Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-26 / 121. szám
5 Kedd 3964. május 26. TANYÁM VA Korszerű lakberendezési üzlet nyílt meg Gyulán LESZÄLLVA a vonatról, szétnézek a gyulai állomáson. Megbeszéltem a fiatalasszonnyal, hogy motorral vár az au tóbuszmegálló mellett Fekete nadrágban lesz — mondta* hogy megismerjem, mivel csak egyszer találkoztunk még. A busz elindul, a tér kiüresedik. Árván nézelődöm, mire egy bőrkabátos férfi hozzámlép. Ö jött ki a felesége helyett. Motorral 10 perc az út a várossal határos tanyavidékre, ahol vendéglátóim laknak. Utcában fékez le a vezetőm, itt a házak egymástól 10—15 méterre sorjáznák. De mozi, üzlet, — egy élelmiszer- boüfcot kivéve — vendéglő nincs a környéken. Gyulát gyalogosan nehéz és hosszadalmas megközelíteni, kiváltképp ősszel vagy télen. Az itteniek motorral, busszal, kerékpárral járnak be. Tanya ez már. A vendéglátó háziasszony szabadkozik, hogy az urát küldte maga helyett: de az éjjel tsz-mulat- ságon voltak, onnan egyenesen a tehenészetbe ment, s mire hazajött, fel kellett kelteni, reggeliztetni a gyerekeket, enni adott a jószágnak, most pedig az ebédet készíti. Engem is reggelivel: pálim kával, paprikáskolbásszal, feketekávéval kínált. Kiülök mellé a tornácra, s amíg ő a csirkéket ko- pasztja, ismerkedünk. Férje éppen elment lucernát kaszálni. A HÁZIASSZONY 31 éves. Egy nőtalálkozón láttam meg, s ott említettem neki, hogy szeretnék megismerkedni közelebbről a tanyai asszonyok életével, örömével, gondjával. — Ha így van, hát gyere el hozzánk vasárnap! — hívott. ö az egyik legtöbbet kereső nő * a szövetkezetben: tavaly 674 munkaegységet ért él. De keményen is dolgozik. Télen-nyáron, hétköznap és ünnepnap, minden hajnalban és minden este a tehenészetbe megy etetni-itatni. És ezenkívül a háztáji, a gyerekek, a háztartás... De megtalálja a számítását. Néhány éve ugyan a gyárba ment dolgozni, de aztán mégis úgy gondolta, jobb ha belép tagnak a szövetkezetbe (ő a tag a családból, mert férje Gyulán dolgozik), melyet a megye legjobb tsz-ei közt tartanak számon. Az itteni emberek: csupa volt három-ötholdas gazda. Dolgosak, értenek a kemény munkához. S a tsz egyre jobban erősödik. — Látod az ablakból azt a téglagyári részleget? Két-három éve még csupa tanyaival dolgozott. De ma már innen nem kap munkást, s kénytelen a szomszédos községekből toborozni. Háziasszonyom megmutatja a lakást is. Takaros, régi, fagerendás ház. Szinte zsúfoltan berendezett. Televízió a szobában, mosógép a konyhában. Kint a tornácon motor és két kerékpár. — Mit akartok még venni, mi a vágyatok? MINT MEGTUDOM, arra gyűjtenek, hogy beköltözhessenek Gyulára. Házat vesznek majd a városban, hogy mire a nagyobbik lány gyárba kerül dolgozná, ne kelljen a tanyáról bejárnia. —i Miért nem viszed be a tsz-be a gyerekedet? A gyárban tán még a felét sem keresi majd annak, amit te most! Magyarázza: a kislány gyenge testalkatú, s valami könnyebb munkára szeretné beadni. Aztán úgyis férjhez megy... Amíg vendéglátóm kirántja a húst a nyári konyhában, bámészkodom a kert végében. A háziak krumpliföldjém túl paprikát ültet egy család: negyven körüli, barna, szálegyenes férfi, a felesége, s három gyerek. Odamegyek hozzájuk. — Jó napot kívánok. Maguk is voltak a tegnap esti mulatságon? — Nem voltunk, mart ezt csak az egyik csoport rendezte. Hívatlan vendégnek pedig én nem megyek — feleli a férfi. i — Ha meghívják, elmegy? — El hát. Szünet. Majd: — Jól megy a szövetkezet? Elégedettek a tagok? — Én elégedett ember voltam mindig. Én még cselédkoromban vagy a háború alatt is egyre csak azt mondtam, mint az egyszeri papagály, mikor már a macska szájában volt: még élek! Persze, az igazi elégedettséghez rendszer is kell, mint most. Most kedélyesen megvagyunk. — A gyerekeiből mit szeretne nevelni? — A nagyobbik fiú kertészeti technikumba jár. Oda jön vissza, ahol az apja dolgozik. Hej, nem tudják ezek a gyerekek, milyen volt nekünk az ő korukban. Az ácsorgó embert mindig kényelmetlen érzés fogja el, mikor beszélgetőtársa dolgozik. Így hát jó munkát kívánva, hamar elbúcsúzom a háztájit művelő családtól, s háziasszonyommal együtt, ki már megfőzte, beborította, melegre tette az ebédet, bekopogunk a szomszédba. HÁROM ASSZONYT találunk egy kis déli tereferén együtt, valamennyien harminc éven felüliek. A búboskemencés, régi tanyai ház szobájában beszélgetünk a jövedelemről, háztájiról, egyebekről. Sz. J. elvált asszony, szövetkezeti tag. A növénytermesztésben dolgozik. Tavaly 319 munkaegységet teljesített. A házat berendezte, a nagylányát kistafírozta, férjhez adta. A másik két nő — az egyik tag, a második besegít — szintén 250 munkaegység körül keresett tavaly, s ez nem kevés ebben a jól menő tsz-ben. Szóba került, hogy a náluk fiatalabb nők már nem a szövetkezetbe, hanem a városba, gyárba járnak dolgozni. Számítgatjuk a jövedelmet, amely a szövetkezetieknél a kedvezőbb, nem beszélve arról, hogy télen többet törődhetnek a családdal, gyerekkel. Mi vonzza a fiatalokat mégis a városba? Az asszonyok szerint a könnyebb és főként a tisztább munka. A TANYAIAK szórakozására, művelődésére kerül a szó. Olvasás? Inkább csak újságot olvasnak. Minden negyedik házban van tévé. A városba elég , gyakran bejárnak mozit nézni, utána beülnek egy vendéglőbe. De jobban szeretik a tsz mulatságait. Ha Gyulára jön a színház, elmennek megnézni. (Mikor megkérdeztem a négy asszonytól, hogy voltak-e már valamennyien színházban, majdnemhogy megsértődtek.) A következő házban, ahova bekopogtatunk, megtermett, jó húsban levő háziasszony készíti az ebédet. Óvatosan becsukjuk a szobaajtót, ahonnan jóízű szuszo- gás hallatszik. A család férfitag-^ jai alusszák ki a tegnapi kimaradást. Hellyel kínál a konyhában. Megtudom, hogy a férje szövetkezeti tág, két nagy fia pedig Gyulán dolgozik, ö nem jár el munkába. Műveli a háztájit, disznót, csirkét tart, abból csinál pénzt. — Én kérem, nagyon is meg vagyok elégedve most. Mielőtt a tsz-be mentünk, agyonhajszoltuk magunkat a kilenc holdon. Ma is van munka eléig, de nem hajnaltól vakolásig. Nem jó most nekünk? Az uramat, a fiaimat úgy szoktattam, hogy hazaadják az összes keresetet. Abból aztán tőlem nem megy ki semmi, legfeljebb az apunak cigarettára, a fiúknak pedig vasárnaponként egy-egy százas. Megérdemlik, mert sokszor hatezer forintot is hazahoznak. A konyhára minden megterem. Így hát tavaly tudtunk venni a kicsinek egy motort, a nagyobbiknak pedig az idén kocsit vásárolunk. Beledobálja a húsokat a sercegő zsírba, s én nem tudom, hogy egy római matrónára, vagy egy kicsinyeit őrző kotlós mamára hasonlítsam-e. De van benne valami egy anya- farkasból is: úgy nézem, nehéz harcok lesznek itt, ha az egyik fiú meg akar nősülni... HAZAFELE még egy tanyára benézünk. Derkovits „Három nemzedék” képe jut eszembe a tiszta szobában, ahogy a háttérben az öreg, 70 éves szülék ámyékszerű szerénységgel ülnek, velem szemben lányuk, a háziasszony foglal helyet, az 6 13 év körüli lánya pedig a szekrénynek dőlve kíváncsiskodik. Az öregekről tudom: ha hosszan beszélgetnénk, tán kibukna belőlük a régi három—öt hold fölötti kesergük. A lányukról tudom: bizonyára éppúgy megtalálja helyét, jövedelmét a tsz- ben, mint a többi szomszéd a tanyavidéken. Nézzük a harmadik nemzedéket. — Mi akarsz lenni? — A harisnyagyárba megyek jövőre. — Itt nem szeretnél maradni? — Oh, dehogy. Anyuék úgyis mindig azzal ijesztgettek, ha rossz jegyet hoztam haza az iskolából: mehetsz kapálni! Éz azért meglep. Valami kísért. Régen az úri családoknál mondták a rossz tanuló gyereknek: beadlak suszterinasnak! — Na, de a suszter csak nem ijesztgette ezzel a gyerekét...?! A KELLEMETLEN gondolatokból. melyek kísértenek útban vendéglátóim háza felé, háziasszonyom invitálása ébreszt fel. A konyhában fehérre terítve. _ Rántott csirke, saláta, sült krumpli. Bor is kerül az asztalra. A férj a másodnaposságból felélénkülve, jókedvűen tért meg a kaszálásból. Háziasszonyom kedvesen kínálja az aranysárga hússal megrakott tálat. — Egyél csak sokat ám, legfeljebb levágok még két csirkét, ha nem elég! Tegnap nyitották meg Gyulán a legnagyobb vidéki lak- berendezési üzletet. Részt vettek a megnyitó ünnepségen dr. Ács Lajos, a Belkereskedelmi Minisztérium főigazgatója, dr. Rutcz István és Nádai György, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetői, valamint megyénk párt- és tanácsszerve- jnek vezetői. Az átadó ünnepségen Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője hangsúlyozta: — Az ilyen típusú boltok, amellett, hogy a vásárlást lényegesen egyszerűbbé, kényelmesebbé és gyorsabbá teszik, felbecsülhetetlen előnyt jelentenek a vásárlók lakberendezési érzékének kifejlesztése terén is. A 700 ezer forintos költséggel létrehozott lakberendezési üzlet valóban kielégíti a korszerűség, a kényelmesség legigényesebb követelményeit is. A megnyitó ünnepségen a közönségnek különösen tetszett a csehszlovák gyártmányú LO— 01 típusú lakószoba berendezése, amely 16 darabból áll és 12 ezer 900 forintért vásárolható meg. Nagy tetszéssel fogadták a vásárlók a magyar gyártmányú „Panni” típusú varia falberendezést, amelynek az ára mindössze 5200 forint. Elismerésüket fejezték ki a megnyitó ünnepség résztvevői a lengyel Slupsk kombinált szobabútor, a 9080 forintos, 8 darabos magyar varia lakószobabútor, az *1400 forintos NDK bárszekrény és a 6400 forintos Délibáb típusú, 6400 forintos hálószoba bútor iránt. Kassai Béla, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója kérésünkre elmondotta, hogy a most megnyitott üzletnek nemcsak az a feladata, hogy árusítsa a lak- berendezési cikkeket, hanem feladata lesz a vásárlók szaktanáccsal való ellátása is. Nem ünneprontásként, de megjegyezzük azt, amit a nézőközönség már a megnyitó ünnepségen tapasztalt és kérdezett: „megkapjuk-e ezeket a lakberendezési cikkeket később is?” Ugyanis néhány áruféleséget rögtön a megnyitó ünnepség után „elkapkodtak”, s az eladók csak azt válaszolták: „nem tudjuk, mikor kapunk másikat”. Mindennek ellenére, elismerés illeti a megyei kereskedelmi szerveket, a korszerű, modem, minden igénynek megfelelő bútorüzlet létrehozásáért. Padányi Anna Pavilonból-pavilonba Vásári morzsák Nézzük, mit hozott India. Eléggé súlyos politikai és gazdasági problémákkal küzdve igyekszik nagyipart teremteni. Reprezentatív tálalásban textíliák, légkondicionáló berendezések, szivattyúk, hűtőszekrények, háztartási berendezések és díszes népművészeti tárgyak. Tipródik a - tömeg. A prospektus már elfogyott; csak a látottakból lehet ítélni. Arról egyelőre még szó sincs, hogy versenyezzen India a nyugat-európai cégek termékeivel. De részvétele sejteti, hogy megkezdte a „bemelegitést” a későbbi vetélkedésre. Chari úr, a pavilon igazgatója így válaszol- gat .kérdéseinkre: — Nyolcszáz négyzetméterünk van, uram. Százhatvan cégünk állít ki. Harmadszorra vagyunk itt. Igen, tavaly is itt voltunk már. Nagyon jól ismerjük a vásár jelentőségét. Mindenesetre szeretnénk eljönni jövőre is. Ide érdemes. Üzletkötés? A tárgyalások most vannak folyamatban. Nem panaszkodhatunk... Az angol pavilonban mindenkinek feltűnik a Rank Organisation színes televíziós készüléke. Egyelőre pokolian drága. Egy kísérleti készülék ára 40 ezer forint. Háromezer alkatrészből tevődik össze, csak a képcső ára több mint 15 000 forint. Persze, mert ennek a konstruálása okozza a legtöbb gondot, hiszen alkalmazkodni kell a három alapszín: a piros, zöld és kék vételéhez, bontásához, továbbításához. Szép, szép ez az angol készülék, de az a kísérleti, színes tv adó-vevő berendezés jobban megdobogtatta a szívemet, amelyiket a Magyar Tudományos Akadémia pavilonjában láttam. Ha azt vesszük, hogy az angolok öreg tévések, a mi iparunk viszont még egy évtizede sem gyártja a fekete-fehér készüléket, akkor fel rémlik valami: mi most gyorsabban haladunk. Ök is most kísérleteznek a színessel, ml is, de ők jóval korábban rajtoltak... Nem is olyan soká beérjük őket. Valamit hiányoltam, amit más is bizonyára. Egy kis szigetet, egy olyan pavilont, ahol nemcsak látni, de tanulni is sokat lehet. A KGST-pa. vilonra gondolok, melyben a már megoldódott, vagy hamarosan megoldandó szakosítás, gyártmányfejlesztés összehangoltságának szemléltetése kap helyet. Talán jövőre szétnézhetünk és tanulhatunk egy ilyen csarnokban is. (P. r.)
