Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

1964. július 2.

4

*‘3 Csütörtök

Kapcsosok, garatosok, bagányosok

Egy ifjúsági brigád hétköznapjai

Úgy terveztem, hogy csak Felföldi Péterről, a brigádvezetőről írok, a huszonegy tagú előkészítő kollektíva 28 éves parancsnokáról, aki az „Építőipar kiváló dolgozója”, ami nagyon szép elismerés fiatalságához mérten, ékesen fémjelzi továbbá azt is, hogy a számolatlan ökölvívógyőzelem után elérkezett a munka utáni elismerés időszaka. Ezúttal már nem a sportembernek szólt a kitüntetés, hanem a brigádvezetőnek, aki szervez, nevel, buzdít, a maga baja helyett a mások gondjával törődik, igyekszik szocialista módon élni, gondolkodni, dolgozni, s másoknak is azt ajánlja fiatalos jobbat akarással...

Szóval, terveztem, ám ő zátonyra juttatta elképzeléseimet. No, de így még jobb, hiszen olyan emberi mozdulatok, tettek értője, tudója lettem, melyek kollektívája örvendetes formálódását, fejlődését igazolják. Egy helyett huszonegy ember hétköznapjait, szép törekvéseit vethetem papírra, s hitelesebb képet adhatok Felföldi Péterről is.

Maga helyett ugyanis inkább a brigádjáról beszélt...

A kis kollektíva fontos helyen teszi dolgát a békéscsabai téglagyárban: előkészíti a nyersanyagot a cserépgyártáshoz. Aki valamennyire is járatos az építőanyagiparban, az tudja, hogy mennyire az előkészítéstől függ a zökkenőmentes termelés. Figyelmet, hozzáértést igényel;

— Ahhoz, hogy ne süppedjen be, ne repedjen, ne legyen fodros a cserép, tudni kell azt, hogy a garatba ömlesztett agyaghoz tíz vagy öt lapát port, vagy egy, esetleg két vödör vizet kell hozzáadni — magyarázza hévvel Felföldi Péter. — Különben törik a henger. Míg nem dolgoztunk brigádban, szinte naponta baj volt a hengerrel. Most már egy éve — lekopogom — nem volt törésünk...

Egy éve, pontosabban, 1963 áprilisa óta „jegyzik” őket, figyelik eredményeiket. Ö kezdte szervezni a brigádot. Mindenkivel, akire számított, személy szerint beszélgetett. Likerecz Pálnak még a feleségét is megkérdezte: mit szólna, ha versenyre kelnének a szocialista címért? Jólesett hallania, hogy még a garatos felesége is egyetért elgondolásával, áldását adja a brigádra, célkitűzéseikre. Belső örömöt érzett, ment tovább, szervezett, míg ösz- sze nem állt a csoport. Az hajtotta elsősorban, hogy változtasson a kapcsolatokon, közelebb kerüljenek egymáshoz a kapcsosok, garatosok, hengeresek, bagányosok, lélekben, gondolkozásban. A

műszakban együtt dolgoztak gépiesen, értették egymást, de azt nem firtatták, hogy ki miképpen él, milyen gondjai, örömei vannak, szóval, vajmi keveset tudtak egymásról, a gyárkapun túli hétköznapokról. Ezen az állapoton akart formálni Felföldi Péter. Sejtette, hogyha családiasabb, közvetlenebb lesz a légkör, másképpen megy a munka is.

Az eltelt év fényesen iga zoll« őt. Áprilisban ^oklevelesek” lettek. Most a jelvényért dolgoznak.

Nem mindenki fiatal ebben a brigádban, de a zöm az. S ezek a fiatalok „belemenősek” — mondja a vezetőjük. Bánatukra, százalékkal nem lehet mérni a teljesítményüket, csak azt lehet megállapítani, hogy jó minőségű, s elegendő agyagot biztosítanak vagy sem. Elvétve fordul elő hiány. Érzik a felelősséget szüntelen, tudják, hogyha nem adnak nyersanyagot vagy akadozik a munkájuk, akkor a cserépgyártók bosszankodnak, az állásidejükre nem fizetnek. A többiek borítékja is vastagabb, ha ők jól munkálkodnak, nincs hát helye hanyagságnak. Tavaly túlteljesítette a gyár a tervet cserépből, s az idén sem akarják alább adni.

No, de az emberi mozdulatok, a közeledés mozzanatai még figyelemre méltóbbak.

Még az alakulás előtt történt, hogy Felföldi Péter felkereste Gera Rozáliát is. Gera Rozália bagányos, szorgalmas munkás, számított rá Felföldi. Mondta, hogy mi járatban van, aztán várta a választ. „Hát Péter, én szívesen benevezek, de oktatásra nem járok. Te is tudod, hogy nagyothallok, nem sok hasznomat vennétek. A fülhallgatóra beadtam már a kérelmemet, de „otira” nem adnak, pénzem meg nincs olyan sok, hogy privátim megvegyem ...” Így panaszkodott Gera Rozália. Felföldi Péter azon nyomban a szakszervezethez fordult: segíteni kellene. Minden csoda nélkül két hét múlva megvolt a fülhallgató, Gera Rozáliának mindössze 260 forintjába került... Persze brigádtag lett. Nem nagy ügy ez, de annál inkább sugárzik belőle az embertársért, a brigádtársért érzett felelősség, a segíteni akarás felemelő tudata.

Ez alatt az egy év alatt honosodott meg a brigádban a beteglátogatás. Azelőtt? Hát ha beteg, majd meggyógyul — gondolkodás járta,' nagy ritkán néztek feléje munkatársuknak az emberek. Most soros beteglátogatók vannak, s nem mennek üres kézzel sohasem. Az összeadott forintokból apró ajándék, egy kevés gyüAz idén 620 ezer forintot költenek a kereskedelmi egységek korszerűsítésére Békéssámsonban

Az orosházi járásban Békéssámsonban a legelmaradottabb és elha- nyagoltabb a kereskedelmi hálózat. A ruházati, a vegyes- és a vasműszaki bolt magánházakban van; évekkel ezelőtt korszerűtlenné váltak, s az egyre növekvő igényeknek nem tudnak eleget tenni. A MÉSZÖV és a helyi földművesszövetkezet az idén 620 ezer forintot fordít a fent említett üzletek korszerűsítésére, bővítésére. Az épületeket és a berendezéseket teljes egészében felújítják. A munkát az év végéig befejezik, s

így a jövő esztendő első napjaiban már a modern boltokban vásárolhatnak a sámsoniak.

Békéssámsonban a Cserepes- és Csókás-tanyán lévő vegyesboltokat ez évben korszerűsítik és a községben egy önkiszolgáló fűszer—csemege-boltot létesítenek. A munkát a helyi földművesszövetkezet házi építőbrigádja végzi.

Jövőre 120 ezer forintos költséggel építenek egy új vegyesboltot, s a MÉSZÖV beruházási programja szerint 1966-ban kisvendéglőt és eszpresszót is létesítenek.

mölcs telik ki, s az a tudat, hogy „gondolnak rám, eljönnek megnézni” — gyorsítja a felépülést.

Aztán itt van Prisztavok János esete. Felföldi odaóllt a művezető elé, s azt mondta neki: „Márpedig Jánost a garathoz kellene tenni, hogy többet keressen. Az édesanyját tartja el, s nehezein jönnek ki a fizetésből.” A művezető megértette, hogy két ember anyagi nehézségeiről van szó, s Prisztavokot a tisztítóból a garatosok közié sorolta. Mindenki tudja, hogy azt követően jobb kedvvel dolgozott .

Előfordult, hogy a félévi zászlóaljgyűlés miatt (ketten munkásőrök) a brigád hat garatosának munkáját négyen végezték el. Küszködtek, de nem nehezteltek. Megértették, hogy az is fontos dolog, a termelés sem állhat meg.

Az utóbbi évben baleset egy sem volt. Körültekintéssel, figyelemmel, egymás figyelmeztetésével dolgoznak a brigádtagok. Igazolatlanul eleddig nem mulasztott senki.

Amellett, hogy kollektíván részt vettek a szakmai tanfolyamon, ketten: Felföldi Péter és Hamza János letették a nyolcadik osztály vizsgáját. Felföldi tovább akar tanulni.

A jó közérzetet, a megismerést segítette elő az idei tavaszon rendezett futballmeccs a másik előkészítő brigáddal. Nem az eredmény számított, hanem a jó hangulat, az, hogy ilyesmire is sort kerítettek. Míg nem volt családias a légkör, fel sem merült egy vidám „összecsapás” gondolata.

Hát ilyen apróságokból kerekedett ki egy év alatt a Felföldi-brigád krónikája. Felfigyeltek a brigádra, örömmel lapozgatják még a vendégek is a brigádnaplót, számíthatnak erre a 21 emberre a vezetők, nem csalódnak egyszer sem.

Hogy ez így alakult, az egyrészt Felföldi Péter érdeme. Megérdemelte a kitüntetést az építők napján.

Pallag Róbert

Csatornázzák Szeghalmon a Béke utcát. Képünkön a földmunkát végzik.

Egyenlő elbírálást!

A békéscsabai XVIII-as gépesí.

tett mozgószakasz dolgozói a Sza- jol—Lökösháza vonalról a Köte- gyán—Gyula vonalra tették át munkahelyüket, hogy a pályát itt is rríielőbb rendbe hozzák. A vasutasok a Sarikadi Cukorgyár iparvágányán helyezték él a 150 dolgozó hálókocsiját, kultúrkocsdját és irodakocsiját, s e központi fekvésű helyről láttak hozzá a körzet vasútvonalainak rendbe hozásához.

A dolgozók étkezését is igyekeztek elősegíteni. A Rostkikészítő Vállalat Sarkadi Kendergyára 79 személy részére, hat forintért egyszeri étkezést biztosított. Hat napig tartott azonban csak a dolgozók öröftie. A hatodik nap után, amikor még többen akartak előfizetni, azt a választ kapták a vállalattól, hogy a kívülálló dolgozók most már csak nyolc forintért kaphatnák ebédet. Erre többen ki_ jelentették, hogy akkor nem veszik igénybe.

Kérdezzük, hogy miért nem lehet továbbra is hat forintért adni az ebédet a MÁV gépészeti szakasz dolgozóinak? Megérdemelnék, hiszen akár meleg van, akár hideg van, állandóan kint a szabadban dolgoznak és ellátják a ivasút szempontjából ezt a rend- jkívül fontos munkát.

Kissé furcsa, hogy hat napig olcsóbban tudták adni az ebédet, pedig akkor is kívülálló dolgozókról volt szó. Több segítséget várnánk a rostkikészítő vállalat vezetőitől is, akkor, amikor egy huzamosabb ideig ott tanyázó munkástömeg főtt ételt szeretne fogyasztani.

Boldizsár Gyula

Ml

_____

— Várjunk csak! — állt fel az őrnagy, és elgondolkozva sétált fel és alá. — A hálószoba-jelenet kapcsán — szólalt meg végül — még csak az jelentett újdonságot — legalábbis számunkra —, hogy valaki olyan készülékkel rendelkezik, amellyel, kis körzetben ugyan, de megszüntetheti a hivatalos tévé-műsort, és helyette saját filmfelvételét sugározhatja. Az üzemi lopás leleplezésénél viszont már fel kellett tételeznünk — bármilyen fantasztikusnak tűnik —, hogy távolba látó berendezése is van! Ne feledd, hogy a bűntény lefolyásáról menet közben sugárzott részleteket. A tolvajok nem zavartatták magukat, ami pedig nyilvánvalóan bekövetkezett volna, ha valaki a tett színhelyén felvevő kamerával sürgölődik közöttük, és hangos riportot készít. A gyárban rajtuk, a kapusfülkében sakkozó portáson és éjjeliőrön kívül nem volt senki. Jaksa szerint a környező lakóházakból nem lehet belátni a raktár előtti térre. Ehhez mit szólsz?

— Lángész! — dörzsölte össze kezeit boldogan Ditró. — Ez az ismeretlen zseniális feltaláló. Méghozzá finomlelkű, tapintatos lángész. Az első alkalommal Brabács szeretőjének, tegnap pedig a trógeroló kis tolvajoknak a testét radírozta le a képről. Csak ez a Brabács szálka a szemében. A főnök. Vajon miért?

— Fogalmam sincs — vont vállat az őrnagy. — Egyszer majd erre is fény derül. Mindenesetre felhívom figyelmedet, hogyha személyi bosszúból csinálta is, amit csinált, társadalmilag egyértelműen hasznos dolgot művelt.

— Ne protezsáld nekem! — tiltakozott a nyomozó főhadnagy. — Én máris leghívebb tisztelője vagyok. Sajnos, ismeretlen tisztelője. A készülékének mi is nagy hasznát vehetnénk. Képzeld, esténként ott

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

ülünk karosszékben a masina előtt, és figyeljük az alvilágot. Ha valaki rosszalkodik, kiküldjük érte Jaksát.

— Sajnos — szakította félbe az álmodozást a felettese —, semmi biztosítékunk, hogy továbbra is áldásosán folytatja akcióit. Erről se feledkezz meg! Mi a terved?

— Majd kicsit körülszimatolok az étkészletek gyárában, vam-e ott ellensége, haragosa ennek a Brabácsnak.

— Helyes — nyújtott kezet az

őrnagy. — Elsősorban magasan kvalifikált műszakiak, technikusok jöhetnek számításba. Olyan Edison-félék. Este pedig ismét kukkants be a televízió ügyeletére. •

— Azt semmiképpen nem hagyom ki — nyugtatta meg főnökét a köpcös. — Ott már nagyon megszerettek engem.

— Jó napot — kocogtatta meg az öregúr a kapusfülke to-