Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-26 / 121. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1964. MÁJUS 26., KEDD Ára 60 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM Miért vándorolnak? | Épül a gyulai várszínház | A% 1XB ll és NB Ili eredményei J Meleg idő Fehér Lajos a Minisztertanács elvtárs adta át a kaszaperi Lenin Tsz-nek vándorzászlaját, az oklevelet és a kitüntetéseket lom küzdelmére, majd így foly­tatta: Mezőgazdaságunk 1956-ig az 1934—38-ashoz képest mindössze négy százalékkal haladta túl a két világháború közötti szintet. Je­lenleg már több mint 20 százalék­kal meghaladja azt. Hogy mit ér ma a magyar me­zőgazdaság, még jobban mutatja, ha megvizsgáljuk, hogyan látjuk el ma az országot élelmiszerekkel és mennyit exportálunk. Lakossá­gunk 1934—38-ban évente 13 mil­lió mázsa őrleményt fogyasztott. Az utóbbi években a kenyér- és lisztfogyasztás ennél 25—30 ezer mázsával több. Az összes cukorfo­gyasztás ma háromszorosa a két világháború közöttinek, a tojásé kétszerese. Tejből 1,1 millió liter­rel szemben 1,4 millió litert fo­gyasztunk. Sertéshúsból a mai fo­gyasztás majdnem kétszerese a két világháború közöttinek. Az összes húsfogyasztás is 78 száza­lékkal több. Mindamellett nemcsak belső fo­gyasztásra termelünk ma lényege­sen többet, hanem exportra is. A múlt ősszel, amikor a tavalyi rossz termés miatt jelentős ke­nyér- és takarmánygabona im­portra szorultunk, gyakran talál­kozhattunk azzal: mi történt a mezőgazdaságban? Valamikor hí­res búzaexportőrök voltunk, most még az ország kenyerét is be kell hozni? Igaz, most kevesebb búzát ter­melünk, mint régen, de a terület- egységre nagy termelési értéket adó termékekből jóval többet ter­melünk és exportálunk is. Agrár- politikánknak nem valami hibája, hanem éppen érdeme, hogy a me­zőgazdaságot elindította a belter­jes fejlődés útján. Egyáltalán nincs messze az az idő, ami­kor a mai kenyérgabona ve­tésterületen nagyobb hoza­mokkal, az ország kenyerét teljes egészében megtermel­jük, amellett, hogy más érté­kes termékekből is többet adunk az országnak. Ma nemcsak lényegesen na­gyobb a mezőgazdasági export, hanem jobb az összetétele is, s mindezt nem a dolgozók szájától vonjuk el. Magyarország a felsza­badulás előtti nagy mennyiségű mezőgazdasági exportot egy ala­csony és eléggé kedvezőtlen össze­tételű fogyasztás mellett érte el. A Horthy időszakban az akkori búzaexportot annak árán bonyolí­tották, hogy az évi kenyér jelen­tős részét elvonták a falusi sze­gény nép, a „hárommillió” koldus szájától. Ma pedig azzal egy idő­ben, hogy többet exportálunk, a legfontosabb élelmiszerekből töb­bet is fogyasztunk. A továbbiakban arról beszélt Fehér Lajos elvtárs, hogy a termelőszövetkezetek va­gyona egy év alatt csaknem egynegyedével növekedett s elérte a 37 milliárd forintot. Ennek már valamivel több mint fele' tehermentes, tiszta vagyon. Tovább emelkedett a szövetkeze­tek anyagi-műszaki ellátottsága. 1963-ban jövedelmük több mint 27 százalékát fordították felhalmo­zásra: csaknem másfél milliárd forinttal többet ruháztak be, mint egy évvel előbb. Jó eredmények születtek Békés megyében is '— hangsúlyozta. — A tsz-tagok részesedése az előző évihez viszonyítva 10 százalékkal emelkedett. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés megyei átlagban (Folytatás a 2. oldalon.) Fehér Lajos elvtárs beszéde örömmel tölt el mindnyájunkat, hogy a Minisztertanács Vándor­zászlajáért folyó versenyben több évi szünet után újból egy Békés megyei tsz is a legjobbak közé küzdötte fel magát. Pedig nem volt könnyű az idei erős mezőny­ben az élre kerülni. A Miniszter- tanács 23 termelőszövetkezetet tüntetett ki vándorzászlóval és a Kiváló Termelőszövetkezeti Gaz­daság címmel, 45 tsz pedig elis­merő oklevelet kapott. Biztató, hogy az országos hírű, többszörösen kitüntetett termelő- szövetkezetek mellett az idén szá­mos, eddig kevésbé ismert nevű tsz is a legjobbak közé küzdötte fel magát. Köztük a kaszaperi Le­nin is, amely az 1500—3000 kát. hóid szántóegység közötti gazda­Virágból font diadalkapu, hatalmas sátor, terített asztalok, drapériával bevont emelvény, s természetesen ünneplőbe öltözött emberek sokasága várta vasárnap délelőtt a kaszaperi Lenin Tsz központjában a közelből és távolból meghívott vendégeket: a ter­melőszövetkezeti, közaégi, járási és megyei vezetőket. Főképpen Fehér Lajos elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét várták, hogy átvegyék tőle a tavalyi jó eredmé­nyekkel kiérdemelt kitüntetéseket: a Minisztertanács Vörös Ván­dorzászlaját, a Kiváló Termelőszövetkezeti cím oklevelet, s a 40 ezer forint pénzjutalmat. A Lenin Tsz gazdái Fehér Lajos elvtársat, a megye, a járás, a Szomszédos termelőszövetkezetek vezetői délelőtt 9 órára hívták meg, hogy az ünnepség előtt bemutassák határukat, a jól ápolt, szé­pen fejlett növényeiket, mintegy bizonyításul annak, hogy rászol­gáltak a sok elismerésre. Meghatódottan, jóleső érzéssel fogadták a vándorzászlót, az oklevelet, a pénzjutalmat, de különösen megha­tódott a szövetkezet elnöke, s több szövetkezeti gazda, akiket az t Elnöki Tanács és a földművelésügyi miniszter külön kitüntetésben is részesített. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepségen Fehér Lajos elvtárs mondott nagy tetszéssel fogadott beszédet. Ságok kategóriájában harmadik helyezést nyert. (Nagy taps.) örömünket méginkább fokoz­za, hogy a 45 elismerő okleve­let kapott termelőszövetkezet közül kilenc Békés megyéből került ki. (Taps.) Délelőtt, amikor a határt jártuk, többször is arra gondoltam: milyen hosszú és küzdelmes utat kellett megtenniük, amíg eljutottak idáig, i Tizenöt évvel ezelőtt, amikor 1949 1 augusztusában 36 család Kaszape­ren megalakította a szövetkezetét, még csak a legöntudatosabbak gondoltak arra, hogy eljön az az idő, amikor a Lenin Termelőszö­vetkezet magába tömöríti majd Kaszaper egész párasztságát. Fehér Lajos elvtárs ezután em­lékeztetett a szövetkezeti mozga­Szombaton délután Gyulán, a járási könyvtár olvasótermében nyitották meg ünnepélyes keretek között megyénk ez évi Ünnepi Könyvhetét. A megnyitón fővárosi vendégek is résztvettek. Képün­kön (középen) Vidó István, a Gyulai Városi Tanács titkára, mellette Zelk Zoltán és Mocsár Gá­bor, a kép baloldalú) Mesterházi Lajos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom