Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-22 / 118. szám
W64. május 22. 5 Péntek Medici Borbála ajándéka és Görgey a lovarda homokján Bepillantás egy értékes gyulai magángy ű j temény be N I érni izgalommal lépek be Gyulán annak a Jókai utcai háznak a kapuján, melynek történelmi patináját nemcsak az adja meg, hogy Petőfi Sándor a házban lakott Szakái Lajos vármegyei főjegyző és költőbarátja meglátogatására itt többször megfordult, hanem a ház mostani levegője is. Ezt az atmoszférát az a jelent a múlttal összekötő sok-sok kultúrtörténeti érték árasztja e házban, ami ott fel van halmozva és melynek különösebb méltatására azért nem vállalkozom, mivel e gyűjtemény megalapozója és őrzője Ladies László nem tudom, hogy még így, baráti alapon is szívesen áll-e rendelkezésre, mint riportalany? Ezt latolgatom, míg keresztülmegyek vele a képekkel, szobrokkal, muzeális értékű gyűjteménytárgyakkal zsúfolt helyiségeken át saját férfirezidenciájába, abba a sarokszobába, ahol meleg otthonossággal két évszázad történelmi hangulatát sugározzák a helyiséget betöltő portrék, metszetek, dísz- és emléktárgyak. Amikor azonban túl vagyunk sorsunk néhány utolsó esztendeje ismertetésén és már a feketénél tartunk, látom, nincs baj. Ö maga kezdi a témát: •— Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindaz, ami itt bármiféle műalkotásként vagy írott emlékként található, kimondottan családi ereklye. Semmi köze hozzá a műgyűjtői szenvedélynek. — Értem, de vajon ez a tréfás rajzzal illusztrált Görgey-levele- zőlap is vonatkozásban áll-e a La- dics-családdal? — kérdezem, miközben érdeklődéssel forgatok a kezemben egy levelezőlap nagyságú fotómásolatot, amelynek egyik oldalán egy felnyergelt, vágtató ló látható, mellette pedig, a lovarda homokján egy elterült lovas, akinek katonazubbonyán a Görgey-monogram ismerhető fel. A levelezőlap jobb alsó-sarkában meg egy magyarázatul szolgáló tréfás megjegyzés: „Der fiiegei Mann ...!” — Igen. Ugyanis Görgey, mint wienerneustadti kadett egyik szépanyám húgának, Kliment Franciskának udvarolt, — magyarázza a családi kapcsolatot. — Görgey neki küldte ezt a levelezőlapot 1834-ben. Ez azonban csak afféle kadett-szerelem volt, felesége nem Kliment Franciska lett, de azért többször megfordult náluk Holicson, ahol a Kliment-csa- lád lakott. Ez a fotómásolat a Hadtörténeti Múzeum részére készült. Az eredetije sajnos, háborús események következtében elkallódott Pesten. Ki gondolta volna, hogy egykoron ilyen játékos kedve is volt Görgey-nek, a későbbi „vasem- ber”-nek, aki a legendás felvidéki hadjáratot jóformán egyéniségéből áradó vasakarata erejével hajszolta végig. A Ladics-ház galériája azonban szinte kifogyhatatlan a Klimentekből. Kliment Gyula, Kliment Adolf — aki Görgey-nek tanára volt Wiener-Neu- stadton — folytatják a sort a családfa népes ágain. Az egyik falon Franciska apjának, Kliment Ferenc ulánuskapitánynak széles- kosarú lovassági kardja látható, ő a marengói csatában szerzett érdemeiért kapott nemességet. Egy dobozból hónaljig érő vörös ulá- nus nadrág kerül elő, meg egy piros lampaszos kék lovaglónadrág. Kliment katonaős viselte ezeket is. Ezután egy kartondobozból összelapítható, dús aranyozásé, Mária Terézia-monogrammal ellátott, háromszögletes tábornoki kalapot. Még a csákóhoz tartozó tollbokrétát is a helyére teszi és amikor megkérdezem, hogy ez kié volt, tréfásan feleli: — A nadrág apjáé... így szoktam magamban legközvetlenebbül meghatározni ezt a bonyolult birtok- viszonyt ... Azon már meg sem lepődöm, amikor a relikviák közül égy német nyelvű, vaskos kottakönyv kerül elő, amiből Ladies László apai szépapja, Czingulszky, egykori nómetvárosi kántor tanította orgonamuzsikára a kis Erkel Ferencet. Erkelné iskolai kottája, egy Erkel-szi'luett Medici Borbála Nápolyból küldött, szerelmi hűségére utaló ajándéka, egy stilizált kígyót ábrázoló arany férfifülbevaló, amelynek annakidején gyógyító hatást tulajdonítottak, — Csausz Lajos gyulai orvos nemesi diplomája, Sztojanovics Konstantin, a görög származású rokon díszkardja, mind csak egy töredéke annak a históriai vonatkozású gyűjteményanyagnak, ami egy letűnt világ hiteles aromását őrzi itt az utókor számára. T ávozáskor az előszobában 1 egy embemagyságú, fejnélküli fehér kőszoborra mutat; — Tudod kinek a szobra ez? Nepomuki Szent Jánosé, valamikor a Magyar- és Német-Gyulát elválasztó hídon állott, a mai Stéberl-üzlet sarkánál. Innét Czingulszkyékhoz került a kapu fölé, majd különböző hányattatás után, háborús kárt szenvedve jutott hozzám. Amikor már vagy két utcasarokkal tovább kísér, mint ígérte, még megkérdezem- tőle: Gondolkoztál már azon, hogy utánad md lesz a sorsa ennek az értékes kultúr gyű j töménynek ? Eltűnődve mondja: — Mindenesetre azé lesz, aki megőrzésére legméltóbbnak bizonyul.,. Surányi Sándor Moszkvai munkásoktól kapott vörös selyemzászlót egy békéscsabai szocialista brigád Pankotai István a Magyar—Szovjet Barát! Társaság Békés megyei titkára a közelmúltban Moszkvában járt egy magyar delegáció vezetőjeként. Moszkva egyik szerelőüzemében találkoztak a munkásokkal s ekkor kapott egy szép vörösselyem zászlót egy szocialista brigádtól. A moszkvai munkások kérése az volt, hogy adja át egy olyan magyar szocialista brigádnak, amelynek tagjai kimagasló eredményeket értek el a munkaterületen, s testvérként élnek együtt. A képen azt az ünnepélyes pillanatot örökítette meg a fotós, amikor a moszkvaiak ajándékát átadja Pankotai István a MÁV békéscsabai fűtőházában a Magyar—Szovjet Barátsági Szocialista Brigádnak. G. Kottán Gabriella, bélmegyeri szülésznő, körzeti betegápoló 47 éves korában, 1964. május 3-án váratlanul elhunyt. * ... Ö maga hét gyermeket szült, abból öt életben maradt; mind szép, felnőtt, tanult ember már. Olyan volt ő mindig köztük, mintha nem is anyjuk, hanem kishúguk lenne törékenyen, alacsony-véko- nyan. Csenevész, nőni nem tudó cserje, öt lombos tölgy között.., Legidősebb gyermeke, Pisti 1956-ban, 17 éves korában disszidált: Kanadában élt, hat éven keresztül. Amikor hazajött, így szólt kicsit akadozva: — Anyuka, én kint, Kanadában beléptem a Kommunista Pártba. .. Lassan fordult feléje az anya. csodálkozó arccal: — Fiam, én már évek óta tagja vagyok a pártnak ... Nem szeretett gyűlésekre, ünnepségekre járni. Nem szeretett csinosan felöltözni. Tisztán, egyszerű külsővel) segítette erre a világra a születő emberkéket, hogy botladozzanak az életben, vagy szilárdan haladjanak előre, segítve azokon, akik csak a bot- ladozásra születtek. Vajúdó asszonyhoz hívták egy novemberi éjszakán, tanyára. Min-' dent átáztató, késő őszi ködeső szemerkélt. A meg-megerősödő szél hideget fút't kabátujj a- in keresztül; s áthűtöt- te a vékony testet. A pálinkaszagú kocsis vadul verte a lovakat a vak éjszakában. Élt 47 évet — Emlékezés egy korán elhunyt szülésznőre — világosságot. Végre kö- vesutat érez lába alatt. — Merre is menjek?... „Csak előre, édesfi— Meleg vizet! — mondta fogvacogva, ahogy belökte a szél az ajtón. Arcán hideg-csal- ta könnyek, vékony ke- jut eszébe az zei pirosak. Frissen dör- iskolás vers, s ezen el- mosolyodik. Balra fordul. Botorkál a sötétben. A kanyarban nekiütközik egy fának. Kizsöli őket a kályha mellett. Három órai kemény munka után felhangzik az újszülött éles hangja, s az anya kopogja cipőjével a kö- torzult vonásai elsimul- veket, de a következő nak, boldog zsibbadt- útkanyarnál egyszer ságban nyúlik el az csak csúszni kezd... be- agyon. lecsúszik az árokba. A — Erre iszunk, bába megduzzadt víz elnyeli néni — kurjant az apa, egy pillanatra, de talps a kezébe nyom egy poharat. Gyámoltalanul fogja meg; köhög kicsit az erős pálinkától. Köszöni szépen, és indulni akar. — Hohó! Innen most nem lehet elmenni! — hadonászik az ifjú apa és újra tölt. Nem szól semmit, ezt is megissza, s mikor nem rá, csendben kioson . .. — Nincs messze a falu, félóra alatt beérek, reggel hatkor injekciót kell vinnem Janikának — morfondírozik. A kis tüdőgyulladásos gyermeket látja maga előtt; a tűt, s a fiolát a Peni- cilinnel. A szél mellbevágja, ahogy kilép. A kutya elősompolyog, megszagolja; megrázza magát és visszaül az abraáll nagy nehezen, s partot keres. Csak a túlsó szélen tud felmenni. Ott is vissza-vissza- csúszva. Közé és a kö- vesút közé kerül az árok. Szederjes ajakkal megy a belső parton. Lassan, beteges szürkeséggel virradni kezd. Nagyon fázik. S ekkor ügyelnek látja, hogy a csatornává alakult árok elkanyarodik az úttól... — Most már mindegy, — gondolja és lázas fél- álomban újra belecsúszik a vízbe; átcuppog- csobog rajta, s felkapaszkodik a kövesútra... Otthon, kis albérleti szobájában csak magá- rakap valami száraz ruhát, és siet az injekcióval — Janikához... Ettől kezdve köhécsel. Háta-válla mereven, lak alá, figyelve a belső felhúzottan egybefordul neszekre. ha balra vagy jobbra — Merről is jöttünk? indul. S ha senki sem — Nekivág a koromsötét látja, vánszorog az ut- éj szakának. Fényeket cán. De ha valamelyik keres, pedig most csak betegének háza elé ér, az ő keskeny testében nekitámaszkodik egy lobogó nagy akarat ad pillanatra az ajtónak, arcvonásait kisimítja, s mosolyogva nyit be. Valahogy nem tud törődni magával, mindig csak mással... Május elseje. Az ő faluja is ünnepli a munkát; az övét is, a népszerű bábanéni munkáját. Most mégsem találja a helyét, idegeskedik. Hirtelen köhögés fogja el, s ez fuldoklásba csap át. Később jobban lesz, de kimerültén piheg. — Ne izguljatok! — mondja mérgesen férjének, s egyik lányának, amint látja arcukon az aggódó szorongást. Másnap a párás levegő újabb fulladási rohammal ront rá. Mentők hozzák a csabai kórházba, de még azon az éjszakán meghal... Éjjeliszekrényén egy pohár víz; ő a falnak befelé fordulva, egyszerűen hal meg; — ahogy az élet névtelen munkásai szokták... — Elvesztettünk benned egy, mindig a munkájának élő, zokszót s8- h^ nem ejtő embert... — csuklik meg a hangja a bélmegyeri tanács- titkárnak a gyulai temetőben. A halott négy lánya összefogódzva zokog. Férje és fia egyenesen, összezárt fogakkal áll, arcukon csorognak a könnyek. A fekete felhők alatt éles szél lobogtatja meg a koszorúk szalagjait, s el-el- kapja a Chopin-gyász- induló hangjait ■... Legkisebb lányának diáktársai gyöngyvirágkoszorút tesznek a fejfára, s csak ennyi látszik: „élt 47 évet”. Ternyák Ferenc i
