Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
1964. június 28. 5 Vasárnap Nem hagyják szó nélkül Régi szokásom, hogy egy-egy bíráló cikkem megjelenése uitán visszatérek s érdeklődöm, vajon történt-e változás vagy minden maradt a régiben. A gyakorlat többé-kevésbé azt mutatja, az illetékeseik igyekszenek változtatni, ha tetszik, ha nem, esetleg presztízsből. Pedig a cikkíró lényegében azért emel szót, hogy a köz érdekét miinél jobban szolgálják mindazok, akik arra hivatottak. És mégis, .i Sajnos, nem ritka az olyan eset, amikor lesújtó véleményt mondanak a cikkíróról, mert ostorozta a hibákat, jót akart, segítséget nyújtani a hiba felfedésében. Jóllehet, a felvetett kérdés százakat érint, s indokolt annak gyors és szakszerű megoldása, s talán nem is okoz nagy nehézséget, csupán körültekintést, megértést, ügyszeretetei, a hivatali munka becsületes ellátását és mégis... Igen és mégis valami méllékzöngéje van a kérdések felvetésének. Gyakran előfordul, hogy gúnyolódnak az olyan személyekkel, kiktől a hiányosság felvetése származik. Arról is gyakran olvashatunk, hogy a kritikát nem tűró felettesek retorziókat alkalmaznak a bíráló félé, s így tovább. Valahogy úgy néz ki a dolog, — hogy példázzam —, mint a dühös apa, kinek fia valamiféle hasznos dologra figyelemezteti, de ahelyett, hogy megfontolná a kérdést, mérlegelné a lehetőségeket, elfogadná a hasznos észrevételeket, hiúságból vagy butaságból alaposan felpofozza a jót akaró gyermekét. így aztán eléri, hogy máskor nem meri gyer- meke újabb kérdésekkel felkeresni. Sajnos, ez a kis póldácska nagyon sok helyen más-más formában megmutatkozik a vezetőknél. Hallottunk már olyasmiről, hogy a bírálót addig zaklatták, amíg más munkahelyre kényszerült. Akad olyan is, akit alacsonyabb munkakörbe * helyezték és így tovább. Mit jelent mindez? Elsősorban azt, hogy akadnak még nálunk olyan vezetők, akik bírálatból hiúsági kérdést csinálGosztola, hanem él>vi szempontból. Gerson Mária révén tartja a kapcsolatot a munkásosztály sűrűjével. — Fiacskám — szólt most —, addig is felgyújthatnád a villanyt. Ajz egészséges a szemnek... Várj csak —‘fogta meg felesége karját, aki engedelmesen tapogatódzott a kapcsoló félé. — Nézd, a szünetben is bemutatnak valamit... Az Orion AT 605-ös ernyőjén a „Rövid szünet” felirat helyét valami gyárudvar derengő, homályos képe foglalta él. A zene is elhallgatott hirtelen. — Nagyon sötét, — állapította meg Gosztola —, adj rá egy kis fényt, fiacskáim.. Ez kevés... Ez túl sok... Most jó lesz. Visszaülhetsz, fiacskám. Valóban, most elég jól látszott, hogy a háttérben lévő alacsony épületből néhány elmosódott emberi alak hosszúkás ládákat cipel ki. — Itt most — mordult fél egy mérges, zsémbes hang — nagyszabású üzemi lopás folyik, kérem. Meg van szervezve minden. Az éjjeliőr, az ördög tudja, hol kódorog, ezek az elvetemült huligánok pedig ezalatt átdobják a kerítésen és teherautóra rakják a zsákmányt. Megáll az ember esze. Rendőr — sehol! Hallatlan dolog ez, kérem... Annak az arcát, aki most a lámpa alatt áll és a rakodást irányítja, annak a főpernak, sőt, igyekszenek felhasználni minden lehetőt, saját álláspontjaiknak védelmére. Sok esetben a legdurvább eszközökhöz folyamodva. Van aztán olyan sértve érzett vezető, aki igyekszik szocialista összeköttetéseit felhasználni álláspontja védelmére, elféledkez- ve arról, hogy igaztalan ügyet véd. igazságtalanul jár él, semmibe veszi a bírálatról szóló lenini tanításokat, ahelyett, hogy elvtár- siasam tudomásul venné és kötelességének eleget téve korrigálná a hibákat. Mindezek a tényék odavezetnek, hogy a dolgozók jogait védő szervek íróasztalain gyűlnek halmazában a panaszos levelek, szaporodik a segítséget kérők száma a közhivatalokban, sokaknak kell az ilyen ügyekkel foglalkozni, holott mindezt el lehetne kerülni. A megyei tanácson mondták el, hogy az elnökséghez úgy átlag 30—40 panaszos levél fut be hetenként, 2 nehezen vehető számba azon panaszos levelek szánta, amelyek közvetlenül az egyes osztályokra futnak be, megjárva a sajtót, rádiót, televíziót és így tovább. A Békés megyei Népújságot is gyakran keresik fel panaszaikkal a dolgozók. Orvoslásit kérnek a megyei sajtótól. A panaszokkal kapcsolatban a megyei tanácson is úgy vélekedtek, hogy azok közül számosat a helyi vezetők elintézhetnének, ha nagyobb bizalom volna a dolgozók és vezetők között. Ez azonban bizony sok helyen hiányzik. Jó volna, ha megszűnne végre az efféle ellenit. Tudomásul kell venni, hogy pártunk nem azért adta a bírálat fegyverét a dolgozók kezébe, hogy ne élhessenek vele, mert igen is élni kell vele. De azok a vezetők. kiket jogos bírálat ér, ne ellenséget lássanak a jó szándékú, segíteni akaró emberekben, vegyék azt tudomásul, s legjobb tudásukkal azon munkálkodjanak, hogy a hibák — melyből még elég sok van — minél hamarabb megszűnjenek az egyén és a közérdekének megfelelően. Háló Ferenc nahajdemak az arcát, remélem, felismerik az illetékesek. A többinek, sajnos, nem tudom bemutatni a fejét... Tessék, már az export göngyölegeket is viszik... Nem is nézem tovább, felmegy a vérnyomásom... Elnézést, ha nem fejeztem ki magam elég választékosán... E pillanatban szertefoszlott a gyárudvar, a sürgölődő rablókkal, a képernyőre ismét felkerült a „Rövid szünet” jelzés, és folytatódott az élénk ritmusú tánczene. Gosztola párducként ugrott a kapcsolóhoz. Felkattintotta. Nekitámaszkodott a falnak, szája széle remegett. Úgy zihált, mint a hegynek kapaszkodó gőzmozdony. — Láttad? — kérdezte halott- sápadttan. — Te is felismerted? Az asszony rémülten bólintott. — A Feri — suttogta maga elé Gosztola. — A Brabács Feri! A bizalmi emberem, a jobb kezem. A szállítási osztály vezetője. A fegyelmi bizottság tagja. Ö a bűnszövetkezet feje. És a bemondó hangja? Mintha már hallottam volna valahol! — Mit tegyünk? — tördelte kezét sírva Gosztoláné. A végén még téged is belekevernek. — Azonnal hívd fel az üzemet! — adta ki az utasítást a férj. — ... A portát... Nem, inkább a rendőrséget... Várj... Előbb a televíziót... Hátha csak valami filmet forgattak... Én addig magamra kapok valamit... Ismeri Ön Békés megye történetét? Az elmúlt héten hétfőn és pénteken rendezte meg a Békés megyei Idegenforgalmi Hivatal a megye idegenvezetői részére a vizsgákat. Az első napon, hétfőn 26-an, pénteken pedig tizenhármán vizsgáztak. A vizsgáztatáson részt vett, mint a vizsgabizottság elnöke, dr. Gács György, a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Most megkérdeztük Inokai Já- nosnét, az idegenforgalmi hivatal vezetőjét, hogy vajon az új idegenvezetők hol dolgoznak majd? — Elsősorban Gyulán vár nagy feladat az idegenvezetőkre, hiszen oda naponta érkeznek látogatók, és a tanfolyamot végzettek közül is tizenöten gyulai lakosok. A vizsgázott idegenvezetők közül békéscsabai tizenhárom, szarvasi hat, a többiek pedig a megye más helységedbe valók. — Milyen új feladatok várnak az idegenforgalmi hivatalra? — Nemsokára megindul a gyulai várszínház előadássorozata. A szervezési munkálatok jól haladnak, s már olyan megállapodást is kötöttünk éppen a Szegedi Idegenforgalmi Hivatallal, hogy onnan naponta érkeznek majd látogatók Gyulára. Az igazi idegenforgalmi szezon természetesen majd csak a jövő hónapban és augusztusban kezdődik. Ma még spontán érkeznék a látogatók, de egyre több bejelentett csoport érkezését várjuk — fejezte be rövid nyilatkozatát Inokai Jánosné. Jó kezdeményezés Békéscsabán, a vásártéren már hat tömbben laknak és a hetedikbe nemsokára beköltöznek a lakók. A megyei könyvtár most első ízben, 25-én a művelődési autóval a V/3-as épület előtt kölcsön- könyvtárat nyitott. Az első alkalommal csak az otthon dolgozó háziasszonyok keresték fel a művelődési autót és a nyári szünetüket töltő kisiskolások válogattak a könyvek között. — Halló, igen, itt az ügyeletes — emelte a kagylót a füléhez a televízió központjában egy köpcös emberke. Porcelánkék szeme hirtelen felcsillant. — Értem... A szünet alatt?... Feltehetően még most is tart?... Írom, kérem... Étkészletek gyára?... Repcési út 63... ön a vállalat vezetője, Gosztola Péter... Felesleges, mi majd intézkedünk... Sajnálom, most nem érek rá... Még be sem fejezte az utolsó mondatot, bal kezével már tárcsázott is a másik városi készüléken egy titkos számot. — Riadócsoport?... Jaksa elvtársat kérem... Szervusz, itt Ditto. Teherautós rablás az étkészletek gyárában... Igen, igen, a Repcési úton... Most is tart... Öten-hatan lehetnek... Egy szakasz elég... Kösz... A kihallgatást holnap reggel én vezetem... Még benézek... Siessetek! Letette a kagylót, sóhajtva zsebre vágta a Fülest, amelynek keresztrejtvényeit, az utolsó kivételével, a délutáni műsor kez7 dete óta mind megfejtette. Belebújt a kabátjába, feltette kalapját, és kezet nyújtott a szolgálatos tisztviselőnek. — Hat betű — fordult vissza az ajtóból. — Becézett háziállat. A macska nem jön ki és nem is becézett. Nem tudja, m.j lehet? Az ügyeletes meglepetten rázta meg a fejét. — Nem tesz semmit — legyintett a nyomozó. (Folytatjuk) Operett — SKuhadtéren Pénteken este 8 órakor mutatta be Békéscsabán a Békés megyei Jókai Színház Lehár Ferenc: A vándordiák című nagyoperettjét, 2 részben, a ligeti szabadtéri színpadon. Az ismert Lehár-mű- vet — a körülmények figyelembevételével — Gáti Sándor vendégrendező állította színpadra, a 20 tagú zenekar Németh László vezényletével stílusosan szólaltatta meg Lehár Ferenc muzsikáját. A vándordiákban Bánffy Frigyes, Szegő Zsuzsa, Darabos Ferenc, Barcza Éva, Dénes Piroska. Kürti Lajos. Demény Gyula és Béres Károly kaptak szerepeket, a második rész toborzójának szó lóját Gál András táncolta. Az operettet jövő héttől a megye más városaiban és községeiben is bemutatják, elsősorb® szabadtéren. Vígság a Drághy kúrián: Szegő Zsuzsa, Bánffy Frigyes, Barcsa Éva és Darabos Ferenc. Akik a neveltetést szolgálják: Dénes Piroska és Kürti Lajos. A császári futár megérdemelt büntetése: székhez kötözve körülhordozzák, hogy mindenki lássa. A császári futár: Demény Gyula.
