Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

1*64. május 28. 6 Csütörtök irn > Útban Párizs felé Tudomány — Technika A Hold és a földi élet írta: V. Feszenkov, szovjet akadémikus : Lengyel film, főszereplői: Barbara Krafftowna, és a híres lengyel színész, Zbigniev Cybulski. (Bemutatja a battonyai Alkotmány mozi, május 28-tól 29-ig.) A Föld és a Vénusz annyira szomszédos egymással, hogy az ember azt várná: ez a két bolygó hasonlít a legjobban egymásra. Am a Föld és a Vénusz fizikai sa­játosságai rendkívül módon eltér­nek egymástól. Vajon miért? És miért van az, hogy bolygónkon tengerek és óceánok képződtek, hogy másodlagos légkör jelent meg, végül pedig kialakult az élet, míg a Vénuszon mindez más­ként van? Ezekre a kérdésekre válaszolt V. Feszenkov szovjet akadémikus, akinek írását az APN sajtóügynökség bocsátotta rendelkezésünkre. Nemrég megállapították, hogy a Vénusz felszínének hőmérséklete mintegy 300 Celsius fok. A kuta­tókat teljesen váratlanul érte, hogy a hőmérséklet azonos a bolygónak mind a Nap által meg­világított, mind pedig árnyékban lévő oldalán. Ennek a jelenségnek csak az lehet a magyarázata, hogy a bolygót valami belülről hevíti, musora Május as-án, 20.0« órakor Csaba- csűdön: SUSMUS MÁJUS 28. Békési Bástya: Nyáron egyszerű, íékéscsabai Brigád: Karambol. Bé­késcsabai Szabadság: Majdnem bal- Ket. Békéscsabai Terv: A szélhámos­lő. Gyomai Szabadság: A gyilkos és i lány. Gyulai Petőfi: Szigorúan tit- cos. Mezőkovácsházi Vörös Október: kegyetlen éjszaka. Orosházi Partizán: Dunai kirándulás. Sarkadi Petőfi: Ditár és szerelem. Szarvasi Táncsics: ..ejtőn. Szeghalmi Ady: Boccaccio TO. A tv műsora május 28-án, csütörtökön 15.55 A nyugodt nap éve. Az Infcervízió műsora Moszkvából. 17.23 Hírek. 17.30 Orosz társalgás haladóknak. 17.50 Házunktája. A méhészek tavaszi feladatai. 17.55 A jövő hét műsora. 18.10 Kicsi- nyék műsora. Csiribiri majális. 18.40 Csak Ön után! Magyar kis­ülni a helyes közlekedésről. 18.55 Télesport. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.45 Barangolás az ün­nepi könyvhétéin. 20.30 Gengszte­rek és filantrópok. Magyarul be­szélő lengyel film. 21.55 Építőmű­vészet — 1964. Beszélgetés a Nemzetközi Építész Szövetség bu­dapesti üléseinek résztvevőivel. 22.10 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI) fl román televízió mai műsorából 18.00 TV-Híradó. 18.10 Iskolások műsora. 18.40 Hangszerszólók. 19.15 A Kaid (francia ülni Fer- nandellel). 20.45 A televízió postá­ja. Befejezésül: hírek, időjárásje- ientcs. Meg­kezdődött az idegen­forgalom Néhány nappal ezelőtt tanul­mányi kiránduláson járt Gyu­lán a hódmezővásárhelyi köz- gazdasági technikum U/h osz­tálya Bense Pál tanár veze­tésével. A diákok jó hangulat­ban érkeztek Gyulára és a hús­üzem, később pedig a József- szanatórium megtekintése után a várat is felkeresték. Jobbol­dali képünkön a diákok egy csoportja a várfal-sétányon, lenti képünkön pedig Tóth Ilona, az osztály egyik tanulója látható, amint éppen jegyzete­ket készít arról, amit a híres középkori várban hallott. vagy pedig a felületén rendkívül intenzív a légtömegek áramlása. Gondoljuk csak meg, hogy ez a 300 Celsius fok olyan hőmérsék­let, amelyen könnyen olvad az ólom. Nyilvánvaló, hogy ez a ma gas hőfok kizárja bármiféle szer­ves élet lehetőségét. Műszerekkel megállapítást nyert, hogy a Földdel ellentétben a Vénusznak nincs mágneses te­re, amely a cseppfolyós állapotú központi magmával kapcsolatos. Másfelől, az az úgynevezett nap­szél, amely az ionizált részecské­ket hordja, a Vénusz körzetében nem változik. De nem változik a Vénusz körzetében a kozmikus sugárzás intenzitása sem. E rej­télyes bolygó körül nem lehet fel­lelni olyan porfelhőnek még a legcsekélyebb nyomát sem, amely legalább távolról emlékeztetne a Földünk körüli kozmikus porfel­hőre. A Vénusz tömegénél és helyze­ténél fogva a naprendszer bolygói közül a leginkább hasonlít a Föld­re. Miért, hogy ez a bolygó, amely a Földdel egyidőben, azo­nos anyagfelhőből képződött, még­is annyira különbözik a mi égites­tünktől, hogy nincsen rajta élet? A Vénusznak soha nem volt holdja, nem úgy, mint a Földnek. Márpedig bármilyen különösen hangzik is, éppen a Holddal kap­csolatos, hogy Földünkön megje­lent a szerves élet. A Hold biztosította, hogy Föl­dünk az eredeti anyaghalmaz gyors forgása ellenére is stabil maradjon. Enélkül bolygónk nem alakulhatott volna szilárd és egy­séges tömeggé, amelynek felületén a nehézkedési erő számottevően meghaladja a centrifugális erőt. Földünknek létezésének első időszakában négy—ötórás volt a tengely körüli forgásideje. Később éppen a Hold hatására a földi na­pok hossza fokozatosan mind na­gyobb lett. A Hold eltávolodott Földünktől, s napjainkban is to­vább távolodik, amit közvetlen csillagászati megfigyelések bizo­nyítanak. Ezeket a megállapításokat nem­régiben igazolták a koráit thikro- struktúrájának elemzései is.' A korállok miikrostruktúrája ugyan­is, akárcsak a fák évgyűrűje, le­hetőséget nyújt arra, hogy 1 nyo­mon kövessük rajtuk a földi na­pok hosszának törvényszerűségeit. Az elemzések során kitűnt, hogy a kaembrium idején egy év több mint négyszáz napig tartott. Eb­ből viszont az következik, hogy egy-egy nap hossza csupán mint­egy húsz óra volt. A Vénuszon azonban egészen másként alakult a helyzet. Miután ennek a bolygónak soha nem volt holdja, forgási időtartama mindig igen nagy^úolt. Ma megállapított tény, hogy napjainkban a Vénusz tengely körüli forgási időtartama száz földi napéval egyenlő. Tehát a Vénusz sokkal lassabban forog, mint a Föld. Ez döntő különbség a két bolygó között, ami keletke­zésük körülményeivel függ össze. Ezeknek a körülményeknek az elemzése révén fogalmat alkotha­tunk arról, hogy ezek a viszonyok hogyan hatottak a bolygók fejlő­désének más elemeire. Napjainkban a kozmogöndának bizonyítékok állnak rendelkezésé­re, hogy a naprendszer bolygóinak és magának a Napnak a keletkezé­si folyamata meglehetősen gyorsan ment végbe. Feltételezhető, hogy azok a részecskék, amelyek végül a Vénuszt alkották, körpályán mozogtak. Ezek a részecskék cse­kély viszonylagos sebességgel és még csekélyebb pályamozgási energiaveszteséggel egyesültek. Az eredmény: meglehetősen hideg bolygótömeg képződött, amelynek forgási nyomatéka igen csekély. A későbbiek során azonban radio­aktív bomlás hatása következté­ben a Vénusz felmelegedett, sőt ebben a Földet is túlszárnyalta. Nézzük meg, mi történt a Föld esetében? A bolygó kialakulása előtti időből származó por. és gáz­felhőtömörülések minden bizony­nyal nyújtott ellipszispályán mo­zogtak eredetileg, s így számotte­vő szögben és nagy viszonylagos sebességgel találkoztak egymással. Ez tehát már a kezdet kezdetén odavezetett, hogy a jövendő Föld egész tömege erősen felmelege­dett. De ugyanez okbői a Föld for­gása már eredetileg is gyors volt. A két bolygó további fejlődése eltérő módon ment végbe. Föl­dünk, miután jelentősen felhe- vült, hamarosan elveszítette ere­deti légkörét. Később azonban má­sodlagos légkört képzett, amely­ben nagy mennyiségű vízpára volt. A nehéz elemekből alakult kd a Föld központi magja. A könnyebb szilikátok és a velük lekötött ra­dioaktív elemek a külső rétegek­be kerültek. Az eredeti félhevülés után a Föld lehűti és egymilliárd év múlva már szilárd kéreg kép­ződhetett rajta. Nem így a Vénusz. Ez e bolygó eredetileg hideg testként képződött, nem veszítette el ere­deti légkörét, tehát másodlagos légkör sem képződhetett rajta vízpárákkal, mint a Föld esetében. Feltételezhető, hogy a Vénusz ra­dioaktív elemei ezért továbbra is egyenle tesen maradtak elosztva a bolygó egész tömegében. Finnek következtében az anyagában vég­bemenő radioaktív bomlás odave­zetett, hogy a Vénusz sokkal job­ban felmelegedett, mint a Föld. A Vénusz felszíni rétegei szárazak és élettelenek maradtak. Ezek a rétegek igen nagy hőfokra mele­gedtek fel, függetlenül a Nap me­legétől. Ezt bizonyítják a legújabb asztrofizikai kutatások is. Hűvös övezet1 ’ a Napban Firenzében, a CO&PAR nemzetközi űrkutatási bizottság évi konferenciá­ján egy amerikai és egy olasz tudós, név szerint dr. Armin Deutsch és* dr. Guglielmo Righini bejelentette, hogy felfedezett egy újfajta fényt, mely arra mutat, hogy a Nap 1 650 000 fokos ko­ronájában létezik egy „hűvös övezet”. A felfedezésre annak a spektrogram- nak az elemzésével jutottak, amelyet tavaly július 20-án teljes napfogyat­kozáskor egy DC—6 sugárhajtású re­pülőgépen, valóságos „repülő obszer­vatóriumon” készítettek. A gép 12 800 méter magasságban repült Kanada fö­lött. A különleges fénysugárzás bizonyí­tékot szolgáltat arról, hogy a Napot körülvevő gázokban — amelyekről ed­dig azt hitték, hogy egyöntetű hő­mérsékletűek: — helyenként „hűvös foltok” képződnek. A két csillagász szerint a j elenségről egyelőre nem le­het kimerítő magyarázatot adni. Fel­tehető, hogy a fény eredete ma még ismeretlen jelenségek következménye. A Nap körüli „hűvös foltok” feltéte­lezhetően calciumot tartalmaznak, mégpedig viszonylag alacsony, „mind­össze” 11 ezer fok Celsius hőmérsék­leten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom