Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

m épünk művelődési és kulturális igénye mérhetetlenül megnöveke- dett. A népgazdasági fel­adatok növekvő feladatai, a korszerű, modem terme­lési technika, eljárás dö­römbölve követeli a maga­sabb szaktudást, s a kul­turális intézményeink, a televízió, a rádió és a sajtó hatása sarkallja dolgozó­inkat hiányos műveltségük pótlására, az új tudomá-; nyes, művészeti vívmányok megismerésére. Ez a tény különösképp kiemeli az ismeretterjesztés minőségé­nek a kérdését. Sem a né­pünk iránti megbecsülés, sem a TIT céljai nem en­gedik meg, hogy korszerűt­len, a társadalom igényed­től távol álló, öncélú isme­reteket terjesszünk, hogy alapos felkészülés nélküli, felszínes előadásokat tart­sunk. Az ismeretterjesztés ma­gas színvonalának elgősor- bar a korszerű tematika, a vele egységben lévő kor­szerű formák, a képzett szakelőadók és a magas szintű szemléltetés bizto­sítja. Az elmúlt időszakban elértük azt, hogy minden évben a megyei szakosztá­lyok vezetőinek közremű­ködésével szakonként állít­juk össze a javasolt téma­tervet. A tematika a tár­sadalmi és az egyén igé­nye összhangjának a jegyé­ben készül. Megállapítható, hogy a korszerűségre való törekvések sikeresek. Tük­rözik az egyes tudomány­ágak összefüggését, kapcso­latát: a témacímek lehető­séget adnak az ismeretek sokoldalú és speciális elem­zésére. Tehát a legkülön­bözőbb tudományos terme­lési, művészeti tudásanyag ismertetésére megteremtet­tük a lehetőséget, a végre­hajtása azonban nem min­den esetben történt meg a feladatok és a célok egysé­gének a jegyében. A tema­tikát sok helyen módosít- hataüan, megmerevedett egésznek tekintették, vagy a tematikának kevésbé ha­tékony, az inkább érdeklő­dés felkeltésére szánt cí­meit válogatták ki előadás céljából. |y| egyed szervezetünk * 1 tagsága helyes ará­nyának kibontakzásá­val egyidőben párhuza­mosan nőtt előadása­ink színvonala. Ma már előadásaink túlnyomó többségét, zömét szakelő­adók tartják. Sajnos, még mindig akadnak olyan elő­adók, aikik jóhiszemű segí­teni akarásból vagy nem kellő önkritikából fakadó­an vállalnak és tartanak az ismeretterjesztés nemes és magas szintű fel­adatával, és nemegyszer megzavarja az ismeretter­jesztők iránt kialakult bi­zalmat és érdeklődést. Számunkra nem közöm­nem szakterületükhöz tar- és társadalomtudományi ta- tozó előadásokat. Szerem- gozatai és a Békéscsabai cséré, az ilyen úgynevezett Városi Népfront Bizottság- , .beugró’ előadók száma gal közösen szervezett kerü- csekély, tevékenységük leti népfront S2abadakadé_ azonban nem egyeztethető miák Az eldadássoro2aiok és a sokszínű speciális is­meretterjesztő formák is figyelembe vették a külön­böző rétegeket. A korszerű ismeretter­jesztés elengedhetetlen kö- bös, milyen az ismeretter- vetelmónye, vele együtt jár jesztós hatóköre. E kör szé- a korszerű szemléltetés. Ma lességében és mélységében még legáltalánosabb szem­való kiépítésének fontos léütetési eszköz a fűm. eszközei az ismeretterjesztés Leggyakrabban a tudomá- formái. Az ismeretterjesz- nyos és dokumentumfilme- tés tartalmának pozitív ha- két használják fel. A me- tása csakis a megfelelő, a gyei szemléitető-tárral jó sajátos formákkal való har- kapcsolatot építettünk ki, s ha a TIT javaslatára a rendező szerv igényli, a filmtár rendszerint bizto­sítja a témához kapcsolódó filmeket. Sajnos, tudomá­nyos és dokumentumfilm­gyártásunk elmaradt a kö­vetelményektől, a korszerű ismeretterjesztő témák szemléltetéséhez nincs meg­felelő filmanyag, ezért sok- ’ szór előfordul, hogy a té­mától távolálló filmet vetí­tenek le egy-egy ismeret- terjesztő előadás után. Ezért elsősorban korszerű és gaz­dag tudományos kisfilm- állományra van szükség, valamint a különböző szem­léltető eszközökre, dobozok­ra, táblákra, grafikonokra, stb. is. a mindezek a rendel­kezésünkre állnak és 'becsületesen és lelkiisme­monikus, egységes kapcso­lata útján érhető el. Leg­gyakrabban alkalmazott forrnék az akadémiák és az előadássorozatok. Alkalma­sak az összefüggő ismeret- anyag átadására, ezért ha­tásfokuk is magasabb. I egismertebbek és leg­általánosabbak a munkásakadémiák és a termelőszövetkezeti akadé­miák. Kiemelkedőek a különböző rétegeknek szó­ló akadémiák: az if­júsági akadémiák, a bel­kereskedelmi akadémiák, a nők akadémiái, az ül­nök-akadémiák, a tanács­tagok akadémiája, a válla­lati igazgatók és a főköny­velők akadémiái, a nevelők akadémiája, az Értelmisé­gi Klubban évek óta műkö­dő képzőművészeti és ze­netörténeti akadémiák. Az retesen látja el feladatát egészségügyi akadémiák minden ismeretterjesztő, (Békéscsabán, Orosházán akkor mind jelentős mun- és Szeghalmon az egészség- kát végezhet majd a Tudo- ügyi közópkáderek számé- mányos Ismeretterjesztő rfi tartottuk), a KlOSZ-aka- Társulat, démia természettudományi Dr. Krnpa András Hajdik Antal: Strandvázlat H T. C. Lengyel: A LÁMPA ALATT M éha egészen furcsa ese. *' tek történnek az élet­ben. Vegyük például bará­tomat, Jimmet. Még nagyon fiaital. Mindig halálosan nyugodt, de kissé bátorta­lan. Tehát teljesen más, mint a derék fiatalembe­reknek az a típusa, akikkel szinte naponta történnek különös esetek. Így lassacs­kán már nem is számítanak különösnek. Egyáltalán nem voltam meglepődve, mikor elmesélte, hogy Los Ange­Tanyavilág — bomló világ Mocsár Gábor és Taar Ferenc könyve Mostanában mintha rene. szánszát élné a magyar szo_ ciográfia-irodalom. Eddig azonban inkább irodalmi folyóiratainkban olvashat, tunk beszámolókat, vallo­másokat barangolások, ku­tatások tapasztalatairól. Űj könyvünk olyan világba ve­zeti el olvasóit, amely so­kunk előtt szinte ismeret­len vagy valami ősi, parasz­vét, nyomasztó kilátásta- lanságát mutatják meg az olvasónak. Itt is van válto­zás. Hogyne volna! Tanyasi parasztgyereket is találunk már az egyetem padjaiban, tanyasi paraszt is hajol már újság fölé, néz meg színdarabot, filmet. Hazánkban közel egy­millió ember él a tanyákon. Egymillió ember létforma. ti romantika színes fátyo- jának történelmi sűlyossá- lán keresztül látjuk. Pedig gú problémájáról írnak ízes a tanyavilág, sajnos, nem magyar nyelven és szenve- romantikus. Szürke és ke- délyesen a szerzők. Cáfol- gyetlen. Ma is az, amikor hatatlan tényeket közölnek, pedig a változás ezernyi je- de nem száraz tényeket, lét hordja már magán. Szavukból árad a szocializ- Erről vall Mocsár Gábor mus adta jobb lehetőségek és Taar Ferenc: a ma ta- hite, de a sürgetés is: itt nyavilágának nyűgét, keser. várni nem lehet, itt csele­kedni kell, mégpedig gyor­san és hathatósan. A könyv felveti: merre és hogyan tovább? A vita nem újkeletű, s könnyen lehet, hogy a szerzők itt-ott téved­nek. Lehet, hogy az ő ja­vaslataik is sántítanak, le­het, hogy javaslataikat ol­vasva, eszébe jut másoknak jobb megoldás, de ez az ő érdemeiken miit sem fog változtatni: ők bátran és nem szépítve, nem sirán­kozva, nagy segíteni aka­rással mutatnak meg egy olyan életformát, amely tarthatatlan a szocialista rendszerben s amelyből ép­pen ezért el kell indítani a benne élőket kifelé, a fény felé. les belvárosában egy festői kis mexikói utcában talál­kozott egy bájos lánnyal, „ö” egy nagyon komikus és régimódi utcai lámpa alatt állt. „Valóban elragadó volt a lány”, mondta, „és mellette hirtelen eltűnt szokásos fé­lénkségem és bátortalansá- gom." „Ennek igazán örülök. Épp ideje volt már annak, hogy egyszer túl tudd tenni ma­gad félszegségeden” — vá­laszoltam. „Hidd el, én még sokkal jobban örülök” folytatta. „Azt hiszem, szerelmes let­tem.” Mivel mindig is könnyen váltam szkeptikussá, kétel­kedtem a dologban. Jim ugyanis olyan lelkesedéssel volt szerelmes, hogy az volt az érzésem, csak fellobba- násról van szó. Ma még óri­ási lánggal ég, de holnapra már minden átmenet nél­kül, hirtelen kialszik, ö azonban kijelentette, hogy amit most érez, az nem hirtelen feüobbanás, hanem valami új, eddig ismeretlen, felemelő érzés. Néhány nap múlva meg­győződhettem arról, hogy tényleg szerelmes lett. Ugyanis felhívott, és boldo­gan közölte, hogy megnő­sül. „Azt a lányt veszem el, akivel az alatt a csodálatos lámpa alatt találkoztam.:’ „Lehetséges, hogy komo­lyan gondolod mindezt?” — kérdeztem még mindig hi­tetlenül. „Már nem is lehetne ko­molyabban gondolni” — fe­lelte, „vedd úgy, hogy ezen­nel meg vagy híva az eskü­vőre. Már béreltem egy há­zat. Elég kicsi, de épp elég kettőnknek. Megkértem a városi tanácsot, hogy adják nekünk a kis utcai lámpát. Azt a lámpát, amelyik aló** először találkoztunk.” Rettenetesen meg voltam lepve, összesen annyit tud­tam kinyögni, hogy gratulá­lok és természetesen elme­gyek az esküvőre. Nagyon szép, szívhez szó­ló volt az ünnepség. Miután a vendégek elmentek, soká­ig álltak kis lámpájuk alatt, amit a város nászajándékul házuk elé helyeztetett. Így került ez a nagyanyáink ko­rából visszamaradt lámpa a belváros jóval modernebb és kevésbé romantikus ne­onjai közé. Melegen kezet ráztam ve­lük, s miközben legjobb kí­vánságaimat fejeztem ki, felnéztem a lámpára. Való­ban, megkapóan komikus volt és régies. De azután eszembe jutott, hogy a szerelem fénye is ős­régi, úgy világít még ma is, mint egykor. És így fog vi­lágítani ezután is. Örökké így. Ezért csodálatosan szép, épp úgy, mint ez a lámpa. Németből fordította: Árus Erika KÖRÖS TÁJ Minőség az ismeretterjesztésben Tudományos és dokumentumfilm-gyártásunk elmaradt a követelményektől

Next

/
Oldalképek
Tartalom