Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
19M. június 2. 2 Kedd Budapestre érkezett a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének küldöttsége Az országgyűlés elnökségének meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének küldöttsége. A delegációt Anton Moises- cu, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Ghe- orghe Rosu, a Nagy Nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának elnöke, Josif Uglar, a Nagy Nemzet- gyűlés gazdasági-pénzügyi bizottságának tagja, Gheorghe Stan, a Nagy Nemzetgyűlés jogügyi bizottságának tagja, a Ploesti Tartományi Néptanács elnöke, Stanciu Stoitan, a Nagy Nemzetgyűlés jogügyi bizottságának alelnöke, egyetemi tanár, a pedagógiai kutató intézet igazgatója, Elene Grigoriu képviselő, a Bukarest Tartományi Nőtanács elnöke, Nicolae Hudi-, teanu képviselő, a Dobrudzsa tartománybeli „Filimon Sirbu” kollektív gazdaság elnöke, a Szocialista Az ország bemutatása után vegyük szemügyre kissé alaposabban néhai Ahmed Ibn Mohamed Hamid ud Din imámot. Középtermetű, rendkívül kövér ember volt. A Time című amerikai lap szerint súlya megközelítette a 130 kilót. Fantasztikusan beteges étvágyú: egy ültében egész sült bárányt megevett. A hús-fogások között mézet majszolt csemegeként. Bár alattvalóinak megtiltotta, hogy délelőtt kat-ot rágjanak, ő viszont már reggel hozzálátott. 1953- ban rászokott a morfiumra, de 1959-ben egy svájci orvosa ismételt felszólítására valóban figyelemre méltó akaraterővel sikerült abbahagynia. Ehhez hozzájárult beteges hipochondriája is. Ez a zsugori kényúr, aki háromszor meggondolta, engedélyezzen-e egy tintatartóval többet valamelyik elemi iskolának, szórta a pénzt, ha a saját valóságos vagy vélt betegségeiről volt szó. És ez a bizalmatlan fejedelem, aki idegent a legritkábban engedett be országába, szüntelenül körülvette felséges és vaskos személyét európai és amerikai orvosprofesszorokkal. Ö, aki hivatalból tűzzel-vassal az „Allahra kell bízni” — szemléletet hirdette és terjesztette, még egy múló náthája meggyógyulását sem bízta Allahra. ...Tizenöt méter hosszú, négy méter széles, fegyveres őrökkel zsúfolt, úgynevezett „biztonsági folyosó” vezetett a felséges úr dolgozószobájába. Függöny nélküli, de üvegezett ablakaiból egész Taizzot lehetett látni. A dísztelen, fehérre meszelt falakon egy-egy Korán-idézet volt az egyetlen ékessége. A berendezés is egyszerű volt: egy asztal, néhány szék — és semmi egyéb. Amikor belépett, a palotában mindenütt sűrűn álló strázsák azonnal becsukták az ajtót mögötte. Ha valaki egyszerűen felségnek nevezte, rendszerint vesztett ügye volt. Kérésének viszont jót tett, ha hol „Allah asztalnoká- nak”, hol a „Bölcsesség' dicső fellegvárának”, hol a „Hívők fe. jedelmének”, hol a „Testet öltött erénynek” nevezte. Széles arcát, magas homlokát a beszélő felé fordította, állandóan égő szemét mint tőrt döfte Munka Hőse, Ionéi Raducanu képviselő, a bukaresti „Elektro- nica” üzem dolgozója. A delegáció ünnepélyes fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az országgyűlés alelnökei, Mihály fi'Ernő, Nagy Dániel és Szaka sits Árpád, az Elnöki Tanács tagjai, Böjti János Itülügyminiszterhelyettes, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, valamint az országgyűlés tisztikarának tagjai, számos országgyűlési képviselő. Jelen volt Mihail Rosianu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja. A vendégeket Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke üdvözölte. az elébe járuló tekintetébe. A keleten gyakori virágos, udvarias fecsegéssel ez a leplezetten kényúr nem bíbelődött. Azonnal a tárgyra tért, nyers, pattogó kérdésekkel tudta meg, ami őt érdekli, és ha eddig eljutott, gyakran egy megfellebbezhetetlen intéssel elbocsátotta a látogatót, mielőtt az előadhatta volna jövetele tulajdonképpeni célját. Szakállát feketére festette, hájas, gusztustalan alakja illatfelhőben úszott. Nehezen szokta meg a széket, szívesen gubbasz- ' tott díszes párnáin, sokszor még döntéseit is ilyen félig guggoló helyzetben írta alá. Az országban egyedül neki szabadott vörös tintát használnia. A vörös ugyanis Jemenben a bölcsesség színe. Az ország tulajdonképpen az imám hitbdzománya volt. Ahmed egyszerűen mindent elvett, ami megtetszett neki, akár palotáról, akár lóról, földről vagy feleségről volt szó. Az, hogy mindent ő intézett, nemcsak annyit jelent, hogy egy kórházi ágyait sem lehetett az ő írásbeli engedélye nélkül vásárolni, hanem annyit, hogy még a külügyminiszter sem adhatott saját szakállára vízumot idegennek. Ez az irdatlan munka elsősorban a kegyetlenség ikertestvérére, a félelemre vezethető vissza. A nép gyűlölte, „ördögnek” nevezte Ahmedet, aki megerősített fellegvára falai között sem mert egy lépést sem tenni állig fel- fegyverzett testőr ség nélkül. Volt oka félelemre: alig volt jemeni család, a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig, amelyből a felséges úr ki ne irtott volna valakit. ö maga viszont tizenkét merényletet élt túl. Testéből legalább egy tucat golyót operáltak ki. Abdullah pünkösdi királysága De maradjunk a rokonoknál. Ahmednek volt egy testvére, Abdullah, aiki a kevés számú idegen és a jemeniek szemében is afféle elhanyagolható, jelentéktelen mellékalaknak látszott. Okunk van azt hinni, hogy Abdullah évtizedeken át álarcot hordott. 1955-ben ugyanis tör— Az Önök látogatása azért is nagyon kedves számunkra — mondotta —, mert viszonozhatjuk azt a rendkívül szívélyes baráti fogadtatást, amelyben a Magyar Népköztársaság országgyűlésének küldöttségét részesítették a Román Népköztársaságban. Magyarországi tartózkodásuk alkalmat ad arra, hogy tovább mélyítsük, erősítsük azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek a szocializmust építő népeink között kialakultak. Anton Moisewcu, a román delegáció vezetője köszönetét mondott a baráti fogadtatásért — s kifejez, te meggyőződését, hogy magyarországi látogatásuk gyümölcsözően hozzájárul majd a két szomszédos nép baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, a szocialista országok testvéri közösségének, összeíorrottságának erősítéséhez. (MTI) és ma zsi harcosokon és néhány főnemes élén berontott Ahmed lakrészébe és felszólította, mondjon le, ha kedves az élete. Az imám személyzetének tagjai halálravált arccal bámulták a jelenetet Részben azért, mert tudták, hogy uruk megbuktatása az ő fejük legördülését is jelenti, részben pedig azért, mert még ebben a helyzetben is rettegtek attól a vihartól, amelyet Ahmedből a fivér fellépése szerintük feltétlenül kivált. Csodál, kozásuk nem ismert határt. Éppen az ellenkezője történt annak, amit vártak. Az „ördög” zsíros arca alázatos mosoly ráncaiba szaladt, égő szeme maga volt a tisztelettudás. — Ha tiszteletre méltó testvérem Szeif ál-Izlam Abdullah úgy látja, hogy csekélységem méltatlan a tisztségre, amelyet betöltők, Allah nyilván megvilágosította elméjét és én, a földi j ember, hogyan állhatnék ellen ilyen magas akaratnak? A gyors sikertől elbűvölt új imám kegyes óhajtott lenni: nem végeztette ki Ahmedet — ha ké. sőbb esetleg meg is tette volna —, nem is verette vasra, egysze. rűen bezárta palotája lakosztá- / lyaiba. A második nap némi nyugtalansággal töltötte el Ab- dullahot az a hír, hogy Ahmed legidősebb fia, Mohamed al-Badr herceg eltűnt. A harmadik nap Taizzban olyan hírek keitek szárnyra, hogy Mohamed al-Badr Hódéi, dában megszervezte a hű helyőrséget, Taizz felé vonul és serege útközben lavinaszerűen növek. szik. A negyedik napon az addig nyájas és engedelmes Ahmed egy csapásra megváltozott. Oda. intette egy szolgáját és azt mondta neki: — Vezesd elém a bitorlót. Abdullah, aki már tudott arról, hogy bekerítették, Ahmed lába elé borult. Emlékeztette arra, hogy ő kegyes volt hozzá és viszonzást kért. , — Nem vagyunk egyformák — vigyorodott Ahmed és a négynapos imámság után Szeif al- Abdullah, a hallgatag herceg feje nyolc napig függött Taizz piacterének egyik póznáján. Következik: A bakó tánca. Harmat Endre Jemen tegnap A bölcsesség tintája Közös közlemény 1964. május 26—31 között Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. SzalaJ elnök és kíséretének magyarországi látogatása alkalmat adott a magyar nép életének, a szocialista építés terén elért eredményeinek megismerésére. Szalal elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üdvözölték, kifejezésre juttatták nagyrabecsülésüket a jemeni nép és a gyarmatosítók elleni harcokban kitűnt vezetője, Szalal elnök iránt. Szalal elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke és Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke baráti eszmecserét folytatott a két országot egyaránt érintő kérdésekről, valamint a nemzetközi helyzet fontosabb problémáiról. A megbeszéléseken a Felek a barátság és a kölcsönös megértés légkörében megtárgyalták az országaik közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését. 1. A tárgyalások eredményeként a két Fél szerződést írt alá a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság barátságáról és együttműködéséről. A két ország képviselői ezenkívül hosszú lejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást, valamint kulturális együttműködési egyezményt írtak alá. A magyar Fél lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak a gazdaság, a nevelésügy és a közegészségügy fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban egy jegyzőkönyvet írtak alá. A jemeni gazdasági helyzet jobb megismerésére, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása céljából gazdasági szakértőkből álló küldöttség utazik Jemenbe. 2. A Magyar Népköztársaság kormánya kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a Jemeni Arab Köztársaság Szalal elnök vezetésével eredményesen járul hozzá a béke megszilárdításához és a nemzetek közötti jó viszony kialakításához. A jemeni nemzeti forradalom győzelme, eredményei, a hős jemeni nép napjainkban is folyó anti-imperialista és anti-kolonial- ista küzdelme részét képezi annak a gigászi harcnak, amely világméretekben folyik a szabadságért és 3 függetlenségért, a demokratikus erők és az imperialistáik között. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folyó megbeszélésekein a Felek hangoztatták azon meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés élve biztosíthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődését. Egyöntetű a vélemény atekin- tetben, hogy a béke védelme min. denképpen megköveteli az általános és teljes leszerelést. Mindkét ország az elsők között írta alá az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló egyezményt. Minőikét Fél síkra száll az atom. mentes övezetek létrehozásáért, az idegen területeken levő agresszív imperialista katonai támaszpontok haladéktalan felszámolásáért és határozottan támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek az egyetemes béke megszilárdítására irányulnak: a varsói szerződés a NATO-államok közötti megnemtámadási szerződés megkötését, a német kérdés békés rendezését. Mindkét Fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. Követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak mielőbb hajtsák végre a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséről szóló ENSZ-határozatot. A Felek teljes támogatásukról biztosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket és mélységesen elítélik az imperialista erők neokolonialista politikáját, amely arra irányul, hogy a függetlenségükért harcoló és azt védelmező népeket újból leigázza. Megállapítják, hogj' az ázsiai, afrikai és latin-amerikai, valamint a szocialista országok barátsága az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és feltétele. Mindkét Fél felháborodással ítéli a karibi és a megszállás alatt álló Dél-Jemen ellen) agresz. szfv imperialista akciót és határozottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézkedéseket az agresz- szív támadások végérvényes megszüntetéséért. \ A magyar Fél teljes mértékben szolidáris á Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával, amelyet nagy jelentőségűnek tart az Ará- biai-félszigeten folyó felszabadító harc előrehaladása és győzelme szempontjából. Ezúttal is kifejezi azt a véleményét, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot, mint a kolonializmus bázisát. Teljes támogatásáról biztosítja Jemen népét igazságos harcában. A Felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél örömmel veszi tudomásul, hogy összeült az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési konferenciája és kifejezi azt a reményét, hogy a konferencia elősegíti a különböző fejlettségi fokú és társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló diszkriminációt. A magyar Fél nagyra értékeli az arab államfők kairói csúcsértekezletén nyilvánosságra hozott nagy fontosságú határozatokat és támogatja az arab népek igazságos követelését, hogy a palesztinai arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ-határozatokat haladéktalanul hajtsák végre. Szalal elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeik baráti kapcsolatainak erősítéséhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Budapest, 1964. május 30. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Abdullah al-Szalal a Jemeni Arab Köztársaság elnöke
