Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

1M4. június 14. 5 Vasárnap Marguerite Gautier története a csabai színházban Ifjabb Alexandre Dumas korá­nak népszerű színpadi szerzője Franciaországban. Regényeikkel kezdte, első színpadi sikeréit is egyik regényének dramatizálásá- val aratta; a szentimentális drá­ma, melynek főhőse Marguerite Gautier, a tisztalélikű, tüdőbeteg kurtizán, A kaméliás hölgy cím­mel vonult be a siker akkori csarnokába. A kaméliás hölgy-et megszaba­dítani a szentimentalizmustól teljességgel nem lehetséges, hi­szen az érzelgősség hivatalos „stí­lus” volt a korban, amikor Du­Marguertte és Armand: Slelanik Irén, Vörös Tibor. más élt és alkotott. Marad tehát az egyetlen út, ha már Kaméliás hölgy-et is játszunk: ahol és amennyire lehet irtani a szenti- mentalizmust, felitatni a sziru­pot. Vass Károly, a darab fordí­tója, átdolgozója és rendezője ezt akarta. Elgondolása, hogy a drá­mát megtisztítja az érzelgősség­től, hogy legyűri a konvenciókat, hogy mértéktartást biztosító szor- dinót tesz a most már egy év­százada legtúlj áteaottafob és leg- érzelgosebb harmadik felvonásra, megfelelően mégsem sikerülhe­tett: alapjaiból nem forgathatta ki -az eredendően szenitimentáli-' san megírt történetet. Ebből adó­dik aztán, hogy időről időre visz- szatérő egyenetlenségek zökken­tik az előadást. A darab "fő eszméje, hogy az őszinte, tiszta szenvedélyek — bár sokszor rettenetes arcai — le­győzik az embertelenségeit, a kor társadalmi rendjéből fakadó kép­mutató emberi viszonyokat. Ez az eszme azonban nem sugároeó- dik egyértelmű fénnyel, mert Margueriten, Armand apján és általában Armanden kívül nin­csenek kellően hangsúlyozva a társaság annyira jellemző figu­rái. Egy-egy villanásnyi időre feltűnnek, aztán gyorsan vissza­húzódnak egy láthatatlan füg­göny mögé, mely élé tartósan nem léphetnek. Így aztán nem elég erőteljes a jó és nemes tra­gédiába hulló győzelem sem, ezt jobban hangsúlyozni lett volna az igazán korszerű, mint komor vo­násokkal még ki is emelni a ha­lál elrendeltségénék földöntúli mítoszát. (A záróképben például — az élmormolit ima helyett — milyen csodálatosan szép lett volna az előadás alaitt sokszor felcsendülő Liebestraum zenei felragyogtatása!) Marguerite Gautiert Stefánik Irén alakította. Különösen ott hozza őszintén, emberien és tisz­tán, ahol élete valójában zsák­utcába fut: aimikor az öreg Duval meglátogatja és iszonyú áldozatot kór tőle. Itt halk és elragadó; a harmadik felvonás érzelgősségét azonban már nem tudta leküzde­ni. Vörös Tibornak nagy fel­adat volt Armand megformálása, úgy véljük, a líra az, ami hiány­zik belőle. Kitűnő viszont Kö- rösztös István öreg Duval-ja. Megindító és könyörtelen egy­szerre; az előadás legjobb jelene­tét inspirálta ez az alakítás. Szo- boszlay Sándor (Gaston) többször magára vonja az elismerő figyel­met, Cseresnyés Rózsa (Prudance) alakításának színei lehetnének fi­nomabbak, Bíró József (Gusta­ve) egyszerű, közvetlen. Szűcs Ildikó (Nichette) újból meglepe­tés: úgy látszik, az évad végére felnőtt feladataihoz. Padur Teréz (Nanine) hiteles, sok rejtett, ap­ró megfigyelésből felépített ala­kítás. Mátyás Jolán (Olympe), F. Nagy Imre (Giray giróf), és Ben- de Attila (orvos) említhető még az együttesből. A díszletek (Suki Antal tervei alapján) közel sem olyan jók, öt­letesek, mint az évad többi be­mutatóján; az pedig kifejezetten zavaró, hogy a vidéki nyaralóban ugyanazok a székek, sőt, még a párizsi lakás kandallója is ját­szik. Marguerite ruhái kivételével ezúttal a vendég jelmeztervező, Schaffer Judit sem produkált színvonalasat. Sass Ervin A kam úti kocsmáros esete Tagadó, rosszul védekező em­ber áll a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet társadalmi bírósága előtt* a mintegy negyven főnyi hallgatósággal megtelt te­remben: Viczián Pál, a Kamuti Fmsz 22. számú italbolt vezetője. Ügyét a rendőrség feljelentése alapján vizsgálta ki a megyei ke­reskedelmi felügyelőség. Viczián Pál nemrégen — egy éve — vezeti a kamuti italboltot. Azelőtt termelőszövetkezetben dolgozott. A szabálytalanságok egész sorát — melyekre egy ilyen, ellenőrzéstől messze eső, minden­féle központtól távol levő községi italboltban jobban adódik alka­lom, mint máshol — követte el az egy év alatt Viczián Pál, aki, ahogy azt mondani szokás, gyor­san „belejött a dologba”. Egy ponton tűnt csak ki tapasztalat­lansága — hiába, egy év az csak egy év —, hogy azt a bizonyos fü. zetet nem tette a zsebébe, hanem kint hagyta a pulton. S bárhogy is tagad Viczián Pál, a füzetben saját írásával áll: X. Y. tartozik ennyivel, Z. annyival. Összesen: 261 tétel. Ennyi alka­lommal árult az utóbbi hónapban tartozás fejében italt vendégeinek. Voltak, akik egy este több mint 200 forintért iszogattak nála. Te­hették, hiszen hitelbe ment. A füzetben hatezer forintot tesz ki az összes adósság. (Igaz, ezeknek egy részét már kihúzták: fizetve.) Hogyan tudott a háromgyere­kes, 1400 forint havi fizetésű Viczián Pál ennyi összeg ára érté. kű italt hitelre eladni? — kérde­zi a társadalmi bíróság elnöke. Fiatalkorúakat kiszolgált, ö ma­ga is sokat ivott, három esetben olyan állapotba került, hogy „a vendégek látták el saját magu­kat”. ... A zárórát rendszeresen meghosszabbította, sokszor négy­öt órával is.... Mikor a földműves­szövetkezet fülébe jutott egy s más, és behívatták a helyi fmsz intézőbizottság ülésére, nem ment el... A kocsmai büiárdpartikban rendszeresen részt vett, holott munkaidejére nyilván ő sem az italozásért és biliárdozásért kapja a fizetését, épp úgy, mint teszem fel egy esztergályos vagy egy kala­uz. De a dolog etikailag főként ott kifogásolható, hogy a megíkopasz- tott játékostársak az elfogyasztott ital hatására nem gondolták meg, hogy Viczián gyakorlottab, s leg­többször nem a boltvezető veszít... Végül is a kamuti feleségek un­ták meg a kocsmában folyó vi­dám életet, s elmentek a termelő­szövetkezeti pártbizottsághoz. Hogyan védekezik Viczián? Ra­gadjunk ki egy részletet. A társadalmi bíróság elnöke: Miért tartotta tovább nyitva a kocsmát? V.: Az emberek este 9 után vé­geztek a munkával, nem lehet, hogy hazafelé ne ihassanak meg egy pohár sört, ne szórakozzanak egy kicsit. E.: És olyankor, amikor hajnali 4-ig szórakoztak, ahogy maga mondja, hogyan mentek másnap dolgozni? V.: Nem mentek dolgozni, mi­vel tél volt. E.: Mióta végeznek télen a munkával este 9-kor a termelő­szövetkezeti tagok? V.: Nem télen volt az... E.: Most télen volt vagy nyá­ron? E.: Maga helyesnek tartja, hogy X. Y. tehenész vagy Z. vadőr több mint kétszáz forintot költsön el egy este, ahogy azt a feljegy­zései mutatják? A maga családjá­nak nem hiányozna az a kétszáz forint? V.: De igen. E.: És mit gondol, az ő család­juknak nem hiányzott? V..- Én a forgalmat is nézem, kérem. Később egyre csendesebben válaszolgat a kérdésekre. A társa­dalmi bíróság zárt tanácskozása alatt megkérdeztem tőle, nem ju­tott soha eszébe, hogy mindebből kellemetlenségei lesznek? Azt vá­laszolja, mindig volt nála tarta­lékban ezer-ezemégyszáz , forint, hogy a hitelezett ital összegét egy esetleges ellenőrzésnél pótolja. Lapunk a hét folyamán két alkalommal is közölt két külön­böző — egy békéscsabai és egy orosházi — munkatársunk tol-' Iából karcolatot arról, hogy a/ Desodor izzadtsággátló szer tu­busa gyakran már a használat első napján felmondja a szol­Közbevetem, hogy egy legutóbbi revíziónál négyszáz forint hiánya volt. „Egy italboltnál az nem sok.” A társadalmi bíróság határoza­ta: Viczián Pált 500 forint pénz­bírságra és az 1964. évi nyereség- részesedés 50 százaléknyi megvo­nására ítélte. Leszögezték, hogy amennyiben az italbolt üzemelte­tésénél a jövőben is észlelnek szabálytalanságot, a boltvezetői elbocsájtják állásából. A vezetőt tehát megbüntették. Mi még hozzátehetjük, hogy az italboltban történtek részben az illető földművesszövetkezet laza belső ellenőrzésének is felróhatok, hiszen — hogy mást ne mondjunk —, a helyi fmsz-ügyintéző a kocs­ma közelében lakik, de nem ki­fogásolta azt, ami ott történt. Sajnálatos, hogy a számos ke­reskedelmi, vendéglátóipari tár­sadalmi bíróság közül szinte a Békés és Vidéke Körzeti Fmsz az egyetlen megyénkben, mely ki­használva büntető-nevelő lehető­ségeit, ügyet csinál egy sorozatos szabálytalanságból. Hasznos len­ne, ha a többi állami és szövet­kezeti kereskedelmi, vendéglátó- ipari vállalatnál is követnék a példát. Mert gyakorta akad me­gyénk kereskedelmi, vendéglátó- ipari életében olyan kisébb-na- gyobb visszaélés, mely nem tarto­zik kifejezetten rendőrségi, bíró­sági hatáskörbe, erkölcsi, etikai jelentőségében azonban túlnő azon, hogy csupán néhány száz fo­rintos büntetéssel érdemben elin­téződhessék. Ilyen eseteikben szük­séges a társadalmi bíróság össze­hívása. A társadalmi bíróság je­lentősége és haszna nem elsősor­ban a kiszabott büntetésben rej­lik, hanem abban a tényben, hogy valakit nem hivatalosan és „fe­lülről”, hanem a vállalati közös­ség szavával — hangot adva a munkatársak elmarasztalásának — ítélnek el. Padánvi Anna gálatot, s így a 17 forintos koz­metikai cikk alkalmazhatatlan­ná válik. Mi sem bizonyítja jobban a kozmetikai gyártmány hibáját, minthogy két városból is felfi­gyelhetett rá ugyanazon a hé­ten egy-egy újságíró. Nemcsak a tubusban van a hiba... Figyelmetlen figyelmesség Kedves kis eset az alábbi, olyan, mely­nek nincsenek hősei és áldozatai, hanem csak derűs szereplői. Népművelési veze­tőket vitt körbe a művelődési autóbusz a megyében. Község­ről községre utaztak és megtekintették a művelődési otthono­kat. Körösladányban is jártak és a kultúr- házban tett látogatás után egymás után szállingóztak vissza a társasgépkocsiba. Már indultak volna, mikor valaki felkiáltott, hogy Józsi bácsi még hiányzik. A deresedő fejű, kedves, figyel­mes művelődési fel­ügyelőt ez az alkalmi kollektíva hamar megszerette és most mindenki a kultúrház felé fordította tekin­tetét, hogy hol ma­radt ö és jön-e már? Fel is tűnt hama­rosan, jobb kezét ma­gasba tartva vala­mit rázogatott, úgy sietett a buszhoz. — Figyelem! Figye­lem! — mondta a si­etéstől lihegve. Mindenki feléje fordult. — Ki . felejtette a művelődési ház klub­szobájában ezt a nap­szemüveget? — mu­tatta körbe az előző­leg magasban rázoga­tott tárgyat. A többiek alaposan szemügyre vették az igen tetszetős nyári okulárét, voltak, akik zsebükhöz kaptak, hogy vajon nem az övéké hiányzik-e, azonban mielőtt bárki választ adhatott vol­na, újabb emberalak sietett, sőt futott a busz felé. A kultúr- otthon-igazgató volt. — Bocsánat, nem vitte el valaki közü- letek akaratlanul a napszemüvegem ? — Csak nem ez az? — mutatta feléje nyúlt ábrázattál Józsi bácsi az általa muto- gatottat. Pontosan az volt. —új— NEMCSAK OTTHON, kiránduláson is főzhet GÁZZAL! Sportgáz-föző engedély nélkül szerezhető be BÉKÉSCSABÁN: TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÜTJA 28. OROSHÁZÁN: SZABADSÁG TÉR 8. GYULÁN: KOSSUTH TÉR 31. SZARVASON: SZABADSÁG U. 44. SZÁM ALATTI BOLTOKBAN, Gázzal gyorsan, tisztán és kényelmesen főzhet! 98792

Next

/
Oldalképek
Tartalom