Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-22 / 118. szám
1SS4. május 22. 4 Péntek Elíecsérlődő tartalék A riportalanyom nem olyan fiatal szakmunkás, aki fegyelmezetlenségeket követ el, aztán a kollektíva nevelőereje győzedelmeskedik rajta. Pedig, amikor a Gyulai Bútoripari Vállalat vezetőd beszélnek róla, először arra gondolok. A „vallatásnál” azonban kiderül, hogy egészen másról van szó. Talán másfél évvel ezelőtt történt, hogy a vállalat állító-szerelő brigádjából néhányan túlórára kaptak utasítást. A művezető kihirdette, hogy másnap két órával előbb, vagyis hajnali négy órakor kezdődik a műszak. Sürgős szállításról van szó... Mindenkinek meg kell értenie... Sürgős szállítás Galvác® Attila körül erre szinte elsötétült a világ, annyira méregbe jött. Mire való ez, amikor néha meg nem tudják, hogy mit csináljanak? Miért nem szervezik meg jobban a munkát? ö bizony nerri hajlandó éjszaka három órakor felkelni. Ezt ugyan magában gondolta, de másnap tényleg csak 6 órakor, a megszokott időben érkezett a munkahelyére. A vállalat igazgatója ezért joggal felelősségre vonta. Ö azonban vitába szállt vele, méghozzá nem is éppen valami tisztelettudó módon. Pedig már a korkülönbség is ezt követelte volna. Közben a műgyantásdoboz a földre repült.:. Emiatt Galvács Attila szóbeli figyelmeztetésben részesült. Ezután minden ismét a rendes kerékvágásba zökkent. A fiatal szakmunkás szorgalmasan dolgozott. Pontosan és gyorsan. A hangját is alig hallották. Tavaly decemberben, az Idén pedig januárban rendeltek el túlórát. Galvács Attila másnap minden szó nélkül, időben a munkahelyén volt. Februárban ismét hajnali túlórára került volna a sor. Ezt azonban már megsokallta. Az egyik társával, Körösi Mihállyal megbeszélte, hogy nem teljesítik az utasítást, aztán a többieket is arra hangolták, hogy no'jöjjenek be előbb. Elég, ha hat órakor kezdik a munkát. Másnap reggel azonban ő érkezett be elsőnek. Még a művezetőjét és a brigádvezetőjét is megelőzte. Vajon miért? Talán a többiek rovására így akart érdemeket szerezni magának? Nem, Csak időközben elmúlt az első percek haragja, amit a túlóra miatt érzett magában. Józan ésszel később belátta, hogy milyen súlyos hibát követett el azzal a vállalattal szemben, amelyik már kezdő szakmunkás kora óta, vagyis öt éve biztosítja a megélhetését. A felelősség érzése kerekedett felül benne. A többieknek már nem tud szólni, de legalább ő megteszi, amit lehet Ismét figyelmeztetés Persze ebből később vita támadt. A brigád tagjai felelősségre vonták Galvács Attilát, aki lényegében beugratta őket. Az igazgató pedig a hangulatkeltés miatt Ingyenes kiszolgálás Egy arizonai vendéglőben kifüggesztettek egy reklámplakátot: „A 80 éven felüli vendéget ingyen szolgáljuk ki, ha szülői kísérettel jönnek”. Sokáig nem volt jelentkező az ingyenes ebédre. Nemrégiben azonban 84 éves öregember jelent meg 107 éves apja kíséretében. ■ismét szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Ezekután pedig érezte, hogy nem maradhat tovább a vállalatnál. Be is adta a felmondását, de beszéltek vele és ő maradt. Szorgalmasan, csendesen dolgozik azóta. Már két alkalommal kellett hajnali 4 órákor kezdenie a munkát, s bement minden szó nélkül, bár önmagában^ ma sem békült meg a túlóráztatással. Miért is van erre szükség? Utasi Zoltán művezető így válaszol a kérdésre: — A Budapesti BÚTORÉRT Vállalat gépkocsija minden kedden és pénteken reggel megjelenik az áruért. Ha nincs kész a meghatározott mennyiség, a megbízottak egy percig sem várnak. Mennek tovább. A költségek ilyen esetben minket terhelnek. — Ha nincs kész áru, nem lehet velük telefonon megbeszélni, hogy ne jöjjenek? — Azzal nem törődnek a pestiek. Akkor is eljönnek. Az állító-szerelő brigád mindig elkészülne, ha a fényezőktől folyamatosan kapná az alkatrészeket. Domokos Károly, a brigád vezetője ehhez még azt fűzi hozzá, hogy ha csak rajtuk múlna, havonta 400 helyett akár 500 Fáklya kombinált szekrényt is össze tudnának állítani. A fényező brigád azonban, amely csupa asz- szonyból és lányból áll, képtelen a tervét teljesíteni. A denaturált- szesztől egymás után megbetegednek és sokszor 20—25-en hiányoznak. Emiatt a vállalat havi tervteljesítése rendszerint még a 90 százalékot sem éri el, ami a dolgozók keresetén is meglátszik. Elégedetlenség — szervezetlenség Lényegében tehát ezért bosszankodik óalvács Attila. — Amikor van munka, nem szólok én egy szót sem, de ha nincs, nyugtalan vagyok. A többiek hallgatnak, én pedig mérgelődöm és meg is mondom a magamét. Vállalnék szívesen túlórát, ha látnám a célját. De ilyen viszonyok között mire való ez? — fejti ki a véleményét és nem vitatható, hogy helyesen. A fegyelem alapját a folyamatos munka biztosítása teremti és szilárdítja meg. A vállalatnál kialakult helyzet azonban, érthetően, konfliktusokat okoz a legjobb szakmunkásokban. Galvács Attila esetében talán a kollektíva nevelőerejóre volna szükség? Bizonyára nem. Inkább ő gyakorol a munkájával — s ez a legfontosabb! — nevelőhaitást a kollektívára. Érthetően többet szeretne elérni. Teljesítményben és keresetben is. A szándék megvan hozzá, de módja nincs. Hogyan lehetne így elégedett a sorsával'? Valami megoldást kell találni1 tehát, amely a brigád tagjainak képességeit kiszabadítaná a béklyóból. Mert így egyelőre csak el- fecsérlődik ez a roppant értékes tartalék, ami gátolja a terv teljesítését és megdrágítja a termelést. Eire figyelmeztetnek Galvács Attila fegyelmi vétségei, amelyek a túlórák miatti elégedetlenségből erednek, lényegében azonban a munkaszervezésben mutatkozó ellentmondásokat tárják elénk; Pásztor Béla Nyikolaj Toman: ( j — Ne, ne válaszoljon — támadt hirtelen mehetnékje Sat- rovnak és elsőnek sütötte le szemét. — Bizonyára igaz... Hadd udvaroljon ... Hadd udvaroljon itt mindenki magának. Hisz maga ... — hangja hirtelen elcsuklott és csaknem suttogóra fogta: — Csak aztán férjhez ne menjen hozzá. Ne siessen. Én viszont mindig szeretni fogom, bármit is gondol erről... Bárhol is fognak új vasútvonalat lefektetni, mozdonyomat én viszem majd végig rajta elsőnek. — Na és, ha hirtelen gondolok egyet és férjhez megyek? — .nevetett Olga és hamiskásan megvillant a tekintete. Kémregénr Fordította: Sárközi Gyula Konsztantyin lehajtotta fejét és halkan így szólt: — Mindegy, akkor is ott leszek, aihol maga, ha cáak a férje megengedi majd, hogy új vasutat építsen. Ismét felhangzott a mozdonysíp, most már élesebben, kitartóbban. Olga erősen kezet szorított Konsztantyinnal s élérzéke- nyülve így szólt: — Nincs magánál jobb barát, Kosztya... Amikor Malinovkin hadnagy visszatért Perevalszkból, egészen sötét volt. öreg háziasszonya már aludt, de a szemközti házban, Jersov szobájában még égett a villany és az ablak nyitva volt. Dmitrij elment a ház előtt, benézett a függöny fölött s megpillantotta az őrnagyot, aki könyvet olvasott. Észrevétlenül bedobta az asztalra az előre elkészített cédulát. Ezt azért tette, mert tudta: ha az ablak nyitva van, a szobában az őrnagyon kívül senki sincs. Ebben már korábban megegyeztek. Jersov régóta nyugtalankodott. Alig tudta visszafojtani türelmetlenségét, amikor az összesodort cédulát kicsavarta. A hadnagy nagyon röviden közölte vele, mit látott az építkezésen s kivel beszélgetett. A cédulához csatolt egy hivatalos jegyzéket az építkezésre érkezett teherszállítmányokról. Jersov kétszer is elolvasta Malinovkin jelentését, s elgondolkodott. Mi akar ez lenni? JólleSéta a vásárban A vásárban kissé elfáradt vándor lassú, de kitartó járásával, megérkeztünk a következő álló-/ másra. A pavilon falán hatalmas tábla: Finnország. Belül minden hófehér, mint messzi északon a behavazott; táj. Népviseletbe öltözött, igazi finn nő fogadja a látogatókat. Pirkko Kokko asszony, aki bájos mosollyal és tökéletes magyarsággal (magyar férfihez ment feleségül és néhány éve már Budapesten lakik) mutatja meg nekünk a legérdekesebb cikkeket. Papír, papír, papír... Ezt látni a pavilon elején. Ez érthető, hisz északi testvérnépünknek ez az egyik legfontosabb exportterméhet a hadnagy az atomenergiáról senkinek sem tett fel kérdéseket, enélkül is világos volt, hogy ott nem alkalmazták. Zsijenbajev ne tudott volna erről? Aligha. Malinovkin szavai szerint Zsijenbajevnek lehetősége volt, hogy eljusson az építkezés színhelyére a nagyszámú munkáscsoportokkal, vagy akár saját motorkerékpárján. Akkor hát mi érdekli őt itt? A teherszállítmányok? Abból a jegyzékből ítélve, amit az építkezés vezetőjének helyettese adott Malinkovkinnaik, ezek a szállítmányok a leghétköznapibb dolgok. De akkor érthetetlen, miért bízta meg Zsijenbajev Jer- sovot, hogy közölje vele, miféle szállítmányok ezek? Egy kukkot sem ért ebből. Csupán egy reménye maradt: talán Zsijenbajev ma mégis érintkezésbe lép vele rádión, új feladattal bízza megs ez majd fényt derít valamire... Az őrnagy megnézte óráját: ideje felkészülni az éjszakai rádióadásra. Becsukta az ablakot, eloltotta a yillányt és kiment az udvarra. Amint az adóvevőt vételre állította be, eszébe jutott, hogy Malinovkin is ma beszél rádión Moszkvával. Talán Szabiin közöl vele olyasmit, ami segít kitalálni Zsijenbajev szándékát? Akárcsak az elmúlt éjjel, most is több mint egy órát ücsörgött a tüskés galagonyabokrokban s egyetlen hangot sem fogott Zsi- jenbajevtől. Vajon mit jelenthet ez? Az adóvevő kifogástalan állapotban volt, mindent fogott, amit a többi hullámsávon adtak. A fülhallgatókban hol zene csendült, hol beszéd, hol a morzejelek vinnyogása hallatszott, amint az őrnagy végigcsavarta a keresőt a skálán. Aztán kilépett abból a hullámsávból, amelyen Zsike. Náluk hatalmas fenyöerdőik borítják a hegyeket Még a szövetet is fáiból csinálják. Tapintása mint a selyem, tartóssága, mint a tiszta gyapjú. Neve: rayon. Így hirdeti a prospektus. Valóban megtévesztésig hasonló a belőle készült szövet az igazihoz. Készítenek belőle ruhaanyagot, szőnyeget, bútorhuzatot. Kétféle eljárással dolgoznak: az egyiknél úgynevezett selyemitapin- tású gyapotot állítanak elő a farostokból, a másik eljárással gyapjú tapintásút. De mindkét anyag tartósságában felveszi a versenyt a hagyományos textíliákkal. jenbajevnek kellett volna jelentkeznie. Jersov találgatásokba bocsátkozott s már éppen ki akarta kapcsolni a készüléket, amikor ismét eszébe jutott Malinovkin: „Hisz épp most beszélget Moszkvával. Ráállók a hullámsavukra...” Gyorsan ráhangolta magát arra a hullámsávra, amelyen a hadnagy Szabiinnal tartotta a kapcsolatot s rövidesen meghallotta a rádiótávíró éles hangját. Először nemigen tudta ki ad: Szabiin vagy Malinovkin, mivel elszalasztottá beszélgetésük kezdetét s nem hallotta a rádiótáv- írójelak kulcs-csoportját. A hangerősségből ítélve azonban úgy látszott, hogy éppen Mali- novkin adott. Most rövid szünet következett, aztán újra felhangzottak a morzejelek, de most már tompábban s gyakran teljesen elhajt a hang. Tehát az adás messziről jött s a rádióhullámok valahol nagyon magasan a föld felett, az ionoszféra övezetében megtörve, néhány pillanatra legyengültek. Jersovnak most már sikerűit vennie a jelek kulcs-csoportját is. Ezt a rejt jelkulcsot már ismerte. Miután befejezte a rádió- gram vételét, a szobájában megfejtette rejtjelét. Szabiin tábornok a következőket közölte: »Atomenergiát a Perevalszk- Kiziltau-i építkezései nem alkalmaznak. Zsijenbajevet nyilván valami más érdekli. Sikerült elcsípnünk rezidensének rejtjeles üzenetét. Nem minden érthető benne, de talán hasznát veszik. Közlöm a szövegét: Hogy kijavíthassuk az Ön hibáját, használja fel a hármas számú meglepetést«. (Folytatjuk)
