Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
1964. június 21. 4 Vasárnap Szűnik a gond, de van még belőle az építőiparnál év«e még különösen nagy gondot okozott a megye építőiparában a szakimirikás-hiány. Azok is, akik e nehéz fizikai munka egyik-másik szakmáját választották pályájukul, inkább a fővárosban, vagy a dunántúli, esetleg észak-magyarországi nagy ópft- kezéseánken vállaltak munkát, ott szerezték meg szakmai képesítésüket Három-négy év <5ta azonban ax építőipar sokat fejlődött. Először is gépesítése foka lett jóval nagyobb, s a tanulóknak már nem kell attól félni, hogy a harmadik, negyedik szintire pódingokban hor- datják fel velük a vakolásihoz szükséges habarcsot és egyéb anyagot. Ez befolyásolta a szakmai utánpótlás megoldását is. Sajben Sándor, a megyei építőipari. vállalat személyzeti előadója mondja: — Békéscsabán nincs komolyabb szakmunkás-hiány, hacsak az átmeneti nehézségeket nem nevezzük annak, amikor egyszerre több épület vakolására kell irányítani a kőműveseket; Ez amolyan „Tejtett” hiány, de ennek megszüntetéséről s a várható nagyobb feladatok megoldásához szükséges szakmunkás-utánpótlásról is gondoskodik a vállalat. Ez idén szeptemberben száz tanuló iskolázik be különböző, mintegy tizenegy szakma elsajátítására Békéscsabán. Problémát azonban a megye székhelyén is okoz a szakmai utánpótlás biztosítása. Sajnos kicsinynek bizonyult a nemrég átadott munkásszállás, ahol jelenleg 132 ipari tanuló és 120 felnőtt dolgozó lakik. Ezért elsősorban csak helybeli lakosokat vettek fel a vállalathoz tanulónak. Nagyobb nehézség előtt állnak Orosházán a tanulók szerződtetésében, pedig a város a következő években nagy fejlődés előtt áll, szükség van új szakmunkásokra. Rövidesen elkezdik az üveggyár második ütemének megvalósítását, új lakóházak alapjait rakják le, tovább építik a kórházat és a vállalati tervek is sok milliós beruházást jelentenek az építkezésiben. Hatvan ipari tanulót kellene szerződtetni Orosházán: harminc kőművest, tizenöt ácsot és tizenöt szobafestőt. A vállalat vezetői kérték is ebben a tömegszervezetek segítségét, s a város meg a környékbeli községek mozijaiban, hangos híradóiban felhívják a fiatalok figyelmét e lehetőségekre. Mégis eddig mindössze 15 kőműves, 15 festő és csak két ács szakmára jelentkezett tanuló. A propagandamunka eddig tehát nem volt elégséges. — Csak a tanulók szerződtetésével oldják meg a szakmai utánpótlást? — kérdeztük Sajben elvtárstól. — Elsősorban ezzel, de jelenleg is csaknem hatvan olyan ember tesz vállalatunknál vizsgát, aki évekig dolgozott a szakmában és segítették őt a többiek, hogy szakmunkássá válhassék. Nem kevés azoknak a száma sem, akik három-négy éve elvándoroltak a megyéből, másutt megszerezték a szakmai oklevelet és most visszajönnek. Főleg Budapestről térnek sokan haza... , (varga d.) Lehet tervszerűen, előrelátással is... A Pamuttextilművek békéscsabai gyárában ( a pamutszövőben) a tervszerűség jellemző a szakmunkásképzésre. Immár öt éve működik az iparitanuló-iskola. Hallgatói — nagyrészt lányok — egyéves elméleti és gyakorlati tanulás után, sikeres vizsga esetén szakmunkás-bizonyítványt kapnak. Itt tanulnak a mezőberényi Hogyan állunk a szakmunkás-utánpótlással? Munkatársaink jelentik * Évről évre gazdagodik megyénk. Űj lakóházak, gyárak, kórházak, gazdasági épületek nőnek ki a földből ott, ahol azelőtt kopár grundok voltak. Országszerte rengeteg az építkezés, ami leginkább jelzi, hogy más lett az életünk, több jut mindenből, mint bármikor azelőtt. De az új gyárakba, az építkezéseken új szakmunkások is kellenek, több szükséges ebből is, mint régen. Egyik feltétele ez további gyarapodásunknak. Hogyan biztosítják ezt, látják-e előre a növekvő szükségleteket és mit tesznek kielégítésükért? — ezúttal ezt vizsgálgatták munkatársaink. üzem fiataljai is. Néhány nap múl. va vizsgázik az 1963—64-es évfolyam, 28-an kerülnek a vizsgabizottság elé, s ha minden jól sikerül, a szakmunkások sorába. Nagy szükség lesz a végzősökre, különösen a csabai üzemben, ahol — öröm és gond — sok fejtörést okoz a szülési szabadságra készülő kismamák helyettesítése... Az egyéves iskola eddig több mint száz fiatal szakmunkást bo- csájtott ki. Az üzem kétszáz szövőnőjének 80—85 százaióka már szakmunkás. A többiek betanított munkások. Számuk — az utóbbia. ké — nehezen csökken, most inkább nő, mert az augusztusban szabadságra menő kismamák helyére nagyrészt betanítottak kerülnek. Előrelátással intézkedtek a gyár vezetői, az újoncok már ta_ nulnak, a váltásnál rájuk lehet bízni a szövőgépeket. A betanítottak közül bizonyára kikerül majd később néhány szakmunkás is. A vezetők mindenesetre szeretnék ezt, buzdítani fogják az újoncokat. A szakmunkás-utánpótlás további forrása a poli technikás diákok jelentkezése. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium egyik vég. zős osztálya négy éven át ismerkedett a szövés tudományával. Azok, akik nem tanulnak tovább vagy még egy ideig fizikai munkát óhajtanak végezni, minden további nélkül szakmunkás-vizsgát tehetnek. Az üzem vezetői mindig szívesen fogadják őket. Beszélni érdemes még arról is, hogy a tervszerűség, előrelátás jegyében az üzem kapcsolatot tart a IV-es számú általános iskolával, patronálja azt. Az üzemiek igyekeznek megszerettetni a gyerekekkel a gyár életét, munkáját. Jól gondolkodnak. Bizonyára jó néhány nyolcadikos kerül át majd a gyár ipari tanulói közé az elkövetkező években. A szakmunkások továbbképzésével nincsenek különösebb bajok a gyárban. Céltanfolyamoin az idén 66-an sajátították el az úgynevezett nyüstösgépek kezelésé, nek csínját-bínját. Nagy szükség lesz mindannyiuk tudására, hiszen a harmadik negyedév közepéig 36 — tarka anyagot készítő — gép lép be a termelésbe. A kétéves művezetői tanfolyamon a művezetők és segédművezetők képezhetik tovább magukat. Többen járnak a textilipari technikumba. Mindehhez hozzávehető még a szakmunkásakadémia előadássorozata, ahol is az iparág fejlődéséről, az új kutatási eredményekről kaphatnak képet a szakmunkások. Ha megfelelőbb szociális körülmények lennének a gyárban, még több lehetőség nyílna a tanfolyamok, továbbképző előadások szer. vezésére, megtartására. Sajnos, nagyon kevés a hely, terem, ahol nyugodtan tanulhatnának az emberek. (pallag) Olyan szakmunkásgárdát kell kialakítani, amelyik évekig vagy évtizedekig együtt marad A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett Orosházi Gépjavító Állomásnak néhány év alatt 100—150-nel keli növelnie a szakmunkás-létszámát Hogyan oldja meg ezt a feladatot? Szabó Ferenc főmérnök erre a kérdésre így válaszolt: — Két lehetőség van: vagy más vállalattól vegyünk át, vagy ne véljünk magunknak. Mi az utóbbit választottuk. Érthető is. Aki máshonnan idejön, az éppen olyan könnyen továbbvándorol. A gépjavító állomásnak azonban olyan munkás- gárdát kell kialakítania, amely évekig vagy évtizedekig együtt marad. Eddig is volt ipari tanuló-képzés. A létszám minden évben nőtt és az idén már 70 fiatal készül majd a szükséges szakma elsajátítására. Jól felszerelt tanműhely áll a rendelkezésűikre, ahol két technikus foglalkozik velük. Az eddigi eredményeket a vizsgák igazolják. Persze azért akadnak gyengébb tanulók, akiknek nem annyira a képességük, mint inkább a szorgalmuk hiányzik. Ez pedig a magatartásukkal is kapcsolatba hozható. Csak az iskola és a tanműhely nem tudja megoldani a nevelésűket. A feladat nagy részben a szülői házra hárul. Amiről még beszélni kell: az elmúlt években egy érettségizett fiatal sem jelentkezett ipari tanulónak. Közülük sokan szívesebben: mennek hivatalokba, mégha jóval alacsonyabb is a keresetük. Pedig a jó szakmunkás éppen olyan megbecsülésben részesül, mint akármelyik vezető beosztású személy. Mód van arra is, hogy az érettségizett szakmunkások egyetemet végezzenek. A gépja- ító állomás vezetői mindenkinek elősegítik az ilyen irányú törekvését. ami t már számos példa igazol. A szakmunkás-utánpótlásnak egy másik lehetősége: a több éves gyakorlattal rendelkező segédmunkások vizsgára való felkészítése. A gépjavító állomáson téli tanfolyamot tartottak a legjobbak részére és még az idén harmincain tesznek vizsgát a géplakatos szakmából. A legtöbben bizonyára sikerrel. Beszélnünk kell még arról, hogy télen Orosházán, Tótkomlóson és Csorváson 180-an végeztek traktorosiskolát és kaptak traktorvezetői igazolványt. Végül — annak dokumentálására, hogy a vezetőket és a dolgozókat mennyire áthatja a felelősség a mezőgazdaság fejlesztésében rájuk háruló feladatok megoldásában — megemlítjük, hogy a szakmunkások közül tízen járnak technikumba. Jóformán mindenki tanul. Aki állami oktatásban nem is vesz részt, szakmai továbbképzésen bővíti ismereteit. És ez az egyik titka annak, hogy az Orosházi Gépjavító Állomás ismét a legmagasabb kitüntetés birtokosává vált. (pásztor) A szakmunkásvizsgák mérlege és tanulsága Befejeződött a tanév az iparitanuló-iskolában, s ezzel egyidejűleg megkezdődtek a harmadéves tanulók szakmunkásvizsgái. A szakmunkásvizsga mindig mérlege annak, hogy milyen utánpótlást kapnak üzemeink, számszerűleg mennyien kerülnek ki az életbe. De mérlege annak is, hogy az elméleti és gyakorlati képzés mennyire felel meg az üzemek követelményeinek. Az 1963/64-es tanév végén csaknem 900 tanuló vizsgázik. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyivel gazdagodnak vállalataink, ennyi Nyikolaj Toman: Uaivza a Uísévket után „Lehet, hogy valóban kettejük egyike... töprengett Jersov és járkálni kezdett a szobában. De miért kellett nekik a benzin? Hisz nem fordulhatott elő, hogy tartályuk véletlenül nem volt megtöltve. Egy olyan óvatos és tapasztalt ember, mint Zsijen- bajev, aligha követ el ilyen hanyagságot. Akkor hát miről lehet szó? Hatkor Malinovkin újra érintkezésbe lépett Jersowal, de semmi újat nem közölt. Űj híreket csak este nyolckor kapott. Malinovkin jelentette, hogy a perevalszki állambiztonsági osztály rádiósainak sikerült elcsípniük egy rádióüzenetet, amelyet Edgar Poe egyik versének szövegével rejtjeleztek. Az erős légköri zavarok miatt azonban csak egy részét tudták venni és megfejteni: „Abajszkban meglőttek... Ke. zemet kissé megsebesítették. Megsérült a benzintartály... Benzint nem sikerült szereznem. -A motorkerékpár hasznavehetetlen. Emiatt itt kell hagynom az adóvevőt is... A Perevalszk— Nagy Kurgán vasúti szakaszon maradni kockázatos...” Mit felelt Zsijenbajevnek a rezidense, ezt nem sikerült elcsípúj szakmunkás kezdi meg a közeljövőben önálló tevékenységét. A számadatokból az tűnik ki, hogy megyénkben főleg a vasipar van előtérben. A mintegy 960 vizsgázó közül 437-en innen kerülnek ki. A jelentősebb szakmákban: géplakatosként 130, autószerelőként 55, villanyszerelőként 50, általános lakatosként 50, esztergályosként pedig 47 tanuló . tesz vizsgát. Az építőiparban 225 fiatal kísérli meg a szakmunkásvizsgát. Ezek között 73 kőműves, 34 szobafestő, 20 ács, a faiparból 61, s többen a különböző szerelő szakmákból. A szakmunkásvizsgák, de a beiskolázások is azt mutatják, hogy „divatos” még mindig a géplakatos, az autószerelő, a villanyszerelő, a szobafestő és a finommechanikai szakma. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy kevésbé keresett a mezőgazdasági kovács, pedig a tsz- ekben igen nagy szükség van rájuk. Hasonlóképpen kevés a jelentkező az építőiparban; ács, a vasbetonszerelő, a tetőfedő, a hidegburkoló, szigetelő, a vízvezeték- szerelő, a bádogos, a fűtésszerelő, valamint az épületüvegező szakmákban. Az idei beiskolázás teljes egészében még nem történt meg, teljes képet arról csak szeptemberben lehet kapni. Annyit azonban máris tudunk, hogy az elkövetkezendő tanévben a vasiparban az állami vállalatoknál 154 tanuló, az építőipari vállalatnál száz fiatal kezdi meg a tanulást. Ezenkívül a helyiiparban és sok más szakmában is szerződtetnek még ipari tanulókat. Sajnos, azonban, az építőipar egyes ágaiban máris problémák mutatkoznak. Az előzetes beiskolázáson a tanulók felvétele megtörtént ugyan, de vannak olyan esetek, hogy a korábban jelentkezett fiatalok kimaradtak, és más szakterületen kerestek maguknak munkát. Feltétlenül fontos volna tehát, hogy a vállalatok dolgozói, a KISZ -szervezetek, a pártszervezetek többet foglalkozzanak a szakmunkás-utánpótlással, körültekintőbben irányítsák a fiatalokat az egyes szakterületekre, hogy kevesebb legyen azoknak a száma, akik év közben válnak meg korábban választott szakmájuktól. (háló f.) ni, a vételt zavarták a kitörő vihar mennydörgései. Ám a perevalszki állambiztonsági osztály főnöke nyomban kiadta a párán, csőt: gondosan fésüljék át az erdős vidéket Abajszk környékén. Sikerült is megtalálni a sérült motorkerékpárt és a valószínűleg szándékosan megrongált adó. vevőt. Ez volt minden, amit este nyolc órakor tudtak a Kísértet- ről. Továbbra sem volt ismeretes: teljesen elrejtőzött-e vagy még érintkezésbe lép Jersov- Muhtarovval? Egyedül van-e most vagy még mindig Temir- bekkel?... Mindezek a kérdések aggasztották Jersovot. Tudta, hogy valamit tenni kell, de máris. De mit? Sok függött most az ő találékonyságától és határozottságától. Zsijenbajev el is tűnhet nyomtalanul... Immár negyedórája járkál a szobában s nem tudja, mihez fogjon. Ha most találkozna Ibra- himowal, az akszakalszki állambiztonsági osztály parancsnokával, ez felkelthetné Arbuzov figyelmét, amit Jersov viszont egyelőre nem akart. Afelöl nem nyugtalankodott, hogy Arbuzov elszelelhet; Ibrahimov alezredes megbízta munkatársait, hogy gondosan szemmel tartsák házát. (Folytatjuk)
