Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

»64. július 25. 5 Szombat Egy népfront-aktivista S zerény megjelenésű em­ber Hódsági Ernő. Egyi­ke a három szarvasi népfront-veteránnak, akiket a ta­vaszon a Hazafias Népfront szarvasi járási bizottsága „örökös tagjává” választottak meg. Csak egy pillanatig látszik za­var az arcán, amikor irodájában, a szarvasi telekkönyvi hivatalban arra kérem, mondja el a meg­tisztelő cím történetét. — Ugyan,:. — biccenti meg fe­jét. Szinte elvész ebben a pilla­natban széles, ódon faragású író­asztala mögött. Lassan megsimítja galambszürkére őszült haját. Ami­kor beszélni kezd, minden szót kü- lös hangsúlyoz, barázdált arca eleven élettel, sugárzással telik meg. — Magamról csak keveset... Szokványos történetet mondhat­nék. Mint a másik két „örökös bi­zottsági tag”-nak ajánlott elvtár­sam, dr. Vincze Ferenc, a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kum nyugdíjas tanára és Janurik Mihály, községünk legidősebb pártnyugdíjasa, még 1945 előtt kapcsolódtam a mozgalmi munká­ba. Jómagam a legfiatalabbnak szá­mítok nemcsak koromat, de mun­káséveim számát tekintve is mel­lettük. — Most már csak egy-egy pillanatra áll meg a beszédben. Ilyenkor kitekint az iroda abla­kán, mintha a beömlő délutáni fényözön vibrálásában keresné a felelevenített emlékképeket. Két évtizede kezdte a szakszervezeti mozgalomban, majd a nehéz évek­ben a sok-sok megpróbáltatásban volt része. Párt- és népfrontmun­kával folytatta, s közben bőven szerzett tapasztalatokat. — Inkább érezni lehetett, mint tudni sokszor, hogy mit várnak az emberek azoktól, akik mozgalmai­kat szervezik... — gondolkodik el beszélés közben. — Hogy mit kap­tunk a munkánkért? — összerán- dulnak szemöldökei, mintha rosz- szallaná a kérdést Tűzbe jön, de csak hangjában érezni a válto­zást — Kérem... a jutalmak, elis­merések, ha voltak is ilyenek, mit számíthatnak... Tudni, érezni az emberek bizalmát, ahogy egy-egy új összefogásnál kezet nyújtanak egymásnak... Azt hiszem,, ez a fontos. — És már sorolja is, hány­féle, mennyi eredményt jelentő, s mennyire sokféle árnyalatú ma is a népfrontmunka. Többé egyet­len szó sem esik saját életéről. Egy közvetlen kérdésre is csak annyit árul el, hogy 53 éves és öt gyermek apja. A többit, az egész embert mutató képet csak mások­tól, az „örökös bizottsági taggá” vá­lasztásának javaslóitól hallot­takkal egészíthetem ki. Hódsági Ernő jelenleg a Haza­fias Népfront szarvasi járási elnö­ke. Ha a szervező munkájában, a közéletben tanúsított lelkesedésé­nek mozgató okairól kérdezik, szerényen elhárítja a kérdést. Öt az emberek mozgatják. Akik közt felnőtt, s akiktől társadalmi vi­harok sem tudták elszakítani. Ta­nítóinak olyan embereket vall, mint Janurik Mihály, aki 1910 óta tevékenyen részt vesz ma is a munkásmozgalomban és politikai életben. S Olyat, mint dr. Vincze Ferenc, akinek pedagó­gus pályafutása idején jelentős része volt abban, hogy a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tün­tették ki a Tessedik Sámuel tech­nikumot. „A legfiatalabb” veterán szíve szerint mindig az emberek közt szeret tevékenykedni és min­den gondolata azoké. Egy egész község tiszteli, szereti ezért. Wegroszta Sándor Elég-e a zsámbéki tízhónapos ? Nemrég történt. Gépkocsin Dombegyház felől jövet Mezőhe­gyesre igyekeztünk. Alig hagytuk el a községet, egy veszteglő autó mellől napbarnított arcú férfi lé- i hogy valami bemutatóra hívják, holott elég tapasztalt ő már. Ab­ban a szövetkezetben — mondot­ta—, ahol ő az elnök, jók a szak­emberek, értik azok a dolgukat, Módszertani tanfolyam a Lencsési úti KISZ-táborban A megyei KlSZ-bizottság kultu. rális módszertani csoportja a me­gyei kultúrfelelősök számára, au­gusztus 2-tól 6-ig tartó tanfolya­mot szervez a békéscsabai Len­csés i úti KISZ-táborban. A tan­folyam keretében öt, előre kidol­gozott if júsági klubest anyagát te­kinthetik meg a résztvevők gya­korlati bemutatásban. A tanfo­lyamot megelőzően július 27-én Gyulán, a megyei KISZ-bizottsóg összehívására az úgynevezett kul. túrparancsnokok számára utasítá­sokat adnak, hogy a Lencsés! úti tanfolyam zökkenőmentes legyen. pett az útközépre és megállást jelzett. — Valami baj van a motorral, mondta bemutatkozás után. Nem tudni, mikorra javítja ki a hibát a sofőr, nekem viszont egy óra múlva Mezőhegyesen kellene len­nem, nem vinnének legalább Bat- tonyáig? Nagyon megörült, mikor közöl­tük, hogy mi is Mezőhegyesre igyékszünk és szívesen célba fu­varozzuk. Víg kedélyű embernek mutat­kozott ez a mi hirtelen szerzett útitársunk. Hahotázva mesélte, Barátaink produkciója Ha a közönség szavaival akar­juk méltatni a csehszlovák cir­kusz-művészek produkcióit, ak­kor ilyen jelzőket kell használ­nunk: „Nagyon jó”, „Kitűnő mu­tatványok”, „Bátor és szellemes”, „Félelmetes trapézszámok” stb. Zizi Jeanmaire külön előadást tart Cannesban a nemzetközi színhá­zi és filmvilág leghíresebb csilla­gai nagyszabású gálaestet adtak a rák elleni küzdelem alapítványa javára. Zizi Jeanmaire, a közkedvelt francia sztár, jól látta, hogy a pin. céreknek előadás közben egysze­rűen nem volt idejük meghallgat­ni a produkciókat. Elhatározta te­hát, hogy az előkelő közönség gá­laestje után kizárólag a személy­zet javára megismétli teljes műso­rát, sőt, ezúttal még sokkal több szívet és lelkesedést adott bele a produkcióba, mint korábban. Tegnap este Békéscsabán is és már július 8-a óta Szeghalmon, Vésztőn, Gyomán, Dévaványán, Mezőberényben, Békésen, Szarva­son is hasonló dicséretekkel illet­te a közönség a nagyszerű cseh­szlovák akrobaták, zsonglőrök, ál- latidomítók számait. JIRKA VOHEL rendezésében lépnek egymás után porondra a világhírű művészek. Lélegzetelál­lító a lengő trapézon produkált műsorszám, tombolt tegnap este a közönség a humoros és nagy ügyes­séget igénylő kötéltáncosnői pro­dukción. Azt mondják néhányan, hogy nincs a cirkuszok műsorában új. Hát, aki látta és látja csehszlo­vák barátaink előadását, az meg­cáfolja az ilyen megjegyzést. ERNESTI-ék görkorcsolya-művé. szetükkel, FREDYS-ék gumiasztal- mutatványukkal, EMIL SZAMES az oroszlánok és tigrisek idomítá- sával, HERGOTTI-ék humoros ke- | rékpározó számukkal csupa újait, j nagyszerűt adnak a nézőközönség. nek. De ugyanígy szenzáció SZI- BERA láb-zsonglőr mutatványa, s egyszerű, de szellemes számaikkal újak DA CAPO és CHARLES bo­hócok számai is. Végig csodálattal figyeli a kö­zönség V. VINICKY idomító eg­zotikus állatainak felvonulását és táncait. Kacagtató az arab és lipicai lovak bravúros meglova- golása. A békéscsabai közönség a cseh­szlovák művészek produkciói mel­lett még valakinek tapsolhat: vi­lághírű bűvészünknek, RODOLFÖ mesternek, aki vendégszereplésé­vel örvendeztette meg tegnap este a megyeszékhely közönségét. Kitűnő előadássorozattal jöttek megyénkbe a Csehszlovák Nagy­cirkusz artistái. Azzal búcsúzunk tőlük, miután Tótkomlóson is be­mutatják még műsorukat — ami­vel a közönség soraiból nagyon sokan: — Máskor is jöjjenek el hoz­zánk. va—tihs minek a rakott szekérre tovább viliázni a szénát? Pillanatra el­komolyodott és panaszosan mond­ta, hogy állandóan noszogatják a községtől is meg a járástól is, hogy nem elég az a zsámbéki 10 hónapos, további tudást kell épí­teni rá. — Ügy odavan a tanulásért a vi­lág, hogy csak kacagni tudok rajta — csapott térdére jóízűen emberünk. Elképesztő volt az a lelkesedés, ahogy a termésükkel dicsekvő mezők közt robogó gép­kocsin utasunk az önképzés, a tanulás feleslegességéről árado­zott. Közben keresztülfutottunk Battonyán. A gimnázium előtt su­hanva, hirtelen képek idéződtek elém... Pontosan emlékszem, május ki­lencediké volt... Szívet simogató napsütéses idő, bódítóan kellemes orgonaillat... A nappali és a le­velező tagozat érettségizői közö­sen búcsúztak a kedves gimnázi­umtól, ahol négy éven át annyi jót, okosat és szépet kaptak tu­dásban, emberségben. Az ünnepség az intézet mögötti sportpályán kezdődött. Miközben búcsúbeszédek hangzottak és a program többi része zajlott, nem győztem gyönyörködni a látvány­ban, a boldog és büszke szülők koszorújába fogott fiatal és fel­nőtt diákkorban, a végzettek sere­gében. A beszédek mottója ez volt: Köszönjük a velünk való fá­radozást, de az élet nem áll meg, megyünk, dolgozunk és tanulunk tovább!... Különösen két kép maradt meg élénken emlékezetemben. Az egyik: a búcsúzók karában álló diáklányok előtt babakocsi, ben­ne egy aprósággal. Persze, úgyis felfogható a látvány, hogy ezek a kedves lányok idővel férjhez men­nek, és asszonysorba kerülve, ők állnak egy ilyen búcsúztatón a babakocsival. Az élet szép rend­jében ez magától értetődő. Én azonban más jelképet is láttam benne: a kis Fortuna Margitka — így hívják a babát — a tanulók végtelen seregének új láncsze- mecskéje, kimondatlan ígéret té­nye annak, hogy nálunk ma már az ember jelenléte a tudás forrá­sainál minden korban, még öntu­datlan résztvevőként is természe­tes. A másik emlékképnek felnőttek a szereplői. Ugyanaz a helyszín, a battonyai gimnázium. Egy férfi meghatódottan olvassa a „balla­gási tarisznyára” hímzett nevet: „Szabó Xstvánné...” Aki boldogan rámosolyog, az maga a név tulaj­donosa. Szabóné, a felnőtt is együtt búcsúzott az iskolától a fiatalokkal. Mint a Battonyai Gépállomás dolgozója és két gyermek anyja, négy évvel ezelőtt a tanulás nehéz gondját is a vál­lára vette. Férje is felnőtt kólá­ban kezdte és már a mezőgazda- sági főiskolát is elvégezte... — Miért lett olyan szótlan hir­telenjében — csapott a kedélyes- kedők bizalmasságával vál'lamra a tanulásellenség mellettem ülő bajnoka. Feléje fordulva megele­venítettem előtte szavakban mindazt, amit a battonyai gim­názium épülete bennem felidé- _stt. Egy darabig még nevetgélt, viccelődött a dolgok felett, aztán vitatkozni kezdtünk. Megpróbál­tam világossá, érthetővé tenni előtte, hogy mindennemű fele­lősségvállalás, kicsi és nagy egy­aránt a tanulás, a tudásgyarapítás vállalását is jelenti. Az a néhány tíz kilométer és az a fél óra, ami alatt Dombegyhá­zától Mezőhegyesre értünk, nyil­ván elégtelen volt utasunk teljes meggyőzéséhez. Látszólag megér­demelte volna, hogy ide írjam a nevét, hadd szégyenkezzék kö­zépkori felfogása miatt. Ám, hogy felhagyva hahotázó kedvével, bú­csúzás után mélyen elgondolkoz­va indult célja felé — reményte­li jelnek látszott ahhoz, hogy előbb-utóbb kiérdemli az előle­gezett diszkréciót. Huszár Rezső „Két marék aprópénz“ - divatbemutatóval A Földművesszövetkezetek Bé­kés megyei Központjának KISZ színjátszó csoportja július 26-án, vasárnap este fél nyolc órai kez­dettel az endrődi művelődési ott­honban vendégszerepei, ahol Mül­ler Péter: Két marék aprópénz cí­mű kétrészes színművével lépnek közönség elé. A helyi földművesszövetkezet ez alkalommal divatbemutatót is tart. Itt lesznek láthatók majd mind­azok a nyári ruha-, cipő- és egyéb viseleti újdonságok, amelyek a földművesszövetkezet szaküzletei­ben megvásárolhatók. A divatbemutató, illetve elő­adás után a báltermeikben tánc- mulatságot tartanak, a művelődési otthon zenekarának közreműkö­désével,

Next

/
Oldalképek
Tartalom