Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-13 / 137. szám
4 Szombat Síül június 13. Ct elzárva Ruhagyáriak a Szovjetunióban Békéscsabán már mindennapos ismerősként tűnik szemünkbe az ilyen feliratú tábla. Hiszen a város számos pontján láthatjuk, hogy út-, csatorna- és vízvezeték- építés, avagy egyéb közcélú építkezés miatt egy-egy útvonalat, vagy útszakaszt átmenetileg vagy tartósabban elzárnak a forgalomtól. A terelőutak miatti kerülők, tájékozatlanság miatti kiesések, az építkezések színhelyén található „csataterek” sok bosszúságot okoznak járókelőnek és járműnek egyaránt. FELBONTJÁK VAGY NEW BONTJÁK FEL? töttárugyár, ruhagyár felvonógyár, építőipari vállalat és ezek közvetlen környéke az erzsébet- thelyi dolgozók százainak munka-, helyei! A Kolozsvári utca és a Madách/ utca útiburkolatának köveit tehát felszedték és sürgősen el is szállították. Talán mondani sem kell, hogy nem oda, ahova eredetileg szánták. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis napvilágot látott az illetékesek egy sajtónyilatkozata, amely szerint e gránitkövekből A BESSENYEI UTCÁBAN ÉPÍTENEK TERELÖUTAT, A Férfi Fehérnemű Vállalat békéscsabai gyárából Bádé Ilona, a Béke szocialista brigád vezetője, és Nagy Antal igazgató a napokban érkeztek vissza a Szovjetunióban tett látogatásukról. Az ott látottakról, tapasztaltakról beszélgettünk a minap. | Bádé Ilona: — A Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezete a szocialista brigádvezetőket, jó munkájuk elismeréséül szovjetunióbeli úttal jutalmazta. A csabai ruhagyárban rám esett a vállalat vezetőinek választása. őszintén mondom, nagy izgalommal készültem, mert ez alkalommal mentem először külföldre. — Moszkvában megtekintettük a „Vörös Varrónő” ruhagyárat. Az üzem vezetője néhány érdekességet is említett. A versenytáblára naponként kiírják a dolgozók aznapi eredményeit, s így mindenki tudja, hogy azon a napon menynyit keresett. Nincs szalag végi MEO-s, mindenki saját munkájáért felel. Ha új dolgozó jön a gyárba, akkor valamelyik kollektíva pártfogásba veszi, amíg meg nem tanulja az egyes munkafolyamatokat. — Ebben a gyárban a korszerű automatagépek lehetővé teszik, hogy csak hét órát kell dolgozni. Például a gallérokat géppel tűzik az inghez. Míg nálunk az egy főre jutó munkamennyiség, például férfiingből 17—18, addig ott 12 —13. Ennek oka, hogy a minőségre nagyobb gondot fordítanak, mint a csabai ruhagyárban. A teljesítménybéren kívül körülbelül tíz százalékot kapnak, ha kiváló minőségű árut készítettek. A „Vörös Varrónő” ruhagyár termékei nagyon szépek, különösen az öltönyök, s a legszebbeket külön kiállítják. — Az eltöltött idő alatt megismerkedtünk a szovjet főváros nevezetességeivel, jártunk a Vörös téren, a Kremlben és a Tretyakov képtárban is. ■— A brigád tagjainak a napokban számolok be moszkvai élményeimről, s elhatároztam, hogy a látottakból néhány „jó( dolgot” szeretnék átvenni, s a brigád életében megvalósítani. Többek között kialakítani azt a kollektív szellemet, amit ott tapasztaltunk; mondhatnám, mindenki mindenkinek barátja. És azt, hogy még fokozottabb mértékben segítsenek egymásnak a brigád tagjai a családi ügyek megoldásában. | Nagy Antal: Május második felében magyar ruhaipari szakemberek látogattak a Szovjetunióba. Ennek a csoportnak tagja volt Nagy Antal elvtárs, a békéscsabai ruhagyár igazgatója. — Először a moszkvai 52-es ruhagyárat tekintettük meg Itt férfi fehérneműt készítettek, mindegyik munkafolyamat — a raktárból való anyagszállítástól a csomagolásig — mechanizált. Lenin- grádban a „Bolsevicskája” ruhagyárban tettünk látogatást. Meglepett, hogy az ottani elvtársak különös gondot fordítanak a munkahelyekre. Az üzemekben hatalmas ablakokon árad be a napfény, a virágok éppen úgy kellékei a műhelyeknek, mint a gépek. — Noteszomba néhány feljegyzést írtam. Bő a választék, s jó az Az Orosházi Faipari Vállalat dolgozóinak ez év második félévében 125 garnitúra „Béke” típusú kombinált szobabútort, 250 „Erzsébet” hálót, 750 díványt, ezer garnitúra konyhabútort és 550 ezek seprűt kell készíteni. A feldolgozásra kerülő nyersanyagot már biztosí| áru minősége is. A szovjet elvtársak elmondták, hogy a gyár készítményei nem kaphatók az egész országban, inkább csak Leningrad körzetében; s így jelentősen csökkentik a szállítási költségeket. A gépesítés magasabb fokú, mint nálunk, s megfelelőbbek a szociális létesítmények is. /Többnyire csak nőket foglalkoztatnak. — Moszkvába visszatérve a Minszk-szállóban megtekintettük az idei moszkvai divatkiállítást, melyen a népi demokratikus országok legújabb férfi-, női és gyermekruha-újdonságait mutatták be. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy a külföldi szakembereknek a magyar gyermekruhák tetszettek a legjobban! — Jó néhány érdekességet is láttunk a szovjet ruhagyárakban, amit szeretnénk, ha Magyarországon, és itt nálunk, a csabai ruhagyárban bevezetnének, de ez felsőbb szerveinktől függ. Így modem anyagmozgató berendezésekkel csökkenthetnénk a belső szállítás költségeit, jó szolgálatot tenne a terítő-, véglevágó és vasalógép. Véleményem szerint hasznos volna a szovjet ruhagyárakban látott technikai eljárásokból egyet-kettőt alkalmazni nálunk is. Ügy gondolom, érdemes lenne az elmondottakat papírra vetni. A kérésnek eleget tett: Dékány Sándor tották. Az első félévben nem gyártottak, a másodikban viszont 15 ezer rakodólapot állítanak elő 60 ezer forint értékben. Az új készítmény, amit — a MÁV-nál használnak majd — lehetővé teszi a gépesített rakodást. — tettük fel lapunkban néhány héttel ezelőtt a .hamleti kérdést”; És felbontották..; Mármint a Kolozsvári és Madách utcának eddig a járműforgalom számára rendelkezésre állott macskaköves útburkolatát. No persze, azzal a nemes szándékkal, hogy azt korszerű, széles aszfaltúttá építsék át A környező lakosság e szándékkal természetesen egyértelműen' egyetért és örömmel üdvözli azt, nem így azonban a kivitelezés metodikájával. Az útvonal és a környék lakói — akarva-akarat- lanul KORÁBBAN mar MEGNYUGODTAK abban, hogy a mintegy kétkilo- méteres útvonalnak — amely egyébként három helyi buszjáratnak főközlekedési útvonala — a Franklin utcától a Bacsányi utcáig húzódó egyik félét építik át az első menetben, majd ennek elkészülte után az Orosházi útig terjedő másik felét. Persze — miután a 17 ezer lakosú városrészben az Orosházi uitat a Szarvasi úttal összekötő kövezett út eddig is csak ez az egyetlenegy volt, — kellő terelőút híján a helyi közlekedés már így is csorbát szenvedett. Előrenéztek azonban az ittlakók s ezt a „békát lenyelték”. Am az utóbbi hetekben GYANAKVÁSSAL FIGYELTÉK. amely épp oly nélkülözhetetlen volna e városrészben, mint maga a korszerűsítés. Most viszont az a helyzet, hogy sem korszerű főútvonal, sem-terelőút nincs, van viszont nagy „csatatér” és kifogásolható buszközlekedés, csakúgy, mint bosszúság és aggályoskodás. Nem egy környékbelitői hallottam már olyan kifakadást is, hogy a sok „rumli” helyett akkor már inkább hagyták volna meg a macskaköveket! Az elszomorító kép azonban még mindig nem teljes. A feltépett és „árván hagyott” útvonallal párhuzamos utcák — így többek között a Thököly, Győri, Pozsonyi és Bessenyei utcák — lakói is egyre többet panaszkodnak. Száraz időben ugyanis jórészt ezeken a földes utakon bonyolódik le a kényszerű terelőforgaűom és csupán egyetlen elhaladó jármű AKKORA PORT VER FEL. hogy órákig képtelenség ablakot nyitni. Az ittlakóknak az a jogos kívánsága, hogy száraz időben legalább locsolják rendszeresen ezeket az utakat. Remélni merjük, hogy ez az írásunk is felver legalább akkora port, hogy az illetékesek a teljesen alapos és jogos „sirámokat” nem „porhinitéssei” intézik el. Kazár Mátyás A második félévben 15 ezer rakodólapot készítenek az Orosházi Faipari Vállalatnál hogy az első szakasz építésén — a kezdeti, igazán dicséretes nekibuzdulás után — egyre kevesebb munkás dolgozik. Hogy hová tűntek? Ki tudja? De ez még nem minden! Legutóbb olyan intézkedés történt, amely ellen — a lakosság tiltakozását tolmácsolva — említett „hamleti” cikkünkben már óva intettünk: a második szakasz gránitköveit is felszedték s így természetesen elzárták a járműforgalom elől. Igaz viszont, hogy ugyanakkor — a félkészételekj mintájára — az első szakaszt IDEIGLENESEN MEGNYITOTTAK a buszforgalom számára. Ezen a részen most tehát hengerelt kohósalakon döcögnek az autóbuszok, ami — a sofőrök szakértő véleménye szerint sem a busz kerekeinek, sem az aszfaltterítésre váró kohósalak-alapozásnak nem használ, Még ez sem elég azonban a bosszúságból! A Bacsányi utcai végállomástól induló mindkét buszjárat most a Szarvasi úton át a Szent István térre közlekedik. Az 1-es jelzésű járatnak az ún. műszakválitó kocsijai ugyan a vasútállomásig közlekednek, de az e környékre igyekvő munkások így a fél várost megkerülve, mintegy hat kilométert utaznak, míg eljutnak munkahelyeikre. A nem műszakváltáskor utazóknak még EZ A LEHETŐSÉGÜK SINCS, járhatnak gyalog vagy kerékpáron! Pedig a vasútállomás, köNyikolaj Toman: (IS) Uaivza a kiléttel után Jersov még egyszer megvizsgálta a robbanószerkezet testét. Lám a felső felhúzó gyűrű alatt egy másik, kisebb gyűrű szegélye látszik. Lehet, hogy éppen ennek a gyűrűnek az elcsavará- sa állítja meg az óraszerkezetet. Az őrnagy egyszer csak visszakapta a kezét. Hátha nem is ez a gyűrű, és elcsavarása csak sietteti a robbanást?..; Kómregény Fordította: Sárközi Gyula Töprengésében észre sem vette, hogy a vonat fokozatosan csökkenti sebességét. Csak akkor eszmélt rá erre, amikor a szerelvény megállt. Most már nincs mit kockáztatnia. Az őrnagy hirtelen kiegyenesedett. A guggolástól lábai elzsifofoadtak. Temirbek ládikóját a kezében tartotta. Minél előbb le kell szállnia a fékezőfülkéből, de lábai nem akartak engedelmeskedni. Ügy ment, mintha műlábakon járna, s nehezen tett meg előre egy-egy centimétert. De végre rálépett a pályatest futó- homokjára....- Néhány másodperc múlva pedig Temirbek ládikója már túl volt az árkon és az aknarobbanás még a pályát sem fenyegette többé. Ekkor vette észre Fjodor Rja- bovot; éppen lekapcsolta a mozdonyt a szerelvényről és a mozdonyfülke felé kezdett rohanni. Az őrnagy, mint valamikor gyér. mekkorában, könnyedén futott féléje a pálya szélén, örömteli kiáltásokat hallatva: — Rjabov! Satrov! Amikor Olgát elhagyta az ereje és majdnem a földre zuhant, a fiatal vasutas óvatosan eQkapta. Jerohin forgalmiistát ismerte fel benne. De Olgának ez a gyengesége csupán egy pillanatig tartott Nyomban magához tért és határozottan így szólt: — Nagyon köszönöm, Jerohin elvtárs! Most már magam is el tudok menni. De maga én- miattam ne vesztegesse idejét. — Ugyan már, Olga Vaszil- jevna! — tiltakozott Jerohin és továbbra is támogatta Belovát. — Hogyan is hagyhatnám itt magára? — Nem, most már nincs ok az izgalomra — és Olga tapintatosan félretolta a vasutas kezét. Hangjából kis ingerültség érződött ki. — Hisz most már semmi veszély nem fenyeget engem. A veszélyes szállítmánnyal megrakott szerelvény valóban már elég messze volt, és Jerohin megnyugodott. — Ahogyan gondolja, Belova elvtársnő — szólalt meg zavartan s elengedte Olgát. — Akkor én elmegyek. Amikor a vasutas elment, Olga újra egész testében érezte a kellemetlen, bágyasztó gyengeséget. Néhány lépést tett élőre, majd leereszkedett a vasúti töltésire. A messzeségbe fúrta tekintetét, s látta a dombok között kanyargó, majd elvesző síneket, amelyek vakítóan csillogtak az egyre élénkebben világító nap sugaraiban. Valahol ott, a teve púpjaira emlékeztető dombok mögött, az a férfi, aki most számára a legkedvesebb emberré vált a világon, egyre messzebbre viszi az építkezéstől és tőle, Olgától a halálos robbanó terhet. Az minden pillanatban a levegőbe repülhet és megsemmisítheti a vonatot, a pályatestet, az embereket és mindent. Olga néhány percig behunyt szemmel feküdt, s amikor kinyitotta, könmyfátyolon át látott mindent maga körül. Soha még nem érezte magát ilyen borzalmasan ... Csak egy pillanatra rémlett fel előtte Vron- szkij alakja olyannak, amilyennek valamikor mutatta magát, de nyomban el is halványodott, eltűnt. Lehámlott róla a romantikus héj s Olga előtt ott állt a szerencsétlen alak, akinek reszket a keze, remeg a hangja.. A nap most már teljesen kibukkant a dombok mögül. Sugarai már nem oly ferdén hullottak a földre, mint az első percekben. A táj ettől megváltoztatta hangulatát. Színei nyugodtab- bá váltak. Csend honolt körös-körül. A lárma és sürgés-forgás az állomáson meg a barakokban elcsitult, amint Satrov eltávolította az aláaknázott szerelvényt. Lassacskán minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Olga is felkelt a töltésről. Ám ekkor váratlanul a domb mögül, amelyre olyan mereven nézett, felhangzott először halkan, majd egyre erősebben, szinte diadalittasan a mozdonyfütty. Olga összerezzent a váratlan hangtól: „Csak nem Kosztya vonata?... (Folytatjuk)
