értik azok a dolgukat, Módszertani tanfolyam a Lencsési úti KISZ-táborban A megyei KlSZ-bizottság kultu. rális módszertani csoportja a megyei kultúrfelelősök számára, augusztus 2-tól 6-ig tartó tanfolyamot szervez a békéscsabai Lencsés i úti KISZ-táborban. A tanfolyam keretében öt, előre kidolgozott if júsági klubest anyagát tekinthetik meg a résztvevők gyakorlati bemutatásban. A tanfolyamot megelőzően július 27-én Gyulán, a megyei KISZ-bizottsóg összehívására az úgynevezett kul. túrparancsnokok számára utasításokat adnak, hogy a Lencsés! úti tanfolyam zökkenőmentes legyen. pett az útközépre és megállást jelzett. — Valami baj van a motorral, mondta bemutatkozás után. Nem tudni, mikorra javítja ki a hibát a sofőr, nekem viszont egy óra múlva Mezőhegyesen kellene lennem, nem vinnének legalább Bat- tonyáig? Nagyon megörült, mikor közöltük, hogy mi is Mezőhegyesre igyékszünk és szívesen célba fuvarozzuk. Víg kedélyű embernek mutatkozott ez a mi hirtelen szerzett útitársunk. Hahotázva mesélte, Barátaink produkciója Ha a közönség szavaival akarjuk méltatni a csehszlovák cirkusz-művészek produkcióit, akkor ilyen jelzőket kell használnunk: „Nagyon jó”, „Kitűnő mutatványok”, „Bátor és szellemes”, „Félelmetes trapézszámok” stb. Zizi Jeanmaire külön előadást tart Cannesban a nemzetközi színházi és filmvilág leghíresebb csillagai nagyszabású gálaestet adtak a rák elleni küzdelem alapítványa javára. Zizi Jeanmaire, a közkedvelt francia sztár, jól látta, hogy a pin. céreknek előadás közben egyszerűen nem volt idejük meghallgatni a produkciókat. Elhatározta tehát, hogy az előkelő közönség gálaestje után kizárólag a személyzet javára megismétli teljes műsorát, sőt, ezúttal még sokkal több szívet és lelkesedést adott bele a produkcióba, mint korábban. Tegnap este Békéscsabán is és már július 8-a óta Szeghalmon, Vésztőn, Gyomán, Dévaványán, Mezőberényben, Békésen, Szarvason is hasonló dicséretekkel illette a közönség a nagyszerű csehszlovák akrobaták, zsonglőrök, ál- latidomítók számait. JIRKA VOHEL rendezésében lépnek egymás után porondra a világhírű művészek. Lélegzetelállító a lengő trapézon produkált műsorszám, tombolt tegnap este a közönség a humoros és nagy ügyességet igénylő kötéltáncosnői produkción. Azt mondják néhányan, hogy nincs a cirkuszok műsorában új. Hát, aki látta és látja csehszlovák barátaink előadását, az megcáfolja az ilyen megjegyzést. ERNESTI-ék görkorcsolya-művé. szetükkel, FREDYS-ék gumiasztal- mutatványukkal, EMIL SZAMES az oroszlánok és tigrisek idomítá- sával, HERGOTTI-ék humoros ke- | rékpározó számukkal csupa újait, j nagyszerűt adnak a nézőközönség. nek. De ugyanígy szenzáció SZI- BERA láb-zsonglőr mutatványa, s egyszerű, de szellemes számaikkal újak DA CAPO és CHARLES bohócok számai is. Végig csodálattal figyeli a közönség V. VINICKY idomító egzotikus állatainak felvonulását és táncait. Kacagtató az arab és lipicai lovak bravúros meglova- golása. A békéscsabai közönség a csehszlovák művészek produkciói mellett még valakinek tapsolhat: világhírű bűvészünknek, RODOLFÖ mesternek, aki vendégszereplésével örvendeztette meg tegnap este a megyeszékhely közönségét. Kitűnő előadássorozattal jöttek megyénkbe a Csehszlovák Nagycirkusz artistái. Azzal búcsúzunk tőlük, miután Tótkomlóson is bemutatják még műsorukat — amivel a közönség soraiból nagyon sokan: — Máskor is jöjjenek el hozzánk. va—tihs minek a rakott szekérre tovább viliázni a szénát? Pillanatra elkomolyodott és panaszosan mondta, hogy állandóan noszogatják a községtől is meg a járástól is, hogy nem elég az a zsámbéki 10 hónapos, további tudást kell építeni rá. — Ügy odavan a tanulásért a világ, hogy csak kacagni tudok rajta — csapott térdére jóízűen emberünk. Elképesztő volt az a lelkesedés, ahogy a termésükkel dicsekvő mezők közt robogó gépkocsin utasunk az önképzés, a tanulás feleslegességéről áradozott. Közben keresztülfutottunk Battonyán. A gimnázium előtt suhanva, hirtelen képek idéződtek elém... Pontosan emlékszem, május kilencediké volt... Szívet simogató napsütéses idő, bódítóan kellemes orgonaillat... A nappali és a levelező tagozat érettségizői közösen búcsúztak a kedves gimnáziumtól, ahol négy éven át annyi jót, okosat és szépet kaptak tudásban, emberségben. Az ünnepség az intézet mögötti sportpályán kezdődött. Miközben búcsúbeszédek hangzottak és a program többi része zajlott, nem győztem gyönyörködni a látványban, a boldog és büszke szülők koszorújába fogott fiatal és felnőtt diákkorban, a végzettek seregében. A beszédek mottója ez volt: Köszönjük a velünk való fáradozást, de az élet nem áll meg, megyünk, dolgozunk és tanulunk tovább!... Különösen két kép maradt meg élénken emlékezetemben. Az egyik: a búcsúzók karában álló diáklányok előtt babakocsi, benne egy aprósággal. Persze, úgyis felfogható a látvány, hogy ezek a kedves lányok idővel férjhez mennek, és asszonysorba kerülve, ők állnak egy ilyen búcsúztatón a babakocsival. Az élet szép rendjében ez magától értetődő. Én azonban más jelképet is láttam benne: a kis Fortuna Margitka — így hívják a babát — a tanulók végtelen seregének új láncsze- mecskéje, kimondatlan ígéret ténye annak, hogy nálunk ma már az ember jelenléte a tudás forrásainál minden korban, még öntudatlan résztvevőként is természetes. A másik emlékképnek felnőttek a szereplői. Ugyanaz a helyszín, a battonyai gimnázium. Egy férfi meghatódottan olvassa a „ballagási tarisznyára” hímzett nevet: „Szabó Xstvánné...” Aki boldogan rámosolyog, az maga a név tulajdonosa. Szabóné, a felnőtt is együtt búcsúzott az iskolától a fiatalokkal. Mint a Battonyai Gépállomás dolgozója és két gyermek anyja, négy évvel ezelőtt a tanulás nehéz gondját is a vállára vette. Férje is felnőtt kólában kezdte és már a mezőgazda- sági főiskolát is elvégezte... — Miért lett olyan szótlan hirtelenjében — csapott a kedélyes- kedők bizalmasságával vál'lamra a tanulásellenség mellettem ülő bajnoka. Feléje fordulva megelevenítettem előtte szavakban mindazt, amit a battonyai gimnázium épülete bennem felidé- _stt. Egy darabig még nevetgélt, viccelődött a dolgok felett, aztán vitatkozni kezdtünk. Megpróbáltam világossá, érthetővé tenni előtte, hogy mindennemű felelősségvállalás, kicsi és nagy egyaránt a tanulás, a tudásgyarapítás vállalását is jelenti. Az a néhány tíz kilométer és az a fél óra, ami alatt Dombegyházától Mezőhegyesre értünk, nyilván elégtelen volt utasunk teljes meggyőzéséhez. Látszólag megérdemelte volna, hogy ide írjam a nevét, hadd szégyenkezzék középkori felfogása miatt. Ám, hogy felhagyva hahotázó kedvével, búcsúzás után mélyen elgondolkozva indult célja felé — reményteli jelnek látszott ahhoz, hogy előbb-utóbb kiérdemli az előlegezett diszkréciót. Huszár Rezső „Két marék aprópénz“ - divatbemutatóval A Földművesszövetkezetek Békés megyei Központjának KISZ színjátszó csoportja július 26-án, vasárnap este fél nyolc órai kezdettel az endrődi művelődési otthonban vendégszerepei, ahol Müller Péter: Két marék aprópénz című kétrészes színművével lépnek közönség elé. A helyi földművesszövetkezet ez alkalommal divatbemutatót is tart. Itt lesznek láthatók majd mindazok a nyári ruha-, cipő- és egyéb viseleti újdonságok, amelyek a földművesszövetkezet szaküzleteiben megvásárolhatók. A divatbemutató, illetve előadás után a báltermeikben tánc- mulatságot tartanak, a művelődési otthon zenekarának közreműködésével,
