Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

1984. június 25. 4 Csütörtök 'Délidé CL (hÚSZi LULfLkßzjJmt Elkészült a napközisek nyári programja Tűz a nap, az embert kósza hő­hullámok kerülgetik, egy hűs akácfa árnyéka a legnagyobb kincs; ilyenkor délidőben már az ebédet várják a dobozi általános iskola napközisei. Az ebéd azon­ban késik kicsit, így aztán főleg a kisebbek örömére, tovább tart a meseolvasás. Rózsa Mária tanár néni szívesen olvassa a sok-sok mesét, egyre csak mosolyog, pe­dig olyan rettentő a hőség oda­bent, mintha talán még a kály­hába is begyújtottak volna. A gyerekek azonban nem érzik, ők most a mesevilágban járnak, és kerekre nyitott szemmel lesik a tanár néni minden szavát. Bálint János igazgatóhelyettes is itt van; ha erre jár, mindig be­néz egy-két percre a napközibe. Nem kizárólag ellenőrzés ez, egy­szerűen érdekli, hogy mit csinál­nak a gyerekek, mi újság?, Most, hogy szintén ezt tette, először őt kérdem a napköziről, a nyári tervekről, az ellátásról. Kirándulás, látogatás a tsz-ben — 1962 február óta van két napközis csoportunk — húzódunk messzebb a meseolvasóktól, egy sarokasztalhoz. — Azelőtt mind­össze 1 csoport volt, és nem itt, ebben a külön épületben; a köz­ponti iskolában szorongtak. Kép­zelheti, hogy ez nem valami kel­lemes, és egészségtelen is ott ét­kezni, ahol délelőtt tanultak. (Így igaz — gondolom —, és eszembe jut, hogy Békéscsabán még mindig a szorongásnál és a tantermi étkezésnél tartanak a napközik. Hiába, egyszerre min­dent, az nem megy. Ez viszont nem jelenthet pillanatnyi meg­nyugvást, főként belenyugvást, nem!) A nyári napközis tervek az el­múlt év tapasztalataira épültek. Igen: „épültek”, mert a nyári programot részletesen kidolgozta a két napközis nevelő, Fekete Irén és Molnár Márton. „Minden héten egyszer — hideg élelemmel megrakottan — kirándulunk az iskola megszokott helyére, a ma­rói erdobe. Ez az erdő 2 kilomé­terre van az iskolától, a kisebbek autóbusszal mennek majd ki. Ezenkívül hetenként egyszer el­látogatunk a földekre, a falu alatt aratókhoz, később pedig a csép- lést is megnézzük. Ennek a ki­rándulásnak kifejezetten nevelő szándéka van, különben a szóra­kozás, a pihenés, a jókedv a cél az egész vakációban.” — Az iskola könyvtárosa, Pet- neházy Gergelyné tanárnő már átrendezte az ifjúsági könyvtárat —• említi később az igazgatóhe­lyettes —, tavaly is bejártak a gyerekek könyvekért, hiszen 860 ifjúsági regény, útleírás, kalan­dos történet közül választhatnak. Ez aztán nagyszerű kis könyv­tár! — csodálkozom akaratlanul s a feltűnő csodálkozásra adott válasz pedig újra csak jó érzést kelt az emberben: „Ajándékkép­pen kaptuk a könyveket a nőta­nácstól, és egy részét a járási mű­velődésügyi osztálytól”. Olvasási verseny Közben vége a mesének, Rózsa Mária tanár néni rendet csinál az apróságok között, aztán, hogy ebédig még eltöltsük valamivel az időt, egy kis olvasási versenyt rendezünk a volt első osztályosok között. Nosza, elő egy ismeretlen szöveggel! Az asztalon a Pál ut­cai fiúk kötete. Felnyitjuk, és máris kezdődhet a verseny! Kátay Margitka szépen, folyé­konyan, de nagyon halkan és megilletődötten formólgatja a szavakat mondatokká. Marsi Ibi viszont annál magabiztosabb, úgy olvas, mintha kívülről tudná a szö­veget. Kérdem: hogy hívják a ta­nító nénit, aki ilyen szépen meg­tanított? Azt mondja: Kovács Fe- rencné. Gratulálunk!... A nénik, akik terítenek, és osztják majd az ebédet, már át­rendezték az éttermet: jöhet az ebéd! Mi lesz? Bableves és ká­posztás kocka. Tésztás nap van éppen, de a gyerekek is, a peda­gógusok is csak jót modanak a napközis konyháról. (A konyha dolgozói büszkék lehetnek, nem mindenütt dicsérik a konyhák főztjét ilyen őszintén és egyértel­műen, mint itt.) Vajon mi a tit­ka? — Egyszerű — mondja az igaz­gatóhelyettes. — Évek óta kiala­kult a kapcsolat a helybeli ter­melőszövetkezettel, az étrendet előre ismerik, és biztosítják a nyersanyagot. Nemrég csirkepap­rikás volt az ebéd. De nem ám egy-két szérnyatöve! Még egy csoport — ez a kívánság Nyolcvan napközis foglalkozta­tásáról, felügyeletéről és ellátásá­ról gondoskodnak Dobozon. „Még egy csoport nagyon elkelne — említi az igazgatóhelyettes — sok gyereket nem tudunk felven­ni.” Vígan játszanak a tűző napon, néhányan, akik már nagyon meg­éheztek, kikukucskálnak a ka­pun: jön-e már az ebédes kocsi? Az iskola felé sétálunk, és ahogy távolodunk a napközitől, úgy jön Séta a budapesti bélyegmúzeumban elő egy másik téma. Harminchá­rom pedagógus dolgozik Dobozon, és ebből a 33-ból 19 Békéscsabá­ról és Gyuláról jár be minden­nap; és egy arány: a 33-ból 9 a képesítés nélküli. Hogy mégis jól dolgoznak, hogy az utazás töre- delmeit, a képesítés nélküliek szinte mindennapos segítését is vállalva, jó eredményeket nyújt ez az iskola, az elsősorban őket dicséri. „És miért nem költöznek mind többen ide?” — kérdem. — Ne kérdezzen ilyet — mond­ja az igazgatóhelyettes. — Doboz egy lépésre van Csabától és Gyu­lától: a városoktól. Nem mondja ki, de úgy érzem, arra gondol: csoda, hogy inkább az utazást vál­lalják. „Két szolgálati lakást kap­tunk nemrég persze volt, aki be­leköltözzön, de nálunk nincs va­lami nagy „tolongás” a lakásért. Egy kis átköltöztetéssel viszont felszabadítottunk egy 1 szoba- konyhást, itt a képesítés nélküliek jutnak majd olcsó (havi 20 forin­tos!) lakáshoz, az eddig fizetett több száz forintos albérlet helyett ez anyagilag nagyon jól jön ne­kik.” Az iskola udvarán hőség és csend. A vakáció megkezdődött. Sass Ervin OPW... OPW.., Július 1-én kezdi meg működését a KGST közös vasúti teherkocsiparkja Korábban már hírt adtunk ar­ról, hogy a kölcsönös megállapo­dás alapján a KGST tagállamai közötti vasúti teherkocsipark- egyezmény jött létre. A teherkocsipark üzembe helye­zése 1964. július elsején 0 órakor kezdődik. Az egyezmény értelmé­ben a Bolgár Népköztársaság, a I és felhasználhatók. Ezeket a ko­Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió és ß Csehszlovák Szocialista Köztár­saság teherkocsiparkja vesz részt a forgalomban. Létrehozásának célja: a teherkocsik, üres futásá­nak csökkentése, a kocsiforduló meggyorsítása, a tehergépkocsik üzemeltetésének gazdaságos növe­lése, valamint a nemzetközi vasúti fővonalak, határállomások és rendező-pályaudvarok áruforgal­mi sűrűségének csökkentése. A legfőbb irányító szerv a ta­nács, amelyben a részes országok meghatalmazott képviselői dol­goznak Prágában, állandó szék­hellyel. A közös kocsipark ren­des nyomközű, két- és négytenge­lyű fedett és nyitott kocsikból lé­tesül. A MÁV a közös teherkocsi­parkban GZR, GZE, GYE soroza­tú fedett és KZN, KY sorozató nyitott kocsival vesz részt. Az üzemeltetett kocsikat a ko­csiszekrény mindkét oldalán OPW jellel különböztetik meg. Mindazok a teherkocsik, ame­lyek OPW jellel vannak ellátva, bármely irányban megrakhatok csikat, bérelt kocsiként vagy le­kötött kocsiként felhasználni nem lehet. Minden igazgatóságnál az OPW- ügyekért és a feladatok végrehaj­tásáért egy főelőadó a felelős, aki­nek az egész igazgatóság hálóza­tára kiterjedően tájókozottan, a körülményeket ismerve kell az intézkedéseket megtennie a szük­séges esetekben. A KGST tagállamai között kö­tött egyezmény alapján létrejött közös tehergépkocsipark alkalma­zása és felhasználása nemcsak gazdaságilag mutatkozik meg az eredményeikben a részes vasutak- nak, de az egyes országok nem­zetgazdaságában is jelentősen a gyorsabb szállítás, a több kocsi gazdaságosabb kihasználásával. Sziládi Sándor Szeged MÁV Igazgatóság vállalt nyári i gim mun Több évtizedes hagyomány, hogy a diákok egy része nyári szünidejének néhány hetét fizikai munkával tölti el, rövid időre ki­lépnek a „nagybetűs” életbe. Per­sze ennek a nyári munkának né­mileg más színezete van, mint a múlt rendszerben, amikor gyak­ran a következő év tandíjára, ru­hára kellett megkeresni a pénzt — most kerékpárra, órára — meg amiből mindig kevés van — zseb­pénzre gyűjtenek a tanulók. A békési gimnáziumot kerestük fel, s az igazgatóval, Izsó Lajossal beszélgettünk az iskola tanulóinak nyári terveiről. — Meg kellett szervezni a nyári munkákat? —• Különösképpen nem, hiszen lassan természetessé válik, hogy diákjaink a tanév befejeztével különböző munkahelyeken dolgoz­nak. & hogy mennyire népszerű­ek ezek a munkák, azt a követke­ző számadat is bizonyítja: 477 ta­nuló közül különböző gazdaságok­ban, a békési téglagyárban, a ko­sáripari vállalatnál, a Békéscsabai Konzervgyárban stb. összesein 115- en vállaltak munkát, de ez a szám a nyáron még emelkedik. — Gimnáziumunk egyébként — mondta Izsó elvtárs — úgy segí­ti ezeket a nyári munkákat, hogy úgynevezett „munkavállalási en­gedélyt” ad ki, amely segítségével könnyen elhelyezkedhetnek tanu­lóink. — Hol dolgoznak még az előb­biekben említett munkahelye­ken kívül a gimnázium tanulói? — kérdeztük ezután. — Elsősorban a Békési Gépál­lomáson dolgozó diákokat emlí­tem, ők komoly munkát végeznek, ugyanis a politechnikai oktatáson már megszerezték a szakma alap­jait. Tsz-ekbe, állami gazdaságok­ba főképpen azok a tanulók men­nek, akiknek szülei ott dolgoznak. Végezetül szólni kell még a köte­lező politechnikai gyakorlatot vég­ző diákokról. Három harmadik, az A, B, C osztály a gépállomáson, a Kossuth Tsz-ben és a községi ker­tészetben végzi gyakorlatát. A szakközépiskolai 4+2-es első, második osztály négyhetes gya­korlaton vesz részt. Áz önkéntes KISZ-tábor az idén Mezőhegyesen és Felsőnyomáson lesz, az előbbi­ben fiú-, az utóbbiban lánytanu­lóink dolgoznak — fejezte be nyi­latkozatát az igazgató. b. máité fceműiixw, pmz:L„ Vihar — egyelőre egy pohár vízben Budapest szívében; a legforgalma­sabb útvonal közelében Dob utca 75/81 szám alatt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium épületének félemeletén van a posta bélyegmúzeuma. A magyar posta 1874 óta gyűjti a magyar és a külföldi bélyegeket. Ezek nagy száma miatt 1930. évben került soa* a bélyegmúzeum felállítására a budai postapalotában, azonban ez a helyiség nem bizonyult megfelelőnek, E így került 1940. évben a mai helyére. A bélyeggyűjtők körében köztudott, hogy Európa egyik legnagyobb bélyeg­gyűjteménye a budapesti bélyegmú­zeumban található. A múzeumban 139 OOO bélyeganyag áll az érdeklődők rendelkezésére tanulmányozás céljából. Hamisítvány gyűjteménye révén módot nyújt a gyűjtőknek összehasonlításra és segítséget nyújt a bélyegek valódi­ságának megállapításában. Mit láthatunk a bélyegmúzeumban ? Elsősorban a magyar bélyegek teljes- , nek mondható gyűjteményét, különle- ••s magyar bélyegeket. Látható az löm. évi kőnyomatos bélyegek 7 féle színárnyalata, fogazásl különlegessé­gek és hibás nyomású bélyegek. Bel­földi bélyegekből különleges gyűjte­mények állnak rendelkezésre, mint például a Popovics-féle világhírű gyűj­temény, a Visnyasféle ívszélgyűjte- mény és a Dessewffy-féle vésetjavítás- gyűjtemény és lebélyegzésgyűjte­mények. Természetesen a magyar anyagon kivül rendelkezik a múzeum több hi­res külföldi bélyeggel Is, aminek fel­sorolása egy ilyen rövid cikkben nem lehetséges. Megtekinhetik még a gyűjtők itt a bélyegek eredeti nyomóeszközeit és a víznyomó hengert is. Tudományos ku­tatásra a bélyegmúzeum 2000-et szám­láló szakkönyvtára nyújt lehetőséget. A múzeum anyagáról most készül az útmutató, augusztusban lesz készen és á gyűjtők a helyszínen kapják meg. Több mint «00 bélyegkép Illusztrálja a könyvet, melynek szerzői „Iránytű a bélyegek világában” címet adták. Vas Tibor Megfigyelték, mennyire más egy-egy városrész hangulata a nap különböző időszakábán? Álljanak meg egyszer például a Szabadság téren ilyen kora őszi nap délutánján, mint ami­lyen a mai. A parkokban né­hány áramvonalas gyerekkocsi, meleg mackóba bújtatott, han- cúrozó apróságok, a padokon kis­mamák és nagymamák. Négy óra múlt pár perccel. A hivatalokban véget ért a munka, emberáradat önti el a teret. Van, aki hazafelé igyek­szik, mások a gyerekért a nap­közibe, vagy bevásárolni az üz­letekbe, vagy a fodrászhoz. Ez­ren ezerfelé. Az úttest autókkal teli. Sűrű egymásutánban de­geszre tömött tizenötös autóbu­szok totyognak az egyik olda­lon a Szemere utca, az átellenes oldalon a Kossuth Lajos utca irányába. Nyüzsgő, zsibongó, lüktető itt most az élet. Búcsúzóul rögzítsék maguk­ban ezt a pillanatfelvételt, az­tán térjenek vissza kilenc óra tájban, és vessék össze fényké­püket a mostani látnivalóval. Néptelen, kihalt a hatalmas tér. A higanygőz-lámpák fénye nem oldja fel, csak sárga körök­kel pettyezi a sötétséget. Mint­egy véletlenül, befut egy kedvet­len, fáradt autóbusz, szusszan pi­cit, aztán épp oly üresen, ami­képp jött, továbbáll. Az impo­záns épületek dermedt-komoran alszanak. Szinte élettelenek. Hi­ába, munkahelyek, nem lakóhá­zak. Csak a televízióközpont kivé­tel. Itt ebben az időben is fo­lyik a munka. Erről árulkodnak a kivilágított ablakok is. Egy első emeleti kis szobában nagyot ásított az ügyeletes, és kényelmesebben dőlt hátra a széken... Csendesnek, nyugalmas­nak ígérkezik ez a mai este. A mezőgazdász baj nélkül lement, és most a filmközvetítés is za­vartalanul folyik. Igaz, kicsit öreg és unalmas ez a „Szívek a viharban”, de úgy látszik, a né­zők lassan beletörődnek a mag- változtathatatlanba... Helyesen teszik... Ha nincs ínyükre a mű­sor, legfeljebb kikapcsolják a készüléket. Lefekszenek szépen. Az nagyon egészséges dolog. Aludni... alukálni... szundizni..j szundikálni... hajcsizni... hajcsi- kálni... Dúdoigatás közben elbóbiskolt. Szemhéjai még megrebbentek néhányszor, aztán tartósabban is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom