Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-16 / 113. szám
IMI. május 16. 5 Szombat Érdekes kiállítás Békéscsabán Inkább hallgasson! Nemrégen ballagtak az iskolák végzős tanulói. Ilyenkor mondják nekik, hogy rövidesen kilépnek az életbe. Igen. Sokan nem tanulnak tovább sem egyetemen, sem főiskolán, hanem megkapják munkakönyvüket, elhelyezkednek első munkahelyükön, megismerik munkakörük minden csínját-bínját, közvetlenül vagy közvetve részt vesznek a termelésben. A régi osztály, iskola tanulói elválnak megszokott közösségüktől, új helyre kerülnek a társadalomban, s a gyár, üzem vagy vállalat kollektívájának tagjai lesznek, ahol már nem öt—hat órát töltenek együtt munkatársaikkal, hanem nagy többségük nyolcat. A rövidesen munkába álló fiatalok általában bizalommal, megbecsüléssel, s nyugodtan mondhatjuk: optimizmussal tekintenek új közösségükre. Ezért nem szabad kiábrándítóan fogadni őket, mint ahogy a következő esetben történt: Az érettségizett fiatalnak átadta munkáját N. M„ aki egy másik vállalathoz került. A fiatalember egyszer kettesben maradt N. M.-mel, és meglepve hallotta annak szavait: „Tud maga hallgatni? Inkább hallgasson, s ne szóljon egy szót sem a kollégákhoz. Hogy miért? Mert akkor azt már két perc múlva az egész vállalat tudja” — és N. M. sorolta, hogy ki, kinek szokta általában elmondani a hallottakat, ki megy át a pénzügyre, hogy ott „konzultáljon”, és ki a könyvelésre. Majd folytatta a meglepett fiúnak: „Csak a legszükségesebbről szóljon it; mert rosszindulatú pletykafészek ez a hely. Nincs itt jó kollektíva. Persze, először az látszik, hogy van. De ne úgy jöjjön rá ennek ellenkezőjére, mint én, hanem inkább fogadja meg tanácsomat: inkább hallgasson!” Ezzel még végére sem ért mondanivalójának, de amikor a párttitkár jellemzésénél tartott, a fiatalember megkönnyebbülésére belépett a főkönyvelő, és ezért N. M. abbahagyta a „jóindulatú” mondőkáját. Ennyi a történet. Vajon mit érezhetett az a fiatalember, aki 12 évi tanulás után munkatársaiban bízva „lépett ki az életbe”, s vajon mennyire hagyta magát befolyásolni? Milyen érzésekkel indulhatott másnap és harmadnap reggel munkahelyére, ahol lehet, hogy több évig dolgozik majd, s már nem öt— hat órát tölt el munkatársaival, hanem nyolcat. A nap 21 órájából nyolcat. Lehet-e így fogadni egy fiatalt: életed harmadrészét itt kell úgy élned, hogy hallgatsz, és mindig tartasz munkatársaidtól, új kollektívád tagjaitól, akikkel hosszú ideig egy közösségben leszel? Erre csak nemmel lehet válaszolni. Könnyelmű kijelentések hangzanak: kiléptek az életbe. Ez még nem elég, mert azt is hozzá keli tennünk: segítsünk, hogy meg is találják ott helyüket. V. Z. „Nincs kire hagyni a gyereket...” Kötegyán, vasárnap este kilenc óra A Sarkad és Vidéíke Körzeti Fmsz 15-ös számú falatozójában, mint mindig, most is telt ház van. A különféle italok, pálinka, sör, bor illata a levegőben összekeveredik a cigarettafüsttel. A zenekar az „Utcára nyílik a kocsma ajtó” kezdetű magyar nótát játssza, sokain énekükkel kísérik a muzsikát. Az egyik asz. tálnál valamire koccintanak, a másiknál nevetgélnek, a sarokból pedig egy férfi int a prímásnak, hogy az előbb húzott nótát ismételje. A zenészek eleget tesznek a kérésnek, a férfi pedig bele-bele kurjant a gyöngyö. ző muzsikába: „Sört ide... te pincérieány, hadd... igazán”. Egyszóval, emelkedett a hangulat. A szórakozók között nemcsak felnőtteket, hanem általános iskolás gyermekeket és tizen, nyolc éven aluliakat is látunk... Közel a pulthoz egy tíz év körüli fiúcska ül, az édesanyja mellett. Szemeit a prímásra szegezi. — Tetszik tudná, az édesapját nézi — szólal meg B. B. mamája. Otthon csak ritkán szokott hegedülni, s szereti az apját hallgatni. — De már nyolc óra régen elmúlt, és az iskolás gyermekeknek csak addig szabad az utcáin tartózkodni, s pláne kocsmában — mondjuk. Az édesanya csak bólogat. A kisfiú pedig ijedten hol ránk, hol pedig a földre néz. — S az iskola? — Egyszer buktam, rosszul tanulok. Az asztal másik oldalán, szemben B. B-vel egy hasonló korú kislány ül. — Te kivel vagy itt ilyen későn? A nem várt kérdésre nem felel, csak két idősebb nőre mutat. Aztán meggondolja magát és megszólal: „Velük jöttem”. — Miért? Erre már az idősebbek sem tudnak válaszolni, csak a vadukat vonogatják... Űjabb „vendég” érkezik. Tizenöt éves fiatalember. — Egy pohár sört kérek — mondja a kocsmárosnénak, s már számolja is a kettőtízet. — Fiatalkorúaknak csak hűsítőt adhatok — hangzik a határozott válasz. Pár pillanat múlva a fiú jelzi, hogy az is jó lesz. — Késő estig dolgoztunk, s megszomjaztam — hadarja a szavakat. Majd megissza a bambit, fizet és az ajtón „kisomfor- dál”. Rosszallóan néz vissza, szeme haragról árulkodik. „Sajnos, nem mindig sikerül az előírást betartani. Rengeteg a munka, s az ember azon igyekszik, hogy mindenkit minél előbb kiszolgáljon. Sokszor nem figyelem, hogy ki kéri az italt, csak automatikusan töltöm. Előfordul, hogy az idősebbek kérnek, s a fiataloknak kiviszik az ajtóba. Néha még a szülők is megtesznek ilyesmit.” Ezeket a szavakat a kötegyáni falatozóban vasárnap este szolgálatot teljesítő elvtársinő mondta. Sajnos, Igaza van. Néhány lépésnyire az ajtótól S. I. ül. Ö sincs tíz évesnél több. — Az édesapámmal jöttem — válaszolja kérdésünkre. Majd az apa is megszólal: „Nincs kire hagyni a gyereket”. Nem mondott igazat. A terem közepén jó kedvű fiatalok szórakoznak. Az asztalon a borral teli poharak egymásra „kacsingatnak”. Nemcsak egymást „nézik”, hanem gazdájukat is. Egyikük kivételével mindannyi, uknak jogos az ittléte. Kiderül, hogy ez az egy S. I. nővére. Ö is fiatalkorú még, tizenhat éves. — Rá nem lehetett volna hagyni a kisfiút? Az apa lesüti szemét és halkan mondja: „De igen, csak a lány is akart szórakozni, s I-t nem hagytuk egyedül otthon. A leckét már megtanulta, s holnap délután megy iskolába, kipihenheti magát. Pár perc múlva a megszólított fiatalkorúak elhagyták a falatozót. Még mindig sok iskolással, tizennyolc éven aluli fiatallal találkozhatunk nyolc óra után az italboltokban, presszókban. Nemcsak Kötegyánban és a sar- kadi járásban, hanem mindenütt a megyében. Csak helyeselni tudjuk, hogy a sarkadi járási KISZ-bizottság, a sarkadi járási rendőrkapitánysággal közösen havonként ellátogatnak a járás községeibe és ellenőrzik a szórakozóhelyeket, mulatókat. Ha rendellenességgel találkoznak, azonnal intézkednek. Nagyon hasznos volna, ha a kötegyáni iskola nevelői is ellenőriznék este a szórakozóhelyeket és betartatnák a gyerekekkel az iskolai rendszabályzat, ama pontját, amely előírja, hogy nyolc óra után iskolás gyermek és fiatalkorú nem tartózkodhat nyilvános mulatóhelyen. Ezt nemcsak a kötegyáni tantestület tagjainak, hanem a megye valamennyi tanárának javasoljuk. Mert úgy gondoljuk, hogy egyik kisgyermekre sincs jó hatással a pálinkagőz, a füst és az erősen illuminált emberek látványa... Dékány Sándor A békéscsabai IX. számú általános iskola VII. osztálya és az osztály szülői munkaközössége kitűnően berendezett és érdekesen újszerű történelmi-— földrajzi kiállítást rendezett be az iskola egyik termében, Bolygónk világa képekben címmel. A kiállítás első, szűkkörű bemutatóján a város iskoláinak igazgatói vettek részt, akik előtt Bereczki József amatőr kép- gyűjtő, a VII. osztály szülői munkaközössége vezetőségének tagja ismertette elsősorban a szellemi vetélkedők rendezésére kiválóan alkalmas vár-játékot, mely 100 történelmi nevezetességű vár fényképét tartalmazza, a várak földrajzi helyén (egy külön nagy térképen) kigyulladó zseblámpaizzó pedig eldönti, hogy a kérdezett helyesen válaszolta? Bereczky József bemutatja a várjátékot Kávási Ferencnek, a békéscsabai L sz. általános iskola igazgatójának. Minden látható itt, az építészet külföldi és belföldi remekei. A nagyszabású vár-játékon I tatnak be a Föld különböző or- kívül 5000 levelező lapot mu-1 szágaiból, 100 képet a külföldi A háromdimenziós kép-néző különösen a fiataloknak tetszik. műemlékek építészettörténetéről, és ugyancsak százat a magyar építőművészet legnevezetesebb alkotásairól. A kiállítást június 8—20-ig tartják majd nyitva, és az utolsó napon szellemi vetélkedőt rendeznek. A vetélkedő első helyezettjét az IBUSZ egy belföldi túra-utazással jutalmazza. A kiállításnak bizonyára nagy és megérdemelt sikere lesz. EGYETEMI VÉG ZETTSÉGŰ VAGY NAGY SZAKMAI GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ állattenyésztőt keresünk azonnali felvételre. Fizetés megegyezés szerint, lakást biztosítunk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. írásbeli pályázatot Magyar—Vietnam' Barátság Mtsz, Körösladány címre kérünk. 6
