Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-27 / 122. szám
1964. május 27. 4 Szerda Szorgalmasan dolgoznak a munkások, de nincsenek megfelelő szociális létesítmények a Gyulai Kötőipari Vállalatnál Belépünk a hatalmas faajtón. A vállalat vezetőivel szeretnénk beszélni — mondjuk a portás néninek. , — Értekezleten vannak Budapesten — hangzik a válasz. — Tessenek talán a pártirodába menni, a titkár elvtársnőt ott találják. A helyiségben ketten tartózkodnak. Szabó Ferencné párttitkár és Máthé András munkaügyi előadó. Hellyel kínálnak. — Délután pártvezetőségi ülést tartunk — mondja Szabóné elv- társő —, de nemcsak ékkor, hanem szinte naponként tárgyaljuk a problémákat. — Mert az van bőven — teszi hozzá Máthé elvtárs. — Úgy hallottuk, a Gyulai Kötőipari Vállalatnál pedig jól dolgoznak. Negyvenezer forint haszon — Nem a munka jelent gondot — folytatja a munkaügyis —, hiszen múlt évi tervünket 118 százalékra teljesítettük. Jó eredményt értünk él ez év első negyedében is. Ez annak is köszönhető, hogy a munkaverseny zászlajára az idén is hasonló vállalásokat írtak dolgozóink. A múlt évben takarékoskodtak az anyaggal, és ez 40 ezer forint hasznot jelentett. A síkkötőde dolgozói 1963-ban háromezerrel csökkentették a tűtörések számát. A januárban üzemrészenként megtartott termelési tanácskozáson a brigádok vállalták, hogy növelik a termelékenységet, csökkentik a hulladékanyag mennyiségét, javítják a termékek minőségét, és az elmúlt évekkel ellentétesen nagy súlyt fordítanak a munka- fegyelem megszilárdítására. ' Ne csak ígéret legyen! f nemrégiben tájékoztatást adtunk lapunkban « szikvízüzem vállalat ez évi felkészüléséről, terveiről. A táE voztatásból kitűnt, hogy az idén m lesz probléma a szikvíz és a Hűsítő italok ellátásában. Ezt a biztatást megnyugvással vették tudomá- fem mindazok, akik e kérdésben ^érintve vannak. Szeretik és szívesen {fogyasztják a szódát, akár borral íVagy anélkül, és az immár közkedvelt 4ídítö italokat, a bambit meg a ször- $)öket. És mégis... i Igen, mégis, valami baj van már -tóz elején. Bár még nem is mond- Jbatjuk, hogy nagy meleg van, a Itayár még csak itt-ott mutogatja körönéit, és már akadozik az ellátás. ^Nevezetesen a kisker. 40-es számú Holtjában két hete nem lehet kapni iem szódát, sem üdítő italokat. Mint Cl bolt vezetője elmondta, nap mint nap zörget, kér, könyörög, de az ígéreten kívül mást nem kap. Nem lehet mentő körülmény még az sem, hogy a fuvaros beteg. Ha már ez is akadály, akkor uram bocsá... ne adja az ég, de ha véletlenül hónapokig beteg lesz...? Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe férfi és női segédmunkásokat vesz fel, 98608 A vállalások között szerepelj hogy az új dolgozókkal igyekeznék minél hamarabb elsajátíttat- ni a munkafogásokat, ugyanakkor •kérték, hogy a fiatalok jobban hallgassák meg az idősebbek tanácsát. A kitűzött célok már ka- matozódtak az év első három hónapjában: a vállalat 101 százalékra teljesítette módosított termelési tervét és előreláthatólag eleget tudnak tenni exportkötelezettségeiknek, ami azt jelenti, hogy 1964-ben összesen 60 ezer pár kesztyűt kell szállítani Angiiéba, Szovjetunióba és Svédországba. Mástél éve búzádé ügy — Az elmondottakból is kiderül — veszi át a szót a párttitkár elvtársnő —, hogy szorgalmasan dolgoznak nálunk az emberek és... még sincsenek megfelelő szociális körülmények között... Körülbelül másfél éve húzódik az ügy. Felettes hatóságaink azt válaszolják mind gyakoribb sürgetéseinkre, hogy nem tudnak segíteni; nagyobb üzemekbe kell a pénz, s oldjuk meg valahogy. — Erről beszélt a párttitkár elvtársnő az ipari üzemek vezetőinek május közepén Békéscsabán megtartott termelési tanácskozásán ÍS..i — Igen. Gyulán a nők foglalkoztatottsága nincs megoldva. Ezért a múlt évben jelentősen növeltük a létszámot, ma kétszázan dolgoznak az 1953-tól üzemelő vállalatnál. Kezdetben megfelelőnek bizonyultak a meglévő szociális létesítmények, ma azonban már nem. Most is olyan körülmények között van a 200 dolgozó, mint egykor a 120... Egy-egy női és férfi öltözőnk van. A férfiaké füstös, s ezt használják ebédlőnek is. A női fogas-rendszerű öltözőben nagyon rossz állapotok uralkodnak. Kicsi a helyiség, egymás ruháira — minden rosszindulat nélkül — rátaposnak. A mosdóban egyetlen csapon folyik a víz, nincs zuhanyozó, megfelelő fürdő, ahol a munka után felfrissülhetnének a dolgozók. Azzal, hogy nem tuöLnak tisztálkodni, fertőző betegségek kórokozóinak teremtünk táptalajt. Fészer alatt — Nincs kultúrtermünk, ahol a gyűléseket, összejöveteleket tarthatnánk. Ezekre a fészer alatt kerül sor... Ha az eső elered, befejezzük az értekezletet. Szükség volna erre azért is, mert jól működik a KISZ-szervezet, s nincs ahol klubdélutánokat tartsanak. Pedig a fiatalok nevelésében, jellemformálásában fontos szerepet tölt be a munkán kívüli együtt- lét. — Nincs megoldás? — Ha pénzünk volna, akkor lenne — magyarázza — Máthé András. — Az előzetes tervek szerint 250 fő részére építenénk új öltözőket, fürdőket, ezek a létesítmények számításaink szerint 620 ezer forintba kerülnének. Éppen a napokban kaptunk értesítést az SZMT munkavédelmi csoportjától és a megyei tanács ipari osztályától, hogy júliusban 200 ezer forintot kapunk szociális létesítmények építésére. Sajnos, ez a pénz nagyon kevés. De majd megoldjuk valahogy. Számítunk kiszeseinkre, párttagjainkra, valamennyi dolgozónk segítségére. Bizonyára szívesen végeznék majd társadalmi munkát is. Mire befejeztük a beszélgetést, a párt vezetőségi tagok is összejöttek. A vállalat KISZ-titkára elkalauzolt az üzemrészekbe. Mindenütt szorgalmasan dolgozó munkásasszonyokkal, lányokkal találkoztunk. Ügy gondoljuk, megérdemelnék a felsőbb szervek fokozottabb anyagi támogatását, már ami a szociális létesítményeket illeti, mert a dolgozók munkahelyéhez éppúgy hozzátartoznak az öltözők és mosdók is, mint a gépek, amelyekkel dolgoznak... Dékány Sándor Nyikolaj Toman: Uafcza a lds-íüe.t Fél egykor Jersov rádión érintkezésbe lépett vele s elmesélte neki a Zsijenbajev bőröndjével történt esetet s utasította, közölje a dolgot Szabiin tábor- ! nokkal. Kémregény Fordította: Sárközi Gyula Olga Belova éppen befejezte a kilométeres földkiemelési munkálatok kiegészítő tervezetét, amikor Vronszkij mérnök lépett a sátorba. — Magát meg a főnök keresi, Anatolij Alekszejevics — mondta Vronszkijnak s fel sem pillantott a munkájából. — Nem találkozott vele? Az imént járt itt. ( Minek kellek én neki? — szólalt meg fáradt hangon Vronszkij és leült a csapószékre. — Valami titkos utasítás érkezett a helyi állambiztonsági osztályról. — Nem mondta, miről van szó? — élénkült fel Vronszkij. — Olyasmiféle, ami az éberség fokozásával kapcsolatos. — Igen? — Vronszkij csodálkozva felhúzta szemöldökét. — Érdekes. Meg kell keresnem. Ha megengedi, öt perc múlva benézek magához. — Nagyon jól tudja, Anatolij Tovább bővítik a vegyesipari vállalat békéscsabai részlegét Tovább bővítik a Békés megyei Vegyesipari. Vállalat békéscsabai, Temető-sori üzemrészét. A jövő hónapban új üzemépület, emeletráépítéssel szociális létesítmények és egy negyven méter hosszúságú szerelőcsarnok építése kezdődik él. Csaknem egymillió forintba kerül a három létesítmény. Főleg a gépészeti, szerelői tevékenységet tudja majd fokozni a vállalat az épületek elkészítése, október után. A vállalat különben új részlegeket szeretne szervezni azokban a nagyobb községekben, ahol hiányoznak a bognárok, szerelők, lakatosok, asztalosok, vagy a szövetkezeti ipar nem tudja kielégíteni az igényeket. Ha a községi tanácsok vezetői több erőt fejtenének ki a helyiségek biztosítása érdekében, meggyorsulhatna a részleg- telepítés, s ezt bizonyára jó néven venné a lakosság. (p. r.) Cikkünk nyomán A jobb együttműködésért A Népújság május 13-i számában Fél eredmény nem elég címmel riport jelent meg arról, hogy miként valósul meg a kooperáció az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalata és a téglagyár blokküzeme között. Az együttműködés megjavítására, illetve az összehangoltabb munka kidolgozására a KB építőiparról szóló határozatának megvitatása után került sor. A nevezett cikk bírálta, hogy néhány dologban nem kielégítő a blokküzem termelése. A vállalat vezetőségétől cikkünkre a következő válasz érkezett. amelyet kivonatosan közlünk: A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat az említett 11483 köbméter blokkigényét csak 1964. március 18-án küldte el vállalatunkhoz. Sajnos, ilyen nagymértékű (30 százalékos) termelés növekedést a gyártási évad beindulása előtt legalább 6 hónappal korábban kell a vállalatnak tudomására hozni, hogy a megnövekedett kapacitás feltételeit biztosítani lehessen. Mindezek mellett közölhetem, hogy az elmúlt évi 80—90 darabos napi termeléssel szemben már 100—120 blokkot tudunk előállítani. A blokkgyártás ütemes beindítását a hosszú tél miatt csak késedelmesen kezdhettük meg, és súlyosbította a helyzetet, hogy a középfalazó blokkhoz, szükséges homokkészletünket rövid idő alatt feldolgoztuk, utánpótlást pedig nem kaptunk a Hódmezővásárhelyi Vegyesipari Szolgáltató Vállalattól. (Berki elvtársék mellékelnek 3 db sürgető levelet, amelyet homokszállítás ügyében Vásárhelyre írtak, s megjegyzik: A homok hiányra vonatkozóan Hódmezővásárhely semmi biztatót nem mond vállalatunknak s e probléma megoldására már a megyei pártbizottság segítségét voltunk kénytelenek igénybe venni.) Ami a gyártástechnológiát illeti — írják a továbbiakban — éveken keresztül 17 fő működik közre a blokkgyártásnál s ez a létszám egy műszakos üzemelést véve alapul, most sem kíván bővítést. Jó műszaki szervezéssel ilyen létszám mellett is növelhető a termelés. A blokkgyártás kapacitásának növelését kizárólagosan a kész blokkok elszállításának folyamatossága tudja elősegíteni. Az építőipari vállalat vezetői megígérték, hogy éjszaka is folytatják a szállítást, de május 11- től 16-ig mindössze három napon eszközölték. Ezért szárító területünk „befulladt” olyannyira, hogy május 18-án nem is tudott blokktermeléssel foglalkozni üzemünk. Ami a blokkok minőségét Illeti, igazuk van az építkezésen dolgozó elvtársaknak, ami abból adódik, hogy marosi homok hiányában saját termelésű homokot kellett felhasználnunk, mert hetekig nem akartuk leállítani a blokkgyártást. Berki László igazgató Alekszejevics, hogy én mindig örülök magának. Vronszkij hálásan rámosoly- gott és gyorsan kilépett a sátorból. Ugrálva ereszkedett le a lejtős domboldalon. Olga akaratlanul is megcsodálta kisportolt alakját. Vronszkij tíz perc múlva tért vissza. Nagyon rosszkedvű volt és csak sokára szólalt meg. Letelepedett, rágyújtott anélkül, hogy engedélyt kért volna Olgától és továbbra is elgondolkozva hallgatott. — Kellemetlen história, vinné el az ördög! — szólalt meg végre. — Micsoda? — kérdezte nyugtalanul Olga. — Állítólag attól ^irtanak, hogy gyanús személyek akarnak belopózni ide hozzánk, az építkezésre. — Kicsodák? — Egyelőre semmi pontosat nem tudnak. Feltételezik, hogy egy külföldi felderítőszolgálat ügynökei, de diverzánsok is lehetnek. Szerintem inkább diverzánsok. A diverzió feltételei adva vannak: sok száz, sőt sok ezer tonna robbanóanyag repülhet levegőbe csupán a robbanógyutacs egy kis fellobbanásától, az elektromos kisülés legparányibb szikrájától. Olgának úgy tűnt, hogy Vronszkij t nagyon felizgatta ez a dolog. Természetesen nem fogadhatta közömbösen ezt a hírt, de Olga ismerte őt. Nagyon bátornak tartotta, aki — saját szavai szerint — mindig a halál közelében járt. Nyugodtabban is fogadhatta volna az állambiztonságiak értesüléseit... — Persze, az ellenség nem akar békén hagyni minket — szólalt meg Olga, s nem nézett Vronszkijra. — No, de állandóan résen állunk. Az őrségünk is megbízható. Nem értem, miért oly nyugtalan, Anatolij Alekszejevics? Ügy látszott, hogy Vronszkij nem is hallotta a szavait, any- nyira elgondolkodott valamin. Aztán felállt és nagyot sóhajtva így szólt: — Nagyon szívesen üldögélnék itt magával, Olga Vasziljev- na, de sajnos, el kell sietnem, hogy utasításokat adjak. Amikor Vronszkij távozóit, Olgának eszébe jutott, hogy a férfi nemcsak a robbantási munkák alatt volt mindig nagyon izgatott, hanem már előtte is. Sürgött, forgott, kiabált a mérnökökkel, belekötött a bányafelmérőkbe, azzal gyanúsítva őket, hogy pontatlanul jelölték a veszélyövezetet. Maga ellenőrizte a villamos-robbantóhálózat csaknem minden kötését. (Folytatjuk)
