Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-30 / 151. szám
1*64. június 30. Kedd Előadások, megalakítása — Nincs nyári szünet a tudományos egyesületeknél — fogad Körösfalv^ Pál, a METESZ intéző bizottságának elnökhelyettese. — A nyári hónapokban több tudományos egyesületünkben ugyanúgy zajlanak a programok, mint korábban. Érdemes elővenni a júliusi programot, amelyben olyan kiemelkedő előadásokat találunk, mint például 9-én a lakóépületek gázellátásának problémáiról, vagy majd a téglaipari profil perspektívájáról, vetítettképes előadás a Szovjetunió és Finnország téglaiparáról, vagy a Műanyagok a lakásban című előadás, de érdeklődésre tarthat számot a kábelgyártás hazai fejlődéséről szóló ismertetés is. — Az intéző bizottság milyen programot állított össze a második fél évre? — Most kerül sor, július 3-áh az intéző bizottság ülésén az oktatási bizottság jelentésének megtárgyalására, ahol megtárgyaljuk az 1964/65-ös oktatási év tervét. Célunk, hogy a technikusok és mérnökök továbbképzését szervezett formában megyén belül oldjuk meg. [Ügy érezzük, ezzel nyújtjuk a legnagyobb segítséget kollégáinknak. Érdemes elmondani azt is, hogy ezen az intéző bizottsági ülésen foglalkozunk a megye műszaki káderellátásának helyzetével is. — A Békéscsabán létrejött Technika Háza új lehetőséget adott a METESZ-nek, ezen belül a különböző tudományos egyesületeknek, hogy munkájukat eredményesen végezzék. Várható-e új tudományos egyesület megalakítása? — Igen. A második fél évben, új tudományos egyesület a NETESZ második félévi programjában körülbelül augusztusban szeretnénk megalakítani a hidrológiai társaságot. Ennek az egyesületnek a megalakítása annál is fontosabb mert egyre több szó esik napjainkban megyénkben az öntözéses gazdálkodásról, amely szervesen kapcsolódik a növekvő mezőgazdasági termeléshez. Ebben az egyesületben tömörült szakemberekre vár majd az a megtisztelő feladat is, hogy értékes segítséget nyújtva találjanak megoldást a megye ivóvíz-ellátásának megoldására. — Konkrét feladat vár-e a hidrológiai társaságra? — Az ivóvízellátás kérdésén túl elsőnek talán Békéscsaba ivó- vízellátásának kérdését kell vizsgálat tárgyává tűzni. Érdemes lesz felmérni a nemrégiben, használaton kívül került artézi kutak vízhozamát, hogy azok is bekapcsolódhassanak a város vízellátásába. De ugyanilyen sürgető feladat a megyében fellelhető ter- málfcutak hasznosítása. — Milyen kiemelkedő esemény lesz a második fél évben? — Már folynak az előkészületek a második fél év egyik fontos feladatát jelentő mezőgazdasági műszaki fejlesztési hét megrendezésére. Az előzetes program szerint november 2-től 6-ig kerülne erre sor. Ez alkalommal négy tudományos egyesület — amely szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal — együttesen próbálja a mezőgazdaság soron következő feladatait tisztázni, és több előadásban a műszaki fejlesztés feladatait meghatározni. Helyet kap az előadások között az állattenyésztés, a növénytermesztés, a kertészet, az öntözés, a géNövekszik a tanyai könyvtárak forgalma A kardoskúti népkönyvtár két fiókjában, Pusztaközpontban és Fecskésparton az elmúlt esztendőben lényegesen megnövekedett az olvasók száma. A pusztaközponti könyvtárban 2531, a fecs- késpartiban pedig 1445 kötet között válogathatnak az érdeklődők, ugyanakkor ebben az évben eddig 3645 forint értékű könyvet vásároltak, év végéig pedig a két fiókkönyvtár 10 ezer forintért kap új könyveket. Az olvasók között sok a tanuló, a termelőszövetkezetek tagjai közül már kevesebb a beiratkozott olvasó: ez azonban az irodalom iránti érdeklődésről nem ad pontos képet, hiszen a legtöbb családban az a szokás, hogy az iskolás korú gyerekek iratkoznak be olvasónak, és ők viszik haza szüleiknek a kért olvasnivalót. A pusztaközponti fiókkönyvtárban jelenleg 83, a fecskéspar- tiban pedig 65 olvasót tartanak nyilván, de az előbb említett szokás miatt mindkét helyen kétszer, sőt háromszor annyi az olvasó. A kardoskúti könyvtár rendszeresen segíti a fiókkönyvtárakat, ahol őszre lényegesen növelni kívánják az irodalomkedvelők táborát. A kaméliás hölgy után A vándordiák kél útra a megye tájszínpadaira A Békés megyei Jókai Színház társulata június 23-tól június 30- ig hat községben, városban mutatKát négyes találat a lottón Békéscsabán A lottó 26. játékhetén két békéscsabai lottózó, 8 923 881, 1 182 116 sorszámú szelvényükkel négyes találatot értek el. A szerencsés nyertesek mindketten békéscsabaiak és már jelentkeztek is az OTP békéscsabai fiókjában. A 26. játékhéten a négyes szelvényekre 68 678 forintot fizetnek majd ki július 8-án. ta be Dumas: A kaméliás hölgy című drámáját, július elsejétől, szerdától pedig Lehár: A vándordiák című nagyoperettje kerül a tájszínpadok műsorára. A Lehár- operettet először július 1-én Szarvason mutatják be, majd Gyulán (július 4-én), a továbbiakban pedig Medgyesegyházán, Eleken, Dombegyházán, Mezőkovács- házán, Sarkadon kerül színre. A Békéscsabán is sikerrel játszott operettet megyén kívül a vendégszereplések során is játsz- szák: július 2-án Székkutason, július 5-én Hódmezővásárhelyen, július 9-én Komádiban és július 14- én Csongrádon. pesítés összes kérdése. Foglalkozunk a jövő mezőgazdasági telepeinek tervezési irányelveivel, valamint a mezőgazdasági termékek szállítási és tárolási lehetőségeivel. Ez a megrendezésre kerülő mezőgazdasági műszaki fejlesztési hét bizonyára segíti majd megyénk mezőgazdaságát. — Utolsó kérdésünk az lenne, hogy vajon a különböző tudományos egyesületek alakítanak-e városainkban vagy községeinkben helyi csoportokat? — A METESZ szervezeti felépítése lehetőségeit biztosít erre, hiszen a textileseknek már Gyulán működik is helyi csoportja. Ugyanígy a mezőgazdasági és élelmiszertudományos egyesületnek is van helyi csoportja. A fent említett hidrológiai társaságunknak például bizonyára megalakul majd a helyi csoportja Gyulán és Szarvason is — fejezte be nyilatkozatát Körösfalvi Pál elvtárs. (—czi.) Üzletben. Két kilométerre a város szívétől A gyulai járási könyvtár átalakított állapotában régi, szűk abla- kú, sötét elődjéhez mérten üde látvány, valóságos kultúroázis. Darabos János, a könyvtár helyettes vezetője a szokványos kérdésre, hogy van-e sok olvasó, gépiesen nyújtja ki kezét a törzslapokat tartalmazó dobozok felé, majd ujjai végig- trilláznak a kártyán. A következő, ugyancsak minden eredetiséget nélkülöző kérdésre, hogy kik olvasnak, találomra kihúz egy lapot a sok közül. — Ják- falvi Mátyásné, Selyem utca 34. És most hirtelen megpróbáljuk eredetivé változtatni a helyzetet. Megkérjük őt, hogy ne is olvassa tovább az adatokat, inkább legyen szíves elmagyarázni, hol találjuk a Selyem utcát, a többit majd elmondja maga az olvasó. Ilyen előzmények után nyitunk a falusias látványt adó, fákkal, virágokkal teli Jákfalvi-portára. Idő látogatta anyóka tipeg elénk, kedves is, kicsit bizalmatlan is, ahogy ez ilyen esetben idegen és nem várt látogatókkal szemben érthető. Ám meghallván, hogy kit keresünk, betessékel a legyek inváziója elől a függönnyel elzárt konyhába. Jákfalvi Mátyásné, az általunk keresett olvasó éppen a két- esztendős Lacikáját frissítgeti kábulatból, ami a délutáni alvás után elfogta. Afelől, hogy miért jöttünk, mit akarunk, hamar szót értünk. Jákfalviné — 30 év körüli, barátságos asszonyka — azt. tanácsolja, ülnénk talán ki az udvarra, a fa alá ebben a vízforraló melegben, mivelhogy ott hűvösség van és a szellő is lengedez valamicskét. Kint lócára, sámlira, székre telepszünk, kinek mi jut és hirtelenjében miniatűr klubdélután alakul ki a Selyem utca 34-ben, az olvasói .-törzslap megelevenedett látványaként. A beszélgetés persze itt is látszólag célszerű, de mégis csak sablonos kérdéssel indul: — Mióta olvas? — Már 1945 óta. Akkor még a kommunista párt kezelte a könyvtárat, az úgynevezett C ika- sziinóban, ahol most a harisnyagyár kultúrháza van, kezdi Jákfalviné. i Miként az olvasásban elsősorban időtöltést keresők általában, ő is a „könnyebben emészthető” ''~o- dalmat vette kézbe: Jókait forgatta egy darabig leginkább. Aztán végigolvasta Móricz Zsigmondot meg a francia szépirodalom nép- szerűbbjeit: Zolát, Balzaeot, sőt Anatole Franee-ot is. — Kiknek a műveit ismeri még? — Olvastam Kossá István életrajzi regényét. Tetszett, mert. nern jár a fellegekben. Ügy emlékszem, Nehéz ébredés a címe. Az auschwitzi haláltáborról is volt egy. Abból az ember nagyon megtanulja szeretni a szenvedőket és gyű-, lölni a gonoszokat. — Dolgozni is, olvasni is, hogyan jut mindkettőre ideje, kedves Jákfalviné? — Most nem járok sehova a Lacika miatt. Ám olyan „kései” gyerek. Tizenkét évre született a Matyikánlk után, aki kicsi karában meghalt. A Lacika meg az olvasás az én kedves időtöltésem... De szeretem a zenét is, különösen a magyar nótát. A Szabó családot is meghallgatjuk, ugye nagymami? — Kedvelem a rádiót — bólogat rá a 84 esztendős matróna. Ezelőtt negyed századdal operálva voltam. Azt hitték, nem élem túl, de nekem szükségem volt az életre, az unokám miatt. Most már meg különösen nagy az életkedvem, hogy mindenben rendben volnánk. Ismét Jákfalviné veszi át a szót: — Nagyon szerettem a mozit, minden filmet megnéztem, de mióta a gyerek... Később majd megy ő óvodába, ugye, lelkem — öleli magához kisfia szöszi fejét — akkor majd több időm lesz kulturálódni. (Így mondja). Szeretnénk tévét is... Erre, mint végszóra, valahonnan a ház mögül, a veteményes kert felől, fején simlis sapkával, otthoni gúnyában, magás, sovány, negyvenes férfi lép közénk és kedvesen üdvözöl. Jákfalvi Mátyás, a férj. Cseppet sem csodálkozik jelenlétünkön. Gondolja, bizonyára elfogadható vendégek lehetünk, ha családja körébe ennyire otthonosan befészkélődtünk. Nyakába akasztott kék kötőjének végét összefogva cipel valamit, közelről kiderül, hogy uborkát, zöldpaprikát meg cseresznyét egy nagy ve- gyeskereskedéses halmazban. Nyomban kínál is bennünket a cseresznyével. Mint később elmondja, ács á mestersége, a kislakásépítőknél dolgozik. Átlagkeresete 1800 forint, de gyakran felmegy 2000—2400-ra is. Felesége így jellemzi őt: — Jó ember, megbecsülik. — Na! Igen, a tévé — folytatja a férj ott, ahol a feleség annak ■< előtte abbahagyta. Szeretnénk egyet és lesz is, csak előbb megcsináljuk a kerítést, kifizetjük az örökösök részét is, hogy teljesen a miénk legyen a házacska, aztán jöhet a készülék. — Hallottak-e a most megnyíló várszínházról? — kérdezzük és várjuk a „nemet” jelző fejrázást. — Persze, hogy hallottunk — felelik szinte egyszerre. Voltunk is ott vasárnap megnézni, hogyan halad az egész. Először az újságban olvastuk, mert jön ide hozzánk újság sokféle: a Ludas, a Népújság, Magyar Ifjúság, Nép- szabadság... — Hozza őket a Jóska, a postás. Minden héten húsz forint körül fizetünk az olvasnivalóként — szól közbe a nagymama. — A férjem különösen szereti olvasni őket —toldja a szót Jákfalviné —, még este tíz után is ég a villany. — Van most szórakozás — legyint a nagymama. Azelőtt, az én időmben csak a munka, a templom, a férfiaknak, meg a kocsma... Elgondolkozunk; valóban a múlthoz mérten Jákfalviók többet szórakoznak, ha úgy tetszik, kulturálódnak. Felötlik a kérdés: nem szolgálhatna Gyula városa mégis ennél több, változatosabb művelődési lehetőséggel? Igaz viszont, hogy kettőn áll a vásár, a „fogyasztó” étvágyától is sok függ, elegendő nagy-e ahhoz, hogy elmozdítsa hazulról? Elménél, akiskapuban megkérdezzük: — Messze van ide a belváros? Jákfalvi felpöccinti homlokán sapkája siltjét, egy pillanatra kérdőn néz feleségére, hátha az jobban tudja száz méterekben is, de aztán ő .válaszol: — Lehet úgy két kilométerre. Huszár Rezső
