Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

I9©4. április 7. 2 Kedd II szovjet párt- és kormányküldöttség Kazincbarcikán és a Borsodi Vegyikombinátban A Borsod megyében tartózkodó szovjet párt. és kormánykül­döttség, élén N. Sz. Hruscsovval, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével és a társaságukban levő Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Cseterki Lajos, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság póttagja hétfőn a várossá alakulásá­nak 10. évfordulóját ünneplő Kazincbarcikára, a Borsodi Vegyi­kombinátba látogatott. Az üzemlátogatás után a szovjet párt. és kormányküldöttség tagjai a gyár udvarán gyűlésen találkoztak a dolgozókkal, a város lakóival. A lelkes hangulatú gyűlésen több mint tízezren vettek részt. A részvevők hosszan tartó tapssál, nagy lelkesedéssel köszön­tötték N. Sz. Hruscsovot, a szovjet párt- és kormányküldöttséget, s a magyar párt- és állami vezetőket. Takács István, a Borsodi Vegyikombinát pártbizottságának tit­kára nyitotta meg a gyűlést. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott beszédet. Kádár János: Kádár elv társ köszöntve az üze­mi gyűlés résztvevőit, örömét fe­jezte ki, hogy Hruscsov elvtárs és a többi kedves szovjet barátaink társaságában látogathatott el a tíz­éves fennállását most ünneplő Kazincbarcikára és szocialista iparunk büszkeségébe, a Borsodi Vegyikombinátba. A szocialista útra lépett ma­gyar nép felszabadult alkotó ere­je hozta létre a hatalmas Borsodi Hőerőművet is, amely ma már energiát szolgáltat az ország ipa­rának, lakosságának, és magát Kazincbarcikát is, amely három kis településből fejlődött s ma már virágzó szocialista város — mondotta a továbbiakban Kádár elvtárs. Itt Kazincbarcikán mindenki tudja, hogy a magyar—szovjet ba­rátság eleven, éltető valóság. A szovjet ipar szállította az igényeknek megfelelő óriás kom­presszorokat. Ugyancsak a szovjet ipartól kaptuk és a szovjet szak­emberek helyezték üzembe a földgázbontó berendezéseket. A szovjet és a magyar nép ba­ráti együttműködésének ragyogó példái ezek. Az önzetlen szovjet segítséget nagyra értékeli né­pünk. A Szovjetunió népeiben nemcsak a munkában segítő ba­rátra leltünk, hanem megbízható, erős fegyvertársra is, békénk vé­delmezőjére. Azért lehetett város Kazincbarcikából, azért épülhetett fel a Borsodi Hőerőmű és a Bor­sodi Vegyikombinát, azért emel­kedhetett fel a nép a régi úri Ma­gyarország elnyomásából, mert van Szovjetunió. Befejezésül éltette a kommuniz­must építő nagy szovjet népet, a szocializmust építő magyar népet, és népeink megbonthatatlan, örök barátságát. (Nagy taps.) Hosszantartó lelkes ünneplés közben lépett a mikrofonhoz N. Sz. Hruscsov. N. Sz. Hruscsov: Bevezetőjében megköszönte a meleg fogadtatást, majd így foly­tatta: Engedjék meg, hogy mi is tolmácsoljuk önöknek, e szép vá­ros lakóinak, a kombinát dicső kollektívájának a Szovjetunió né­peinek forró, testvéri üdvözletét. Az önök személyében a magyar vegyipari dolgozókat — annak a népgazdasági ágnak a dolgozóit köszöntjük —, amely kimagasló szerepre hivatott a szocializmus és a kommunizmus építésében. Elvtársak! Most mi valamennyi­en sokat építünk. A szocialista or­szágok népei békés munkával fog. lalkoznak. Országainknak a gazda­ság és kultúra fejlesztésében elért sikerei híven mutatják, milyen mélységesen hisznek a dolgozók a szocialista rendszer fölényében. Népeinknek nem kell háború. Mély meggyőződésünk, hogy a két rendszer békés gazdasági verse­nyében a szocialista országok új, igen nagy sikereket érnek el. A népgazdaság egyik legtöbbet ígérő ága a vegyipar. A tudomány és technika legújabb eredményei rendkívül megnövelték a vegyipar szerepét a társadalmi termelőerők fejlesztésében. — A kémia ma behatol nép­gazdaságunk minden ágába és a szovjet emberek mindennapi éle­tébe is. Ez lehetővé teszi, hogy előre megadott tulajdonságú szintetikus anyagokkal lássuk el' a termelés legfiatalabb ágait 1— az atomenergetikai ipart, az elektronikus ipart, a sugárhajtá­sú repülőgépipart. Ezért úgy ter­vezzük, hogy 1964-től 1970-ig a vegyipari termékek gyártását több mint háromszorosára növeljük. Ebben az időszakban az előző hét­éves tervhez képest négyszerany- nyi vegyipari berendezést állítunk elő s körülbelül megnégyszerező­dik a műtrágyagyártás is. — E tervek megvalósítása nagy anyagi ráfordítást követel, de ma már abban a helyzetben va­gyunk, hogy meg tudunk birkóz­ni ilyen feladatokkal, annál is inkább, mert a vegyipart a többi szocialista országgal, köztük a Magyar Népköztársasággal is szo­rosan együttműködve fejlesztjük. — Kedves elvtársak! Országaink, pártjaink, népeink kapcsolata igen jó, a szó igazi értelmében testvéri. Mostam találkozásaink és megbeszéléseink az önök or­szágának vezetőivel rendkívül szí­vélyes, baráti légkörben folynak. Teljesen egyetértünk a kommu­nista és munkásmozgalom min­den kérdésében. Marxista—lenin­ista pártjaink egységesen értéke­lik a jelenlegi nemzetközi hely­zetet. A továbbiakban Nyikita Hrus­csov bírálta azokat, akik a mun­kásosztály világméretű győzelmét féltik a szocialista országoK jólé­tének emelkedésétől. Hangsú­lyozta, hogy a szocializmust, kommunizmust építő százmilliók akkor nyújthatják a legnagyobb segítséget a kapitalista országok kizsákmányolt tömegeinek, ha to­vább gyarapítják, gazdagítják a szocialista tábor országait. Hoz­záfűzte, hogy e tábor léte mái? önmagában is közelebb hozza a kapitalista országok munkásai­nak, parasztjainak győzelmét. ■ A szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője ostobaságnak mi­nősítette a vádaskodást, amely szerint a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, a szovjet nép békéért „könyörög” az imperialistáknak. Csak a gyengék, az erőtlenek fo­lyamodnak imádsághoz, könyör­géshez, nekünk nincs szükségünk erre. A Szovjetunió, a szocialista országok nagyon jól tudják: ha , gyengék lennének, az imperialis­ták már k i robbantották volna a háborút. Az emberiség történel­mében azonban először állnak úgy az ügyek, hogy a szocializ­must, a kommunizmust építő népek ereje nagyobb, fegyvered jobbak, mint az imperialistáké. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a fő kérdés a békés egymás mel­lett élés elvének megvalósítása, iáború nélkül akarunk élni, nem akarunk mások belügyeibe be­avatkozni, s úgy tartjuk: a „ki kit győz le” kérdését gazdasági téren kell eldönteni. Meggyőző­désünk, hogy az a társadalmi rendszer győzedelmeskedik, amely az anyagi és kulturális javak na­gyobb bőségét adja az emberek­nek. Ezért győzte le a kapitalista társadalmi rendszer a feudaliz­must, s ezért győzi le a kapitaliz­must a szocializmus, a kommu­nizmus. Engedjék meg — folytatta N. Sz. Hruscsov —, hogy befejezésül még egyszer megköszönjem a testvéri fogadtatást, s igaz szív­ből köszöntsem mindannyiukat nagy nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából. Ez a nap valameny- nyiünk közös ünnepe, az örök szovjet—magyar barátság ünnepe. (Taps.) Éljen a magyar nép és nagy­szerű vezetője, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! (Taps.) , Erősödjék és fejlődjék orszá­gaink testvéri barátsága! Éljen a béke és a népek barátsága. (Nagy taps.) Az Internacionálé elhangzása után az egybegyűltek lelkes tap­saitól kísérve Nyikita Szergejevics „D oszvidanje” (Viszontlátásra) köszönéssel búcsúzott ed. (MTI) Kádár János, Dobi István és N. Sz. Hruscsov az ünnepségen. Dísziinnepség az Operaházban Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa pénteken este díszünnepsé­get rendezett a Magyar Állami Operaházban. Kádár János ünnepi beszédet mond. Ünnepség Moszkvában Moszkvában az április 4-i fogadáson megjelent és felszólalt Anasztáz Mikojan elvtárs. Közös Gyakran beszélünk arról, hogy hazánk természeti kincsekben, nyersanyagokban s energiahordo­zókban szegény. És ez igaz is. Ke­vés és drága például az idehaza kitermelhető szén. A 3300 átlag- kalóriás hazai szén 94 százalékát mélyművelésű bányákból, rossz geológiai körülmények között ter­meljük. Bár jelentősen fokozzuk a hazai energiahordozók terme­lését (a kőolajtermelés 1,8-ről 3,8 millió tonnára, a földgáz 0,6-ról 4 milliárd köbméterre emelkedik 1980-ig), mégis a 20 éves terv vé­gén a hazai szükségletnek több mint a felét import útján kell ki­elégi temünk. Vajon a természeti adottságok meghatározhatják-e az ország gaz­dasági helyzetét, fejlettségét? A felszabadulás előtti propaganda a természeti kincsek hiányával és a „csonka Magyarországgal” ma­gyarázta a nemzeti nyomorúságot és nacionalista mederbe terelte a társadalmi feszültségeket. Ezt az érvelést már akkoriban is egyér­telműen cáfolta a tőkés Svájc pél­dája, amely még hazánknál is több anyagból szorul behozatalra, iparilag pedig köztudottan igen fejlett. A szocialista világrendszer kialakulása és a hazánkban vég­bement mélyreható társadalmi változások nyomán eddig ismeret­len lehetőségek tárultak fel. Sze­rény nyersanyaghelyzetünk elle­nére fejlett népgazdaságot teremt­hetünk, ha számolunk hazai adottságunkkal, és jól beillesz­kedve a baráti országok gazdasá­gi közösségébe, fejlesztjük a mun­kaigényes feldolgozó iparágakat. Ezért fordítunk megkülönböztetett figyelmet a műszer, a híradás- technikai ipar, a szerszámgép- gyártás és a vegyipar fejlesztésé­re. A magyar ipar e kívánatos szerkezeti átalakulását, a munka­igényesség növekedését jelzi az a tény, hogy amíg 1938-ban egy tonna magyar exportáru körülbe­lül másfél tonna import fedezé­sére volt elegendő, jelenleg egy tonna áruexportért több mint há­rom tonna súlyú importárut szer­zünk be. Pedig a lehetőségeink ki­használásának még csak az ele­jén tartunk. Tulajdonképpen az ország lehe­tőségeit ma már nem is Ítélhet­jük meg elszigetelten, függetlenül a szocialista országok közös erő­feszítésétől. A szocialista országok ugyanis együttesen már gazdagok természeti kincseikben. A külön­böző ércek és energiahordozók te­rületileg persze egyenlőtlenül oszlanak meg, végeredményben azonban jól kiegészítik egymást. A közelmúltban elkészült a KGST-országok első geológiai tér­képe és ugyancsak első ízben összeállították a részvevő orszá­gok hosszú távlatú emÉBfctikai mérlegét. A felmérésből kiürül, hogy a kőszénkészletek legna­gyobb része Lengyelországban és Csehszlovákiában található, az NDK-ban viszont a bamaszénte- lepek számottevőek. Az európai népi demokratikus országok ré­szére kincseinek 85 százaléka Lengyelországban, az ólomérc- készletek 76 százaléka és a cink- érckészletek 82 százaléka Bulgá­riában és Lengyelországban van. Az alumínium alapanyaga a ba- uxit. A népi demokratikus orszá­gok bauxitvagyonának 95 száza - léka hazánkban található. A vi­lág legnagyobb vasérckészletei a Szovjetunióban vannak: csupán a felkutatott mennyiség mintegy 90 milliárd tonna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom