Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
Költészet Napja Kassák Lajos Fodor József Mátyás Ferenc: A fájdalom szobrát Oltárkápolna őrzi híven tolakvó barokkor! díszben Róma legendás templomában — márvány leikével szinte számyaL Mintha most emelné ölébe halott fiát anyja és élne — szívedbe fájdalom villámlik, s tárgyteste fehér hússá válik. Engesztel és, megváltás árad Jézusról, aki kínhalált halt, s anyja arcáról, — mily magasztos, mintha te emelnéd magadhoz. Fia holtteste fölött néma — Akárha apámat nézném ma anyám ölében kinn a pusztán, s sorsomat is előre tudnám. Mintha apám látnám a márvány fényében, ki otthagyott árván, kinhalált halt, hogy megvirradjon, s szelleme bennem feltámadjon. Kassák Lajosr CSILLAG Bámultam a csillagot mely homlokát díszítette pedig nem is angyal fekete bika volt amilyeneket Picasso varázsol papírjaira Hemingway rajong értük írásaiban. Bámulom a csillaggal díszített fekete bikát aztán elfordultam a spanyüT szadizmusra gondolva amely holnap vagy holnapután térdrekényszeriti a porondon. Ez a látvány már nem kívülem bennem él. A kiömlő vér rámtalál városok sikátoraiban diadalívek alatt börtönök kapuinál szerelmeim rózsaligeteiben betűim mocsarában, Április 11-én, József Attila születésnapján rendezték meg először Magyarországon a Költészet Napját. Ünnepe volt ez irodalmunknak, költészetünk kedvelőinek, egész kulturális életünknek. Az alábbi kis válogatás, ha természetesen nem Is teljes igényű, de hű és meggyőző képet ad mai költészetünk gazdag áradásáról, magas tartalmi és formai színvonaláról. Benjámin László: Negyvennyolc Látod, nem is vagyok öreg: Számolom még az éveket. Fájt valaha? — már meg se döbbent, úgy mondom: két év múlva ötven. Mondanák is, ha most meghalnék: „Istenem, milyen fiatal még." Többet tud egyre a halálról, mégse hal meg a csodaváró, a nagyobb sors hívője bennem, a dolgommal — elégedetlen. Nem fél a rám-lesö gonosztól, inkább újabb portyákra unszol, nem enged kényelemben ülni, buta szoborrá merevülni. Nyolc évekkel a negyvenen túl sem vagyok még a kezdeten túl: az a kevés, ami mögöttem, csak bevezetés lesz a könyvben, az csak az előszó a műhöz, csak a tolifogás a betűhöz, a lélegzetvétel a hanghoz, mag a virághoz, rügy a lombhoz, Világnyi munka gyűlik itt benn, és én még nem mondtam ki mindent — még mindig nem mondtam ki semmit kínok közt csak készültem eddig, hogy a világot megteremtsem s akit szeretek, megszeressen s akit nem állhatok, ne álljon s aki apátián, rámtaláljon. Illyés Gyula: KUNHALMOK Kunhalmok ti, a sokhalú, bő Obtói e kis Kapósig elfüzérlő dombok, csönd állomások, nyomjelző vakondok — túrások, mesék babszemei, hogy hol fúrt az a Szomj, bújt az az Éh előre — oly mélyen, hogy már a földalatti múltban - mély idehozott bennünket, kifultan tántorgó népet szabad levegőre: ti vagytok a mi-katedrálisairik! „Márvány-zenék?!” Öh, csak módunk szerint, így, sárból! — óh ti piramisaink! Mert mégis föltörő vágy s hit nyomát zengitek! Idegen hallja nomád dobotok tompa tam-tamját: tovább! Csepeli Szabó Béla: Őrzöm a Napot A láthatár mély, kavicsos alján tüzet szít a márciusi szél: ülök hűvös makadámok halmán füst-subájú, merengő legény. Messze a kék, szakadozó éjben, t mint hatalmas kőszáli madár, megmozdul és rámsuhint keményen öles arany-szárnyával a gyár. Szülőföldem, apró öreg házak, s új paloták népe, társaim: féllobbanok íme a világnak itt a munka termő tájain™ Tudjátok-e? A zajló Dunánál él egy kócos, álmodó legény, a szél füstöt suhogtat a vállán s dalok szállnak élete egén. Hajnalodik. Ég, lobog a máglya. Ceruzám egy szénfekete bot Elmerengve nézek a világba, a hű pásztorként őrzöm a Napot Ladányi Mihály: Ó, szülőföld O, szülőföld, nem fogadsz zászlókkal és lüdvözlőbeszédekkel, csak bólintasz köszönésemre és elém tartod sáros utcáidat, csak elém tereled bámcsz gyerekeidet, [öregasszonyaidat, alkonyati konyhák füstjét, fűszeres vacsorák szagát, és így fogadsz. Es megengeded nekem, hogy azt mondjam: haza jöttem, éa megengeded, hogy megöleljem elfáradt öregeimet mielőtt újra mennék, hogy megveregessem a lovak tomporát és az ivóban kinyújtsam lábam az asztal alatt, és hadonásszak a füstben a többiekkel, mielőtt újra mennék. Mindig kegyes vagy hozzám, aki csak hűtlen csavargó vagyok, felpattintod a világ fedelét, hogy megmutasd, amit mindenfelé keresek. Holdat gurítsz a főtér fölé az én gyönyörűségemre, és arany tócsákká varázsolod, lám a szekerektől felvert utakat, felém tereled a kutyák elnyújtott énekét és pusztáid szagát, hogy majd a város dzsungelében eltévedt ebként kóboroljak és keserű szájjal rágjam emlékeimet. Nem iszom alkoholt de berúgok egy jó hírtől vagy magához ölel egy festmény amit a nyárspolgár nem ért. Tiszta mezőkön is így kerülök csapdába. Rozoga írógépnél ülve csatangolok tovább idegenek között s mégis váll váll mellett és emlékezve arra a csillagra amely egy fekete bika két szarva közt ragyogott. Fodor József: Percek hintái Észrevétlen ment él az ifjúság S az átmenet Szemet Befogó kedvesként tartott puhán Es ringatott, mint anya, ha fián Gyógy-kés éle vág Sebet: Nem úgy fáj majd azután. Kcsen-túli lágy bódulatok, Zsibbasztva, ébresztve sebem, Enyhítgetők ti, irgalmasok, Mint kín nem esett semmi sem, Csak tompán érzem, drága jók, Hogy újra csendesebb szívem. Óh orv, cinkos, lágy szembekötés, Villám, — ncm-érzett-élű kés, Zsongassátok a készülőt, Még új s új átmenet előtt Óh futás: s mint ki ott áll egy helyen, Gyógy-kés, seb-él, mint simító selyem; Ez is, az is, hogy szalad, S ami marad Velem: Fogyó Iát, mint orv pere arat, S bolond nagy életszerelem. Garai Gábor: Félóra magány Fölzaklat ez a félóra magány, s meghódít, bár te hiányzol belőle: imbolygók fenn a percek teraszán s játszom: lebukhatnék az utcakőre. Vigyázz: nekem kedves az életem — veled szeretném folytatni halálig — s ellened se szívesen mímelem az öngyilkosok ledér mániáit, — hut légy velem a kísértés fölött, húzó mélységek ellen légy kitárt kar; s az ég trapézain se szédülök messzi szerelmed lenge támaszával; mert azt üzented, eljössz, megölelsz, és egy napon végleg nálam maradsz már.- Mondd: otthonunkká épül mind a perc mely nélküled most oly vigasztalan száll. —wmmmmmmmm.mmmmmm Illyés Gyula László Ladányi Mihály Csepeli Szabó Béla Mátyás Ferenc Garai Gábor
