Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
MM. május 9. 5 Szombat Megjelent a Pártélet májusi száma Az MSZMP Központi Bizottsága folyóiratának májusi száma „A kommunista világmozgalom egységéért" című szerkesztőségi cikkében elemzi a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár, firakciós tevékenységét, leszögezi pártunk álláspontját és kifejti az egységharc további teendőit. A Pártélet foglalkozik a KISZ II. kongresszusának előkészületeivel, a mezőgazdasági export lehetőségeivel, az ipartelepítés jelenlegi feladataival, a marxizmus—le. ninizmus esti középfokú iskolák tapasztalataival, az öntudat és az életszínvonal viszonyával, a görögországi demokratikus erők legutóbbi nagy győzelmével. Több írást szentelnek az építőipari párt- határozat végrehajtásának. A Vita, véleménycsere rovatban jelent meg Veszelka Györgynek, a Békés megyei Pártbizottság munkatársának írása „A vállalati összevonás és a területi elv érvényesülése” című cikke. Összemérik tudásukat megyénk önkéntes tűzoltó testületéi Közeledik a nyár, s a fokozatosan melegebb idő egyre nagyobb feladatokat ad az állami és önkéntes tűzoltóságoknak. Többek között e szempont figyelembevételével rendezik meg rövidesen megyénkben is az önkéntes tűzoltó testületek versenyeit, melyek mércéi lesznek az elmúlt évi elméleti és gyakorlati foglalkozások eredményességének. — Milyen részekből áll egy-egy verseny? — érdeklődtünk Várhegyi Ferenc elvtárstól, a Megyei Tűzrendészeti Osztály vezetőjétől. — Elméleti és gyakorlati részből tevődnek össze a versenyek. Külön-külön pontozzák a rajok tagjainak teljesítményét, s a legkevesebb pontszámmal értékelt önkéntes tűzoltósági raj lesz a verseny győztese. — Mikor mérik össze tudásukat a résztvevők? — Május 10-én kezdődnek el a Egy ápoló emlékei A gyulai járás eleki szociális otthonában találtunk rá megyénk, eddig még csak a saját szőkébb hazájában ismert egészségügye dolgozójára, Szabó Antal főápolóra. — Három oklevelem van. Annakidején, 1948-ban a megtisztelő ijSztahanovisita” címet az ország «egészségügyi dolgozói közül nekem sikerült elsőnek elérnem. — Hol, milyen körülmények között? — Debrecenben egy speciális agyműtétnél asszisztáltam dr. Sántha Kálmán professzor úrnál. Nagyon érdekes műtét volt ez. Hárman álltuk körül a műtőasztalt: dr. Sántha Kálmán professzor úr agysebész, dr. Juhász Pál adjunktus úr és magam. Olyan műtéthez készültünk fel mi ekkor, hogy az országban senki mások nem merték vállalni, hogy a páciens életben marad. A műtét sikerült, a beteg életben maradt, ma is egészséges ember. Sántha professzor úr Kossuth-dí- jat, Juhász adjunktus úr Élmunkás jelvényt kapott, nekem pedig a Sztahanovista címet adták. Huszonhat évig dolgoztam a debreceni klinikán belső asszisz- tesként, s ha családi gondjaim nem jelentkeznek, ma is ott munkálkodom. Ha most valaki megkérdezné, mi volt eddigi, munkálkodással eltelt életem legmaradandóbb élménye, ezt válaszolnám rá: az, amit soha sem felejtek el, míg élek, hogy már itt Eleken tartózkodtam, amikor váratlanul idézést kaptam a megyei tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályára, hogy feltétlen jelenjek meg. — Miért? — Akkor még csak arra gondoltam, hogy jaj, elkövettem valami főben járó bűnt! — Annál meghatóbb volt, hogy ekkor éreztem igazán először azt, hogy nemcsak azok tudnak én rólam, s a munkámról, akik közvetlen kapcsolatban vannak velem, mint betegek; hanem azok is, akik — az én tudtom nélkül — jó szándékkal figyelik tevékenységemet. Elsőrendűen azt, hogy pontosan 30 év múlt el számomra észrevétlenül az egészségügyi munkák során. Igen... Harminc év. Ez derült ki a megyei tanács egészségügyi osztályán, amikor zavartan, egyik lábamról a másikra állva átvettem az Egészségügyi Minisztérium aranyérmét, azért, mert 30 éven keresztül dolgoztam asszisztensként vagy ápolóként. — Most itt van Eleken, ön, aki Debrecenben volt 26 éven keresztül; aki Sántha professzor úr mellett belső asszisztensként egyedülálló agyműtétnél asszisztált?... — Igen... itt vagyok Eleken. Főápolóként tevékenykedem. Itt, a szociális otthon férfi osztályán, a csökkent szellemi képességű ápoltak között... Van három oklevelem, egy aranyérmem. Sokszor el- mélázok a munkában eltöltött, elmúlt évek emlékein; de büszke vagyok arra, hogy munkámra még mindig szükség van. Ma Eleken, — holnap talán másutt. Azt hiszem azért, mert szeretek segíteni azokon, akik rám vannak utalva, rám — az egészségügyi dolgozóra... Ternyik Ferenc A VÉSZTŐI ÉPÍTŐIPARI KISIPARI SZÖVETKEZET keres azonnali belépésre technikust. Bérezés megegyezés szerint. Személyes megbeszélés esetén útiköltséget térítünk. ÉRDEKLŐDNI LEHET A SZÖVETKEZET KÖZPONTI IRODÁJÁBAN, VÉSZTÖN. TELEFON: 40. járási versenyek, és ezt követően vasárnaponként két-két járásban rendezik meg. A megyei döntőre június 21-én kerül sor Keverme- sen, ahol ez alkalommal tartja majd jubileumi ünnepségét is a helyi hatvanéves testület. — Melyik járásokban lesznek az első versenyek? — A szarvasi és sarkadi járásban. Ezután Bucsán a szeghalmi, Kétegyházán a gyulai, Dombegyházán a mezőkovácsházi, Hunyán a gyomai, Bél megyeren a békési és Pusztaföldváron az orosházi járási versenyen mutatják be tudásukat az önkéntes tűzoltók. — A tűzesetek számának csökkentése érdekében tettek-e még valamilyen intézkedéseket? — Igen. Járási szinten termelőszövetkezeti elnökök részére tűzrendészettel foglalkozó értekezleteket hívunk össze. Gyulán megrendeztük már ezt május 6-án és folyamatosan sor kerül erre a többi járásban is. Ezenkívül megyénk állami gazdasági és gépállomási vezetői részére május 12- én tartunk értekezletet a Hidasháti Állami Gazdaságban — mondotta végül Várhegyi elvtárs. (v*) Mi van a munkaerőhiány mögött ? Akut problémája építőiparunknak a munkaerőhiány. Főleg a szakmunkások körében jelentkezik ez, de néhol a segédmunkások keresletében is. Egyik objektív oka ez annak, hogy nem sikerült megszervezni a több műszakos termelést. A megye kiemelt építkezéseinek egyikét-másikát különösen hátráltatja, bár az építőipar vezetői igyekeznek mindent megtenni, hogy a nevezett építkezésekre átcsoportosítsák a munkásokat. Sokszor azonban nehézségek tornyosulnak ennek végrehajtása elé, különösen, amikor a vidéki dolgozókat akarják a kiemelt építkezésekre (Orosházi üveggyár, kórház, Békéscsabai Konzervgyár, lakóházak stb.) irányítani. Előfordult olyan eset is, hogy egy-egy átcsoportosításkor a dolgozók inkább otthagyták a vállalatot, minthogy átmenjenek a vállalati központ által meghatározott építkezésre. Nemrégen az orosházi magtártól egy 14 tagú komplex brigád választotta ezt a megoldást. De mindjárt hozzá kell tennünk: az ilyen esetek mögött többnyire egyéb okok is rejtőznek. Az épitőmunkások — amióta feltalálták a kőműveskalapácsot — saját vállalatuk égisze alatt is városról városra, építkezésről építkezésre vándorolnak. Ez a foglalkozásukkal járó sajátosság éppen úgy megvolt, -van és lesz náluk, mint ahogy például a mozdonyvezető sem úgy jelentkezik az állomáson, hogy azt oda szállítják neki, hanem hosszú úton kell vezetnie a mozdonyát, hogy elérje az állomást. Nem is vérbeli építőmunkás az, aki nem érti meg a foglalkozásával járó, ilyen természetű kényelmetlenséget, amelyet azonban — ha huzamosan és egyfolytában van távol lakóhelyétől — külön is dotál a vállalat Akkor miért választották az orosháziak ezt a helytelen megoldást? Mert problémájuk volt, amit nem intézett el megnyugtatóan a vállalat. Lehet, hogy jogtalan követelésért szálltak síkra, mégis tövéről hegyére meg kellett volna beszélni velük a dolgot mielőtt szélnek eresztették őket. Qihez azonban a mozgalmi MEDOSZ-tájértekezlet a szocialista brigádmozgalom szélesítésére Május 19-étől 24-ig a MEDOSZ Békés megyei Bizottsága Békéscsabán, Mezőhegyesen, Szarvason, Orosházán, Gyulán és Szeghalmon tájértekezletet tart a Szocialista brigád címért versenyző munkakollektívák vezetőinek. Ezen részletesen megbeszélik azokat a tapasztalatokat, amelyekre a múlt évben a 187 szocialista címért versenyző brigád munkájában szert tettek. A MEDOSZ megyei bizottsága a korábbi hetekben hét üzemben megvizsgálta a mozgalomban elért eredményeket, így kellő tapasztalatokat gyűjtöttek a május 19—24-d értekezletre. A megbeszélésekre meghívják a környező termelőszövetkezetek néhány brigádvezetőjét is. rArvWWVWirt/WWWWVWWVW»/WWVWWlAryV\A/WWWWWVW»«/W\AA/WWS szervek segítségére is van, amelyek feladata megértetni, még a munka- és építésvezetőkkel is, ha úgy hozza a dolog, hogy ne csak a maguk munkaterületének, érdekeinek szemszögéből, hanem az egész vállalat feladatainak a tükrében próbálják vizsgálni a munkaerő-átcsoportosításokat. Előfordul ugyanis olyan, hogy éppen a munkavezetők vonakodnak átadni a kért létszámot a kiemelt építkezésekre, mondván: ezeket az embereket szükség esetén nem kapjuk vissza. Ellentmondásnak tűnik, hogy a megyei építőipari vállalatnak az idén nagyjából megvan a tervezett létszáma, mégis jelentkezik munkaerőhiány. Ez, mint fentebb utaltunk rá, főleg a kiemelt építkezések múlt évi és ez év eleji elmaradásának a következménye. Az áthúzódó hiány- pótlási munkákat be kell fejezni s ez tetemes munkaerőt von el az idei feladatok ütemezés szerinti végrehajtásától. A békéscsabai MTH-iskola, a szeghalmi iskola vagy a tsz-építkezé- sek (amelyeket már hetekkel előtte átadtak) hiánypótlásai sok munkát kötöttek le. De számottevő a vállalatoknál a fizikai állományban ugyan szereplő, ám termelő munkát nem végző létszám is. Mintegy 100—150 küldöncöt, „bújtatott” raktárost stb. foglalkoztat a vállalat, akik nem növelik a termelési értéket, hanem inkább a termelés költségeit. Mindent összevetve, számos belső tartaléka van a vállalatnál a viszonylagos és néha ténylegesen is jelentkező munkáshiány felszámolásának. Ennek módjai az elmondottakból következnek. Mindenekelőtt az, hogy szükséges betartani mindenütt az ütemezéseket, ne legyenek indokolatlanul áthúzódó munkák, amelyek aztán a későbbiekben munkaerőhiányt okoznak. Ha pedig szükséges az átcsoportosítás, ezt a dolgozókra támaszkodva, a fontosságát velük együtt megbeszélve tegyék s ne legyenek olyan bér- vagy egyéb problémák, amelyeket lojálisán nem intéznek el. V. D. A főosztályvezető így szólt az új titkárnőhöz: — Rövid beszélgetésünkből is látom, jól fogunk együtt működni. Mindig ilyen értelmes, kitűnő munkaerőre vágytam. Félóra múlva csengett a telefon és Ilonka, az új titkárnő így szolt a beszélőhöz: — Hogyne kérem, a főosztályvezető elvtárs itt van. Kapcsolom. Alig telt el egy perc, a főosztályvezető becsengette a titkárnőjét: — Mondja kérem, miért kapcsolta be azt a Komoróczit? Miért mondta neki, hogy itt vagyok? — Kérem, ez a szín tiszta igazság. Megkérdezte, hogy a főosztály- vezető itt van-e? Csak nem hazudhatok! Dél felé egy kellemetlen látogató előtt nyitotta ki a főnöki ajtót Aki nem tud hazudni Ez már sok volt a főosztályvezetőnek : — Nézze, Ilonka! Én nem érek rá mindig és mindenkinek. Mondja azt, hogy majd megnézem, itt van-e? Érti? És ha én akarok valakivel beszélni, csak akkor mondja azt, hogy itt vagyok. Próbáljon meg néha hazudni! Sajnos, előfordul, hogy szükség van rá. Kettőkor a minisztériumból telefonáltak sürgős ügyben. Ilonka így szólt a beszélőhöz: — Rögtön megkérdezem a főosztályvezető elvtárstól, hogy önnek itt van-e? Amikor a főosztályvezető megtudta, hogy Csemcseí kereste, a hivatal legfőbb revizora, rászólt Ilonkára: — Neki persze, hogy itt vagyok! Mire azonban a titkárnő visszajött a telefonhoz, már nem volt senki a vonalban. Az illető dühösen lecsapta a kagylót. Ilonka jelentette, mire a főnök kioktatta: — Ha ez a Csemcsei a minisztériumból jön. azonnal beengedni! És másnak nem vagyok itt! Megértette?! Pár perccel később Ilonka leszaladt a büfébe egy duplát inni. Ez alatt a hivatalsegéd „helyettesítette”. Ö vette fel a kagylót, amikor csengett a telefon. A minisztériumból telefonáltak. Közölték, hogy Csemcsei helyett a főnöke, maga Kovásznál fog elmenni. Ilonka visszajött és a hivatalsegéd jelen tette: — Telefonáltak, hogy valami Kovásznál fog idejönni. — Hiába jön! Ügy sem engedhetem be — jegyezte meg a titkárnő. Így is történt. Amikor Kovásznál megérkezett, sajnálkozva mondta: — Sajnos, a főosztályvezető elvtárshoz nem lehet bemenni, mert fontos értekezletet tart, jelentést ír, ezenkívül beteg és házon kívül van. A főosztályvezető csak az ajtó becsapódásának zajára figyelt fel. Kijött és megkérdezte: — Ki volt itt? — Valami Kovásznai. Diplomatikusan elküldtem. Tessék nyugodt lenni. Már tudok hazudni... Palásti László
