Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

»64. június 13. 5 Szombat Országos könyvtáros eszmecsere Békéscsabán Az irodalom-propaganda mód­szereit vitatja meg az az országos könyvtáros-megbeszélés, mely jú­nius 11-én kezdődött Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A megbe­szélést — melyre az ország min­den tájáról érkeztek könyvtáro­sok —• Lipták Pál, a megyei könyvtár Kossuth-dijas vezetője nyitotta meg, majd az egybegyűl­tek Pelejtei Tibor és Iszlai István, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársainak referátumait hall. gatták meg. A tanácskozás ma, szombaton ér véget. Jól sikerűit asszonytalálkozó A szeghalmi járás termelőszö­vetkezeti asszonyainak részére jól sikerült találkozót rendezett a nőtanács szerdán Füzesgyarma­ton. Az MSZMP községi székha­zában nyolcvanan hallgatták ér­deklődéssel Ombódi Sándor járási tanács vb-elnökhelyettes beszá­molóját az időszerű mezőgazda- sági kérdésekről s az asszonyok­ra váró feladatokról. Ezután megtekintették az orszá­gos hírű Vörös Csillag Tsz hatá­rát. A vendégek nagyon megle­pődtek azon, hogyan lehet a tíz­ezer holdas határt olyan gyönyö­rűen rendben tartani, mint ami­lyet láttak? Háromezer holdnál több a kapálnivaló, mégis gyom­mentesek a nagytáblák. A választ mindjárt megtalálták, hisz csak­nem ezren dolgoztak akkor is a földeken s négyszáznál több asz- szonyt, leány t találtak mezei mun­kában. Barkőczi Pál tsz-elnök elmon­dotta, hogy náluk minden évben a nők vállalják a növényápolás zömét. Az üzemi konyha sokat se­gít abban, hogy gondtalanul dol­gozhatnak az asszonyok a mezőn. A tanácskozáson részt vett Za­lai György elvtárs, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának titkára és Boros Gáborné, a megyei nő­tanács titkára is. — Ary — "■ % A vándorvurslis — Mehet? — Igen! — és egy fiatalember nagy ívben átdobja a kötelet a felállított, eddig még fedetlen fa­bódé fölött. A kötél egyik végét a tetőfedő ponyvához köti, az átre­pülő másikat pedig húzni kezdik. Lassan fedelet kap a tákolmány, felcsúszik rá a ponyva, mélynek útját lentről a földről egy jó négyméteres farúddal egyengetik. Aztán kalapács csattogása hallat­szik, felkerül a tábla: „Céllövöl­de”, 9 az előbbi kusza összevisz- szaság helyén csaknem készen áll a vursli, a kékre festett guruló­utazó lakás, a stúdió, a céllövölde, megannyi szín csíkos keverékét mutatva. Csupán a körhinta al­katrészei fekszenek még egyelőre használt) a/tatlamil a községi ta­nácsháza előtti téren. Gyomán vagyunk. Ezúttal itt ütött tanyát Gáspár Ferenc, a gyulai születé­sű vándorvurslis feleségével és kutyájával. Megszólítom, de nehezen áll kö­télnek. — Nem tudna máskor jön. ni? Nagy munkában vagyunk, ké­rem — mondja, aztán elfordul és kiált valamit az egyik építőnek, aki az utolsó szeget veri a céllö­völde tartóléoébe. Ezután a fele­ségének szól, s maga pedig arrébb megy, újabb utasításokat ad, de végül mégis visszajön. Elmondja, hogy 43 éve utazik a vurslival, kó­szált már az egész országban, Er­délyben is volt, de mostanában csak Békés megyét járja. A századforduló szeptemberé­nek egyik napján született. Azt mondta, az élete egy kész regény, csak a megörökítése hiányzik. Végigjárta a két világháborút, fogságba esett, s most néha nem érti a kutyáját, ha az még a jobb falatoktól is elfordul... — Sok látogatója van általában a vurslinak? — Hát látogató az mindig akad. Erre sétálnak a kíváncsibbak, széjjelnéznek, s elmennek. Mi azonban az olyan érdeklődőket szeretjük, akik vagy célba lőnek, vagy körhintára szállnak. Sőt szív. küldink is van, de már ez sem olyan kapós, mint régebben. Egy­re kevesebb a bevételünk. Hu­szonöt-harminc forint jön össze naponta. Ennyi se mindig, csak akkor, ha jó az idő, s főleg a fa­luba érkezésünk utáni első na­pokban. Ha esik, ha hideg az idő, Iá se nyitunk. Minek? g — Mennyi időt töltenek el egy­egy községben? — Néhány hetet, s búcsúkon csak egy napot. Most Endrődről jöttünk, ahol négy hétig időztünk. Itt Gyomán hármat terveztünk, bár ahogy múlnak a napok, úgy csökken a bevétel. Költözni kelle­ne, mindig csak bontani, költöz­ni, építeni. Bontani, költözni épí­teni. Mindig menni kéne, de ki bírja ezt? — panaszosan széttár­ja két karját, s hangsúlyozza a feltett kérdést. — Megöreged­tünk! Időnként a felesége is közbe­szól. Kesereg: — Nem megy az üzlet. Megvál­toztak a fiatalok, megváltoztak lehetőségeik. A rádió, a televízió, a mozi meg a különféle rendez­vények. Inkább azokra járnak, mint hozzánk. Az idősebbek sem nagyon költik nálunk a pénzt. Inkább flancra, porszívóra, mosó­gépre, fridzsiderre, bútorra gyűj­tenék. Soha ilyen módja nem volt a parasztembereknek... — Hála Istennek — hagyja helyben a férje, amit aztán az asszony is megismétel. — Hosszabb útra nem indul­nak mostanában? — Nem bizony. Az utazás alatt nincs bevétel. Minden községben körülbelül három napba telik, amíg végzünk a felépítéssel, s ez is nagy kiesés. Meg aztán öre­gek vagyunk. — Télen mivel foglalkoznak? Erre az asszony válaszol: — Mindig akadnak barátaink, ismerőseink, akik meghívnak disznót vágni. Férjemmel együtt mindketten értjük ezt. Aztán jön a tavasz és elindulunk — fél szemmel a munkásokra figyel, akik alkalmilag segítenék itt. Né­zi, miként végzik dolgukat azok, majd a rokonságról beszél, a só­gorokról, a három másik vándor- vurslisról vagy ahogy ő mondja: a „népszórakoztatókról”, a „mu­tatványosokról”. Egész dinaszti­át alkotnak, de már kihalófélben van családjukban ez a foglalko­zás: fiuk szakmát tanult, motor­szerelő és vasesztergályos. Ktsz- ben dolgozik. Ö már nem lesz vándorvurslis, s a dinasztiával együtt lassacskán eltűnik a régi­régi foglalkozás is, és egyre rit­kábban kiáltják a falvak utcá­in a gyerekek, hogy „Nézzétek, megjött a vándorvurslis”! , Vitaszek Zoltán Tizenkilenc ismeretterjesztő előadást tartott az elmúlt hónapban dr. Nagy Gyula múzeumigazgató Orosházán Dr. Nagy Gyulát, az orosházi Szántó Kovács János Múzeum igazgatóját szívesen hívják isme­retterjesztő előadások megtartá­sára, mert készségesen elmegy a várostól távol levő tanyaközpon­tokba "is, s igen ötletesen válogat­ja meg a témákat. Az elmúlt hó­napokban 19 ismeretterjesztő elő­adást tartott a városban és a kör­nyéken. Beszélt Orosháza történe­téről, a Szántó Kovács-féle pa­rasztmozgalmak eseményeiről, a régiségekről, a feltárt középkori sírok tartalmáról és egyéb olyan kérdésről, ami érdekelte a hall­gatóságot. Egyébként a Szántó Kovács Já­nos Múzeumban a közelmúltban nyílt meg az 1964. év negyedik vándorkiállítása, amely Óceánia- művészetét mutatja be. Gazdag tartalommal jelenik meg a Tükör június I6-i száma. Tokió előtt címmel nyilatkozatot közöl dr. Sír Jenőtől atlétáink olimpiai fel­készüléséről. A Szabó család tag­jai közül Gizi alakítója, Kiss Ma­nyi szólal meg. Egy falusi forra­dalmárról rajzolt portrét Sala­mon Pál. Az öreg parasztokról és a nyugdíjról cikkezik Gulyás Pál. Kaján karikatúra-oldala, képri­portok az ügetőről, a százhalom­battai építkezésről, színes képri­port Kovács Margitról, a világ­hírű keramikusról, kulturális tü­kör, tárcanovella, bűnügyi re­gény, sakk-rovat és keresztrejt­vény teszi változatossá a Tükör új számát. A párduc Rossz híre van Szicíliának. A világsajtó ugyanis nem volt rest és alaposan szellőztette a maffia körüli sötét ügyeket. A maffia fő működési területe pe­dig ma is Szicília. A regényes szigettartomány székhelyén, Palermóban például nyílt utcán gyilkoltak nemrégen is a „tiszte­letre méltó társaság” ügynökei. Ruffini bíboros, Palermo érse­ke azonban nem emiatt ször- nyülködik. A magasrangú egy­házi személyiség ugyanis pász­torlevélben tudatta püspökeivel, hogy szeretett szigete ellen ösz- szeesküvést szőttek. Ezen össze­esküvés résztvevői pedig a kö­vetkezők: az olasz parlament maffiaellenes vizsgáló bizottsá­ga, a haladó társadalmi szerepet vállaló Danilo Dolci katolikus író és „A párduc”, Tomasi di Lampedusa világhírű regénye. Ök a felelősek az érsek sze­rint, hogy a szép földdarab híre Tudja-e, —1 az indiánok a sikorbutot — amely a C-vitamin hiányából ke­letkezik — a fenyő tűleveleivel gyógyítják, amelyben valóban nagy mennyiségű C-vitamin van? — a tuberkulózis a rákbetegség­gel ellentétes kór? Orvosi megfi­gyelés szerint a tuberkulotikusok között igen ritka a rákbetegség — a fagyasztással történő ér­zéstelenítést a fájdalom enyhíté­sére a legrégibb korokban is is­merték. Az orvostudomány tör­ténete megemlíti, hogy mikor Marcus Aurelius Severinus egyik karját le kellett vágni, jégdarabo­kat tettek a karnak arra a részé­re, ahol a metszést végrehajtották. Larrey Napoleon fősebésze az Eylau-i csata után hasonló mód­tehet róla erősen megromlott. A vizsgáló bizottság azért, mert vizsgála­tot indított a fényes nappal el­követett gyilkosságok meg a rendőrök és csendőrök elleni me­rényletek ügyében. Danilo Dolci azért, mert könyveivel, cikkei­vel, éhségsztrájkjaival hívta fel a figyelmet a szicíliai nép nyomorúságos állapotára. És „A párduc” mit vétett? A regény főhőse, Salina herceg már száz évvel ezelőtt bírálta a szicíliai­akat, mondván: sohasem akar­nak megjavulni azon egyszerű oknál fogva, hogy tökéletesek­nek hiszik magukat. Amint a pásztorlevélböl ki­tetszik, Ruffini bíboros is igazi szicíliai. Szerinte, tudniillik, nem a maffiások bűnei elíté­lendők, hanem azok, akik nem hiszik, hogy a maffiások is jó emberek. (todero) hogy... szerrel végzett műtéteket. Mond­ják, hogy az egyik operált kato­na, miután kemény fagyban tőből levágták a karját, azonnal lóra ült, és mire Franciaországba ér­kezett, a hidegben teljesen meg­gyógyult. — a halak, amelyek minden vízben megtalálhatók és protein­ben és vitaminban igen gazda­gok, a föld lakosainak táplálásá­ban csupán 1 százalékot foglal­nak el, jóllehet a vizek élelem- termelése ugyannyi, mint a földé. — megfigyelték, hogy a léleg­zéssel kapcsolatos betegségek 30 százalékkal és az idegbetegségek 6 százalékkal csökkennek azoknál az embereknél, akik sok almát esznek. Az anyag regénye Lélek — idézőjel nélkül Sokáig idézőjelbe tettük a lélek szót, így jelezve, hogy tulajdon­képpen nincs. De idézőjel nélkül beszéltünk a psyche, lélek jelen­tésű görög szót tartalmazó pszi­chológiáról (lélektan) és pszichiát­riáról (lélekgyógyászat). Mi az igazság? Megtévesztő álom Menjünk vissza az őskorba. Meghalt valaki, eltemették, még követ is raktak a sírjára. Napok vagy évek múlva egy ismerőse, rokona látta a holtat. Igaz, hogy csak álmában, de akkor még nem tudtak különbséget tenni az álom­képek és a valóság között. Ügy képzelték, hogy az embernek van egy „másik énje”, s ez a halál után is megmarad. Megfelelő tu­dás hiányában nem gondolhattak arra, hogy a halott nem a való­ságban, hanem az álmodó agy­sejtjeiben „él”, mint emlékkép. A testtől külön létező lélek hi­tének egyik gyökere ez az elég gyakori álom. A másik, ehhez kap­csolódó gyökér a vallási képzet­világ. Isten halandó testtel és hal­hatatlan lélekkel teremtette az embert... A működés Ha röviden is, végigkövettük az i anyag lenyűgöző történetét a kő- ; sziklától az agyvelőig. Az emberi agy, a legmagasabbrendű, legbo­nyolultabb szervezett anyag, hosz- szú fejlődés terméke. A tüdő és az izom is az anyag lassú alkalmazkodásával vált a lélegzés, illetve a mozgás szervé­vé. A tüdő funkciója a légzés, az izomzaté a mozgás; az idegrend­szer és az agy működése a tu­dat, a lélek; nem ugyanúgy, ez durva vulgarizálás lenne, hanem minőségileg magasabb szinten, hi­szen az agykéreg is finomabban szervezett anyag, mint az izom. Egy tranzisztoros rádió alkat­részei alig emlékeztetnek azokra a nyers fémekre, amelyekből készí­tették. Ha pedig szép zenét hall­gatunk a rádióban — vagyis funk­cióját, működését érzékeljük — már egyáltalán nen gondolunk a készülék anyagi valóságára. Eset­leg csak az elromlott vagy össze­tört rádió figyelmeztet arra, hogy az anyag elpusztulásával a funk­ció is megszűnik.' Aki egyszer átgondolja és tisz­tán látja az anyag és a funkció összefüggését, nem tévedhet ebben az alapvető világnézeti kérdésben. A többlet „Amit lelkinek nevezünk, min­den misztikumtól megfosztva Ja- nus-arcúnak tartjuk, olyan egy­ségnek, melyben a „lélektani” az „élettani”-tól elválaszthatatlan, a kettő szétbonthatatlan egész”. Nyí­ró Gyula professzor határozza meg így tankönyvében anyag és tudat kapcsolatát. Hangsúlyozza a lelki történések minőségileg ma- gasabbrendű jellegét, változását is. A felnőtt lényegében ugyanúgy lélegzik és mozog, mint a csecse­mő. A tüdő és az izom funkciója a születéskor kialakult, s az élet végéig minőségében nem változik. A tudat, a lelki működések összessége azonban az egyéni élet­ben is minőségileg változik. Meg­tanulunk beszélni, logikusan gon­dolkodni, az ismeretek egész tö­megét gyűjtjük. A felnőtt agya hívebben, pontosabban tükrözi a valóságot, mint a gyermeké. Azért ragadtuk ki ezt a mozza­natot a lélek tudományának szin­te határtalan birodalmából, mert embervoltunknak ez a legjellem­zőbb vonása. Alkalmasak és ké­pesek vagyunk ugyanis arra, hogy a valóságot — és benne magunkat — formáljuk, tudatunkat az igaz­ság „vevőkészülékévé” tegyük. Nem szükséges tehát idézőjelbe tenni a lélek szót; mindaz, amit ez a gazdag fogalom tartalmaz, az anyagban gyökerezik. Gyenes István (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom