Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-23 / 171. szám
1964. július 23. 4 Csütörtök Pénteken kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok Július 24-én, pénteken este, a szegedi Fogadalmi templom előtti téren fanfárok hangja — a „Szeged híres város” kezdetű népdal bevezető dallama — jelzi hazánk legjelentősebb nyári kulturális eseménysorozata, az 1964. évi szabadtéri játékok ünnepélyes megnyitását. A dóm előtti 700 négyzetméteres színpadon e napokban az első bemutatók főpróbáit tartják. A 7500 személyes nézőtéren most még csak a rendezők, a művészeti vezetők kísérik figyelemmel a produkciókat. Egy-két nap múlva azonban már zsúfolt széksorok előtt játszanak majd a művészek. Augusztus 20-ig 15 előadásra kerül sor. A játékokat július 24-én, Erkel: Hunyadi' László című operájával nyitják meg. Bartók: A fából faragott királyfi című balettje és Honegger: Johanna a máglyán című oratóriuma, Farkas Ferenc: Vidróczki című operája mellett az idén felújítják Verdi: Aida cí- n\ű operját is. Méltán tarthat érdeklődésre számot a Magyar Állami Népi Együttes Kisbojtár című előadása. A játékok híre régen túljutott már az ország határain. Az idén 20 országból több mint 11 000 turista érkezését jelezték. (MTI) Félévi tervét túlteljesítette a Mezttberényi Műszaki és Villamossági Ktsz ; Fokozódott a munkaverseny — Nőtt a termelékenység Kiváló eredményekkel zárta az első fél évet a Mezőberényi Műszaki és Villamossági Ktsz. A gyorsan fejlődő üzem összes termelési terve 4 millió 850 ezer forint volt az év első felére, s mintegy 5 millió 404 ezer forint értéket teljesítettek. Csaknem 200 ezer forinttal túlteljesítették a ktsz dolgozói a legjelentősebb miunkáikat jelentő készárutermelési tervüket. Ebben jelentő® réA konfekció vezet Nálunk is eldőlt immár a nagy mérkőzés, ha nem is oly látványos külsőségek között, mint egy kupadöntő. Ez a verseny ugyanis a ruházkodás frontján zajlott le, amikor is a készruha vitte el a pálmát a méteráru előtt. 1952-ben még az utóbbi vezetett. 1955-ben a konfekció már erősen előretört, de még mindig fej-fej mellett haladtak. Azóta azonban a konfekció vette át a vezetést és mindjobban növeli az előnyét. A készru haforgalom forintértéke már csaknem kétszer akkora, mint a méterárué. Az új vevők ma már nagyobb részt készruhát vásárolnak és nem szövetet. Íme, a bizonyíték — számokban: Kiskereskedelmi forgalom (milliárd forintban): méteráru konfekció ban kell keresni, másrészt pedig abban, hogy a lakosság, amely már ellátta magát a legfontosabb ruházati cikkekkel, mind nagyobb mértékben érdeklődik a háztartási gépek és más tartós használati cikkek iránt. Sokan inkább hordják még egy ideig a régi télikabátot, csakhogy vehessenek tv-t vagy valamilyen háztartási gépet, esetleg kocsit. Meg kell azonban állapítaná, hogy a készruhaforgalom visszaesésének terhét túlnyomórészt a férfiak viselik. Mert I960 óta elsősorban a férfiruha vásárfása csökkent, míg a női ruhák, kosztümök stb. forgalma azóta is tovább emelkedik. Ügy látszik, a tartós használati cikkekre elsősorban a férfiaíknak kéül spórolni a családban... Ádám László sze volt a múlt év végén és az idei év elején kötött, kül- és belföldi szerződéseiknek is. Csupán az országszerte keresett cikkből, a két- és háromajtós fém öltözőszekrényekből 200, illetve 1500-at adtak át a kereskedelemnek. Ugyancsak jelentős mennyiséget adtak el a ktsz ismert fémgyermekjáték készítményei közül, például a játékkardokból. Ebből összesen 10 ezret exportáltak Romániába, 5 ezret pedig belföldi megrendelőknek szállítottak. Terveik közül jelentősen túlteljesítették a javítási szolgáltatási tervüket is. Kilencszázezer forint, helyett 1 millió 88 ezer forint értékű javítást végeztek. Bádogos és villanyszerelő részlegük az építkezéseknél vállalt munkáiknál 850 ezer forint helyett, 1 millió 200 ezret teljesített A tervek túlteljesítése mellett számottevően emelkedett a ktsz tagjainak egyéni termelékenysége, amit az segített, hogy közöttük az idén két brigád nevezett be a Szocialista brigád címért folyó versenybe, s valamennyien részit vesznek a ktsz-ek közti munkaversenyben. Az egy főre eső termelési értéket, a tervezett 48 és fél ezer forint helyett, mintegy 5 ezer forinttal szárnyalták túl az első fél évben, amire üzemükben még nem volt példa. —We— Kiszesek a ktsz-ben II műhelyek már elcsendesedtek, a műszak vége felé közeledett a Szarvasi Papír- és Mű- anyagfeldoig'öZÖ Ktsz-ben, de a lányok legtöbbje még a munkaasztalok körül tett-vett, amikor közéjük toppantam. — Minden kiszessel ugyan nem beszélgethetünk, aki az üzemben dolgozik, de a kultúrfelelősünk, Blaskó Anna még itt van, s mint annyiszor a taggyűléseken, ő szívesen nyilatkozik... Mert van miről... — mondta Batt Erzsébet, a KISZ-titkár. Sebtében a munkaasztalok közt találtunk beszélgetésre alkalmas helyet és miközben a ktsz kiszeseinek vezetői üzemükről, eredményeikről, gondjaikról »beszéltek, egyik-másik munkatársuk is bekapcsolódott „röpgyűlésünkbe”. — Nem dicsekvésként mondom, éppen mostanában majdnem megduplázódik a kiszesek száma nálunk. Ugyanis egyszerre tizennégy új tagot veszünk fel — mondta Batt Erzsébet — ök lesznek az újoncaink, akik most kerülnek az üzembe, egyenest az iskolából... — tette hozzá a kultúrfelelős, s mindjárt a beszélgetés kezdetén szót kért, amint ő mondta <— egy kicsit panaszkodni. — Hallott már valamit a mi sportolóinkról?!... Hát a rendezvényeinkről? ... Nem akármilyenek voltak azok... — kezdte kicsit furcsán bevezetve a „panaszkodást”, amit kisebb vita is követett. — Csak azért mondom, mert mostanában baj van mindezekkel. Azaz, hogy a további jövőjükkel ... _ ?..' — Mert a kiszeseknek, az ösz- szejöveteleinknek nincs sehol sem helye az üzemben .;. — Évek óta ígérgette a ktsz vezetősége, hogy kultúrhelyiséget kapunk. Semmi sem lett belőle — folytatta a KISZ-titkár, mikor a kultúrfelelős elakadt. — Legutóbb elkészült egy új üzemi szociális létesítményünk, de ebben sem jutott hely nekünk ... Igaz, pillanatnyilag fontosabbak az öltözők, mosdók, viszont... — Mit szól ehhez a ktsz elnöke? — Sajnos, ő sem tehetett értütik semmit — vette át ismét a szót Blaskó Anna. — Megértünk mi mindent, hogy nagy anyagi áldozatot jelentett az új létesítmény... a nemrégen lezajlott üzemátszervezés, csak..; Így nehezebb dolgoznunk, rendezvényeket szervezni. — Várniuk kell a lányoknak ... Nem, dehogy is feledkeztek meg róluk... — mondta Lázár Lajos, a ktsz műszaki vezetője, amikor az elnök távollétében elismételtem neki a kiszesektől hallottakat. — Nagy változások, nagy erőfeszítések korszakát éli az egykori dobozkészítő ktsz-ből műanyag feldolgozására is áttért kis üzemünk — tette hozzá. Ismét a lányokat kérdeztem; vajon ők mit tettek és tesznek az üzemükért? — Persze, hogy tudunk várni... Csak gondunkról is szó volt, és jólesett elmondani. Azért a munkánkra nem lehet panasz — mondta a KISZ-titkár, és már sorolta is milyen és hányféle munkavállalásokat tettek a KISZ- kongresszus tiszteletére, amelyekkel mind a termelést, fejlődést segítik előre. Mikor ezekről szó esett, ismét derűsekké váltak. Egymás szavába vágva beszéltek, siettek mindent elmondani, kitárni szívüket, mert ilyenek ők valamennyien. Ha kell — miközben kérésük teljesítésére vár — új gondokat, célokat is tudnak vállalni. Wegroszta Sándor 1952. 3,1 2 2955. 3,3 3,1 1960. 3,7 5,7 1963. 2,8 5,5 1963-bam 34 és fél millió méter {gyapjúszövetet gyártott a textilipar. Ennek a 20 százalékát expor- ttálták, tehát csaknem három méter jutott belföldön az ország minden lakosára. Ebből azonban egyötöd rész került csak vég formájában a boltokba, a többit a konfekcióipar dolgozta fel ruhává és kabáttá. A belföldön felhasznált pamutszövetnek is csak az egyhatoda maradt méteráru: a többit a konfekcióipar dolgozta fél, úgyszintén a selyemszövetek tömét is; i Tavaly összesen 16 milliárdot költött az ország lakossága ruházkodásra: Ennek az összegnek az egyharmada jutott a textilkon- fekciós árukra: ruhára, kabátra, fehérneműre. A ruházkodási költségek e legnagyobb tétele ma már 34 százalékra emelkedett, i .A konfekció karrierjének a magyarázatát nemcsak abban kell ■ keresnünk, hogy a ruhacsi- náltatás mindig körülményes dolog, van valami zsákbamacska jellege. Sokkal fontosabb érv a készruha mellett, hogy az anyag és a munka azonos minősége esetén általában sokkal olcsóbb, mint a csináltatott. Ezenkívül elősegítette a gyors fejlődésit, hogy a boltokban ma már bőségesebb a választék. (Bár még ma is akad nem egy hiánycikk, amikor a vevő nem találja meg a keresett színt, méretet vagy fazont.) Az utolsó években nemcsak a méteráruforgalom csökkent tovább, hanem általában a ruházkodásra fordított kiadások összege is kevesebb. Ennek az okát nem utolsósorban a magas árakAzt nem tehette... azt nem tehet, te.... — ezt a három szót ismételtem eszelősen. Nem tudnám meg. mondani, miért éppen az unoka, nővéréhez indultam. Csupán egy. szer jártam náluk Verával. Emlékszem, hogy ő is ritkán járt oda. Sokkal közelebb jó néhány i ismerőséről, barátnőjéről tudtam. Köszönés nélkül törtem be a szobába. Vera arcra borulva feküdt a díványon. Érthetetlen szavakat ismételt Rákiáltottam: — Mit csinálsz? Erre felemelte a fejét. Szeme a sírástól úgy bedagadt, mintha darázs csípte volna. — Hagyjál engem... menj innen — sírta. Úgyis tudsz már mindent minek jöttél utánam? — Ne sírj, szeretlek — mondtam — nincs semmi baj. — Nem lehetek a feleséged... soha... Mindkét kezével eltakarta az arcát és egyre keservesebben zo. kogott. De azért észrevettem, hogy közben az ujjak résein át az arcomat figyelte. Odaugrottam hozzá és pofon ütöttem. Mint utólag olyan sok mindent — ezt sem tudnám megmagyarázni, miért tettem. — Mit sivalkodsz, mondom, hogy szeretlek és kész... — kiabáltam, . Vera se a pofontól, se a durvaságomtól nem sértődött meg, ellenkezőleg: leejtette a két kezét és mosolygott. Azután meggondolta magát és megint rá- kezdte. — Ne nyivákolj, mert kapsz még egyet — mondtam az előb- bin felháborodva. Inkább mondd el, mi bajod. — Nem tudok én semmit, csak azt, hogy már hétfőn be sem mehetek. Azonnal beutaltak Kékestetőre. — Mikor mégy? — Mondom, hétfőn. — Na jó, szabad napot veszek ki. Felviszlek. Ismét mosolygott, de láttam, hogy őszintén kételkedik abban, hogy lehet-e beteg lányt szeretni? Többé nem veszekedtem vele, hanem megöleltem és erősen magamhoz szorítottam. — Kitartasz mellettem egy évig is... mondd... mondd... lehet azt? — kérdezte türelmetlenül és a kiskabátom alá fúrta a fejét. Sokáig nem akarta elhinni, hogy várok rá. Később azután megszokta, hogy kéthetenként, vasárnap felmegyek hozzá. * * * Addig se henyéltem, de Vera betegsége alatt még jobban beszálltam a munkába. Nagyon kellett a pénz. Ö ugyan nem tudott róla, de volt olyan hónap, hogy ezer forintot is adtam a nagyanyjának. Különben miből küldte volna szegény öregasszony a nehéz csomagokat, pulóvereket, meleg ruhákat, miegymást? Vera fent volt a hegyen vagy száz kilométerre tőlem, én pedig dolgoztam, mint egy eszeveszett. Néha eljártam moziba, nagyritkán a fiúkkal pár pohár sörre. Ennyi volt az egész életem akkor. Húztak is eleget, amiért olyan marha voltam — ahogy mondták — és nem foglalkoztam senkivel. Azt egyik se tanácsolta, hogy hagyjam ott Verát, de azért közben jöhet valaki... Kinek van abból baja? Végeredményben nagyon szép a hűség, de az ember azért csak nincs fából. Annyit rágták a fülemet, hogy egyszer elmentem Özdra Szeder Géza bácsi névnapjára. Nagy felhajtást csináltak a fiúk. Szerettük az öreget, olyan főnök volt — hogy le a kalappal. A vacsora a vendéglő különtermében volt. Máig sem tudom, hogy került oda Erzsi. Azóta is csak a keresztnevét tudom. Ha jól emlékszem, Vizes Sanyi az unokáhúgaként mutatta be. De azt hiszem, véletlenül igazi unokahúg volt. Olyan szép lányt, mint az az Erzsi, ritkán lát az ember. Mire én megérkeztem, már együtt ült a társaság. Ránéztem és melegem lett. Ferde vágású, álomszép szürke szemei voltak, hosszúkás arca és olyan vállig érő fekete haja, amilyet se azelőtt, se azután nem láttam. Akárhogy igyekeztem kerülni a tekintetét, minduntalan ránéztem. Ö pedig várta, hogy találkozzon a pillantásunk. Iszogattunk, beszélgettünk, mindenki a másik feleségének udvarolga- tott. Egyszer csak Erzsi felállt a helyéről és a külső terem felé ment. Mikor elhaladt mellettem, kacsintott, hogy menjek utána. Akkorra már mindenki nagyon jól volt... Feltűnés nélkül utánamehettem volna, de valahogy nem akarózott. Gyáva voltam vagy eszembe jutott egy másik, aki nekem gyógyul és talán most velem álmodik? A helyemen maradtam. Később a másik teremből átcsalták a zenekart és elkezdődött a tánc. Először mindenki gyorsan megtáncoltatta a maga feleségét, azután a másét kérte fel. Én az asztalnál maradtam. Nézelődtem és lassan ittam. Tulajdonképpen nem akartam senkivel se táncolni, de azért mégis rossz volt egyedül. Valaki hátulról befogta a szememet. Az arcomon éreztem a női kezet. Megfogtam a karját. — Vagy jön táncolni, vagy rendőrt hívok. — Nem tudok ... Erzsi hangosan kacagott és a feje úgy rázkódott, hogy szép, hosszú haja mind előre hullott (Folytatjuk)
