Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

1964. június 11. 4 Csütörtök MŰN KAV ER SE NY - jól dolgozó FELELŐS NÉLKÜL KISZ-szervezet A Körösladányi Fa-, Vas és Ve­gyi Ktsz irodájában az elnököt keressük. — Már elment — hangzik a vá­lasz. — De Pallag elvrtárs, a fő­könyvelő bent van, ott szemben. — Miről akarnak érdeklődni? — kérdezi. — A munkaversenyről. Kicsit meglepődik a válaszon, kinyitja a fiókot. Nem találja, amit keres. Feláll, átmegy a má­sik irodahelyiségbe. Néhány pilla­nat múlva egy iratköteggel tér vissza. — Tudok mondani valamit er­ről, de nem sokat. A megye fel­szabadulásának 20. évfordulója (október 6) alkalmából a KISZÖV munkaversenyt hirdetett. A szö­vetkezet tagjai vállalták, hogy a ktsz éves tervét két százalékkal túlteljesítik, ami 200 ezer forint­nyi értéket jelent. Elhatároztuk, hogy 5 százalékkal növeljük a la­kossági szolgáltatást. Ennek meg­van a reális alapja, mert a közön­ség igényli a munkánkat. Bizonyí­tékként annyit, hogy a múlt év el­ső negyedében 17 ezer forint érté­kű javítást végeztünk, ez év első három hónapjában pedig 41 ezret. Talán jó volna, ha megnéznénk az asztalosüzemet — a vasasok és a vegyisek, ahogy itt nevezik őket — befejezték a munkát s meggyőződhetnek, hogy hogyan dolgoznak itt. Az irodával szemben található az asztalosrészleg. Együtt me­gyünk a főkönyvelővel. — Éppen itt jön a részlegveze­tő — mondja Pallag elvtárs. Ö talán jobban el tudná kalauzolni az elvtársakat, meg aztán nekem is sok a munkám. Szíjártó Sándorral megyünk át az asztalosrészlegen, ahol a készárukat készítik, még pár perc van hátra a munkaidőből: a fű­részgép, mintha halkabban csiko­rogna, a fényezőknek is lassabban jár a kezük, de azért szorgalma­san dolgoznak. ban, februárban és márciusban összesen 960-at adtunk át a keres­kedelemnek. Éves tervünk négy­ezer darab. A csiszolók három, a fényezők két, az összeállítók pe­dig egy műszakban dolgoznak. Szalagszerűen „megy” a munka. A lakosság igényeit pedig csak úgy tudjuk kielégíteni, hogy a javítóműhelyben is bevezetjük a két műszakot. Erre július 1-től kerül sor. Mire befejezzük a beszélgetést, a munkások is végeznek a napi teendővel, ök hazaindulnak, mi pedig vissza az irodába. A főköny­velő feláll az asztaltól és folytat­ja a tájékoztatást. — Persze, a lakossági javítás tervében benne van a vasasok te­vékenysége is. Különösen most, a mezőgazdasági munkák idején „hoznak sokat a konyhára”. A la­kosságnak végzendő munkán kí­vül szeretnénk túlteljesíteni a készárutermelési tervünket. Itt a vasasrészlegre hárul a legtöbb feladat. A MÉSZÖV részére üz­let-portálokat készítenek. Jelen­leg Kondoroson dolgoznak. Mun­kájukat segíti a tavaly gyártott „hajtogatógép”. A vegyi részleg dolgozói is kitettek magukért: az első negyedben 540 ezer forint ér­tékű kerékpárgumi-ragasztót ké­szítettek. — A termelési terven túl mi­lyen vállalásokat tettek a szövet­kezet tagjai? — Hogy a termelékenység nö­velésével párhuzamosan csökkent­jük az önköltséget, és így az idén 50 ezer forinttal növeljük a nye­reségalapot. Munkánk ellen az el­múlt években nem merült fel mi­nőségi kifogás, s szeretnénk, ha az idén is így lenne. A főkönyvelő most maga elé néz, látszik, hogy olyat akar mon­dani, ami még hiba a ktsz-ben. — Tudjuk, hogy hasznosak ezek a vállalások, csak mégis hi­ányzik belőlük valami... — A szocialista címért küzdő brigád? — kérdezzük. — Igen. Sajnos, egyetlen kol­lektíva sem tűzte még maga elé a szocialista cím elnyerését. Elfog­laltak a részlegvezetők, nincs aki érdemben tudna ezzel foglalkoz­ni. Ha lennének szocialista brigá­dok, jobban dolgoznának a tag­jaink. Társadalmi munka, kollek­tív szellem; szóval, ez még hiá­nyosság nálunk. — Munkaversenyfelelős? — Nincs ilyen. Nem tudjuk a dolgozókat rendszeresen tájékoz­tatni a verseny állásáról, pedig biztosan ők is kíváncsiak erre. Amikor egy kis időm van, én lá­tom el ezt a feladatot is, de csak úgy hébe-hóba... Megszívlelendő az, amit a ktsz főkönyvelője mondott: „Nincs munkaversenyfelelős”. Szükség van olyan valakire, aki irányítja, ellenőrzi és értékeli a vezetőség­gel együtt a versenyt. Talán a szocialista címért küzdő brigádo­kat is meg tudnák szewezni, ha lenne gazdája a versenynek, amelyre úgy gondoljuk, szüksége van minden üzemnek, vállalatnak s a ktsz-eknék is. Dékány Sándor Megyénk 12 gimnáziumában 34 negyedik osztály 1100 ta­nulója kezdte meg a szóbeli érettségi vizsgát június 3-án. Békéscsabán hat osztályban 238, Orosházáin öt osztályban 162, Gyulán négy osztályban 126, Békésen négy osztályban 97 és Szarvason három osztály­ban 106 diák áll a vizsgabizott­ság elé, hogy bizonyítsa tudá­sát, melyet négy középiskolában eltöltött esztendőben szerzett. Az érettségi rendszerben je­lentős változások történtek, és Többek között a békéscsabai 611-es számú Iparitanuló-Intézet KISZ-alapszervezetének tevé­kenységéről tárgyalt a közelmúlt­ban a városi KISZ Végrehajtó Bi_ zottság. Ez alkalommal dicséret­ben részesítették az iskola KISZ- szervezetét, és a tanári karnak kö- szönetüket fejezték ki az eredmé­nyes munkáért. Több mint 200 taggal hat alap- szervezet működik, s ezek közül három az iskolában, három pedig az építőipari diákotthonban, ahol a tanulók 98 százaléka tagja az ifjúsági szervezetnek, s nemcsak névlegesen, hanem aktívan eleget is tesznek a követelményeknek, segítenek, ha szükséges. Ezt pél­dázza a következő adat is: az is­kola kiszesei 6180 órát dolgoztak tavaly társadalmi munkában a mezőgazdaságban. Ezenkívül még sok más társa­dalmi munkát végeztek — így az új iskola építésénél 1613 órát — s zömmel túlszárnyalták az Ifjú­ság a szocializmusért mozgalom erre vonatkozó követelményét. Példamutatóan kiemelkedő ered­ményt érték el a diákotthon alapszervezetei, melyeknek tagjai a KISZ II. kongresszusa tisztele­az idén már ezek figyelembe­vételével kezdődtek meg a szóbeli vizsgák. A kötelezően választott tárgyak közül orosz­ból 347-en, németből, angolból, franciából és latinból összesen 94-en, fizikából 271-en, kémiá­ból 30-an és biológiából 315-en érettségiznek, míg a szabadon választható érettségi tárgyak között a testnevelés vezet 69 jelölttel. Az érettségi Békéscsabán 18- án, Orosházán és Gyulán pe­dig június 20-án fejeződik be. téré vállalták, hogy 12 ezer fo­rint értékű városszépítési mun­kát végeznék ez év májusában és júniusában Békéscsabán. Nemcsak társadalmi munkában jártak az élen, hanem rendszere­sen részt vettek politikai foglal­kozásokon, az ifjúsági akadémi­án, valamint a TIT-edőadásokon is. Többségük állandóan figyelem­mel kíséri a világ eseményeit, a nevelőkkel és a vezetőségi tagok­kal megbeszéli a vitás kérdése­ket. Azért, hogy a fiatalok minél jobban ismerjék szakmájukat, az iskola KISZ-vezetősége szakkörö­ket szervezett. Osztályok közötti tanulmányi, valamint szocialista munkaversenyt is hirdettek, s a harmadéves tanulóknak megtar­tották a Szakma kiváló tanulója megyei versenyt. Az itt legjobb eredményt elérők részt vettek az országos szakmai versenyeken. Az irodalom iránt is nagy az érdeklődés az iparitanuló-iskolá- ban: ötszáztizenöten jelentkeztek a József Attila olvasómozgalom­ba és 28 ezer 500 forint értékű szakmai, politikai, szépirodalmi könyvet vásároltak ebben a tan­évben. Az új épületben végre saját ott­hont nyert az iskola KlSZ-szerve- zete. Szépen berendezett klub várja a fiatalokat, hogy művelőd­ve szórakozhassanak. Itt kulturált körülmények között, hasznosan tudják eltölteni szabad idejüket. Az ipari tanulók sportolási le­hetősége csak részben biztosított, mert a VTSK-pálya igazgatósága nem ad engedélyt az iskolának a pályán való sportolásra, s ez aka­dályozza a Kilián Testnevelési Mozgalom kiszélesítését, mivél az iskola udvara nem alkalmas sportrendezvények lebonyolításá­ra. Másik gond az, hogy a diákott­honukban igen kevés a kulturális, a szórakozási lehetőség. Ebben kellene még segíteni a fiatalokat. Megérdemelnék. V. Z. Ezerszáz diák érettségizik az idén a megye gimnáziumaiban — Az első negyedévben — ma­gyarázza a részlegvezető — a la­kosság részére három hálószobát, négy konyhabútort, 25 széket, jó néhány könyvszekrényt és rádió­állványt készítettünk. Száz forin­ton aluli apró-cseprő javításokból hatezer forint „jött össze”. — Mezőberényből félkész árut kapunk. Az ottani ktsz-ben elvég­zik a gépi munkát, mi pedig ösz- szeállítjuk, csiszoljuk, fényezzük a kész ágyneműtartókat. Január­FIGYELEM! Az ÉM 25. sz. Állami Építő­ipari Vállalat, Bp. XXI. kér. (Csepel), Kiss János altábor­nagy u. 19—21. azonnal fel­vesz budapesti és Pest megyei munkahelyeire kőműves, ács és vasbetonszerelő szakmunkásokat, valamint ezek mellé férfi segédmunkásokat. Továbbá kubikos munkaerő­ket szentendrei, csepeli és gö­döllői munkahelyekre. Vidé­kieknek tanácsi igazolás szük­séges. Jelentkezés a munka­ügyi osztályon. 4903 Nyikolaj Toman: ( 57.) Uaívza a UU&itel A vonat már elindult hátra­felé, amikor Jersov még csak a szerelvény közepéig ért. Az egyik fékezőfülke előtt csaknem beleütközött a fegyveres őrség csodálkozó tagjába. Megkérdezte, nem látta-e Malinovkint, majd parancsot adott neki és társának, hagyják ed a szerelvényt. Kémregény Fordította: Sárközi Gyula De végre itt az utolsó kocsi, amely most a szerelvény élén gurult. Elkapta hát a korlátot és utolsó erejét megfeszítve fel­ugrott a fékezőfülkébe. Ahogy sejtette, sem Malinovkin, sem Temirbek nem volt ott. De a küzdelemnek vagy menekülés­nek sem látta nyomát. A fülke üres volt és sértetlen. Csupán a kispad alatt hevert egy vaspán- tos ládikó, amilyent rendszerint a kalauzok szoktak szolgálatba magukkal vinni. De mi történhetett Maiinov- kinnal? Hová tűnt Temirbek? Útközben leugrottak a vonatról vagy KurganCsában maradtak? Eltűnésük összefüggésben van-e a vonatot fenyegető veszéllyel, vagy pedig más ok idézte elő? Mindezt egyelőre homály fedte, de hogy valami összefüggés van ezek között az események kö­zött, az kétségtelennek látszott. Hisz Temirbek nem véletlenül került a vonatra. Talán nem ak. názhatta alá Zsijenbajev utasí­tására valamelyik vagont? Mali­novkin, úgy látszik, zavarta ter­vének kivitelezésében és Temir­bek igyekezett megszabadulni tőle... De vajon mivel és hogyan van aláaknázva a vonat? A legvaló­színűbb, hogy valahol egy időzí­tett akna van elhelyezve. Hiszen észrevétlenül bármely vagon alá lehet csúsztatni és a robbanás ideje bármely percben beállhat. Vajon melyik percet válasz­tották ki erre a diverzánsok? Persze nem lett volna kedvükre vadó, ha útközben robbanna fel az akna. Valószínűleg úgy idő­zítették a szerelvény robbaná­sát, hogy az akkor éppen Nagy- Kurgánban legyen. Jersov tud­ta, hogy ez az állomás tele van zsúfolva épületanyaggal, benzin­nel és talán még robbanóanya­gokkal is, amelyeket nagy meny- nyiségben használnak a vasút, építkezésnél. De a legfontosabb: az emberek. Hisz a munkások barakjai az állomás közvetlen közelében húzódnak és a robba­náskor elkerülhetetlenül kárt szenvednek. Természetesen Zsi­jenbajev fő célja, hogy a robba­nás Nagy-Kurgán állomáson kö­vetkezzék be. De hogyan tudta kiszámítani az időpontot? Hiszen sem ő, sem Temirbek nem tudta, mikor ér a vonat Nagy-Kurgánba és bizo­nyára valami átlagos időpontra időzítették az aknát. Ebben az időzítésben Aszkár Sanderbe- kov segíthetett Zsijenbajevnek, Aszkár, aid mint a kalauzbrigád vezetője, jól ismerte a szolgálati vonatok menetrendjét. Satrov jóformán minden meg­állás nélkül hozta fél a szerel­vényt Nagy-Kurgánlba, de hát az effajta út kivétel volt és Zsdjen- bajev erre nem számíthatott. Egyszóval, a robbanást kissé ké­sőbbi időpontra állíthatta be, amely nagyobb idő, mint ameny- nyit Satrov ténylegesen megtett a szerelvényével. Lám, ezért nem robbant fél még a szerelvény, de bármely pillanatban felrobban­hat. De hol lehet az az átkozott ak­na? Hová rejthették? Jersov még egyszer átvizsgál­ta a fékezőfülkét és ismét felfi­gyelt Temirbek ládikójára. Óva­tosan kihúzta a pad alól s ekkor észrevett egy igen bonyolult la­katot a fedelén. „Hátha ebben a ládikóban van az időzített akna?” Fülét a ládikó fedelére tapasz­totta. Hallgatózott, de semmit sem hallott, mert a kerekek kat­togása minden más hangot el­nyomott. Azonnal fel kell nyitni a laka­tot, de mivel? Végigtapogatta zsebeit, de bicskáján kívül sem­mi alkalmas eszközt nem talált. Kinyitotta a pengéjét és az egyik zár fülébe dugta. A hajlé­kony acél kissé meggörbült, de lassacskán a fül is kezdett oldal­ra fordulni. Még erősebben kel­lett volna nyomni, de Jersov félt megmoccantani a ládikót. (Folytatjuk) ^_

Next

/
Oldalképek
Tartalom