Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-12 / 109. szám
5 Kedd Ballagás. Nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy hétköznap van, any- nyira vasárnapias a kép május 9-én, szombaton* Battonya szívében. A vasút felől, a buszmegállótól s a község minden részéből sötét ünneplőbe öltözött felnőttek, fiatalok, matrózblúzos lányok igyekeznek a Mikes Kelemen Gimnázium felé, a ballagási ünnepélyre. Az épületből orgonaillat árad, mintha a község minden orgonáját ide hordták volna. Ez a kedves májusi virág borítja a folyosóknak, tantermeknek még a padlóját is. A tanárok, diákok, szülők. hozzátartozók sorfala közt kíPedig 5 már, a magáét is beleszámítva, sok ballagást láthatott. Mondja is, hogy úgy harmincharmincötöt. Azonban mindnek megvan a maga íze, színe, érdekessége. Milyen kedvesek például itt a vendégek sorában hárman: Kardos Mária, Juhász Rozália, azaz már Tóth Józsefné és Gál Anna. Néhány évvel ezelőtt ők is ide jártak, együtt érettségiztek és most visszahúzta őket a szívük, pedig egyikük sem battomyai. Gál Anna Kevermesen tanít, Kardos Mária — akinek Béla öccse itt van a ballagok közt — a Szegedi Pedagógiai Főiskolán tanul, Tóth- né, Juhász Rozália pedig a dombTarisznyaátadás. győzik kéz a kézben, osztályról osztályra a végzősök serege. A búcsúzás hangulatától könnyes, elrévedő arcok... A vonulók ajkáról száll, száll a dal: Ballag már a vén diák ... Mellettem rekedtes hangon megszólal Heszler József, a gimnázium ősz hajú igazgatója: — Az ember sosem tudja meghatottság nélkül nézni... egyházi földművesszövetkezeti irodán dolgozik. Számára különösen jelentős az ittlét. A férje felnőtt fejjel szánta magát a középiskola elvégzésére és most ő is ott megy a ballagok sorában, 15 felnőtt társával együtt. Olyan megható és felemelő, amint ez a tizenhat nő és férfi, a fiatal diáktársakhoz hasonlóan, fekete ünneplőben és az alsóbb osztályos c// lecke Lakásunkban megszaporodtak a legyek. A hűvös napok miatt behúzódtak közénk kellemetlenkedni. Fiatal, friss, nemrég kikelt nemzedék tagjaiként fáradhatatlanul bosszantottak bennünket. Ízlésük azonos lehetett a miénkkel, mert mindig ott tartózkodtak szívesen, ahol a család, vagyis a kombinált szoba kombinált lehetőségei közt, különösen televíziózás és alvás idején. Le- gyecskéink is szorgalmasan gyakorolták a távolbané- zést, némelyik műsorszámot még aláírásukkal is hitelesítették! Az éjszakai nyugalomban azonban nem voltak hajlandók osztozni velünk. A sötétben is fáradhatatlanul repkedtek. Kedvenc fel- és leszállóhelyeik voltak. Esetemben például a homlokom, továbbá az orrom hegye és a fülem karéja. Idegölő dolog állandóan hessegetni őket. Ráadásul mintha élveznék sikertelen csapkodásaimat, ugyanarra a helyre többször is visszapimaszkodnak, szinte hallom kéjes kacagásukat, mikor jókorát csapva rájuk, helyettük önmagamat találom el. Ma reggel a mennyezetre tekintve megpillantottam kínzóimat. A végtelen fehérségen csordába verődve, mozdulatlanul pihenték esti és éjszakai sürgésük fáradalmait. Mit lehetne ellenük tenni? összefogdosni őket? Hogyan? Félévszázados testemmel egyensúlyozzak egy széken és arról csapdossak feléjük? Ehhez fiatalaibbnak kellene lennem. De hiszen gyermekem képében az is vagy oki Remek! Majd ő elintézi a kis bestiákat! Am mikor? Közeledik a vizsgák korszaka, ilyenkor alig jut idő játékra. Abból raboljon el lógyfogásra? Megvan! Érdekeltté fogom tenni s akkor talán vállalja! Mikor reggeli álmossággal a szemében felült ágyában és kérdezte, hogy hány óra, nyomban rácsaptam: —* Kislányom, lennél-e vadász? —- Vadász? Ilyen foglalkozás még nem ö'tlött fel bennem, mint életcél — felelte ámulva. —* Nem akármilyenről van szó, hanem légyvadászról. Látod ott felettünk azt a falkányi sereget? Rájuk kellene vadásznod. Minden megölt példány beszolgáltatása esetén ötven fillért kapnál tőlem. Azaz be sem kellene szolgáltatnod. Elég lenne felírnod a megöltek számát, hiszen megbízunk egymásban. Naponta pusztíts el csak húszat, az már tíz forint. Egyetlen hónapban majdnem egy százas üti a markod! Fejét féloldalra fordította, tekintetét az ablakon át egy virágokkal teli orgonabokorra szegezte. Látszott, hogy alaposan elemzi az ajánlatot. Mindez mégis pillanatok alatt történt és már hangzott is válasza: —> Apu, nem leszek légyvadász. Ne is haragudj érte. Ellenben tudok egy sokkal olcsóbb, egyszerűbb megoldást, mellyel mégis sokkal hatásosabb a vadászat. Engedd meg, hogy ez estig az én titkom maradjon. A rádióból twist-zene harsam, lányom nyomban a szoba közepére pattant az ágyból és már önfeledten ropta, nyűtte a táncot. Részéről tehát a téma lezárult. Aznap, munkám közben többször is elém idéződön a jelenet. Sehogysem értettem Gabcsit. Arra gondoltam, hogy a mi gyerekkorunkban, amikor oly nehezen és ritkán adódott efféle jó kereseti alkalom, én például két kézzel nyúltam volna a jövedelmező légyvadászati lehetőség után. A választ még aznap este megkaptam tőle, otthon. A szobamennyezet négy sarkáról egy-egy légyfogó lógott alá. Látványnak nem szép, azonban szemvillanásnyi felméréssel is, legalább 40—50 légy tapadt hozzájuk. Kislányom felpillantva tankönyvéből, mosolyogva mondta: —* Látod apu, mennyi légy és mindez fillérekért. —* Igazad van, kislányom, de reggel úgy gondoltam, összekötöm számodra a nem éppen kellemest a hasznossal — próbáltam álláspontomat igazolni. Kedves legyintéssel válaszolta: —* Minek vegyem él a légyfogóktól a munkát. Dórival, Marival meg még néhány iskolatársammal már összeálltunk egy igazi jó keresetre! Megkértük Ica nénit, tudod, aki itt a szövetkezeti kertészetben van, szóljon az érdekünkben, hogy a nyári vakációban néhány hétig ott dolgozhassunk. Ha igyekszünk, akkor egy hónap alatt sokkal több százast kereshetek, mint légy vadászattal. Ráadásul egész nap jó levegőn, napfényen, sok ember közt tenni-venni, más, mint legyeket öldösni. Talán még nótázhatunk is munka közben. Mikor pedig fáradtan, csuda nagy étvágy- gyal hazatérünk, milyen jól esik majd az evés meg az éjszakai pihenés! Most én fordítottam fejem féloldalt, s a kinti sötétséget a szoba világosságától elválasztó ablaküvegre bámultam. Én is elemeztem magamban valamit, de nem, mint reggel lánykám, a légyvadászati ötletet, egészen mást, a tőle kapott kedves, könnyed és mégis súlyos leckét. Gj Rezső Fél éve működik a Békés megyei Szolgáltató Ktsz „Tempó“ részlege A Békés megyei Szolgáltató Ktsz „Tempó” részlege a múlt év végén, december 18-án kezdte meg működését Békéscsabán, hogy kielégítse a lakosság és a közületek alkalmi igényeit. — Egyelőre több az igény, főleg a szállítás, az alkalmi fuvar területén, semhogy ki tudnánk elégíteni — kezdi nyilatkozatát Perdi Béla elvtárs, a ktsz elnöke. — Sajnos, mindössze csak hét tricikli áll rendelkezésére a „Tem_ pónak”. — Tudják-e bővíteni a tricikliparkot? — A betker-kölcsömzótöl kapunk húsz kiselejtezett, azelőtt fagylaltárusításra használt triciklit, ezeket még ebben az évben felújítjuk saját erőnkből. — Hányán dolgoznak a szolgáltató ktsz „Tempó” részlegénél? — Pontosan 187 ember van alkalmazásban nálunk, ebből 40 női dolgozó, akik főleg az új épületek vagy az ünnepek előtti nagytakarítási munkáját végzik el megyénk különböző területein. Megemlítem, hogy a dolgozók között húsz cigány is munkálkodik, ök főleg az anyagmozgatásnál, csomagolásnál tevékenykednek. Panaszunk nincs rájuk: főleg a rakodók végeznék jó munkát. — Pontosan fél éve, hogy a „Tempó” a lakosság és a közületek szolgálatába állt. Az igények és a forgalmazás forint-összegének alakulását vizsgálva, mit bizonyit az elmúlt félév ? — Azt, hogy a lakosság részéről egyre többen igénylik a szolgáltatásokat, a közületek alkalomszerű kisegítése pedig a népgazdaság vérkeringésének folyamatában szinte nélkülözhetetlen, né válik. Ha a forgalmazás forint- összegét vizsgáljuk, s összehasonlítást teszünk a kezdő első hónap és az április havi forgalom között, a következő eredményt láthatjuk: decemberben 38 ezer forintot, áprilisban 420 ezer forintot forgalmazott ktsz-ünk „Tempó” részlege — fejezte be nyilatkozatát a ktsz elnöke. Mintha a község minden orgonáját oda hordták volna lányok által annyi szeretettel varrt népi motívumos, monogra- mos vándortarisznyácskával az oldalán itt megy az iskola falai közt, osztályról osztályra, a 18 évesekkel kéz a kézben, velük együtt énekelve. Kik ezek a válóban „öreg diákok?” Battonyáról, Mezőhegyesről, Kevermesről, Kunágotáról, s a járás más községeiből való tanácsi, termelőszövetkezeti, gépállomási, földművesszövetkezeti és más egyéb munkaterületen dolgozó nők, férfiak, húsztól ötven évesig, köztük családanyák és apák. — Minket nem parancsolt ide senk'i, magunktól jöttünk és tanultunk — mondja egyikük. Szilágyi Lajosné, a gimnázium levelező tagozatának, a vezetője és Szalai György, a most érettségiző levelezők osztályfőnöke nagy szeretettel beszél meglett tanítványairól. A battonyai 16 és az alsóbb osztályokban őket követő másfél száz felnőtt a bizonyítéka, hogy az iskola részéről teljes a támogatás. Vajon így van-e a munkahely részéről is? A felnőtt tanulók zömének a véleménye szerint igen. Azonban vannak helyek, ahol nem éreznek még teljesen együtt a továbbtanuló dolgozókkal e tekintetben. Csupán egyetlen példát: Vass Istvánná, a battonyai Dózsa Tsz növényápolója, családanya, másodéves levelező hallgató. Neki is, mint annyi nőnek, a tanulás a harmadik műszakja. Egészségileg jelenleg sincs a legjobban, mégis dolgozik a tsz-ben, dolgozik a családban és amellett tanul szorgalmasan. Szüksége volna tanulmányi szabadságra, amit a közgyűlés biztosíthatna minden továbbtanuló dolgozó részére. Vassné számára is. Eddig azonban nem kapott. A hasonló helyzetben levők esete ma már inkább csak részlet a képben, mely sürgősen javítandó ugyan, de mégis csak részlet. Az összkép a levelező végzősök nevében búcsúbeszédet mondó egyik társuknak, Czúth Józsefnének a megfogalmazásából kerekedik elő: „Tizenhat egyszerű ember meleg szeretettel és mély meghatottsággal búcsúzik az iskolától. A búcsú nehéz. Hosszú, küzdelmes négy esztendő áll mögöttünk, s most, a búcsú pillanatában csak a szépre emlékezünk. A közös cél eggyé kovácsolt minket, barátokként válunk el. Hálás köszönetét mondunk államunknak, munkahelyünknek, az iskola igazgatójának, tanárainknak, mindazoknak, akik a tanulást lehetővé tették számunkra ..." Battonyán az idén tizenhatan, a többi járásban, a megyében, az Czúth Józsefné búcsúzik. országban több százan, ezren ballagtak az ifjú iskolástársaikkal kéz a kézben felnőtt diákjaink. Huszár Rezső I /
