Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-14 / 86. szám
MH. április 14. 5 Kedd Egy gondolatébresztő délelőtt Költészet Napja Békéscsabán József Attila 59. születésnapjára szép ajándékot kapott az ország. Üj ünnep született, a Költészet Napja. Április 12-én a TIT megyei szervezete az Értelmiségi Klubban a csabai gimnázium Kropok Lászlóné vezette önképzőkörének tagjai közreműködésével köszöntötte e fiatal ünnepet, melyre Lő- di Ferenc és Rigó feéla személyében Szegedről költő vendégeket is hívott Igazság szerint csak ennyi történt. Miért történt mégis sokkal több? Azért, mert ez a szép ünnepség nem fért meg saját keretei között mert József Attila jelenléte, a „Fiatal életek indulója” dobbanása szétfeszítette az előzetes program korlátáit és tartalmában, de főképp ifjú hevületében jóval többet nyújtott az előkészített szép műsor várt élményénél. Tizenhét évesek ajkán, de értőn szólaltak meg az ünnepelt proletárköltő feledhetetlen szavai s válaszoltak rá mai költészetünk általa is ihletett költeményei. Szólalt bár Dudás Kati vagy Budai Laci, szólalt Kővári Ernő Péter, mind-mind valahogyan a leküzdhetetlen József Attila-i költészetet idézte, más-más, Papp Lajosra, Garai Gáborra vagy Lődi Ferencre valló szólamokban. Így volt, de hogyan is lehetne másképp? A velőkig igazság után kutató nagy gyónó, Juhász Ferenc így vall erről: „József Attila! Ö az a félelmetesen okos, tiszta és zseniális előd, akinek tüzében, bánatában és ragyogásában élünk ma is, és akinek izzó szava előtt átviláglik az emberiség, mint a röntgen-sugárban a test. ö nemcsak nekem, de minden utánam- jövőnek példaképe és mestere lett...” S ez annyira igaz, hogy még Kovács Eszterke Bartók— Zathureczky hegedűszólója is ezt tanította a nagy szellemi rokon, József Attila Bartókba fogódzását, kettejük maiságát idézte. A vendégek rakott tarisznyával érkeztek: „Születtem úgy, mint mások is,/ miként a jók, a rosz- szak./ ... S te pátriám és városom / szűkebb hazám szerelmem!/ földobnám szívem érted is,/ engedj gyermekké lennem./ Fiadnak, aki voltam is,/ Szegednek ut- cakölyke,/ Voltál szülőm és mostohám/ s te vettél újra ölbe.” így is bemutatkozhatott volna, (ha ez szükséges lenne kötetei ismeretében) Lődi Ferenc, de inkább markáns, éles „csörömpölő” szóval korunk „szeplői”-re vetített fényt s felcsillantotta azokat az izgató fényeket, melyek a költészete felett indult tavalyi vitát érthetővé teszik. Van itt miről gondolkodni annak, aki fázik attól. S az „illetlenül” fiatal Rigó Béla? — A máé! A szava, a fellépése, az igazságkeresése, a meggondolatlansága, a kamaszos szertelensége, még a prózai is, az egész szép, szimpatikus lénye a máé és a holnapé. Ezt érezni kellett. Már órák múltak el a tényleges „ünnepség” óta, de talán még most is folyik a vita a TIT-klub- ban a rímek lekopásáról, a tartalom és forma egymásra hatásáról, helyünkről a világban, az eszmei áramlatok behatolásáról, az intellektuális divatokról. Egymásra torlódnak a szavak, a kérdés, a válasz kereszteződnek. S mi dőlt el? (Hát mi dőlhetett el egy délelőtt?) Api nem talált végleges megfogalmazást, azért sem kár. Érdemes gondként -maradt meg a szívekben és fejekben, és ezért még sokáig hálával őrizzük majd az első csabai Költészet Napja jó ízeit Szabad Olga «rt/WWVWVWVVWWVWWWVrtVWWV/VWWWWVWWVWWVWyWWWWVW\. Élénk élet a lőkösházi Haladás Tsz-ben A terveik még a csendes téili na- I A földeken is serényen dolgoz- pokbam születtek, a tavasz már a ] naűc. A kertészetben jelenleg a káFöldbe kerül a káposztapalánta. melnek karalábét, haton káposztát tizenkettőn paprikát húszon paradicsomot és harmincon uborkát K. J. Fotó: Kocziszky László Amikor ottjártunk, éppen a vízügyeseikkel és a DÁV képviselőivel tárgyaltak a vezetők. A kertészet további fejlesztéséhez és a szántóföldi öntözésihez kutak kellenek, a kutakhoz motor, a motorhoz pedig villany. Erről beszélgettek, s a korábban elkészült tervek alapján most már megindult a munka. A tsz udvarán élénk sürgést mozgást láttunk. Üj gépparkot létesítenek, s ehhez a jó idő beál- tával foghatnak hozzá. Naponta 12—14 fogattal hordták a földet az új géppark helyére, hogy a talaj egyenetlenségét megszüntessék. Míg a vetést a korábbi esőzések miatt nem kezdhették meg, addig ez volt az egyik fő munka. A tsz portáját a tavasszal rendbehozzák, új saiaikozott utakat építenek és a bekötő út mentén összesen 150 nyárfacsemetét ültettek el, hogy szebbé tegyék a tsz- központ környékét Szórják a salakot, készUl az új út Egyengetik a talajt az új géppark helyén. megvalósulásukat hozza. A régi i poszta- és karalábépalántákat ül- kasrtély falai között az új életet, a J tértik ki. összesen öt holdon ter- jövőt formálják a lőkösházi Haladás Tsz vezetőd és tagjai. A pedagóifUH ír iát Ki miért tanul nyelveket? y askos levélköte^et hoz a pos- ’ tás az iskolába. Megérkezett a barátság postája, ujjonganak gyermekeink. Lázas izgalommal válogatják szét Képeslap, fénykép, képes újság, családok fényképei, kis ajándékok kerülnek elő. Leningrádtól Palermóig. Kipirult arcú gyermekek hajolnak a levelek fölé. Betűzik, fordítják. Túláradó boldogsággal újságolják egymásnak, szüleiknek, tanáraiknak. „Natasa is ötös lett félévkor!” „Pietro Genuából küldött képeslapot, onnan, ahol Garibaldi hajóra szállt Tüköryvel együtt!” Elgondolkozom. — Mennyit beszélünk a békéről, a népek közötti barátságról? Vajon ez nem a béke és a barátság gyakorlati megvalósítása? Hiszen minden levél, minden leírt mondat megtanult szó a másik nyelvén, egy-egy közeledő lépést, kézfogást jelent Nemrégen utaztam a vonaton. Beszélgettek az emberek. Egyik ember kimutatott az ablakon. „Minek a mai gyerekeknek, akik a mezőgazdaságba kerülnek, nyelvtudás? Az ásó nyelét anélkül is meg tudja fogni!” özbeszól egy másik, egy traktoros. — „Azt meg, de nézze csak meg bátyám, hogy azt a földet sem ásóval ásták, hanem szovjet traktorral. Látja azt is, hogy az egyik táblában Bezosztá- ja, a másikon San Pastore búzát termelnek, mert az többet terem. Nekünk is tanulni kell másoktól!” Beleszól a vitába egy első világháborút járt öreg magyar. — „Látja ott azt a szép lugas-szőlőt? Eperfa táplálja, én is ott tanultam Olaszországban, mikor katona voltam!” Befutunk az állomásra, román, cseh, német, lengyel kocsik rakodnak. Igen! Cseréljük termékeinket, mindegyik nép jól jár, segítünk egymáson! Vajon a mi gyermekeink nem látják ezt? De igen, tudják, hogy annál szebb az életünk, minél több néppel tartunk kapcsolatot, minél többet tanulunk egymástól. Közben megtanulják becsülni a saját értékeinket is. Büszkék népünk szorgalmára és azon igyekeznek, hogy az életben becsületes, rendes emberekké váljanak. A nyelvi analfabétizmust, a csak a falu tornyáig való látás szemléletét fel kell számolni. Mindenütt megvan a lehetőség bármely nyelv tanulására! Fel- szabadulásunk 20. évfordulóján lehet-e szebb feladat az orosz nyelv minél tökéletesebb elsajátításánál? Garibaldi harcostársa, Tüköry falujában, Körösladány- ban sem véletlen, hogy olaszul tatamiinak a gyerekek. P z évben kitárultak a kapuk “ Csehszlovákia felé. Érdemes-e szlovákul tanulni, ahol ilyen adottságok vannak? Közvetlenül a román nép szomszédságában élünk. Helyes-e románul tanulni Békés megyében? Feltétlenül. Maga a tanítási módszer is egészen más, mint régen. A skolasztikus, nehézkes, magoló módszer helyett, ma színes, szép beszélgető mód-zer hódít egyre nagyobb teret. A gyermekek megszeretik a nyelvet, élő kapcsolatot teremtenek a levelezésen keresztül, lelkesedéssel végzik munkájújukat. Egyre több a felnőtt érdeklődők száma is. A művelődési házak, otthonok tárt karokkal fogadják a nyelvtanuló csoportokat. Hiszen itt tág lehetőség nyílik mindenre. Bekapcsolható például a honismereti mozgalom keretébe is. A tanórán a kötelező anyag elvégzésére jut csak idő. A kultúrházban azt valósítják meg, amire a hallgatók vágynak. Itt jutunk közelebb egy- egy nép életének, gondolkozás- módjának megismeréséhez. Itt szerettetjük meg igazán a nép kultúráját. Mi Körösladányban, a művelődési otthonban szoktunk beszélgetni az olasz—magyar történelmi vonatkozásokról, Garibaldi koráról. Megismerkedünk az olasz művészettel. Olasz könyveket, filmeket beszélünk meg. De más is ösztönöz nyelvtanulásra. Egy gimnazista lány a szép táncdalok miatt tanulja az olasz nyelvet, a másiknak az édesanyja is kedvet kapott a nyelvtanuláshoz és otthon együtt ^tanulnak. sszegezve: olyan lehetőségek ^ állnak gyermekeink előtt, amit, ha mi szülők, nevelők segítünk, támogatunk, az idővel gyermekeink boldogulásában teljesedik ki. Végrh MVutty tanár Tavaszi élmények Eevermesi úttörő tudósítása A tavaszi szünet első keddjén kitakarítottuk osztályunkat. Ez igen kedves emlék marad számunkra, hiszen a délelőttöt együtt, vidáman töltöttük el. Vidám én-étkünkét, kacagásunkat meghallotta az igazgató bácsi és lejött hoz_ zánk. örömmel nézte munkánk eredményét, a csillogó ablakot, a hófehér falat és a fényes parkettot. Az iskola folyosójáról is eltüntettük a tél nyomait. Délben, amikor befejeztük a munkát, igazgató bácsi megjegyezte: „— Na, gyerekek! A ti osztályotok lesz a legszebb!’* Mi arra gondoltunk, hogy már nem sokszor szépíthetjük iskolánkat, mert közeledik a búcsú ideje. Április 3-án kisdobosaink igazolványába bélyegek, az úttörőkébe a különpróbák és a dicséretek kerültek. A Tyereskova-őrs tagjai özv. Szekeresnének segítettek a házimunkában. Április 4-én csapatkiránduláson voltunk a falu melletti réten. Amikor kiértünk, a fiúk hozzáfogtak a tűzrakáshoz. Nemsokára ínycsiklandó illat szállt a levegőben, pirult a szalonna a nyárson. Reggelizés után előkerült a labda, a foci, sőt a doboz mélyéről az alvóbaba is. Délben vidáman tértünk haza. Délután 3 órakor ifjúsági filmet néztünk meg: az Aranyembert. Mozinkat most alakították át szélesvásznúra, ami azt jelzi, hogy falunk is fejlődik. Mozi után a községi ünnepélyre mentünk. Az ünnepélyt a szovjet és magyar Himnusszal kezdtük, ezekkel a számokkal remekeltek zeneiskolás növendékeink. Utána az MSZMP csúcstitkár mondott ünnepi beszédet. A beszéd elhangzása után a felnőtt énekkar Visy László vezetésével szórakoztatta a közönséget. Jól sikerült a két tanár bácsi; Llppai Aladár és Kasznár Pál műsora is. Ezután szavalatok következtek a kisdobosok és úttörők részéről. Vida Szűcs Eszter kisdobos, Petró Anna, Bíró János, Hevesi Hona és Forgács Erzsébet úttörők szavaltak. G. Kotroczó Erzsébet VIII. b) O. tudósító; az „Evkönyvíró-őns” vezetője.
