Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-08 / 106. szám
199t. május 8. 4 Péntek Nemcsak gyógyultan, hanem szakmunkásként hagyják el a szanatóriumot... Mezőgazdasági dolgozók rehabilitációja a Gyulai József Attila Tüdőszanatóriumban Egy 1961-es felmérés Békés megyében 259, részben vagy teljesen gyógyult, de rehabilitációra szoruló tbc-s beteget talált: olyan embereket, kik régebbi, nehezebb munkakörüket betegségük után nem tudták ellátni, s ezért igen nagy részük rokkantállományba került. S míg az ipar területén már elterjedt a rehabilitáció, a más, könnyebb munkára való betanítás, mezőgazdasági vonalon — néhány szovjetunióbeli eredménytől eltekintve — nem találjuk ennek hagyományát. Már pedig a felmért 259 Békés megyei volt tbc-s nagy része mezőgazdasági dolgozó... Ez a probléma késztette cselekvésre dr. Kösztner Józsefet, a Gyulai József Attila Tüdőszanatórium igazgató főorvosát, ki tavaly nyáron kísérletképpen a szanatóriumban öthónapos, bentlakásos konyhakerti .szakmunkásképző tanfolyamot szervezett gyógyult tébécések részére. A kísérlet bevált. A harminc jelentkezőből 22-en elvégezték az iskolát, s ezek a szakmunkások azóta dolgoznak, 1700—1800 forint körül keresnek. Az addig jobbára csak házuk táján tevékenykedő emberek visszatértek a normális életbe: ismét teljes értékű tagjai szűkebb közösségüknek, és a társadalomnak. S a gyulai tüdőszanatórium szép parkkal környezett „Haragszom rád” helyett köszönetét Társadalmunkban az emberek többsége állandóan gyúrja, gyömöszöld, alakítja magában jö és rossz tulajdonságait, azzal a céllal, hogy önmaga és embertársai előtt mindinkább a szocialista erkölcsi magaiarépületei azóta nemcsak a tbc-s betegeknek, hanem a gyógyult, de az életbe új szakma segítségével visszatérni akaróknak, a teljesség igényével visszailleszkedni kívánóknak is helyet adnak. — Hogyan szervezték meg tavaly a tanfolyamot? — volt első kérdésünk dr. Kösztner József igazgató főorvoshoz. — Szövetkeztünk a megyei tanács mezőgazdasági osztályával. A szanatórium adta az épületet, az ingyenes ellátást és az orvosi felülvizsgálást. A mezőgazda- sági osztály tanárokat, elméleti és gyakorlati szakembereket küldött, kik napi hat órát foglalkoztak a hallgatókkal. A rehabilitáltak az öt hónap alatt összesen 420 órás elméleti oktatást kaptak — melyben többek között számtan, kémia is szerepelt: ezért vált szükségessé, hogy a jelentkezőktől többnyire megkívánjuk a nyolo általánost — és 120 órán át foglalkoztak gyakorlati munkával a szanatórium kertészetében, — Tudomásom szerint a tanfolyamra járók 18—50 évesek. Kapnak valamiféle anyagi támogatást ezek a többnyire családos emberek a kurzus idejére? — Azok, kik előzőleg ipari területen dolgoztak, táppénzes állományban jönnek ide, a tsz-ta- goknak pedig napi fél munkaegységet írnak fel erre az időre. Hallgatóinkat napi négy forint zsebpénzzel látjuk el, s az iskolaszerek és a szarvasi, kígyósi tanulmányi kirándulásuk ingyenes. Ezenkívül az öt hónap alatt háromszori hazautazásukat is fedezzük. <— A jövőben is folytatják, esetleg kiszélesítik e tanfolyamokat? Tapasztalataikat hasznosítják más tüdőgyógyintézetek is? — Igen, a tervünk szerint a jelenleg folyó kurzus befejezése után ismét újabbat indítunk. A kertészeti tanfolyam iránt, melyet intézményünk tavaly az országban elsőnek indított meg, azóta több más szanatórium érdeklődött. Az ötletet kiterjesztik egyéb, szintén könnyebb fizikai munkát igénylő mezőgazdasági szakterületre is: így például megyénkben Szeghalmon gyógynövénygyűjtési és termesztési szakmunkásképzés folyik. A mi távolabbi terveinkben szerepel méhészek képzése is. Mindezt szentesíti és előmozdítja a tavaly decemberben megjelent, gyógyult mezőgazdasági tbc-sek rehabilitálására vonatkozó kormányrendelet. Végül meglátogattuk a jelenlegi tanfolyam hallgatóit. A tbc-ből 1962-ben gyógyult 39 éves Kiss Jáncsné elmondta, hogy felépülése után könnyű munkakörben nem tudott elhelyezkedni, jelenleg is állás nélkül van. A kertészeti tanfolyamra a békési tüdőgondozóban hívták fel a figyelmét. Férjével meghányták-vetették a dolgot: három gyerekük van, nagyon elkelne még egy kereső a családban. így szánta el magát, hogy öt hónapra ide költözzön. Bíró Károly,' az okányi Alkotmány Tsz tagja januárban gyógyult, s felépülése után rögtön jelentkezett a kurzusra. Nagy családja — négy gyereke — van, s a betegség, a család ellátásának gondját számára megoldotta, hogy konyhakertészeti szakmunkássá képezheti magát. Szövetkezetüknek kertészete van, de szakképzett kertésze nincs. így reméli, hogy biztos állás, rendes megélhetés várja majd otthon. Az egyes ember gondjának megoldódása az, hogy a részben vagy teljesen felgyógyult parasztemberek reménykedve, felkészülve, új szakmával kezükben hagyják el a szanatóriumot; mindennél többet mond az itt folyó tbc-rehabilitá- ció jelentőségéről. Padányi Anna tás ismérvei váljanak jellemzőévé. Ez , idáig rendben is volna. Azonban alig akad ember köztünk, az erkölcsi fejlődés legmagasabb fokán sem, aki elmondhatná magáról vagy a közösség róla, hogy nála már minden tökéletesen rendben van easen a téren. Ilyen nem is lesz soha. Apró gyomok a legápoltabb földeken is felszínre törnek. Hasznos emberi tulajdonság — feltéve, hogy segítő szándékú — az egymás tetteit, cselekedeteit figyelni, észrevenni, és jelezni azt, ami abban hiba. Most nemcsak a Bírálatra gondolok (nagy „B„-vel), amiben munkaköriektívá- kon belül részesülünk, vagy amiben a sajtó, a rádió, a televízió útján egész kollektívák vagy vezetőségeik részesülnek, hanem azokra a mindennapos, minden perces kis kezdőbetűs bírálatokra, miket mi, egyszerű emberek kapunk közvetlenül egymástól, vagy mi részesítünk benne másokat: barátot, szomszédot, járókelő, vásárló vagy buszon utazó embertársunkat. A közösségi életet erkölcsileg is szebbé, jobbá, teljesebbé tenni akaró vágyunk sarkall arra, hogy ne csak a súlyos elváltozásokat , de a pattanásokat és a szeplőket is észrevegyük és . • • És? Fel kellene hívni egymás figyelmét ezekre is, hiszen — sajnos — nem mindig nézünk tükörbe, de mások cselekedeteit állandóan figyelemmel kísérjük. Azonban itt a bökkenő! Nem mindenki meri másoknak még a kisebb hibáit sem felfedni. Persze azért sokan megteszik, köszönet helyett azonban mi történik? Az, akinek csak hasznára válna, ha eladdig hanyagolt vagy észre sem vett hibáit levetkőzné, a jó akaratú észrevételt ellenségesen fogadja, haragszik arra, akinek köszönettel * tartozna, akivel boldogan kezet kellene szorítania. Az ilyen reagálás bizony nem okos dolog. Minden segítő hangú és célú bírálatot „haragszom rád” helyett hálás köszönettel illenék fogadni. — hr — Nyikolaj Toman: (28.) Uaisva a UL&íilct után A lámpa sárgás fénysugara halványan világította meg a me. zei utat. Néha előtűntek a sötétből az útmenti árvalányhajbóbiták és a jelentéktelen levelű és szárú kokpek bokrok ágai. Be. került a fénynyalábba egy sztyeppéi görény is, amely nyilván ürgére jött elő vadászni. Jersov megnövelte a sebességet, és továbbra is éberen figyel- j te a környéket, de semmi feltűKémregény Fordította: Sír közi Gyula nőt nem tapasztalt. Kíváncsi volt, vajon Zsijenbajev hol fogja leadni a megbeszélt jelet, egészen a Fekete foiyánál vagy előbb? Ekkor a motorkerékpár lámpájának fénysugarában megvillantak a tereszkein bokrok ágai. Apró, szürke levélkéi csillogtak a fénysugárban, mint sápadt lángnyedvecskék. Jersov ezt a jelentéktelen növényt éjjel szebbnek találta, mint nappal. Az őrnagy közelebb ért a bokor, hoz, s ekkor észrevette, hogy kissé balra attól az iránytól, amely felé tartott, vörös fény vil_ lant fel: két rövid, egy hosszú villanás. Jersov megállította a gépet, és visszajelzett a lámpájával. Nyomban utána a vörös lámpa is újra válaszolt rendes morzejelekkel: „Oltsa el a lámpát. Tolja be a motort a bokorba. Maga pedig térjen vissza az útra. Várja a további utasítást.” A szöveg után „33”-as szám következett. Ez volt a Kísértet ügynöki száma. Ezt Jersov abból a vallomásból tudta meg, amit az a kém tett, aki jelentette az állambiztonsági szerveknek, hogy A kereskedőtanulók boltjából Az élelmiszerkiskereskedelm i vállalat békéscsabai 30-as számú tanboltjában immár egy éve foglalkoznak á kereskedőnek készülő ipari tanulókkal. Az áruda a megye egyetlen ilyen létesítménye, és a tapasztalat azt bizonyítja: a fiatalok ebben az árudában a régi gyakorlattal ellentétben, magasabb fokú képesítést nyernek. A gyakorlati munka mellett elméleti oktatásiban is részesülnek, ami jgen fontos szerepet játszik a szakma elsajátításában. Az ipari tanulók mellett minden héten két napot itt töltenek a gimnázium 4+2-es tanulói is. A fiatal — főként lányokból álló kollektíva — örömmel, nagy kedvvel dolgozik, és tanul. Képeink a tanbolt egy- egy pillanatát örökítették meg. Kép és szöveg: Szeverényi Tamás Balogh Mária segít választan az egyik kis vevőnek. Sajben János, az áruda vezetője külön-külön foglalkozik a rábízott fiatalokkal. Kocsor Margit éppen tanácsokat kér tőle. a Kísérteted ledobták Közép. Ázsiában. Tehát Szabiin és Oszi- pov nem tévedtek, amikor félté, teleztek, hogy Zsijenbajev és a Kísértet egy és ugyanaz a személy. Jersov örült a felfedezésnek. Tehát jó helyen kereste a megfoghatatlan Kisértet nyomát, s előbb-utóbb torkon ragadja ezt a nemzetközi hírességet. Amikor Zsijenbajev befejezte a jelzést, Jersov fényszórójával válaszolt: értette. Kikapcsolta a fényt, kivette zsebéből az amerikai versantológiát, és felnyitotta azon az oldalon, amelyen Poe Holló-ja volt. A könyvet rátette az oldalkocsi ülésére, és tolni kezdte a motort a bokrok közé. Amikor a gép bent volt a sű. rűben, Jersov otthagyta és visz- szament az útra. Jersov sohasem szerette különösebben a holdat, de most, amikor felnézett az égre, sajnálta, hogy nincs fent. A nagy égi országút, a Tejút aranyló homokszemcséi nem voltak képesek bevilágítani a földet. Sűrű sötétség borította körös-körül a kazah sztyeppékét is, a tereszken bokrokat is, amelyeknek sűrűjében a Kísértet rejtőzködött. Már több mint öt perce sétált az úton, de egyetlen kis neszt sem hallott a bokrok felől. Csak amikor Zsijenbajev meggyújtotta lámpáját, vált kétségtelenné, hogy a motorkerékpár oldalkocsijába szerelt adóvevőt vizsgál. gatja. Különben/ezt is csak sejteni lehetett, mivel a bokrok közt semmi sem látszott, csak itt-ott a sűrű ágak között tört át egy kis sápadt fény. Az őrnagyinak úgy tűnt, hogy már nagyon sok idő telt el, ami. kor felhangzott a bokrokból Zsijenbajev hangja: — Tehát az öreg Edgár Hollója lesz a rejtjelkulcs? Jól értettem? A Kísértet hangja magasan zengő, minden akcentus nélküli hang volt és Jersov egyáltalán nem ismerte. — Jól! — felelte sietve az őrnagy. — Meg vagyok elégedve az adó-vevő beszerelésével — folytatta Zsijenbajev, és nyilván kiléphetett a bokrok közül, mert hangja tisztábban hallatszott. — Az pedig ne zavarja, hogy nem mutatkozom maga előtt, hiába, ilyen a munkám stílusa. Most pedig induljon haza gyalogosan, kedves kollegám, Talasz Alek- szandrovics Mühtarov, az alma- atai történeti múzeum munkatársa — tette hozzá kellemetlen kuncogással. — Azt hiszem, jól mondtam, nem? — De igen. — Térjen vissza Aszkár San- darbekovhoz — folytatta most már parancsoló hangon a Kísértet. — Adó-vevőjével tartsa velem a kapcsolatot. Az adás időpontja: éjjel tizenkét óra. Lehetséges, hogy én olykor nem fogok tudni adni, de maga csak kapcsolja be készülékét minden, nap és legalább egy félórát álljon a vételen. Mindent értett? • • Mindent. (Folytatjuk)
