Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
19S4. május 23. 4 »3 Szombat Miért rapszodikus az anyagellátás a MEGYEVILL-nél? Beszélgetés Lábos András elvtárssal, a vállalat igazgatójával Lapunkban körülbelül egy évvel ezelőtt írtunk a Békés megyei Villanyszerelési Vállalat anyagellátási, illetve beszerzési nehézségeiről. Az akkori tapasztalat szerint időszerű lett volna egy megyei anyagellátó bázis létesítése. Most újra felkerestük Lábos András igazgató elvtársat, hogy az ügy fejleményeiről tájékozódjunk. — Sajnos, az ügyben érdemi előrehaladás nem történt — válaszol kérdésünkre Lábos elvtárs. — Felettes szerveink előtt ismert tény, hogy évről évre súlyos anyagbeszerzési gondjaink vannak. Azóta néhány értekezleten, megbeszélésén felvetődött a gondolat a megyei anyagellátó bázis létesítéséről, amely hivatva volna anyagbeszerzési gondjainkat a minimálisra csökkenteni. Az illetékesek többé-kevésbé egyet is értenek a felvetéssel, de a megvalósítás érdekében mindezideig semmilyen lépés nem történt. Főleg milyen anyagok l*e- szerzése okoz a vállalatnak komoly gondot? — A probléma számos anyag- féleségnél jelentkezik. A legnagyobb gondot mégis azoknak az anyagoknak a hiánya okozza, amelyek a több mint 18 millióé termelőszövetkezeti beruházásoknál nélkülözhetetlenek. Ilyenek például a csupasz aludur, az úgynevezett MAP-csövek és ívkönyökök vagy a különféle szigetelő-anyagok, továbbá a földkábelek. Itt van például a Villamossági és Szerelési Cikkeket Értkesítő Vállalat április 8-i levele, amelyben a légvezetékek építésénél elengedhetetlen, második negyedévi szükségletünkre rendelt csupasz aludurra október 15-i végszállítási határidőt igazolt vissza. Természetes, hogy az ilyen késedelmes szállítás nagyban visszaveti folyamatban lévő munkálatainkat. Elszigeteltek vagy gyakoriak az efféle jelenségek? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy jellemzőek. Itt van egy másik levél például, amelyben az Egyesült Villamösgépgyár a II. negyedévi földkábel-szükségletünk kielégítését célzó rendelésünket — a gyártási kapacitás hiányára hivatkozva — csak a harmadig negyedévre igazolta vissza. Még meg is kérdeztük a gyártó vállalatot, hogy nem téves-e a szállítási határidő megjelölése. Válaszukban „megnyugtattak” bennünket, hogy nem. Így most kénytelenek voltunk a gyár főhatóságától, a KGM Termelési és Kooperációs Főosztályától egyeztetést kérni. Íme, a Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat egy másik levele, amelyben a MAP-csövek és ívkönyökök legyártását, illetve szállítását minden különösebb megokolás nélkül egyszerűen megtagadja. Más esetben pedig ugyancsak második negyedévi rendelésünket július 15-re igazolta vissza. Hasonló nehézségeink jelentkeznek például típusbiztosítókban és tokozott anyagokban is. — Hogyan tudják ezeket a súlyos anyagbeszerzési nehézségeket áthidalni? — Sokszor bizony sehogyan sem. Anyagbeszerzőnk a megmondhatója, hogy nem egyszer a közületi ellátásra kijelölt boltok még Budapesten is „üresek”. Éppen ezért szinte állandóan résen kell lennünk. Legutóbb például a véletlen folytán jutottunk hozzá bizonyos anyagféleségekhez. Éppen olyan időben tartózkodtunk a fővárosban, amikor az egyik gyártó cégnél nyugati tőkés exportból visszamaradt anyagokra „csaptunk rá”. E mellett közvetlen irányító szervünk, a Megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya, valamint a megyei tervosztály is igyekszik segítségünkre lenni. Nemrégen például az O. T. útján külön keretet biztosítottak a beszerzésre. Szó esett az auyagettátó bázisról. Ezek szerűn nyílvánvalóan szállítási proliiélnáik is vannak. — Igen. Sajnos, csupán egy két és fél tonnás, ócska tehergépkocsival és egy Zetor vontatóval rendelkezünk. Szállítási nehézségeink áthidalásához rendkívül nagy segítséget jelenthetne egy három és fél tonnás új teherautó, amelyhez már utánfutó is kapcsolható. Különösen az oszlopok, betongyámok szállításánál vennénk ennek nagy hasznát, annál is inkább, mivel Zetorunkra csak 30 kilométeres körzeti szállítási engedélyünk van. Éppen a napokban lesz szabálysértési tárgyalásunk, amiért elháríthatatlan okokból átléptük ezt az érthetetlenül megállapított kilométerhatárt. A helyi vvasnagykereskedelmi vállalat milyen segítséget tud nyújtani az anyagellátás ban? — Jó kapcsolatunk van a nagy- kerrel, de onnan számottevő segítségre nem számíthatunk. A VASÉRT elsősorban lakossági ellátásra van profilírozva és közületi . kerete rendkívül szerény. Másrészt gz anyagellátás sem folyamatos. Jellemző például, hogy a közelmúltban ezer darab DM— 60 Wattos üvegbúrára volt szükségünk, amely a termelőszövetkezeti építkezéseknél tűzrendészet! szempontból is nélkülözhetetlen. Ezer darabos igényünkre mdndösz- sze negyvenet tudtunk beszerezni. Mindezek azt Igazolják, hogy tavalyi felvetésem helyénvaló volt, ma pedig méginkább időszerű: megyei anyagellátó bázist kellene életrehívni — fejezte be nyilatkozatát Lábos elvtárs. Kazár Mátyás Baklövés Nyikolaj Toman: A gyár fiatal főmérnöke éppen valamit diktál a gép írónőnek. Bizonyára fontos, mert amikor belépek az irodába, csak egy pillantást vet rám és folytatja. Amikor közelebb megyek hozzá, akkor sem hagyja abba. De talán zavarhatja egy kicsit ez a szituáció, mert meg-megakad a munkában. Lapoz az iratok között, mintha valamit keresne. Aztán váratlanul gondol egyet és a székkel együtt néhány fokot jobbra fordulva nyújtja felém a kezét. — Na, mi újság? — szólal meg kézfogás közben leereszkedően. — Amit tudok, az mind megjelenik az újságban — válaszolom szerényen és még hozzáfűzöm: — Valószínűleg a főmérnök elvtárs is szokta olvasni a lapunkat... — Ja, éppen akarom mondani, hogy a múltkor volt valami baklövés... Várjon csak... Gondolkozik, de sehogy sem jut az eszébe. S bennem az a gyanú merül fel, hogy talán nincs elég ideje az olvasásra. Mert az újságban néha. az udvariasságról is szó esik. Arról, hogy a vendéget hellyel szokás kí- uálnj. így illik. Mert ugyebár nem alamizsnáért jöttem, hanem egyenlő rangú félként. És mintha gondolatolvasó lenne, feláll. Már-már azt hiszem, hogy egy széket közelebb húz... De nem. Csak most állva folytatja: — Mire lenne szüksége? Elmondom. Tájékoztatása nem kielégítő. Búcsúzom. Az ajtóig kísér és ahogy a tekintetéből megállapítom, még akkor is azon gondolko- aik, hogy mi lehetett az a baklövés...-■or | Uai&za a UísívUt után Jersov őrnagy egész éjjel azon gondolkodott, mit jelenthet ez a Zsijenbajevnek szóló titokzatos, rejtjeles üzenet. Sok minden homályos volt benne. Először is miféle hibát követett el? Talán Kémregénr Fordította: Sárközi Gyula máris tudják, hogy Zsijsnbajev- heznem Muhtarov, hanem Jersov érkezett, s most Zsdjenbajevet hibáztatják amiatt, hogy ezt nem ismerte fel mindjárt? Hát igen, ez lehetséges. Akkor pedig érthető, miért tűnt el s nem lépett rádión érintkezésbe Jersovval. Másodszor, mit jelent a »hármas számú meglepetés«? Hogyan lehet ezzel a meglepetéssel kijavítani Zsijenbajev hibáját? Talán ez is közvetlenül őrá, Jer- sovra vonatkozik? Az őrnagy felkelt a heverőről és rágyújtott. A szobában fülledt volt a levegő. Kinyitotta a szellőztetőt. A szemközti ház homályos körvonalai látszottak a sötétben. Valahol dühösen ugatni kezdett egy kutya. Hosszan füttyentett egy mozdony az állomáson. Aztán ismét csend lett... Jersov kis ideig az ablaknál állt, majd nesztelenül fel-alá kezdett járkálni. Vajon mit értettek a wnegleEnyhültek a gondok Békéscsaba rohamosan fejlődő ipara mind több szakmunkást igényel, de ez feltételezi az ipari tanulók létszámának növelését is. Az elmúlt néhány év alatt ez így is történi, s bizony, szűk lett az öreg iskola, ahol egykor a mártírhalált halt Ku- lieh Gyula is tanult. Az iskola, melynek falai között 8 tanterem van, nem volt elegendő arra, hogy a csaknem 1200 tanulónak otthont nyújtson, s ezért szükségessé vált annak bővítése. Így került sor négymillió forintos költséggel — melyhez a városi tanács mintegy 600 ezer forinttal járult hozzá — a korszerű, modern épületszárny építésére. Ez év elején adták át az új épületet, s bár a befejező munkálatok még mindig folynak, az új tantermekben megkezdődött a tanulás. Az új épület sokat segít, a jelenlegi létszám mellett afeonéan a már meglévő 12 tanterem sem elegendő. A problémák elsősorban abból adódnak, hogy a vállalatok tanulóigénye a távlati tervek szerint tovább növekszik. A jelenlegi 1200 tanuló cgy- műszakos oktatása még így sem oldható meg. A harminchat osztály mellett még szakmai csoportok is működnek, melyek teremigényesek. Azt ugyan sikerült megoldani, hogy az ipari tanulóknak nem kell „albérletben”, az iskolától független helyeken tanulniuk, de mivel sok a környékről bejáró fiatal, a délutáni műszak sem kedvező. Sajnos, az új épületszárny nem teszi lehetővé azt a korábbi elképzelést, hogy a kereskedő tanulók is egy fedél alá jutottak volna az ipari tanulókkal. Előbbre jutottunk azonban a korszerű oktatás elengedhetetlen feltételének biztosításában: a szertárhelyiségek bővítésében. A régi épületben hiányoztak a szertárhelyiségek, s így az oktatáshoz szükséges rengeteg szemléltető eszköz felhalmozódva, kihasználatlanul hevert, sok esetben a padláson. Az új épületben, ha nem is minden igényt kielégítően, de egy új szertár áll már a vasipari szemléltető eszközök rendelkezésére. Ezenkívül az építés következtében történt átcsoportosítások még más helyiségek szertárrá történő átalakítását is lehetővé tették. Megoldódott a KISZ-szervezet problémája is azzal, hogy az új épü- letszámyban klubterem létesült, másrészt a tágas — úgynevezett zsibongó is lehetőséget nyújt KISZ- klubfoglalkozásokra. Összegezve megállapítható, hogy a békéscsabai iparitanuló-iskola gondjai enyhültek az új épületrész megépítésével. Ha a problémák ugyan véglegesen még nem is oldódtak meg, később, ha a létszám is stabilizálódik, akkor a valamivel kisebb létszámú apparátusnak kitűnő oktatási feltételek biztosítására lesz lehetőség. H. F. Ahol a cipőket javítják A Medgyes egyházi Cipész Ktsz csanád- apácai részlegében tavaly a szezonban 2500 pár cipőt talpaltak, javítottak. Rendelésre negyven pár új cipőt készítettek. Felvételünk Kardos Józsefet munka közben mutatja. t petés«-en? Vagy lehet, hogy az egész nagyon egyszerű? Talán azt értik rajta, hogy szokásos módon meg kell semmisíteni a veszélyes embert? Vagyis őt, Jersovot... Ez nagyon valószínű. Jersov őrnagy enéilkül is minden órában várta, hogy megpróbálják „eltenni láb alól.” Mástól tartott. Ha az ellenség el akarja tenni láb alól, ez azt jelenti, hogy valamivel elárulta magát, és most nem tudja végrehajtani a feladatot. De vajon nem értenek-e a „meglepetés”-en valami sokkal nagyobb dolgot, mint amilyen a Jersov elleni merénylet? Hisz érthetetlen, miért mondja a rejtjeles üzenet: „Hogy kijavíthassuk az ön hibáját...” Tehát Zsijenbajev a meglepetést felhasználva, nem maga javítja ki a hibát, hanem lehetőséget ad valakinek, hogy az javítsa ki? Ez végképp érthetetlen... Más útra kell terelnie gondolatait s lemondani az előbbi feltevésekről. Ügy látszik, Zsijenbajev másutt követte el a hibát. Talán téves információt küldött rezidensének? Elvégre az ammo- nit-robbanásokat atomrobbantásoknak is vélhette? Amikor több ezer tonna közönséges robbanóanyagot robbantanak fel, könynyen téveszthetik össze atom- robbanással. Amint keresztülvágott a bokrokon, Jersov úgy határozott, hogyha most sem sikerül érintkezésbe lépnie Zsijenbajewel, ez azt jelenti: nem bízik benne. Gyötrő l assúsággal telt az idő. Az adásig tíz perc volt hátra, de már bekapcsolta a készüléket. Ráhangolta magát a kellő hullámsávra, kis ideig zenét hallgatott, majd egy részletet a nemzetközi helyzetről szóló adásból, utána pedig külföldi dzsesszt. Tizenkettő előtt három perc- . cel a keresőt Zsijenbajev hul- lámsávjára állította. Óráját a rádió szerint igazította be, és az tökéletesen pontos volt. Ma kevésbé számított a Kísértet-tel való beszélgetésre, mint bármikor s ekkor váratlanul felhangzottak fülhallgatóiban az éles morzejelek: Zsijenbajev hívójele. Jersov lélegzetét visszafojtva, sebesen jegyezgetni kezdett Miután Zsijenbajev lekopogta az egész szöveget, megismételte, de Jersov már az elsőt is hibátlanul lejegyezte. Most aztán sürgősen meg kell fejteni a rádió- gramot. (Folytatjuk)
