Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
1964. április 3. 5 Péntek Jövő a jelenben; Együtt nevel az iskola és a gyár... Óriási lendülettel fejlődik a dás történjék. A Szovjetunióban, Mezőberényí színjátszók sikere Dombóváron Lelkesedésből, kitartásból, helyesen alkalmazott műsorpolitiká. ból kitűnőre vizsgázott a Mező- berényi Fmsz színjátszó csoportja az 1963/64. évadban. A Disznótor, Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című művek bemutatása után most Tóth Miklós: Ez a falu eladó című háromfelvonásos színművével járják a megye kis köz- .ségeit, tanyaközpontjait, ahová a színház nem jut el. Méltán érdemelték ki a bizalmat ahhoz, hogy tagjai lehetnek a megye műkedvelő színjátszó hagyományait ápoló Justh Színpadnak. Egy év alatt 25 előadást tartottak. Az együttes minden tagja dicséretet érdemel, de különösen Papp Zoltán. A Dombóvári Fmsz színjátszói a Feleség, férj nélkül című zenés vígjáték bemutatásával Me- zőberényben, míg a Mezőbe- rényi Fmsz színjátszói Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című előadással Dombóváron arattak sikert. Kovács István Két Békés megyei általános iskolás a rádió „így írunk mi” című országos pályázatának győztesei között A Magyar Rádió és Televízió múlt évben rendezett így írunk mi című országos irodalmi pályázatán 1250 pályázó közül az általános iskolai korcsoportban Békés megyei kislány lett a második, Huszár Gabriella, a békéscsabai V. számú általános iskola tanulója, versekkel. A pályázat, amelyet a rádió ifjúsági osztálya a Magyar Úttörők Országos Elnökségével egyetértés, ben az idén ismét megrendezett, a megye részére újább, még nagyobb sikert hozott. Az 1100 pályázó közül az általános iskolás korcsoportban a prózai első díjat, a külföldi utazást, Szécsi János, a gá- dorosi általános iskola VIII. osztályos tanulója, tanyasi szülők gyermeke nyerte kisregényével, melynek témáját az úttörőéletből merítette. A prózai második díjat (csillebérci táborozás), pedig Huszár Gabriella, a csabai V. számú általános iskola VIII. osztályos tanulója kapta, novelláiért. A rádió a felszabadulás ünnepén, április 4-én, reggel 8.40-es Így írunk mi című műsorában, hangfelvételről sugározza a március 21-én történt díjkiosztó ünnepség lefolyását. szovjet vegyészeti ipar, hogy minden eddiginél bővebben elláthassa a szovjet mezőgazdaságot műtrágyával s a kemizált mező- gazdasági termelés egyéb anyagaival. De a modern kémia az új meg új műanyagokkal hathatós segítője a termelés minden ágazatának. Sok műanyag ma már hasznosabb, minőségileg jobb és olcsóbb, mint a természetes anyag. Egymás után jönnek hát létre a Szovjetunióban a gigászi vegyészeti kombinátok, amelyekben a kiválóan képzett vegyészek egész kis hadserege működik. De a fejlődés hem ismer határokat, az útja végtelen. Előre látható, hogy a ma megcsodált méretek holnap túlhaladottak lesznek, s úgy tekintünk rájuk, mint a mai ember a tegnap „csodáira”. Fejlődésünk hatalmas irama szükségessé teszi, hogy a szakképzett munkaerőről minden vonatkozásban jó előre gondoskopéldául, külön iskolákban képezik a jövendő vegyészeit. De ennek az iskolának az a sajátossága, hogy az elméletet a kezdet kezdetétől a lehető legszorosabban kapcsolja a gyakorlathoz. A moszkvai 10-es számú középiskola növendékei remek, világos és virágos tantermekben tanulnak (első képünk), szakadatlanul kísérletezve. Ezt követően kijárnak Klin-be, egy műrostgyárba, ahol Galina Szmolszkaja, fiatal laboránsnő képezi őket tovább. (Második képünk). Egy gyári gyakorlatok eredményeképpen sok fiatal vegyészjelölt már iskolás korában komoly teljesítményekre válik képessé, mint Vera' Szjomina (harmadik képünk), aki a nyári szabadságok idején kezdő mérnököket helyettesített. , A szovjef ipar, technika, tudomány és iskola csodálatos együttműködése az egyik „titka” a kommunizmust építő Szovjetunió példátlan sikereinek. A békésszentandrásiak„hobby”-ja Az 5800 lakosú Békésszentand- rás felett is olyan az ég, mint bárhol a megyében, ott is most pattannak a rügyek az ágakon. Mindennapi életében látszólag semmi rendkívüli sem tapasztalható. Mégis kiderült róla, hogy van az itt élőknek egy kedvtelésük, divatos kiszol ássál „hobby”-juk; nagyon szeretnek napilapokat, folyóiratokat olvasni. Más téma kedvéért utaztunk oda. de ezt, a tolira kívánkozó érdekességet találtuk. Hogy a hallomás valódiságáról megbizonyosodhassunk, első útunk a helybeli sajtónyilvántartóhoz és irányítóhoz, a postamesterhez, korszerű címén: a postahivatal vezetőhöz, Bencsik Imréhez vitt ö elsősorban a számok, adatok embere. Közölte, hogy községükben 1752 sajtóelőfizető van, vagyis a lakosság 30 százaléka! Azonkívül számtalan azok száma, akik naponta zsebből fizetnek, vagyis közvetlenül az árusítóktól vásárolják a Népújságot, a Népszabadságot, az Ország-Világot, a Lobogót, a divatlapokat, a Magyar’ Ifjúságot meg a többit. Miért van ez így? Elsősorban igen jó a sajtőkul- túrát szósz érint is házhoz szállító kollektíva, a községi postahivatal kézbesítő gárdája. Egyik legeredményesebb közöttük Hangya Imre. aki a munkakörével járó minden célfeladatot példamutatóan teljesít, de nem kevésbé helytálló Vasadi Lajos, Győri Lajos, Nemes Vince, a mind közt legidősebb, de ötven évét meghazudtoló frisseséggel mozgó és szorgoskodó Kálmán Imre, úgyszintén a csoport benjáminja, a munkakörében aránylag még új Fazekas István is. Az előző ötnek már kivétel nélkül Kiváló Dolgozó oklevele van s köztudott, hogy az ilyesmit nem osztogatják érdemtelenül. Egyébként is a Szegedi Postaigazgatóság már három alkalommal találta a békésszent- andrási postahivatalt méltónak a Kiváló Hivatal címre és továbbra is úgy igyekeznek, hogy negyedszer is kiérdemelhessék! íme, a községbeliek sajt ószeret etének egyik nyitja; S ez a kézbesítő gárdának nagy erkölcsi érdeme, hiszen több előfizető esetén többfelé, nagyobb távolságokra, súlyosabb levélhordótáskát kell cipelni, amivel az anyagi elismerés nincs növekvő arányban ma még. De a bókésszentandrási postásoknak nincs szívük elveszíteni egyetlen előfizetőt sem. Képtelenek olyasmit elkövetni, mint egyik községben történt, ahol a kézbesítő, hogy utat, fáradtságot takarítson, azt jelentette valakiről, aki pedig járatta volna a lapot, hogy lemondja azt. Az olvasók közül talán legrégibb újságelőfizető Kozák Márton bácsi, a törpevízmű társulat elnöke, az öntözőmű vezetője, tanácstag és ezermester. Aki ilyen sokoldalú, azt minden érdekli, tájékozódni igyekszik a napi eseményekről. 1946 óta hat-hétféle lapnak, folyóiratnak rendszeres előfizetője. De sajtókedvelő az egész Kozák család. Hasonlóképpen régi előfizető Juszti Jánosné óvodai dolgozó és Nagy Pál egészségőr is. A sok előfizetésnek a posta jó munkáján kívül van még egy, mondhatnánk alapvető oka: a község párt- és tanácsvezetői maguk járnak elöl jó példával. Lacz- kó József községi párttitkár amellett, hogy maga is rendszeresen járat lapokat, az olvasásra való biztatásban, a türelmes, okos meggyőzésben is példamutató. Ebben lelkes társa Bagi Imre tsz- párttitkár, aki miközben sajtóelőfizetővé vált, egyben 20 termelőszövetkezeti tagot nyert meg a Népújság előfizetőjének. Az ő indítványa volt az, hogy ne látszatújságolvasók megszerzésére törekedjenek, hanem olyanokéra, akik valóban úgy érzik, nemcsak stelázsipapímak jó az újság, hanem napi eligazodásuk nélkülözhetetlen eszköze. Csupa olyan embert nyert meg türelmes, okos, és főként nem kampányjellegű és fajsúlyú agitációjával, akik nyomban egy egész esztendőre rendelték meg a lapot! Még a távoli tanyákon élők is előfizetőkké váltak, mint a Rákóczi Tsz-beli ifjú Csipái Frigyes brigádvezető, aztán Herczeg Mátyás, Csabai Pál, Nagy Imre, Varga József. Ambrus Imre, Lénárd Dezső vagy az Ifjú Gárda Tsz-ből Szedlák László traktoros, Koppányi Pál agronómus, a Zalka Tsz-ből Házi Pál, a November 7. Tsz-ből Farkas Imre és így tovább. Az a tapasztalat errefelé, hogy azokban a bókésszentandrási üzemekben, ktsz-ekben, intézményekben, gazdaságokban sok az előfizetők száma, ahol a felelős beosztásúak, vagyis a vezetés is szereti a sajtót. Huszár Rezső Ne lepje korom a lakásokat Békéscsaba bérházaiban lakók közül már többen beszéltek nekem egy érdekes jelenségről. Reggel gyanútlanul távoznak otthonukból és mikor munka után hazatérnek és belépnek lakásukba, a konyhát, a szobát és minden helyiséget, ahol kályha és kályhalyuk található, bársonyosan finom koromfátyol takar. Honnan e kellemetlen meglepetés? A megfejtése senki előtt sem titok. Nyilván, amikor minden ember műhelyben, üzemben, irodában és másutt végzi napi munkáját, a kéményseprők is dolgoznak. Zutty le a gombócseprő végű dróttal a kémények torkán és már tiszták is a légutak. Szegény korom ilyenkor hová meneküljön? A kályhákba és rajtuk át a lakásokba. Innen származik a padlón és bútorokon a gyászlepel. Mit lehetne ez ellen tenni? Nem lehet feladatunk a kémény- tisztítás szervezőinek és szakembereinek szaktanácsot adni az ügyben. Ez az ő dolguk. Magánvéleményünk azonban lehet és ez az, hogy jó volna valamilyen úton-mó- don egy-egy bérház vagy lakótömb kéményseprési idejét előre közölni, mondjuk a házfelügyelővel, ő tolmácsolná a lakóknak, akik megfelelő óvintézkedéseket tennének a korom beözönlésének meggátlására.
