Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-19 / 142. szám
IMI. június 19. 4 Péntek Megyénk a* újítómozgalomtükrében sgyénkben mind az állami, mind a tanácsi iparban erőteljesen fejlődik az újítómozgalom. A Szakszervezeteik Megyei Tanácsa a napokban mérte fel egy fél év munkája alapján az újítási eredményeiket. Értékeléséből, feljegyzéseiből hűen tükröződik a mozgalom élete, s az ezzel kapcsolatos tevékenység fogyatékosságai. A széles területű értékelést nehéz lenne röviden ismertetni, ezért csak néhány adalékot közlünk belőle. A békéscsabai fűtőházban rendszeresen foglalkoznak az újítókkal; Eredményesen alkalmazzák a dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülésének élvét. Figyelembe veszik panaszaikat, észrevételeiket és segítik őket jogilag, szakmailag egyaránt az újítások realizálásában. Ezért aztán itt igen aktív az újítómunka. A mezőibarényi pamutszövőben kiállításit rendeztek az üzem dolgozóinak újításaiból. Fényképek és tablók kommentálták az eredményeket, amelyeket nagy érdeklődéssel szemléltek meg más üzemekből is. ^ kisebb szakszervezeti bizottságok munkahelyein gyengébbek az eredmények. Ennek okai: az ú j ítási előadót legtöbb esetben magára hagyják; a gazdasági vezetők nem ismerik fel az újítási mozgalom nagy jelentősé- Izonyos időnként sorsolnak gót, „mellékesen” kezelik azt. Az Orosházi Faipari Vállalatnál például még feliadattervet sem készítettek számukra, illetve nem függesztették ki azt közszemlére. Vannak olyan vállalatok is, sajnos, ahol egyáltalán nincs vagy nagyon primitív fokon áll az újítómozgalom. A békéscsabai kertészeti vállalat, ha valakinek kedve támadna újítani, igen nehezen találná meg a módját annak, hogy megvalósítsa ötletét. De az ingatlankezelő vállalatnál sem sokkal jobb a helyzet, itt ugyanis a dolgozók nagy részének véleménye szerint „nincs mát újítani”. A kormányrendelet az újító-, mozgalom zavartalan működésé^ a szakszervezeti bizottságok újí-j1 tási albizottságainak feladatává tette. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy megfelelő, rendszeres széles skálájú propaganda- munka legyen az üzemekben a mozgalom szélesítésére. Sok jó példáját lehet már találni e munkának. A Gyulai Harisnyagyárban igen eredményesen működik a műszaki klub, amelynek programja a dolgozók szakismereteinek bővítésére irányul. A Békéscsabai Kötöttárugyárban megszervezték az „újítók lottóját”. A leghasznosabb újításokat benyújtók számot kapnak melyeket biÁ gyulai strandon láttuk, hallottuk A bejáratnál eléggé meghökkentő kép fogad bennünket: a szép, eleven lombos fák között fiatal targallyasok láthatók. Ahogy az ember körülnézi őket, szemébe tűnik, hogy a törzsük zöld mohával van betapasztva. Az is látszik rajtuk, hogy nem csemete-, — hanem serdülő korukban ültették át őket. Valaminek folytán azonban nem volt kedvük levelet nevelni. Szóval, ahogy az ember cirkulil a vékony, mohos fatörzsek körül, s találgatja, vajon minek vannak ezek itt, hirtelen a homlokára üt: — hátha műemlékké akarják őket nyilvánítani — persze, majd idővel, amikor megkövesetinek..j * (• * Reggel 7 óra tájban a fürdő technikai személyzete sürög, forog, készülnek a vendégek fogadására. összeszedik a „nagyvonalú” fürdőzők szóthajigálta papír- és egyéb hulladékokat, a legsűrűbb bokrokból is „ki permetezik” a szúnyogokat, s a kisúrolt medencékbe tiszta vizet eresztenek. A kerthélyiség melegkonyha-részlege is működni kezd: ijesztő fekete füst gomolyog az ég félé rövid kéményéből, de egy lanyha, pajzán széllő szótnyírbálja a füstnyelveket, s a fák, bokrok, virágok közé tereli. Nem tudhatni, mivel íűtenék, de igen büdös. Jó lenne megvárni, amíg eltelik egy nap, s a legközelebbi begyújtás előtt hozzáépíteni egy pár métert ahhoz a kéményhez, hogy magasabb legyen. — Füstöt és kormot az üzemekben is szívhatnak a munkások. — Itt ki szeretnék fújni! * * * Üjra meg újra le kell írná: na-i gyón szép a gyulai Várfürdő! A1 csúszdás medence belső széléről olyan panoráma kerül a nézelődő szeme elé, amely , térhatásával a végtelent, üde zöldjével az örök életet juttatja az ember eszébe. A medence másik szélén egy tábla a felírásával másról gondol- koztatja ed a szemlélődét: „A medencében... kemény labdát használni tilos!” — hirdeti fennen a szöveg. Érdemes elemezgetni, így felre is értheti valaki. Mert ugye, aki labdát „használ” (hacsak nem fogyasztási célra), szereti a keményebb fajtát: azzal jobb fejelni, jobban pattan stb. Az is igaz viszont, hogyha kiszúrjuk a labdát, föltétien puhább lesz, de nagyobbat is sújt használat közbén. Minden gondot megszüntetne tehát egy közérthető „drákói” felírás: „A medencében tilos a lab- dázás!” vagy egy enyhébb: „A medencében csak könnyű strand- labdával szabad játszani”..; * * * Kilenc óra felé megindul a népáradat: a vendégek özöne. Zajos, napszítta hajú srácok, növid- re nyírt frizurás csicsergő lányok, lassan döcögő öreg parasztbácsik, puhán lépdelő csinos nők... A férfiak egy része jobbra kanyarodik, „behajintanak” egy kis szíverősítőt az étterem söntésénél, csak aztán pillognak a medencék felé. — Hány vendégre számítunk ma? — ismétli elgondolkozva a kérdést a pénztárosnő. Majd sokára így válaszol: — nyolcezerre...,' (fér—ó) nyertesek külön értékes díjakat kapnak. Ez jó eszköze az újítómozgalom propagálásának. Az AKÖV-nél az üzemi újság ismerteti rendszeresen a vállalat újítási eredményeit. Kiváló újítók fényképeiből tablót készítettek és közszemlére bocsátották. C technikai és mozgalmi segítség mellett elsősorban azonban az szélesíti a mozgalmat, ha az újítások nem kallódnak el, hanem lehetőleg a legrövidebb időn belül bevezetik őket, sőt tapasztalatcsere útján terjesztik is ezt; Ebben, sajnos, még bőven van javítanivaló. Sok vállalatnál, ahol bonyolultabb ötlettel állnak elő a dolgozók, a kényelmesebbik oldaláról bírálják el ötleteiket, egyszerűen elutasítják. A textilesek munkaterületén például az akadályozza az újítómozgalmat, hogy sok a huzavona, nagyon megnyújtják az elbírálási időt. A Békéscsabai Ruhagyárban egykét esztendeje elkészült újításért négy újító még máig sem vette fel a díjat, noha az újításuk külföldön is tetszést aratott Mindezek, mondanunk sem kell, károsan befolyásolják a mozgalom fejlődését. A fellelhető fogyatékosságok ellenére meg lehet állapítani, hogy a korábbi évekhez képest nagy fellendülés következett be az újítómozgalomban. Egyre inkább érvényt szerez magának az az elv, hogy mindenütt van mit újítani, s ha az ötlet akár egy ember munkáját takarítja meg, már nagyon jelentős a termelékenység növelése szempontjából. A gazdasági vezetők ráébredtek erre legtöbb helyen, és kevés kivételtől eltekintve, igyekeznek segíteni az újítási bizottságok munkáját. A növekvő feladatok megvalósítása végett azonban még több segítséget igényéinek az újítási bizottságok. Ez szükséges ahhoz, hogy megyénk újítói a népgazdaság kasszájába még több millió megtakarított forintot tegyenék. Páivölgyi András újító Az orosházi gyerekek élvezik a vakációt. Ha játék közben megszomjaznak, első a legközelebbi kút. Persze megfogadják a szülői tanácsot és nem hirtelen isszák a vizet, hanem lassan, szívókával „szürcsö- lik”. A kislányok is elfáradnak a futkározásban, s ilyenkor az éppen arra tévedő kislibát „babusgatják“. Bélyeggyűjtő kőrí taggyűlés Június 7-én tartotta meg szokásos évi beszámoló taggyűlését a békéscsabai városi bélyeggyűjtő kör. A vezetőség beszámolója elemezte az elmúlt időszak munkáját, majd a taggyűlés több hozzászólás után egyhangúlag a legsürgősebb feladatiként jelölte meg a kör helyiségének végleges megoldását, valamint a felszabadulásunk 20. évfordulójának alkalmából reprezentatív kiállítás megrendezését. Nyikolaj Toman: (64.) I Uai&za a kí&éúe-t után Kémregény Fordította; Sárközi Gyula Rahmanov gyorsan átvizsgálta a bokrokat, de Temirbeiket sehol nem találta. — Mintha a föld nyelte volna el! — mondta zavartan a segéd- pályamester. — Jól van, ne keresse tovább — mondta Malinovkin. — Megszökött tehát a gazember!... A hajtánya rendben van? Akkor si_ essen vele az állomásra. Ez a Temirbek valamit elkövetett... Alighanem aláaknázta a szerelvényt. Miért kell bujkálnia előlem, ha nem bűnös? Mondja meg az állomásfőnöknek, hogy a nevemben azonnal közölje Nagy Kurgánnal: aláaknázott vonat közeledik az állomásukhoz. Én pedig Malinovkin állambiztonsági hadnagy vagyak. — De hisz magát is sürgősen az állomásra kellene... — Velem most nincs idő törődni... Majd utána visszajön ide hozzám. Minden perc drága. Jersov őrnagy azzal a tartalék mozdonnyal érkezett meg Abajszk állomásra, amely Nagy Kurgánból tért vissza Pere- valszkba. Malinovkin hadnagy, aki eddigre már kissé rendbe jött, az állomás peronján fogadta Jersovot. Feje be volt pólyázva, sapkáját kezében tartotta. A hadnagy sápadt arca elvörösödött, amikor kezet fogott Jersowal. — Ügyesen kijátszott a gazember! — szólalt meg Malinovkin zavartan és megszorította az őrnagy kezét. — Annyi baj legyen, Mitya — veregette meg a vállát Jersov; — Az ilyesmi előfordul. Inkább mondja el részletesen, hogyan történt az egész. — Előbb menjünk be az állomásfőnökhöz, ott kényelmesebb — javasolta Malinovkin. A hadnagy utat mutatva előrement, bal lábára kissé sántított. — No és milyen intézkedést tett Temirbek elfogatáséra? — kérdezte Jersov Malinovkinitól, amint az befejezte kalandjának elbeszélését. — Hát jóformán semmit... — felelte Malinovkin zavartan. — Hisz jó félórát kellett feküdnöm a vasúti töltés aljában, míg visz- szanyertem mozgásképességemet. A vasutasok azalatt tűvé tették az egész környéket. A bo_ zótosiból motorkerékpár-berregést hallottak. Kiabáltak, hogy vezetője álljon meg, de az még nagyobb sebességre kapcsolt. A bozótos itt nem olyan sűrű, motorkerékpárral át lehet rajta gázolni. A fegyveres őrség egyik tagja puskából, az állomásfőnök pedig vadászfegyveréből utóna- lőtt egypárszor, de alighanem elhibázták. — Azt nem vették észre, hányán ültek a motorkerékpáron? — kérdezte Jersov. — Nem, nem vették észre. Az őrnagy hallgatott. Az új fejleményeket latolgatta. — Ügy látszik, mindent elölről kell kezdeni — szólalt meg elgondolkozva. — Miért? — csodálkozott Malinovkin. — Hisz Zsijenbajev új találkahelyet jelölt meg. Meg is fog ott jelenni. Máshova nem mehet, mert Aszkár Sandarbekovot már letartóztatták, apját Hato- dullahot szintén. Egy út marad a számára; Arbuzovhoz Aksza- kalszkba; — Érdekes képet festett le maga — mosolygott Jersov. — Afféle sákkfeladványt: a fehér lép és az ötödik lépésnél mattot ad. Nem volna rossz... Csakhogy maga, barátocskám, elfelejtette, hogy ellenfelünk nem is olyan naiv gyerek. Magától nem mászik be a csapdába. — Mit tehetne még? — vont vállat Malinovkin. — Hová tűnjön el? Hol vészelje át a nehéz időket? (Folytatjuk)
