Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

1961. május 31. 6 Vasárnap CSAIAD-OTTHON A „ bukottdiák Közeledik a bizonyítványosztás ideje. Nem lesz talán haszontalan felidézni néhány tavalyi osztály- főnöki tapasztalatomat — főként a szülőknek: okulásul.-„Megbukott” a Sam 111 ezzel fogadott egyik közeli ismerősöm. Az egész család lehangolódott. Joggal. Senkinek sem kellemes, ha gyermekét elmarasztalják. Eb­ben a nyomott hangulatban ül­tünk le beszélgetni. Ott volt a „megbukott” fiatalember is, har­madik osztályba járt. Erősen bi­zonygatta, hogy igazságtalanság! érte. Ügy vélte, legalább négy-öt [ tanulótársa gyengébb nála és azok' mégsem „buktak” meg. Olyan1 élénken mentegetédzötl, hogy szín- j te észrevétlenül áthangolta a szülőit. Tanárgyűlöletet vetett be­léjük. Nyugodtan hallgattam végig a fiatalember év végi „mosakodását”. Amikor szóhoz jutottam, meg­kérdeztem a szülőket, miként le­hetséges, hogy ők nem tudtak a gyermek év közbeni előrehaladásá­ról? A tanulót felszólítottam, adja elő ellenőrző könyvét. Ö elpirult és dadogva közölte velem, bogy éppen a napokban veszítette el. Mosolyogtam. Ez nagyon régi di­ákfogás. Felálltam, odamentem a diák asztalához és nyomban meg­találtam könyvei és füzetei között az ellenőrző könyvét. Nem is egyet, hanem kettőt. Szótlanul ki- nyítottafh és az édesapa és édes­anya elé tartottam, A tanárok ál­tal beírt jegyek aláiratlanok vol­tak az egyik könyvben maradék­talanul, a másikban pedig néhány ( • eredményesebb feleletet, aláírtak j a szülök. Megkérdeztem: hát ezt a kis J könyvecskét maguk nem szokták . naponta elkérni a gyermektől? j Miből állapították meg, hogy a j gyermek „megbuktatása” igazság- I tálán volt? És nem találják fur-1 csának, hogy a gyermeknek két ellenőrző könyve van? Nem gon- j dóinak arra, hogy egy második j ellenőrző könyvet csak akkor ad J az iskola, ha a tanuló elvesztette az eredetit? A diáknak pedig ezt mondtam: — Ügy vélem édes fiam, ha te ezzel a két ellenőrző könyvvel és az aláírások elmulasztásául fül­lentettél, akkor jogos azt hinnem, hogy meníegetödzésed sem helyt­álló. Mondd meg őszintén, te nem így ítélnél? Természetesen nagy hallgatás volt a „válasz”. Az apa viszont ki­tört és kiabálva korholta a fiát. Csak nehezen sikerült lecsillapíta­nom őt. Amikor a gyermeket ki­küldőik a szobából, az apa kifa­kadt: nem tudta, hogy azt az el­lenőrző, vagy „micsodás könyvet” neki láttamoznla kell. Kiderült, hogy a szülők egyetlen szülőd értekezleten sem vettek részt. Ezután arra kértem a szülőket, segítsenek gyermeküknek. A hi­bákat ne takargassák. Mutassanak rá könyörtelenül a fiú jellembeli fogyatékosságaira. Magyarázzák meg neki: tanulás nőikül ma már nem boldogulhat semmiféle pá­lyán. És a kötelességét minden­kinek teljesítenie kell. Egyébként nem helyes naponta százszor szemrehányással elhalmozni öt. Álljunk inkább mellé. Ellenőriz­zük a tetteit. Adjuk meg neki a kellő segítséget, hogy felkészül­hessen javítóvizsgájára. De a szülőknek is tanulniuk kell. Jobb későn, mint soha. Le­galább ezután keressenek kapcso­latot a tanárokkal, kérjék ki ta­nácsukat és utasításukat. Ne szé­gyelljék bevallani, hogy ők is hi­básak az eredménytelenségben. ár. D. P. A kötény hasznos, csinos vise­let. Hasznos, mert megóvja a gyermek ruháját a piszkolódás- tól. kopástól. Aztán meg kinőtt, javított ruhát is elhordhatunk alatta. A kislányok ruhakötény- kéiket nyáron aláöltöztetés nél­kül, napozóként is viselhetik.. Három lányka-kötényt és két fiúnak ^aló „susztehkötény”-! mutatunk be. (Valamennyi régi felnőtt ruhákból is alakítható.) D 1 V A T Mintás kötésű, magas nyakú • sport pulóver. cA válóperei Itvlqij Majd én... Ebben a nagy vidéki üzlethelyi­ségben nem a kereskedelem áru­cikkeit árulják, hanem a jogi tu­dást. A „vevők"’ sérelmeikre sze­retnének orvoslást kapni, kátyúba jutott életüket rendbehozatni. Hu­szonkét asztal van a „boltban”. Mögöttük ügyvédek ülnek. Fiatal, csinos nő ül le az egyik asztal elé és előadja kérését. — Válni akarok — mondja. — Válóok? — Sok is van — sóhajt az asz- szony. — Férjem ideges, szófián, mogorva... ■— Éz kevés. — Késön jár haza . ,1 — Ezenkívül? — Sohasem vagyunk egy véle­ményen. Mindig ellentmond, Én zeneértő vagyok, ő botfülű, én aludni szeretnék, ö éjfélig olvas. Én szánházba szeretek járni, ő csak moziba. — Még ez sem elég — csóvál­ja a fejét az ügyvéd. — Iszik a férje? — Nem. — Goromba? — Ige*. — Mindig goromba ? Az asszony egy pillanatig hall­gat, mire az ügyvéd halkan meg­jegyzi: — Ugyebár mindössze egyszer volt goromba. Amikor maga föld­höz csapott egy porcelánfigurát. Az ő ajándékát... Az asszony csodálkozva néz ae i ügyvédre: j — Honnan tudja? i — Ok nélkül nem gorombák a férjek. Rendszerint az hozza őket lei a sodrukból, ha a veszekedés hevében a nő valamit a földhöz i vág. A porcelánfigurát csak úgy 1 gondoltam. Látom, eltaláltam. — Igen, egy herendi nyalat tör­tem össze. Húsúéira kaptam tőle. Szóval nem akarok vele tovább élni! Kérem, indítsa meg a bon­tóperi. — Tehát a férje ideges, szépián, mogorva. — Igen. — Gondolom, azóta, mióta ma­ga többször is válasz nélkül hagy­ta asz ő kérdéseit és legfeljebb igennél vagy nemmel felelt. A válóperes asszonyka gyana­kodva nézett az ügyvédre: — Ezt is tudja? — Száz eset közül kilencven- nél ez a helyzet. Gyerünk tovább! Mindig ellentmond. Például akkor [ is, amikor le akarta beszélni ar­ról, hogy megnézzenek egy unal­mas, bukott színdarabot. — Igen. Én kíváncsi voltam a ,,Kifacsart szívekre”. — Ö pedig az új Sica-filmet akarta megnézni. — Pontosan így történt. — Mindenki meg akarta nézni az új Sicát, amikor a „Kifacsart szivek” ment. Botfülű ... Erről nem tehet, Szeret olvasni. Ez nem válóok. — De későn jár haza, — Ez már válóok lenne, ha olyan helyen töltené az időt, ahol házastársnak nem illik megfordul­ni. Például másik nőnél. — Mit tudom én, hogy hol jár... — Én tudom. Hetenként három­szor esti könyvelést vállalt. Így akarta összespórolni azt a 3800 forintot, amennyibe az irha bunda kerül. — Micsoda irhabunda? — Amelyre maga olyan régen vágyódott. Már együtt is vám a pénz. Az asszony szeme csillogni kez­dett: — Ez igaz? Azután gyanakodva kérdezte: — Honnan tudja? Elvégre me­gyeszékhelyen lakunk, nem kis­községben és ezért mégiscsak fur­csa, hogy ... — Hogy én mindent tudok? Be­vallom, hogy férje tegnap itt volt a kollégámnál — mutatott a szom­szédos íróasztalra, amelyet csak tiz centiméter választott el az övétől. Most egy másik nő ült ott, akinek minden szavát hallani le­hetett. Az ügyvéd a másik asztal felé mtett. — Hát így ismertem meg férjét. Akaratlanul végig kellett hallgat­nom, hogy nagyon szereti magat, hogy egész elhidegülésüknek ma­ga az oka. Ha férje megnézte volna a rossz színdarabot es nem ragaszkodott volna a jó mozihoz, akkor nem kezdtek volna vesze­kedni. Az irhabundával akarta ki­békíteni ... — De minek volt itt? Ö is vál­ni akart? — Dehogy . .. Pont ellenkezőleg. Azt kérdezte a kollégámtól, hogy mi a helyzet, ha a feleség ok nél­kül válni akar, de ő. nem akarja elveszíteni, mert szereti. Beadjam a bontóperi keresetet? Az asszony egy pillanatig lefor­rázva hallgatott, aztán mosolyog­va nemet intett. A kis gitárművész Kati figyelj, látod-e, G itározn i tanulok! Megpendítem húrjait, S víg nótácskát dalolok .. ■ ö a nagyobb, de nem baj, Az erősebb én vagyok, Annyi nótát játszok rajta. Ahányat csak akarok. Jaj, mi történt, de csúnya Brummogó hang kiabál, Én nem tudom, hogy most miért, Haragszik a szép gitár? Pedig olyan finoman, Babusgatva pengettem, Jaj, segítség, nem hallgat el Talán bizony sohasem! Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom