Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
TM4. május 1. 3 Péntek Befejezték a kukorica vetését a mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsházi járásban az utóbbi napokban a termelőszövetkezetek minden erőt igénybe vettek a kukorica vetésének mielőbbi befejezésére. A járásban 124 vetőgéppel dolgoztak, s április 29-én estig befejezték ezt a munkát. A járás termelőszövetkezetei túlteljesítették cukorrépavetési tervüket. A betervezett 4900 hold helyett 4926 holdba került a cukorrépamag. A felnőtt mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamokon az elmúlt oktatási évben több mint háromezren Megyénkben az elmúlt évben a felnőtt mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamokon 3143-an vettek részt. Többek között traktorvezetői vizsgát tett 1367 fő, és a mezőgazdasági gépészképző tanfolyamot 107-en végezték el. Ezenkívül 960 fiatal mezőgazda- sági tanuló volt az elmúlt évben megyénkben. Az idén a szakmunvettek részt kásképzésben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az öntözéses növénytermesztő, gépész és növényvédő szakmunkások képzésére. Az 1964—65-ös oktatási évben a növénytermesztő gépésztanulók szakképzését az új rendszerű, háromszor öthónapos elméleti oktatással oldják meg. Érik a gomolya Két-három hétig 6—8 gomolyát is érlel Bajnok József né bucsai háziasszony, ö Is, férje is azok közé a kevesek közé tartozik, akik még a nagyüzemi gazdálkodás legalacsonyabb fokán, egyes típusú szövetkezetben tevékenykednek és 70 anyajuhot tartanak, amelyek a kora tavaszon 80 bárányt ellettek. döntő a kommunista és munkáspártok egysége. Ennek az egységnek a megbontása mindenképpen elítélendő. És különösen elítélendő, ha ez az egységbontás a békeharc vezetőereje, a Szovjetunió ellen irányul. A dolgozó emberek, kommunisták és pártonkívüliek világszerte elítélik a kínai vezetők egységbontó tevékenységét. A vörös májusi zászlókon százmilliók szívéből szól a jelszó: Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a proletárforradalom, a szocializmus, a kommunizmus úttörője. Ez a párt Lenin pártja és e párt lenini vezetése a dolgozók bizalmát és szeretetét élvezi világszerte. A Szovjetunió dolgozói ma a kommunizmus építésének jegyében emelik magasra a vörös május zászlaját. Világraszóló sikereket hirdet ez a zászló. A Szovjetunió ipari termelése már eléri az Egyesült Államok ipari termelésének 65 százalékát. A kemizá- iás feladatainak megvalósításával a Szovjetunió újabb hatalmas sikereket ér majd el, a népgazdaság gyors ütemű fejlesztése, a népjólét emelése terén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Hruscsov elvtárs vezette Központi Bizottsága a népgazdaság « népjólét fejlesztését egymástól elszakíthatatlan feladatnak tekinti. Ma a moszkvai Vörös téren elvonulnak a hatalmas szovjet hadsereg fegyvernemeinek válogatott csapatai, demonstrálván a kommunista nagyhatalom legyőzhetetlen erejét. A kapitalista országok milliói a monopoltőke és a vele szövetséges reakció ellen emelik fel a májusi zászlót. Az elmúlt évben még tömegesebbek lettek a sztrájkharcok. 1962-ben a fejlett kapitalista országokban mintegy 44 millió dolgozó sztrájkolt. 1963 első felében 37 millió volt a sztrájkolók száma, félév alatt majd annyi, mint az előző teljes évben. A fejlett kapitalista országok munkásosztályéi, 160 millió proletár óriási hadserege és ez a hadsereg a kenyérért folytatott küzdelmében egyre élesebben kénytelen szembefordulni a monopoltőkét kiszolgáló kapitalista állammal. A gazdasági követelések egyre szorosabban ösz- szefonódnak a demokratikus szabadságjogok követelésével és a háborús veszély elleni harc jelszavával. A gyarmati elnyomás alatt álló és függő helyzetben lévő országok szakadatlan harcban állnak a szabadságukért és függetlenségükért. Az imperiéilisták A termelőszövetkezetek vezetőin is múlik a háztáji gazdaságok árutermelésének növelése Volt időszak, amikor termelőszövetkezeti vezetőink jó része veszélyt látott a háztáji gazdaságokban, mondván: a gazdák többségének mindene csak a háztáji, a piacozás, abból akarják évi jövedelmük jó részét biztosítani. A vélt veszély ellen sok mindent megtettek. Többek között korlátozták a háztájiban, főleg a tanyákon tartható baromfi és egyéb jószág számát, s ha azok kárt tettek a vetésben, alapos kártérítést varrtak a tagok nyakába, nem adtak fogatot a piacozáshoz, s a lehető legszűkebbre igyekeztek csökkenteni a takarmányjuttatást. Ezek miatt is zsugorodott mind kisebbre évről évre megyénkben a háztájiból szerződésre értékesített baromfi, a hízott sertés száma. Például az egyébként jó takarmánytermesztési lehetőségekkel rendelkező mezőkovácsházi járás háztáji gazdaságai tavaly 7629- el kevesebb hízott sertést, csaknem kétezer mázsával kevesebb baromfit és csaknem másfélmillióval kevesebb tojást értékesítettek, mint 1961-ben. S ha ennyi csökkenés volt a mezőkovácsházi járásban, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a sokkal rosszabb adottságú szeghalmi járásban tavaly a háztáji gazdaságok csak a felét, vagy még any- nyit sem értékesítettek az 1961. évi hízott sertés-, baromfi- és tojásmennyiségnek. Mint a megye más járásaiban, ezekben is azt mondták a szövetkezeti gazdák: minek kínlódjunk jószággal, ha ráadásul állandó szekírozásnak is ki vagyunk téve a vezetőség részéről. A háztáji állomány csökkenésének természetesen számos nyo- mósabbnál nyomósabb okai voltak. Legfőbb az, hogy az 1961-es és 1962-es esztendők jelentős takarmányhiánnyal zárultak a nagy aszály miatt. A szövetkezeti gazdák közül csak kevesen vállalkoztak arra, hogy előteremtsék az eleséget egy-két kocának, egy i tehénnek és szaporulatának és inagyobb számú törzsbaromfinak, inkább eladták, megszabadultak tőle. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a korábban sok jószágot mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a még gyarmati sorban lévő országok felszabadulását. Ahol a politikai függetlenség létrejöttét nem tudják megakadályozni, ott a gazdasági függőség fenntartására irányítják erőfeszítéseiket. Sorozatos államcsínyek, Latin-Amerikában és a világ más részein bizonyítják, hogy az imperialisták az ablakon próbálkoznak bejönni ott, ahol a kapun kitessékelték őket A világ mai helyzetében különösen nagy jelentősége van a szocialista országok, közöttük hazánk eredményes építőmunkájának. A szovjet—magyar barátság szilárd alapián a szocialista országok barátságára, a kölcsönös segítség éltető erejére támaszkodva hazánk a hetvenötö- dik vörös májuson a szocialista építőmunka sikereiről számolhat be. E sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével értük el. Társadalmunk vezető ereje a munkásság, a szocializmus útján járó parasztság és a szocializmust építő értelmiség e nagy ünnepén fogadalmat tesz, hogy jó, fegyelmezett munkával még nagyobb erőfeszítéseket tesz majd a szocializmus teljes győzelméért, népünk boldogabb jövőjéért vívott harcban. Komor Imre tartó szövetkezeti gazdák közül sokan a tanyáról az állatnevelést lényegesen korlátozó faluba költöztek. Aztán meg tagadhatatlan az is, hogy növekedett a szövetkezeti gazdák közösből származó jövedelme, mind könnyebben ki tudják elégíteni házépítési vagy vásárlási, bútor-, mosógép-, rádió-, televízió-, motorkerékpár- stb. igényeiket, s az „elég nekünk, amit a közösben megkeresünk” álláspont, meg az egyre több szórakozni vágyás mindjobban háttérbe szorítja a háztájiban az értékesítésre szánt állatnevelést és hizlalást. Nagyjából a felsorolt okok miatt csökkent a háztáji állatállomány megyeszerte, s ebbe nem szabad belenyugodni még annak ellenére sem, hogy a közös gazdaságok évről évre mind több baromfit, hízott sertést, tejet és egyéb terméket értékesítenek. Nem szabad belenyugodni, mert ez a mind több is kevés még a növekvő hazai szükséglet kielégítésére és a nélkülözhetetlen exportálás mennyiségének növeléséhez. Bár a megye közös gazdaságai 1961-hez viszonyítva tavaly lényegesen több sertést és baromfit értékesítettek, s ezt még növelik az idén — sertésből a tavalyinál 25 ezerrel, baromfiból 18 vagonnal adnak többet — a sertéshúsért mégis sorba kell még állni, s a baromfi ára pedig alig megfizethető drága a piacon. Ezeket a tényeket nem lehet és nem is szabad azzal elintézni: aki drá- gállja a csirkét, ne vegye meg. Hazánkban a szocializmus építésével párhuzamosan szeretnénk növelni minden egyes ember jólétét. Éppen ezért nemcsak engedélyezi kormányzatunk a háztáji gazdaságokban az állatnevelést és hizlalást, hanem különböző rendelkezésekkel, kedvező árpolitikával ösztönzi is erre őket. A lényeg az, hogy növekedjen a népgazdaság árualapja, s a szövetkezeti gazdák közösből származó jövedelmét növelje a háztáji árutermelés is. Ha alaposan visszagondolnak termelőszövetkezeti vezetőink a korábbi évekre, akkor rájönnek, hogy néhány törvényszerűen bekövetkezett ok — az aszály, a nagyobb jóléttel járó kényelmesség stb. — mellett ők is előidézték a háztáji állatállomány csökkenését néhány korlátozó intézkedéssel. Nem szemrehányás vagy felelősségre vonás akar ez a megállapítás lenni, mert ezzel nem lehet megállítani a háztáji állatállomány további csökkenését, nem lehet elősegíteni azt, hogy mielőbb legalább az 1961. évi szintre növekedjen. Azzal sokkal inkább, ha szövetkezeti vezetőink valamennyien olyan következetesen magyarázzák a háztáji árutermelés szükségességét, jelentőségét és hasznát, mint amilyen következetesen ágáltak ellene egynéhányan pár évvel ezelőtt. Elengedhetetlenül szükséges minden szövetkezeti gazdával megértetni: miért vár és kíván több hízott sertést, több baromfit, több tejet és egyéb árut a népgazdaság a háztájiból. Természetesen csupán beszélni erről, annyit ér, mint kapálás helyett térden állva imádkozni a jó kukoricatermésért. Más szóval: segítsék is szövetkezeteink a felgerjesztett állatnevelési törekvést. Ezt az esztendőt már sokkal kisebb takarmánygonddal kezdtük, mint a tavalyit, és a termés- kilátások sokkal jobbnak ígérkeznek, mint egy évvel ezelőtt. Ezért azt a biztatást, hogy lehetőleg minden szövetkezeti gazda tartson a háztájiban egy tehenet, egy anyakocát és jó néhány törzs-, baromfit, segítsék élő szövetkezeti vezetőink néhány négyszögöl zöldtakarmány-területtel, s ezen túl pedig együttes erővel kövessenek el mindent a bőséges takarmánytermésért. Ápolják jól a növényeket, a legelőt is, és ahol csak lehet, öntözzenek annyiszor, ahányszor szükséges és lehetőség van rá. A háztáji gazdaságok szerves részei a közös gazdaságoknak: ha a közösben rendjén megy a takarmánygazdálkodás, akkor a háztájiban van tenyésztési és hizlalási kedv, mert van miből. A háztáji árutermelés növelése tehát a közös gazdaságok vezetőin is múlik, s ha az eddigieknél többet törődnék véle, akkor növekszik már az idén is. Kukk Imre Meghívó 1964. május 4-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettél a KIOSZ békéscsabai járási csoportja, Kossuth tér 8. szám alatti nagytermében TAGGYŰLÉST tart. A TAGGYŰLÉS NAPIRENDJE: 1. Beszédet mond az országos vezetőség tagja. 2. Titkári beszámoló. 3. Hozzászólások. 4. Válaszadás. A taggyűlésre címzettet szeretettel hívjuk és várjuk. Pontos kezdés! KIOSZ BÉKÉSCSABAI JÁRÁSI CSOPORT VEZETŐSÉGE
