Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
1M4. május 29. 4 Péntek A battonyai téglagyárban Régen: Mintha semmi közünk1 nem lenne egymáshoz Ma: Új élet van kialakulóban Aki néhány évvel ezelőtt ismer. | te a battonyai téglagyárat, annak f nem kell bemutatná a \ változásit. í Persze a kívülállóik csak a felszínt látják: a bejáratnál lévő díszkertet, amelyben néhány fiatal fenyő, fa és a szökőkút messziről feltűnik, a fehérre meszelt épületeket és mindenfelé a tisztaságot, ren- i det. Aki pedig egy kicsit szemlélődik, annak feltűnik az is, hogy más a dolgozók munkához való hozzáállása, hangulata, fegyelme. A jelenségek között összefüggések vannak. Egyik hat a másikra. De vajon mi képezd ennek a nagy fejlődésnek az alapját? Szentiványi József gyárvezető alig egy éve került Budapestről Battonyára. Amikor belépett a kapun, mindjárt látta, hogy nem lesz könnyű a helyzete. Rendet kell teremteni, olyan viszonyokat kialakítani, amilyen az előző munkahelyén volt. De hogyan fogjon hozzá, mit tegyen? A párttitkárt kereste, hogy megbeszélje vele a teendőket. Kiderült azonban, hogy nincs pár talapszervezet. Még 1963. ban megszűnt, azóta sem alakult meg újra. Szentiványi elvtárs az első napok benyomásait így összegezi: — Tulajdonképpen robotoltak , az emberek. Letelt a nyolc óra, : aztán mentek. Ki erre, ki arra. Mintha semmi közük nem lenne i egymáshoz. Ez bántotta őt a legjobban ak-! kor. Mert a rendetlenségen köny- nyű segíteni. Néhány hét és minden a helyére kerül. De a közönyös, az egymásnak hátat fordító emberekből igazi munkáskollektí. vát kialakítani, ahhoz bizony hosz- szú időre van szükség. A gyár jövőjének pedig ez az alapja. Már akkor mindjárt tudta, hogy mi az első teendője. Meg kell alakítani a pártalapszervezetet. Beszélgetett erről Strasenszki István égetővel és Hupp János kuliveze- tővel, a két párttaggal. Hárman vannak, nincs akadálya. Szeptemberben tartották meg az alakuló taggyűlést Párttitkámak Srtasenszki elvtársat választották meg. A három kommunista akkor mindjárt elsőrendű feladatként a párt erősítését tűzte célul. Ki lenne alkalmas arra, hogy felvegyék a pártba? Nem kellett sokat vitat- kozni rajta Először Jambricskó Józsefre jutott a választás, aki évek óta szakszervezeti bizalmi, igen jól dolgozik és a magatart- tása mindenben példamutató. Ami pedig ezekből következik: a gyár dolgozói becsülik, tisztelik. A SZ1M esztergomi marógépgyára felvesz lakatos-hántolásra betanuló férfimunkásokat 30 éves korig. Előzetes megkeresés után a részletes feltételeket írásban megküldjük. Felveszünk forgácsoló és lakatos szakmunkásokat, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Munkásszállón elhelyezést, üzemi konyhán étkezést biztosítunk. _________________________74387 j Beszélgettek vele. Jambricskó József örült a bizalomnak. Megtiszteltetésként vette, hogy gon. doltak rá. Régen érlelődött benne a gondolat, hogy egyszer a párt tagja legyein. Mert szereti ezt az Új életet, ötvenéves és tud a régivel összehasonlítást is tenni. Nem a szavak, hanem a tettek em_ bere. Az érzéseinek ezzel ad hangot. Daróczi Lajos művezető következett utána. Tizenhárom éve a gyárban dolgozik. Ismerik: jó munkásember, mindenki szereti. Aztán Sinkó Sándor égetőre ke. rült sor. Évek óta Straszenszki elv./ társ mellett dolgozik. Nyíltszívű^ becsületes ember, akinek a munt kaja ellen még soha kifogás nem merült félj Januárban megalakult a KISZ- alapszervezet is, amelynek Púja András lett a tátikára. Púja elvtárs már előzőleg kérte a pártba való fölvételét, ami hamarosan meg is történt. , Februárban tehát három tagja és négy tagjelöltje vöt a pártalap- szervezetnefc. Miről tanácskoztak a kommunisták? Ha visszalapozzuk a taggyűlések jegyzőkönyveit, megállapíthatjuk, hogy főként termelési kérdésekről: októberben a téli nagyjavításra való felkészülés, novemberben a téglaégetés meggyorsítása, decemberben a tervteljesítés került napirendre. Januárban a szín nélkül tárolt téglák körüli hóeltakarításról, februárban az 1963. évi- gazdasági eredményről és az 1964. évi feladatokról, áprilisban a nyerstégla-gyártás megkezdéséről tárgyaltak. A februári kibővített taggyűlésre meghívták a gyár törzsgárdáját. Ok javasolták, hogy építsenek egy új szabadszárító színt, s ez meg is valósult. A márciusi taggyűlésen a párttitkár beszámolt az alapszervezet első negyedévi munkájáról és jóváhagyták a második negyedévi tervet De a termeléssel összefüggő, sok más kérdés is napirendre kerül a taggyűléseken. Tavaly még elhangzott egyszer-kétszer a gyárban nemzetiséget gyalázó kijelentés. Három nemzetbeli lakja Bat- tonyát. Ha összevesztek, az idő- i sebbek, néha még így fordították a szót. A kommunisták beszéltek velük. Mert előfordulhat, hogy nézeteltérés támad, de ahhoz sem. mi köze annak, hogy ki szerb, román vagy magyar. A gyárban csak munkások vannak, összetartozó, egy cél eléréséért küzdő emberek. És a taggyűléseken tárgyaltak az éves szabadság szociális szempontok alapján történő elosztásáról, a társadalmi feladatokról, a szakmai és politikai továbbképzésről, a közös összejövetelekről, a mumkavereenyről, a sajtószervezésről és minden másról, amivel azelőtt jóformán senki sem törődött. A dolgozók érezték, hogy új élet van kialakulóban, amely számukra is jobb, mint az előbbi, amikor még hátat fordítottak egymásnak. Javult a munkafegyelem, a termelési eredmény és természetesen a kereset is. Amikor pedig megkérdezem Szentiványi elvtárstól, hogy előfordul-e néha fegyelmezetlenség, ő így válaszol: — Erre nem tudok példát mondani. A kollektíva nem tűmé meg a fegyelmezetlenkedőket. A legtöbben teljesítménybérben dolgoznak. Keresni akarnak. Nincs későn jövő, sem lógó. Veszekedés sem történt hónapok óta. S a gyár megtekintése köziben látom az emberek arcáról sugárzó, derűs nyugalmat. Tempós, egyenletes a munka. Tekintélyt szereztek maguknak a munkások a községben is. A községi pártbizottság számot tart rájuk, bevonja őket minden társadalmi munkába és segítséget nyújt a munkájukhoz. Szocialista üzemmé alakul a battonyai téglagyár. Pásztor Béla Nyikolaj Tornán: (46.) Cl ICl&C'ít’Ci liííífí „Közöltem mindent az illetővel — írta a hadnagy. — Megvitattuk Zsijenbajev akciójának min. den változatát. Azzal a szerelvénnyel tervezhet valamit, amely robbanóanyagokat szállít az épít. kezés színhelyére.” „Hát persze, igyekszik kihasználni ezt a körülményt — villant át Jersov agyán s érezte, Kémre gúny Fordította: Sárközi Gyula hogy homlokát kiveri az izzadság. — Én meg elhoztam neki a pokolgépes bőröndöt !”.j Ugyanezen a napon Oszipov ezredes lépett be Szabiin tábornok szobájába, hogy jelentést tegyen. Kezében vastag dossziét tartott, amelyben külföldi lapkivágások voltak. Letette a tábornok elé az asztalra, némán helyet foglalt s várta, hogy Szabiin befejezze az aláírandó iratok olvasását. A tábornok aláírta az utolsó papírt, aztán felnyitotta a doßz- sziét. Végigolvasott néhány újságkivágást, a többit pedig gyorsan átlapozta: csak a cikkek címeit s az Oszipov által aláhúzott sorokat olvasta el rajtuk. Mind gyakrabban vetett kérdő tekinteteket az ezredesre. Oszipov pe. dig mozdulatlanul ült, és szórakozottan forgatott egy képeslapot A tábornoknak feltűnt, hogy a burzsoá újságírók, akik az utóbbi időben az atom- és termonukleáris fegyver hatalmáról lármáztak, hirtelen az atomenergia Lélekmérgezé§ „Hol voltál inár megint ilyen sokáig?“ „Közbe jött egy értekezlet az osztályon, ott kellett maradnom.” Férj és feleség között hangzik el, a kérdés—felelet. A férfi 5 óra helyett, 8 órakor jött haza s amúgyis nyilvánvaló, hogy idáig nem lehetett osztályértekezleten. Az asszony is tudja ezt, mert éppen félórája említette egyik barátnője, hogy találkozott Sanyival a — presszóban. De mégsem szól. Ügy tesz, mintha elhinné az osztályértekezletet, közben pedig belülről emészti magát, töpreng: „Miért hazudik a férje, mit akar takargatni ezzel? Talán a barátnőjével való találkozásokat? Biztos van valakije...“ De történhet fordítva is a párbeszéd, amikor az asszony „titkol” el valamit. Azt történetesen. hogy bement 6 is a presszóba, s megivott egy kávét; hogy nem akart elszakadni társaságától, eltereferélte az időt stb. Am, 6 is füllent. Azt mondja: a szomszédoknál voltam, esetleg beugrottam valamelyik hivatalba elintézni egy ügyet vagy: tovább maradtam a munkahelyen ésatöbbi. Az apró füllentéseket hajlamos „elnézni“ az ember. Felgyülemledve azonban ezek az ártatlannak tűnő hazugságok legtöbb esetben lassan, de biztosan mérgezik a légkört, a korábban meghitt, bizalmas viszonyt a felek között. Nemcsak férfi és nő kapcsolatában, hanem egyéb vonatkozásban, mondjuk főnök és beosztott, sőt beosztott és beosztott között is. Valami ősi kényszer doppingolhat arra sokakat, hogy feltételezhetően kényes, de alapjában véve lényegtelen dolgokat ne a valóságnak megfelelően mondjanak el. Vagy éppen a közelmúlt társadalmának, a kapitalizmusnak az emberek jellemére való hatása. Akkor ugyanis ala- koskodni kellett, hogy valaki érvényesüljön, sokszor „szükséges” volt elhallgatni a valóságot, áru volt még a becsület is. Ezt a hatást — a sok más mellett — magunkkal hoztuk és szokásból is hódolunk neki. A rossz szokás pedig, ha idülté válik, már jellembeli fogyatékosság. Nem egy olyan esetről tudunk, amikor „megbízhatatlannak“, „gyenge jelleműnek” neveznek valakit lényegtelen, apró hazugságaiért, pedig az illető alapjában véve tisztességes ember. A beosztottat, aki azt hazudja főnökének: hivatalos úton volt, pedig csak maszek ügyeit intézte; a csoportvezetőt beosztottjai, mert ő is inkább füllent, minthogy elmondja a „kellemetlen“ igazságot arról, hogy beosztottja miért nem kapott prémiumot. Az apró hazugságok nem egy esetben vezettek már házasságtörésekhez, válásokhoz is. Az asszony beleélte magát, hogy férjének van valakije, (mert a férj soha nem merte bevallani, hogy csak ba- barátjaival tölt szolidan egy- egy órát a vendéglőben), s ha neki van, nekem is lesz! jelszóval — szerzett magának is barátot. A tárgyalótermekből ennek ellenkezőjére hasonlóképpen találunk számos példát, amikor az őszinteség, az egymáshoz való bizalom hiánya a féltékeny férjet távolította el végképp a családjától. Semmi értelme tehát — mert fölösleges és nagyon ártó — apró hazugságokkal mérgezni magunk körül a légkört. Az egyenesség és nyíltszívűség — ha nem kedvez is sok esetben azoknak, akikkel beszélünk — sok kényelmetlenségtől és kellemetlenségtől óvhat meg mind- annyiónkat. Varga Dezső békés felhasználásáról kezdtek cikkezni. Írásaik hangja borúlátó volt. Az újságírók csak akkor élénkültek feil, amikor a hajók és repülőgépek atomhaj tóműveinek gyártásával kapcsolatos munkálatokat említették és beszámoltak azokról a szerződéseikről, amelyeket a katonai hatóságok kötöttek az e téren elvégzendő kísérleti munkáikra. Az atomenergia felhasználás összes többi módját, aminek semmi köze nem volt a haditechnikához, úgy állították be, hogy azok nem elég hatásosak. Egyes külföldi közéleti személyiségek, sőt tudósok is óva intettek az atomenergia békés felhasználásától. Leírtak egyes eseteket, amikor ilyen atomberendezések felrobbantak és szörnyű pusztítást végeztek. — Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a burzsoá lapok most cikkezni kezdtek a magenergia békés felhasználásáról — szólalt meg elgondolkozva a tábornok és félretolta a dossziét. — A hidrogén- és atombambakísér- letek folytatása elleni tiltakozások kényszerítették rá őket, hogy megszólaljanak. De fogalmam sincs, miért hoztad ide nekem ezeket a dolgokat. — Nem vetted észre, hogy egyes lapok a mi állítólagos siralmas tapasztalatunkra hivatkoznak, amelyet az atomenergia békés felhasználása terén szereztünk? — kérdezte Oszipov és magához húzta a dossziét. — Effajta hírlapi kacsák nem először jelennek meg lapjaikban — vont vállat Szabiin. Oszipov kivett a dossziéból egy kis újságkivágást és a tábornok, nak nyújtotta: — Ebben arról írnak, hogy „borzalmas robbanás történt, amely rengeteg áldozatot követelt”, mégpedig a mi középázsiai vasútépítkezéseinken. Mit szólsz ehhez? Nem gondolod, hogy e kis cikknek van nénin köze Zsijenbajev küldetéséhez? —De hisz ebben nincs szó az effajta „katasztrófa” pontos címéről — jegyezte meg Szabim, miután végigfutotta a kis újsághírt, amely az előbb elkerülte figyelmét. — Pontos címről szó sincs — felelte Oszipov s ujjaival idegesen dobolni kezdett az asztal szélén, — de nem is lehet. Attól tar_ tok azonban, nehogy való tényekkel igyekezzenek majd alátámasztani ezt a hírlapi kacsát. — Miféle tényekkel? — Robbanással, amely rengeteg áldozatot követelt — válaszolta az ezredes és farkasszemet nézett Szablinnal. — Nem erről a „meglepetésről” volt szó abban a rejtelmes ráddogram- ban? Szabiin is gondolt erre a „meglepetésre” és Jersov őrnagy is eszébe jutott. Kifürkészte-e már Zsijenbajev szándékát vagy még mindig csak találgatásokba bocsátkozik? Figyelmeztetni kell majd, hogy készen álljon az effajta „meglepetésekre” ä (Folytatjuk)
