Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

IMI. május 16. 5 Szombat Érdekes kiállítás Békéscsabán Inkább hallgasson! Nemrégen ballagtak az isko­lák végzős tanulói. Ilyenkor mondják nekik, hogy rövidesen kilépnek az életbe. Igen. Sokan nem tanulnak tovább sem egye­temen, sem főiskolán, hanem megkapják munkakönyvüket, elhelyezkednek első munkahe­lyükön, megismerik munkakö­rük minden csínját-bínját, köz­vetlenül vagy közvetve részt vesznek a termelésben. A régi osztály, iskola tanulói elválnak megszokott közössé­güktől, új helyre kerülnek a tár­sadalomban, s a gyár, üzem vagy vállalat kollektívájának tagjai lesznek, ahol már nem öt—hat órát töltenek együtt munkatár­saikkal, hanem nagy többségük nyolcat. A rövidesen munkába álló fiatalok általában bizalommal, megbecsüléssel, s nyugodtan mondhatjuk: optimizmussal te­kintenek új közösségükre. Ezért nem szabad kiábrándítóan fo­gadni őket, mint ahogy a kö­vetkező esetben történt: Az érettségizett fiatalnak át­adta munkáját N. M„ aki egy másik vállalathoz került. A fia­talember egyszer kettesben ma­radt N. M.-mel, és meglepve hallotta annak szavait: „Tud maga hallgatni? Inkább hallgasson, s ne szóljon egy szót sem a kollégákhoz. Hogy miért? Mert akkor azt már két perc múlva az egész vállalat tudja” — és N. M. sorolta, hogy ki, kinek szokta általában el­mondani a hallottakat, ki megy át a pénzügyre, hogy ott „kon­zultáljon”, és ki a könyvelésre. Majd folytatta a meglepett fiú­nak: „Csak a legszükségesebbről szóljon it; mert rosszindulatú pletykafészek ez a hely. Nincs itt jó kollektíva. Persze, először az látszik, hogy van. De ne úgy jöjjön rá ennek ellenkezőjére, mint én, hanem inkább fogadja meg tanácsomat: inkább hall­gasson!” Ezzel még végére sem ért mondanivalójának, de amikor a párttitkár jellemzésénél tartott, a fiatalember megkönnyebbülé­sére belépett a főkönyvelő, és ezért N. M. abbahagyta a „jóin­dulatú” mondőkáját. Ennyi a történet. Vajon mit érezhetett az a fiatalember, aki 12 évi tanulás után munkatár­saiban bízva „lépett ki az élet­be”, s vajon mennyire hagyta magát befolyásolni? Milyen érzésekkel indulhatott másnap és harmadnap reggel munkahe­lyére, ahol lehet, hogy több évig dolgozik majd, s már nem öt— hat órát tölt el munkatársaival, hanem nyolcat. A nap 21 órá­jából nyolcat. Lehet-e így fogadni egy fia­talt: életed harmadrészét itt kell úgy élned, hogy hallgatsz, és mindig tartasz munkatársa­idtól, új kollektívád tagjaitól, akikkel hosszú ideig egy közös­ségben leszel? Erre csak nem­mel lehet válaszolni. Könnyelmű kijelentések hang­zanak: kiléptek az életbe. Ez még nem elég, mert azt is hoz­zá keli tennünk: segítsünk, hogy meg is találják ott helyüket. V. Z. „Nincs kire hagyni a gyereket...” Kötegyán, vasárnap este kilenc óra A Sarkad és Vidéíke Körzeti Fmsz 15-ös számú falatozójá­ban, mint mindig, most is telt ház van. A különféle italok, pá­linka, sör, bor illata a levegőben összekeveredik a cigarettafüst­tel. A zenekar az „Utcára nyílik a kocsma ajtó” kezdetű magyar nótát játssza, sokain énekükkel kísérik a muzsikát. Az egyik asz. tálnál valamire koccintanak, a másiknál nevetgélnek, a sarok­ból pedig egy férfi int a prímás­nak, hogy az előbb húzott nó­tát ismételje. A zenészek eleget tesznek a kérésnek, a férfi pe­dig bele-bele kurjant a gyöngyö. ző muzsikába: „Sört ide... te pincérieány, hadd... igazán”. Egyszóval, emelkedett a hangu­lat. A szórakozók között nem­csak felnőtteket, hanem általá­nos iskolás gyermekeket és tizen, nyolc éven aluliakat is látunk... Közel a pulthoz egy tíz év kö­rüli fiúcska ül, az édesanyja mellett. Szemeit a prímásra sze­gezi. — Tetszik tudná, az édesapját nézi — szólal meg B. B. mamá­ja. Otthon csak ritkán szokott hegedülni, s szereti az apját hallgatni. — De már nyolc óra régen el­múlt, és az iskolás gyermekek­nek csak addig szabad az utcáin tartózkodni, s pláne kocsmában — mondjuk. Az édesanya csak bólogat. A kisfiú pedig ijedten hol ránk, hol pedig a földre néz. — S az iskola? — Egyszer buktam, rosszul ta­nulok. Az asztal másik oldalán, szemben B. B-vel egy hasonló korú kislány ül. — Te kivel vagy itt ilyen későn? A nem várt kérdésre nem fe­lel, csak két idősebb nőre mu­tat. Aztán meggondolja magát és megszólal: „Velük jöttem”. — Miért? Erre már az idősebbek sem tudnak válaszolni, csak a vadu­kat vonogatják... Űjabb „vendég” érkezik. Ti­zenöt éves fiatalember. — Egy pohár sört kérek — mondja a kocsmárosnénak, s már számolja is a kettőtízet. — Fiatalkorúaknak csak hűsí­tőt adhatok — hangzik a hatá­rozott válasz. Pár pillanat múlva a fiú jelzi, hogy az is jó lesz. — Késő estig dolgoztunk, s megszomjaztam — hadarja a szavakat. Majd megissza a bam­bit, fizet és az ajtón „kisomfor- dál”. Rosszallóan néz vissza, szeme haragról árulkodik. „Sajnos, nem mindig sikerül az előírást betartani. Rengeteg a munka, s az ember azon igyek­szik, hogy mindenkit minél előbb kiszolgáljon. Sokszor nem figyelem, hogy ki kéri az italt, csak automatikusan töltöm. Elő­fordul, hogy az idősebbek kér­nek, s a fiataloknak kiviszik az ajtóba. Néha még a szülők is megtesznek ilyesmit.” Ezeket a szavakat a kötegyáni falatozó­ban vasárnap este szolgálatot teljesítő elvtársinő mondta. Saj­nos, Igaza van. Néhány lépésnyire az ajtótól S. I. ül. Ö sincs tíz évesnél több. — Az édesapámmal jöttem — válaszolja kérdésünkre. Majd az apa is megszólal: „Nincs kire hagyni a gyereket”. Nem mondott igazat. A terem közepén jó kedvű fiatalok szó­rakoznak. Az asztalon a borral teli poharak egymásra „kacsin­gatnak”. Nemcsak egymást „né­zik”, hanem gazdájukat is. Egyikük kivételével mindannyi, uknak jogos az ittléte. Kiderül, hogy ez az egy S. I. nővére. Ö is fiatalkorú még, tizenhat éves. — Rá nem lehetett volna hagy­ni a kisfiút? Az apa lesüti szemét és hal­kan mondja: „De igen, csak a lány is akart szórakozni, s I-t nem hagytuk egyedül otthon. A leckét már megtanulta, s hol­nap délután megy iskolába, ki­pihenheti magát. Pár perc múlva a megszólított fiatalkorúak elhagyták a fala­tozót. Még mindig sok iskolással, tizennyolc éven aluli fiatallal találkozhatunk nyolc óra után az italboltokban, presszókban. Nemcsak Kötegyánban és a sar- kadi járásban, hanem minde­nütt a megyében. Csak helyeselni tudjuk, hogy a sarkadi járási KISZ-bizottság, a sarkadi járási rendőrkapi­tánysággal közösen havonként ellátogatnak a járás községeibe és ellenőrzik a szórakozóhelye­ket, mulatókat. Ha rendellenes­séggel találkoznak, azonnal in­tézkednek. Nagyon hasznos volna, ha a kötegyáni iskola nevelői is ellen­őriznék este a szórakozóhelyeket és betartatnák a gyerekekkel az iskolai rendszabályzat, ama pont­ját, amely előírja, hogy nyolc óra után iskolás gyermek és fia­talkorú nem tartózkodhat nyil­vános mulatóhelyen. Ezt nem­csak a kötegyáni tantestület tagjainak, hanem a megye vala­mennyi tanárának javasoljuk. Mert úgy gondoljuk, hogy egyik kisgyermekre sincs jó hatással a pálinkagőz, a füst és az erősen illuminált emberek látványa... Dékány Sándor A békéscsabai IX. számú ál­talános iskola VII. osztálya és az osztály szülői munkaközös­sége kitűnően berendezett és érdekesen újszerű történelmi-— földrajzi kiállítást rendezett be az iskola egyik termében, Bolygónk világa képekben címmel. A kiállítás első, szűkkörű be­mutatóján a város iskoláinak igazgatói vettek részt, akik előtt Bereczki József amatőr kép- gyűjtő, a VII. osztály szülői munkaközössége vezetőségének tagja ismertette elsősorban a szellemi vetélkedők rendezésé­re kiválóan alkalmas vár-játé­kot, mely 100 történelmi neve­zetességű vár fényképét tartal­mazza, a várak földrajzi helyén (egy külön nagy térképen) ki­gyulladó zseblámpaizzó pedig eldönti, hogy a kérdezett he­lyesen válaszolta? Bereczky József bemutatja a várjátékot Kávási Ferencnek, a békéscsabai L sz. általános iskola igazgatójának. Minden látható itt, az építészet külföldi és belföldi remekei. A nagyszabású vár-játékon I tatnak be a Föld különböző or- kívül 5000 levelező lapot mu-1 szágaiból, 100 képet a külföldi A háromdimenziós kép-néző különösen a fiataloknak tetszik. műemlékek építészettörténeté­ről, és ugyancsak százat a ma­gyar építőművészet legneveze­tesebb alkotásairól. A kiállítást június 8—20-ig tartják majd nyitva, és az utol­só napon szellemi vetélkedőt rendeznek. A vetélkedő első helyezettjét az IBUSZ egy bel­földi túra-utazással jutalmaz­za. A kiállításnak bizonyára nagy és megérdemelt sikere lesz. EGYETEMI VÉG ZETTSÉGŰ VAGY NAGY SZAKMAI GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ állattenyésztőt keresünk azonnali felvételre. Fizetés megegyezés szerint, lakást biztosítunk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. írásbeli pályázatot Magyar—Vietnam' Barátság Mtsz, Körösladány címre kérünk. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom