Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

békés mm Világ proletárjai egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1964. MÁJUS 5., KEDD Ara 66 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM I Rémet jövő kovácsa | Huszonöt lány rákapcsolt | Szépen SZÓI a Végegyházi rezesbanda... | A megyei 1. osztály eredményei FELELŐSSÉG A gyerek kimegy a térre játsza. m, mielőtt megtanulja a leckét. Amikor hazajön, már öreg este van, vacsorázni, lefeküdni kell — elmarad a tanulás. Másnap felel­tetik, s „bezúg”. Szülei felelősség­re vonják: Miért nem tanultál, miért játszottál helyette!? Fele­lőtlen vagy!. s. Már pendelyes korban nevelik a homo sapiens! a felelősség tuda­tára. „Ha valamit csinálnod kell, tedd azt legjobb tudásod szerint”, „Te látod a kárát, ha felelőtlenül végzed a munkádat”, „Megnő em­beri büszkeséged, ha nyugodtan, a jó munka tudatában tekinthetsz vissza arra, amit tettél.” És se sze­ri se száma az ehhez hasonló ne­velő hatású mondatoknak. Felelősséggel tenni valamit, nem más, mint a meggyőződés forrásából fakadó tudatos cseleke­det, amely mindig célirányos, s ezért mindig határozottságot fejez ki. Sokféle felelősség van. Az apa felelős gyermekeiért, a gyermek saját magaviseletéért, mindenki saját tettéért. Mindez, személyes felelősség. S van társadalmi fele­lősség. A kettő ugyan nem vá­lasztható ei, sőt kiegészíti egy­mást, ám a társadalmi felelősség mégis elsősorban azt jelenti, hogy saját tetteimmel mások, az egész közösség érdekeinek használnom kell, ellenkező esetben önző, csak a saját magam dolgaival törődő, s embertársaim gondjaival szemben közömbös vagyok. A társadalmi felelősség a szo­cialista tudatforma kategóriájába tartozik, s széleskörű elplántálása mintegy lépcsője annak, hogy a közösségi szemlélet magasabb fo­kára jussanak el az emberek. Mondhatnánk úgy is: elemi köve­telménye, első feladata a szocia­lista tudatformálásnak. A gyerek felnő, s elfelejti sokszor az iskolás évek intelmeit, tanulságait. Meg­feledkezik arról, hogy milyen rossz volt „bliccelni” az órák alatt, amikor nem tudta a leckét. Vagy, ha nem sikerűit kibújni a felelés alól, milyen szégyenérzet vett rajta erőt a többiek előtt. A békéscsabai vásártéri építkezés egyik szocialista címért versenyző brigád vezetője mondotta a mi­nap: „Bizony vannak még olya­nok, akik nem szégyenük rossz cselekedetei két, akik felelőtlenül hagynak ott egy munkát, pedig tudják, hogy az nem tökéletes, ja­vítani kellene még rajta valamit, de azt remélik — hátha nem ve­szik észre a műszakiak az épület­átadásnál ...” Az állam a dolgozók pénzéből milliárdokat áldoz különböző épít. kezésekre, hogy javítsa népünk életkörülményeit. E beruházások között az építőipari vállalatok nyereséges gazdálkodásából szár­mazó összegek is szerepelnek, melyeket főként forgalmi adó for­májában von le államháztartá­sunk a nagy, közös asztal teríték­költségeinek fedezésére. Követke­zésképpen annak a munkásnak a forintjai is az állami beruházás­ban vannak, aki műszakja után felelőtlenül hagyja ott a munká­ját. Ez az ember saját pénzét nem fekteti be eredményesen, A múlt rendszerben sem volt elfogadható, hogy valaki fogyaté­kosán adjon át egy építésszere­lést, selejtes árut gyártson, vagy egyéb módon okozzon kárt fele­lőtlenségével. Az ilyen munkásnak előbb-utóbö kapun kívülre tette a szűrét a tőkés vállalkozó. Most, amikor a munka eredményét nem egyesek, hanem az egész nép él­vezi, százszorosán fontos a fele­lősségteljes munka. Ez társadalmi érdiek, de egyéni érdek is, hiszen a minőséget legtöbb helyen, küjön is jutalmazzák. A kettő egyébként sem választ­ható el egymástól. A személyes magatartás ugyanis ezer szállal kapcsolódik a környezethez, jó vagy rossz hatást vált ki a mun­katársak között, lassítja vagy gyorsítja a termelőmunkát, ami már népgazdasági érdekeket érint. De nézzük meg közelebbről. Ha egy művezető hétről hétre halo­gatja valami — akár csak néhány embernek fontos — doiog elinté­zését, ez szintón kihat e néhány ember munkájára. E hatás forrása pedig a művezető felelőtlensége. Ugyanígy vagyunk az alaptalan ígéretek hatásával is. Egyik taná­csi vállalatnál a termelés szerve­zettebbé tételére szükség volt mű­szaki vezetőre s elvileg a régi fi­zetés meghagyásával helyeztek át oda valakit. Ám hónapok teltek, s mégisem intézték el, hogy az il­lető megkapja az ígért dotációját. Az állandó „szóval-kifizietóst” vé­gül is megunta, s most el akar menni a vállalattól. Miért, mikor ott szükség volt és van is rá? Mert felelőtlenül ígértek neki olyat, amit nem tudnak teljesíteni. „Nem vagyok már gyerek, ha nem ígér­nek, megértettem volna, hogy etny- nyiért és ennyiért kell ellátnom a munkám.” — mondotta ez az elvtárs, Pedig mégiscsak azt kell mon­danunk — sértődés né essék —, hogy a társadalmi felelősségtuda­tot a felszabadulás utáni ifjú húsz évünkkel (tehát még csak úgy, mint félig felnőttek), most tanul­juk, terjesztjük, igyekszünk mé­lyíteni magunkban és embertár­sainkban. Még bennünk van és sokszor győzedelmeskedik szemlé­letünkben a sízűklá tókörűséggel i párosult, rosszul értelmezett egyé­ni érdek, s elnyomja a közösségi szellemet. A felelősség apró-csep­rő dolgokban még sántikál ben­nünk. S főleg ott, ahol nem ismer­ve fel a politikai feladatokat, utánabiceg a szocialista tudat ki­alakítására törekvő munka is. Ez a politikai munka pedig nem je­lent mást, mint azt, hogy adott esetben ne menjünk el türelmes szó nélkül a felelőtlenségek mel­lett. Varsa. Dezső Német párt- és kormányküldöttség érkezik hazánkba Az MSZMP és a magyar kor­mány meghívására a Német De­mokratikus Köztársaságból a na­pokban párt- és kormányküldött­ség látogat hazánkba. Ez a baráti látogatás fontos esemény a két testvéri ország kapcsolatainak történetében. Jelentőségét mutat­ja a többi között az a tény is, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságból ilyen magas szintű párt- és kormányküldöttség éti­dig még nem járt a Magyar Nép­köztársaságban. Külön pártkül­döttség élén Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt el­ső titkára 1959 novemberé­ben, illetve decemberében részt- vett az MSZMP VII. kongresszu­sán, mintegy viszonozva a Kádár János vezette magyar pártkül­döttségnek az NSZEP V. kong­resszusa alkalmából 1958 júniusá­ban az NDK-ban tett látogatását. Az NDK külön kormánykCídötit- sége pedig eddig csak egy alka­lommal kereste fel hazánkat: 1950-ben ezt a küldöttséget Waí- tér Ulbricht mint az akkori ide­iglenes kormány miniszterelnök­helyettese vezette. A mostani küldöttségben együt­tesen ott lesznek a Német Szo­cialista Egységpártnak és az NDK kormányának a vezető reprezen­tánsai. (MTI) Túlteljesítették a cukorrépavetési tervet megyéik termelőszövetkezetei A kukorica 95 százalékát vetették el — Jól hasznosították az őszi munkaszervezési tapasztalatokat Megyénk 182 termelőszövetke­zetéből április 30-ig 153 teljesen befejezte a tavasziak vetését, ez­zel teljesítette május 1 tiszteletére tett vállalását. A cukarrépatervet 3,6 százalékkal túl is teljesítették megyénk szövetkezetei, s összesen 28 ezer holdon vetettek cukorré­pát. Csupán a kukorica vetésében van még lemaradás, főleg a Körö­sök menti árterületen vagy ott, ahol a talajvíz miatt nem tudtak rámenni a földekre. Ennek ellené­re a megye történetében az 1964 az első olyan év, amikor a kuko­rica, a legfontosabb takarmánynö­vény, csaknem 100 százalékosan és időben a földbe került. Április 30-ig ugyanis 160 513 hóidba ve­tették ei termelőszövetkezeteink a kukoricát. Ezzel a megyei tervet 95 százalékra teljesítették. Van azonban még olyan járás is, ahol sem a talajvíz, sem más termé­szeti akadály nem indokolja a le­maradást. Az orosházi járás ter­melőszövetkezetei — Orosháza ki­vételével — mindössze 81, Gyula város termelőszövetkezetei pedig 83 százalékra teljesítették a kuko­rica vetéstervet. A tavaszi munkákkal kapcsolat­ban a tapasztalat az, hogy a me­gye termelőszövetkezeteiben, az előző évekhez képest lényegesen jobb eredményeket értek él, s be­csülettel helytálltak mind a szö­vetkezeti tagok, mind a vezetők. Az idén tavasszal ugyanis 320 ezer hold földbe kellett elvetni a ma­got, s ezt lényegében teljesítették szövetkezeteink. Még az időjárás okozta kiesést is pótolni tudták. Ez nemcsak a megnövékedefct lmunkakedvnek tudható be, ha­nem annak is, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetői jól hasznosí­tották a tavalyi — az őszi betaka­rítási munkáknál szerzett —szer­vezési tapasztalatokat. Az idén is nagy gondot fordítottak arra, hogy minden erőt igénybe vehes­senek és a.gépek kapacitását jól kihasználják. A vetés mellett így tudtak nagyobb eredményeket el­érni a fej trágyázásnál és a vegy­szeres gyomirtásnál is. Az idén 177 447 hold őszi kalászost fej- trágyáztak és még soha nem for­dult elő az, hogy annyi vegyszeres gyomirtást végezzenek el me­gyénkben, mint az idén. Most a növényápoláson a sor. Jelenleg a borsó és a cukorrépa sarabolása tart. Eddig 1480 hold borsót ,és 2855 hold cukorrépái saraboltak. K. J. WWWWWVWVWVWWVWWWVVWWVAWWWAAAVWWWW^WAAAAAW. Dolgozik a vezető nélküli traktor Jól sikerültek a próbák az Albert István tanár konstrukciója alapján készült, traktorra szerelhető, automatikus vezérlő berendezéssel. A sikeres próbák után még az idén megkezdik az újítás sorozatgyártását. Albert Ist­ván és Kiss Imre szerelő megbeszéli a további teendőket, közben a traktor vezető nélkül dolgozik. mm Foto—Hadas János Sete*

Next

/
Oldalképek
Tartalom