Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
I*«4. április 15. \ 4 Szerda JtCi&ity a & Egy ember előtt szeretnék I tisztelegni ezzel az írással. Ez az ember azok közül való, akik a munka szeretőiével áldottak-ver- tek. Az idén ümneipJi családja körében a villanyszerelő-szakmához való kötődésének ötven éves jubileumát. Gyomén él, a Mátyás király utca 4-ben. Domokos Albertnak hívják. Hívott: beszélgessünk el, szívesen lát. Már hogyne mentem volna, méghozzá dantei kíváncsisággal ajzottan. Az újságíró, ha mégoly érdeklődő, bolyongó természet is, ritkán találkozik a hivatás iránti hűség ily hosszú és szép megnyilvánulásával. ötven év, egy lél évszázad: két. harmad emberöltő manapság. Aki ennyi időn át kitart választott szakmája mellett, az megérdemel minden elismerést. Ám akkor még inkább, ha most sem tud pihenni! Vasárnap kerestem fel, mert hétköznap ritkán található otthon. Kérdezhetik: miért, hiszen 65 éves, hová mászkál öregen egy ember? Nos, egyszerű a magyarázat: 1962. december 31-én nyugdíjazták, de tavaly októberben végképp nem találta nyugalmát, munkaéhsége legyűrt minden intelmet, felfüggesztette nyugdíját és villamossági szakoktatónak ment el a békéscsabai iparitanuló- intézettoe. Azóta majdhogynem naponta vonatozik, tanít, a szakma tudományát, gyakorlati fogásait hintegeti 21 jövendő szakmunkás között. Amellett, hogy Békéscsabára jár, Gyomán is rendszeresen, min. den héteni foglalkozik a villany- szerelő ipari tanulókkal. Ami pénzt a szülőfalujában kap, azt szakkönyvekre áldozza szinte az utolsó fillérig. „A szakkönyvekre szükségem van. Ez a szakma mindig fejlődik. Hát szabad lemaradni?!” Vaskos köteteteket terített elém, amikor ezt mondta. Megin- dultan néztem, ahogy simogatta, lapozgatta őket. Hirtelen azt kívántam, hogy lássa ezeket a sokat mondó emberi mozdulatokat egy sereg fiatal szakmunkás, legalább minden tanítványa s évtizedek múltán majd utánozza ezt a csupa-energia, csupa-akarat embert. Nem kérkedik ő azzal az ütvén évével (mert mit is érne a kérkedéssel?), inkább csak úgy magának idézgeti eseményeit. Jó most visszanézni, eltűnődni: mi mindenen megy keresztül az emberfia, míg tisztességgel, becsületben megöregszik, s jubileumot ülhet. 1911 óta dolgozik. Alighogy befejezte a hat elemit, újságkihordó fiú lett. Edison (az elektromosság egyik atyja) is az volt hajdanán — említette nekem. Csak azért, mert egy kicsit rokonlelkek lettek a gyermekkor után, mindketten az elektromossággal vesződtek életük során... Három év múltán kőműves-culágernek szegődött a helyi villanytelep építkezéséhez. A segédmunkásból 1914. június elsején villanyszerelő tanonccá A Békéscsabai Konzervgyár azonnali belépéssel felvesz mérleglakatost és bádogos szakmunkást. Jelentkezni a vállalat műszaki osztályvezetőjénél lehet. 80142 lépett elő. Még jól emlékszik: elsőéves volt, amikor 1915-ben, februárban Gyomán kigyulladt a villany. Huszonhét kilométeres vezetéket birtokolt az áram akkor még. A főszerelő Bluimm Pál mellett gyorsan kitanulta a szakmát. A főszerelő nagyon szerette az italt, jobban, mint a munkát. A tanulók rá voltak kényszerítve, hogy igyekezzenek, dolgozzanak, ha nem is volt mellettük. „Ha valami baj van, tudjátok, hol vágyok.” Tudták. A kocsmában keresték, csakis ott. Blummot 17-ben beszippantották a háborúba, a hadseregbe. Az alig 17 éves Domokos Albert főszerelő lett. De nem volt tartós a karrier, mert nála is közbeszólt a háború. 1917 októberében bevonult a K. u. k. Telegráf Regimentbe, a Becs melletti Sant Pöltenbe. Egy hónap múltán már az olasz harctéren szerel te-bon- tóttá társaival együtt a telefonvezetéket. A gyenge koszttól ágynak dőlt, hinterlandba került. A csabai barakkórházban gyógyult fel véglegesen. A Tanácsköztársaság kikiáltása — mint sorkatonát — Békéscsabán érte egy őrszázadnál, öt katonabarátjával együtt hazatért Gyomára, beállt vöröskatonának. A 6. hadosztály távbeszélő századához került. Részt vett az öcsödi tűzharcban (a román inter, venciósok ellen), majd a forró emlékű felvidéki hadjáratban. (1959-ben, a negyvenedik évfordulón kapta meg a Tanácsköztársasági Emlékérmet az Elnöki Tanácstól.) I bukást bujkálás, hazatérés, internálás, szabadulás, megtörés követte. Munkát kapott a villanytelepen, majd Sálusz István elektromos üzletének vezetője. 1925-ben önálló villanyszerelő lett s nem kevesebb, mint huszonhét éven át űzte az ipart. Ez alatt az idő alatt több mint ötszáz házba vitte be a fényt, rengeteg helyen reparált, javított. A maszekoskodást, egyedül-munkát sohasem mások kiz sebelésére használta fel, nem gazdagodott meg. A tisztesség, az igényes munka volt mindig a célja. 1952-ben közösség után vágyott. A vízügynél szívesen fogadták, ismerték jól. Hat év után a TITÁSZ-hoz került át szakoktatónak, Mezőtúrra. Ott dolgozott a nyugdíjbavonulásig. Nem fogta az otthon. Nem tudott meglenni munka nélkül. Felajánlottá* neki, hogy tanítson Békéscsabán, örömest elfogadta az ajánlatot. Már hogyne ment volna, hiszen ez a szakma mellett maradást jelenti! Ne feledjem ki: a szorgalmára jellemző, hogy 1956—57-ben befejezte az általános iskolát. Kitűnővel végzett Továbbtanulásra már — érthetően — nem vállalkozott. fl jó munka üröméről is beszélt nekem ezen a napfényes vasárnapon Gyomán, családi hajlékában. Mint mondta: az tartja benne a lelket, a munka, az alkotás öröme. „Ha valamit szépen csinál az ember, annak megvan az öröme, szépsége. Ezt kellene megtanulni mindenkinek, amikor még fiatal.” ö már nem fiatal, de fiatalos értelemmel vallja ezt Érdemes odafigyelni rá Pallag Róbert Elegendő mennyiségű és hőfokú vizet ad a kertészet termálkútja Gyulán A Ceglédi Mélyfúró Vállalat befejezte a kertészet termálkútjának a fúrását. Tizennégy robbantás nem hozta meg a kívánt hőfokú és mennyiségű vizet, végül is a kútki képzési technológia különböző alkalmazása hozta meg a sikert az elmúlt hét közepém A kút most már percenként 600—630 liter, 64 fokos vizet ad. Ez teljes mértékben megfelel a kívánalmaknak és a célnak, a kertészet termálvízzel való ellátása most már biztosított. A hét folyamán le is szerelik a fúróberendezést, Hódmezővásárhelye szállítják, ahol ugyancsak a kertészet részére fúrnak a gyulaihoz hasonló kutat. Nyikolaj Toman: ÜD Uafaza a UUhUt Asztahov azóta erősen feltört. Azt mondják, most ezredes valahol. Az ilyennel szívesen dolgozna együtt megint! Eszébe jutottak még ennél is régebbi idők, amikor befejezte az alhadnagy-iskolát. Akkoriban még csak ízlelgette a parancsolást és örömmel Kémregény Fordította: Sárközi Gyula vette át a fiatal és tanulatlan ka. tonák szakaszának parancsnokságát. Kellemes dolog volt, amikor fagyos téli reggelenként rövid, éles parancsszavakat rikoltozobt, hosszas szüneteket tartva a pa_ rancs figyelmeztető és végrehajtó elemei között. És hogy csikorgóit a hó a katonacsizmák alatt! A katonák pedig egyszerre lépkedtek a front mögötti dűlőuta- kon. Jersov felsóhajtott s oly hirtelen fordult oldalára, hogy a heverő rugói felnyögtek. Dimka egy pillanatra elfordult az érdekes látványt nyújtó ablaktól és csodálkozva gazdájára nézett. Nagy fekete, csillogó szőrű kandúr volt. Csak bajusza és melle volt fehér meg a talp>ai, amelyeken mintha fehér cipőt viselne. Az őrnagy most úgy feküdt, hogy jól látta az íróasztalt s azon az egyszerű keretben álló fényképet. Szőke hajú lányt ábrázolt. Vonásai oly finomak voltak, Igényesebb munkajogi felkészültségre van szükség Huszonegy egyeztető bizottság munkáját vizsgálták meg Megyénkben minden nagyobb üzemben, vállalatnál van egyeztető bizottság a szakszervezeti bizottság mellett. Hogy mennyi a munkája, az a vélt vagy valódi törvénysértésektől, a panaszoktól függ. Az már általános, hogy a vállalatoknál az ügyeket nyilvántartásba veszik, s az előírt nyolc napon belül tárgyalják. A tárgyalás során jegyzőkönyvet írnak, s abból a panaszos is kap. (Hiba, ha csak az eljárás során hozott határozatot nyújtják át.) A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő közgazdasági munkabizottság márciusban, áprilisban 18 üzemi, vállalati és három járási közös egyeztető bizottság munkáját vizsgálta meg. Azért tette ezt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, felmérje a hiányosságokat és tökéletesítse a bizottságok tevékenységét. A vizsgálat megállapítása szerint a SZOT által kiadott működési irányelvek biztosítják az eljárások egységességét. Ezzel korábban számos baj volt. Most is van persze rendhagyó eset. Az orosházi ruhagyárban rendezetlen az iktatás, irattározás, a határozatok kézbesítése. A Csorvási Fmsz-nél és az Orosházi Sütőipari Vállalatnál a korábban működő bizottság nincs megalakítva. Aránylag sok az átszervezés címén megszüntetett munkaviszony. Mivel lehetőség van. az úgynevezett belső átszervezésre, a vállalat vezetője ilyen átszervezésre hivatkozva felmondhat annak a dolgozónak, aki „persona non grata” a szemében. Sajnos, a bizottságok a legritkább esetben vizsgálják csak meg az átszervezés népgazdasági indokoltságát. Nemegyszer kiderült, hogy személyi torzsalkodás epilógusa az '„átszervezés”. (Ilyesmi történt nem régen, a Batto- nyai Fmsz-nél.) Hiba a VEB-efc gyakorlatában, hogy a Munkatörvétnykönyv 38. p>aragrafusában meghatározott korlátozásokat nem minden esetben vizsgálják, felmondás esetén nem figyelmeztetik a panaszost, hogy amennyiben táppénzes beteg, felmondás-korlátozás alá esik. Ez a megállapítás vonatkozik a járási közös egyeztető bizottságok munkájára is. Ezeket a tényeket úgyszólván minden esetben csak a XI. fokú eljárás során észleli a TE®. Az eb-tagok munkajogi felkészültségét még alaposabbá szükséges mindenütt tenni, hogy ilyen és hasonló esetek ne forduljanak elő. Igen sok problémát okoz a felmondások esetében az előzetes figyelmeztetések figyelembevétele. Nem vizsgálják meg a meglevő figyelmeztetések jogosságát. Előfordul, hogy alaptalan figyelmeztetésekre alapozva fogadja el a VEB a felmondást. Hiányosságnak számít az is, hogy az egyeztető bizottságok az áthelyezés esetében nem vizsgálják ki: aránytalanul sérelmes-e vagy sem az áthelyezés a dolgozóra nézve. A jogtalan felmondások esetében a kiesett bért részben vagy egészen megtérítik, de a törvénysértésért felelős személyt még a Területi Egyeztető Bizottság javaslatára sem vonják felelősségre a felettes szervek. Ez az elnézés felbátoríthat vezetőket újabb törvénytelen intézkedésre. Az utóbbi években már nem fordult elő olyan eset, hogy az eb vagy TEB határozatát a vállalat vezetői ne hajtották volna végre. Ám az megtörtént még most is, hogy a végrehajtást halogatják. Az egyeztető bizottsági miunka további javulását eredményezné, ha a szakszervezeti bizottságok legalább félévenként, a megyei bizottságok pedig évenként tüzetesen értékelnék a VEB-ek tevékenységét. Furcsa, de igaz, hogy a legtöbb helyen a szakszervezeti bizottságok vezetői nem ismerik a VEU-ek munkáját* mert — úgymond — az független az általános szakszervezeti munkától. Ez helytelen szemlélet. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy továbbra is szükséges az eb-tagok rendszeres oktatása, az egyeztető és közös egyeztető bizottságok munkájának rendszeres ellenőrzése. (D. r.) hogy az őrnagy vendégei közül senki sem hitte el, hogy valóságos élőlény. Egy Vasznyecovot utánzó festőművész képéről készült igen jó reprodukciónak tar. tották. A lányban valóban volt valami a régi orosz mesékből. Szerelmük nem valami harmonikusan alakult Általában úgy összejött minden, hogy Jersov legszívesebben elutazott volna valahova messzire Moszkvától, hogy a veszélyekkel járó munka során elfelejtse a lány létezését és egyéb kellemetlenségeket. Dimka kandúr megunta az ablakpárkányon pimaszul sétálgató verebek meddő figyelését, leszökkent az ablakból és a [leverőhöz ballagott. Belenézett gazdája szomorú szemébe és minden teketória nélkül felugrott Jer- sovra. — Isten hozta, Dimics! — szóit rá a férfi bágyadt hangon kedvencére, amelyet mélabús perceiben mindig magázott. Dimka nem értette az emberi beszédet, de nagyszerűen kiismerte magát a hang árnyalataiban. Szomorú dorombolása azt jelentette, hogy teljes mértékben osztozik gazdája komor hangulatában. — Mit szólna hozzá, barátom, ha kérném, hogy osszanak más munkakörbe vagy ami még jobb: helyezzenek át egy másik városba? — kérdezte Dimkától. Ügy látszott, hogy a kandúrnak nincs kifogása ez ellen. — Eleget penészed tünk itt, vinné el az ördög! Mi a véleménye erről, Dimics? Hirtelen lesöpörte magáról a kandúrt, vállára vetette zubbonyát és kiment ajtót nyitni. Odakint valaki igen határozottan nyomkodta a csengőt. Kinyitotta az ajtót és azt hitte, káprázik a szeme: Szabiin tábornok állt előtte. — A tábornok eivtárs?! — kiáltott fel elképedte*! és gyorsan gombolni kezdte zubbonyát, majd kitárta Szabiin előtt az ajtót. — Amint látja — mosolyodott el a tábornok. — De miért nem vette fel a kagylót? Állandóan hívom a számát, de maga úgy látszik, elaludt Vagy talán rossz a telefonja? — Olykor rákon cátlankodik... — felelte zavartan Jersov és előre engedte Szabii nt. A tábornok egy házban lakott vele, csak pár emelettel lejjebb. Néha meghívta magához Jerso- vot vagy ő kereste fel az őrnagyot Olyankor elbeszélgettek vagy sakkoztak. — Mi az, csak ketten vannak itthon? — kérdezte a tábornak, amint belépett a szobába és leült a hever őre Dimka mellé. — Hát Anna Petrovna? (Folytatjuk)
