Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
4 Szombat 1964. április 4. ' Kis üzem a város peremén Ki gondolná, hogy a hazai hő- és elektromos erőművek, nehézen boldogulnak egy békéscsabai kis üzem dolgozóinak munkája nélkül? Márpedig ez a valóság. Tiszapalkonyán és Pécsett, Ino- tán és Budapesten, Komlón és másutt, összesen 19 erőműben várják az Erőmű Karbantartó Vállalat csabai öntödéjének öntvényeit. Innen kérnek segítséget, ha a kazánokhoz nagyrostélyelemre, szénőrlő kalapácsokra, salakoló csövekre, lángterelőkre, fogaskerekekre, lendkerekekre, kábelalkatrészekre van szükség. Az itteniek igyekezetén is múlik az erőművek zavartalan üzemelése, a hőellátás, az ország villamos- energia-ellátásának folyamatossága. Tíz évvel ezelőtt csapoltak először szürkevasat Vulkanus (a tűz és a kovácsok istene) csabai fiai, a kezdetlegesen felszerelt öntődében, a csendes Telep utcában. Malomépületből alakították ki az öntőcsamokot, mely még ma is szolgál. Negyvenen kezdték a munkát, most hatvannyolc öntő, mintakészítő, lakatos, magkészítő, betanított munkás, irodai alkalmazott teszi dolErőszak nélkül j Nem nagy horderejű dologról van 2 szó, csupán arról, hogy egy apa he- 3 legre etette 5 esztendős kisfiát. Jót ■ akart neki, kétségtelen. — Miért ilyen sovány a gyere- 3 kém? — kérdezgette naponta. — Ilyenfajta — nyugtatta öt a fe- ■ lesége. — Dehogyis azért, hanem mert 3 alig eszik — legyintett a férj. Nézd ■ a szomszédék Karcsiját, olyan, mint 2 egy hordó. De fal is az, sőt hab- 3 zsolja a kosztat, nem úgy, mint a ■ mi Pityunk. Az apa látva, hogy élettársát nem 3 izgatja különösképpen gyermekük ; kisétkűsóge és soványsága, s egyre ■ csak az a válasza, hogy „jó így, 2 hiszen a kölyök eleven és egészsé- 3 ges”, a szülőkhöz fordult tanácsért. S Azok aztán adtak is készséggel: — Bele kell tömni! Ha makacsko- ■ dik, akkor püff, oda neki! Addig 5 a fejére meg a fenekére, míg tisz- 3 tára nem kanalazza a tányért! Majd 5 meghízik akikor! Az apa hűségesen megfogadta a 5 tanácsot. Tömte a gyereket reggeli- 5 nél, ebédnél, vacsoránál, s ha az ■ öklendezett, belenyomta az orrát a 2 tálba, s ha úgy sem akaródzott ne- 3 ki, jól elnáspágolta. Az anya hiába ■ kelt kétségbeesetten fiacskája vedel- 2 mére, az apa ellátta az ő baját is. 3 Minek akadályozza az asszony ab- 3 ban, hogy mindent faló, kövér gye- 5 rekük legyen? Hadd lássa a világ, 3 liogy amit keres, annak zömét a * gyerekébe öli! Persze, az erőszakos „feljavítás- 2 nak” kórház • lett a vége. A kezelő- 3 orvos a tréfás leckéztetésnek volt a ■ kedvelője. Meghívta az apát ottho- 2 nába egy kis beszélgetésre. — Maga sem valami kövér, akár- 5 csak a kisfia. Hány kiló kedves ba- 3 rátom? — Ötvennyolc, doktor úr. ’ — Ráfér egy kis hízás. Egyék ■ többet, ha nem kívánja, akkor is. 5 Éppen ebédelni készülünk. Ha nem 3 sértem, tartson velünk. Az asztalnál kezdetét vette a ked- 3 vesein erőszakos, elháríthatatlan ki- ■ nálás: — Vegyen. Egyék: ebből is meg 3 ebből is és amabból is. Mégegyszer. ■ Ejnye, csak nem utasít vissza! No, 3 még, még... Magának híznia kell! 5 Hadd lássa a világ, milyen göm- 5 bölyűek nálunk az emberek. A fia hizlalásába belebukott apa jj fuldoklásig tele étellel, itallal, tá- 2 molyogva hagyta el a vendéglátó 5 házat s megfogadta, hogy soha töb- ■ bé nem tesz olyat, amit Pityuval ■ szemben elkövetett! —hr— 5 gát Molnár Zoltán üzemvezetővel az élen. Az első évben alig 24 tonna öntvény került ki az üzemiből havonta, mostanában már több mint 80 tonna. Tavaly 7 millió 290 ezer forint értékű munkát végeztek azzal, hogy 891 tonna szürkevas, 5,2, tonna bronz és 3,8 tonna a 1 uminium-öntvényt készítettek. Aki tíz év után vetődik el most az üzembe, az ámuldozva nézhet széjjel. Az egykori malomépületre rá sem lehet ismerni. Körbeépítették, korszerűsítettek úgyszólván mindent. A szutykos kócerájt alaposan „kipofozták”, minden évben épült valami. A kapun belépve nem sárban, porban tapickol az ember, hanem betonon jár. Balra a portásfülke, mögötte katonás rendben a formaszekrények glédái, az idén elkészülő kerékpárszín állnak. Jobboldalt, a földszinti ablakon a serényen mozgó magkészítők biccentenek ki, fölöttük az emeleten három takaros kis irodahelyiség van, tiszta függönyökkel. A mosdó, öltöző, fürdő (hideg-meleg víz, zuhanyozó) fölött a félig kész mintaraktár. Az udvar közepén nyújtózkodik az öntvénytisztító, átél lenben vele a mintaasztalosok, lakatosok műhelye. A körgát zárja le az udvart Rendje szinte kínos. .v » Az öntőcsamók hátához simul az ebédlő, ahol hűtőszekrényben tárolják elemózsiájukat az emberek, de található itt villanyfőzőlap is, becsületbolt is, biliárdasztal, sőt iskola tábla is. Ez utóbbi vasárnap meg hétköznap este van használatban. Nóhányan technikumba, általános iskolába járnak, itt tanítják egymást. . Az öntödei munka a laikus ember számára is érdekes, mondhatni: látványos. Akik itt dolgoznak, azoknak már megszokott a fény zápora, a nyáron pláne perzselő hőség, a gázos levegő, az előkészítéssel, formázással, öntéssel együttjáró sok nehéz óra. A tíz évvel ezelőtt idekerült emberek 54 százaléka ma is itt dolgozik, mert szereti a szakmáját, tetszik neki a jó légkör, a társak munkaerkülcse, segítőkészsége, a harmonikus együttműködés mindennap megújuló élménye. összetartó kollektíva munkálkodik itt öt szocialista címért küzdő brigádban. Közülük a kú- polók-vastörők (négyen) a cím megvédéséért dolgoznak. Az értékelésre majd novemberben kerül sor. Reggeltől estig pontos, igényes munkát végeznek az emberek. A minőséggel ritkán van baj. Az öntöknél például 6—8 százalék a megengedett selejt, ám alig rúg fel 3—4 százalékra havonta. Ez a gondos előkészítés eredménye, s persze a hozzáértésé. Hogy príma öntvény kerüljön ki az üzemből, ahhoz nemcsak az öntők jó munkája szükséges, de a magkészítőké (Jász József, Nagy Imréné, Szabó Miklós, Aradszki Mihály), az anyagelőkészítőké (Vraukó János, Domokos Ferenc), az adagolóké, csapolóké (Maczák János, Baukó Pál), öntvénytisztítóké és másoké. Persze a legtöbb az öntőktől függ. Erdős Antal csoportvezető tíz éve, Lakatos Gábor, Budás Imre, Kosa Pál, Melis Béla, Gyulafalvi László, Varga József, Tóth János, Hehler József hét—tíz éve formáz, önt együtt. Nem kis érdemük van abban, hogy az Erőmű Karbantartó Vállalat négyszeres Élüzem lett és kétszer nyerte el a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját. Jó közlégkör, évről évre erősödő munkaerkölcs, rendszeresen jó tervteljesítés, pontos, gondos munka jellemzi ezt a kis üzemet a város peremén. Tízéves munkájával, emberei munkaszeretetével igazán kiérdemelte, hogy a városban elismeréssel beszéljenek róla. Pallag Róbert Nyikolaj Toman: ( 1* ) Éjfél elmúlt. Szabiin tábornok valamennyi munkatársa már rég hazament. Egyedül csak Oszipov ezredes ült még mindig a dolgozószobájában. Asztali lámpa világított íróasztalán. A mélyen leeresztett ellenző alól áradó fényt csaknem teljesen elnyelte a posztó asztalterítő. Csupán egy fehér papírlap verte vissza és gyenKémregény Fordította: Sárközi Gyula gén szétszórta az egész dolgozó- szobán. A szoba nagy volt és a visszaverődő fény nem bírta teljesen bevilágítani. Sőt, úgy tűnt, mintha Oszipov asztalán túl, vaksötétség honolna. De az ezredes megszokta már a félhomályt és jól látott mindent maga körül. Szeretett késő este, olykor álmatlan éjszakákon halkan sétálgatni a puha szőnyegen s ilyenkor az ellenség lehetséges tevékenységének számtalan változatán töprengett. De ez a mai nem akármilyen nap: Oszipov ezredes fontos jelentést várt. Ettől függött egy rejtélynek a megoldása, amely immár több napja foglalkoztatja, A tiszta papírlap, amely a zöld színű posztó asztalterítőn feküdt, s nemcsak az egyetlen megvilágított helynek látszott, hanem a fény egyetlen forrásának is, hipnotizálta és vonzotta magához az .ezredest. Oszipov már többször odalépett az asztalhoz, hogy papírra vesse az agyában oly rég óta forgatott gondolatot, de alig fogta kezébe a tollat, megszólalt benne egy hang s arról akarta meggyőzni, Magyaros vendégszeretet? Bádogos Ernő elsőéves szegedi orvostanhallgató meghívta Gyulára barátját a szintén elsőéves ghanai Miilest. Igazi baráti szeretetből, meg azért, hogy bemutassa, milyen is egy európai kisváros a maga hagyományos húsvéti locsolásával, ezzel a szép népi szokással. Miiles igen jól érezte magát. Halk szavú, finom modorú néger fiú. Csendes mosollyal szemlélte az embereket: a józanokat, a kicsit spicceseket, s az utcai járókelők kíváncsi, de nem sértő érdeklődését. Az ünnep másnapján moziba készülődtek. — Lengyel filmet szeretnék látni, még nem láttam — mondta Ernőnek. — Elmegyünk, Milles.., A gyulai Erkel moziban a „Hamu és gyémánt”-ot játszották. Kicsit bizony elkéstek. A , híradó már vagy öt perce tartott.. — Tessék minket beengedni — kérte udvariasan a jegyszedőnőt Ernő. — Sajnos, szabály van arra, hogy a késönjövők, csak a híradó után mehetnek be — darálta a paragrafust behunyt szemmel a jegyszedőnő. — Értem én kérem. De itt van a ghanai barátom. Őrá való tekintettel most az egyszer tessék megengedni — fogta könyörgő- re. — Ha ghanai, ha nem ghanai. ha fehér; ha fekete, a szabály, az szabály... Ernő, hogy most már megőriz. ze barna bőrű barátja előtt a te. kintélyét, a mozi üzemvezetőjéhez fordult. — Sajnos, nem tehetem. A szabály, az szabály, senkivel sem kivételezhetünk. Ugyan, miért nem engedik be már őket — szóltak közbe a többi késönjövők is rokon- szenvvel. ' — Mert a szabály, az szabály. — Nem fontos a híradó, a nagyfilm a fontos — szólt békí- tőleg Milles, akit zavart a fonák helyzet. A híradó után leültek a tizedik sorba. A „Hamu és gyémánt” kezdő képsora a maga meghökkentő drámaiságával minden nézőt lekötött, Millest és Ernőt is. Sajnos, nem sokáig. A késönjövők olyan népvándorlása indult meg éppen a nézőtért felező szélesebb tizedik sorban, hogy a gyorsan pergő képekből egy darabig csak minden másodikat látta a ghanai Milles és a magyar. Bádogos Ernő. Később lassan megfogyatkozott a késönjövők száma, csak a jegyszedő tartott még egy rövid megbeszé. lést egy kissé illuminált locsolóval, hogy máskor oda üljön, ahova a jegye szól. Mikor aztán Ernő rájuk hördült, elcsöndesed. tek... —■ Tudod Milles — fordult Ernő barátjához az előadás végén — itt, ebben a moziban az a szokás, hogy a híradót nem, de a játékfilmet meg lehet zavarni, mert a szabály, áz szabály... (fér—ó.) Több szikvíz és üdítőital készül ebben az évben A Békés megyei Szikvíz és Szeszipari Vállalat orosházi telepének idei terve csaknem 9000 hektoliter szikvíz és 500 hektoliter idítőital készítése, ami a tavalyihoz képest 15 százalékos emelkedést jelent. Az üzemben megkezdték egy szikvíztöltő beszerelését, amellyel óránként 800 liter szikvíz állítható elő. Az üdítőital készítését korszerűbb gépek biztosítják majd. Az üzem még a szezon megkezdése előtt egy hűtőberendezést is kap, aminek a segítségével javítani tudják az üdítőital minőségét. A szállítás zavartalanná tételéhez 4700 szódás- és 10 ezer bambisüveget adott még ki a vállalat. A munkáslétszámot nyáron három fővel növelik. hogy ez a gondolat még nem eléggé érett, a rejtély messze van még a megoldástól s a következtetések elhamarkodottak. És az ősz hajú, kissé hajlott hátú, fáradt szemű Oszipov ezredes ismét járkálni kezdett a szobában. Olykor • hosszabb időre meg-megállt az ablaknál. Odakint a késő éjszakai órákban is zajos, hatalmas tér még mindig nem akart nyugovóra térni. „Csák felgyógyulna ez a Muh- tarov vagy legalább eszméletre térne — ismételgette magában, nem tudni hányadszor, s azt figyelte, hogyan villannak tova odalent a téren a gépkocsilámpák fényei. — Akkor mindenre fény derülne... Talán telefonálni kellene még egyszer a kórházba?... Nem, nem érdemes. Ha volna valami újság, azonnal jelentenék... De miért szaval Muhtarov lázálmában verseket? Aztán meg miféle vers lehet ez: „Akkor bánatom mosolyra csalta furcsa ében tolla”? Vagy például ez a sor: „Menj, röpködj az éjviharban, a plutói bús vizen!” Hogyan találja ki az ember ezekből a verssorokból, milyen gondolatok foglalkoztatták lázálmában? S miért csak ezeket a verseket ismételgeti? Semmiféle más szót nem ejt ki e verssorokon kívül... Hát a nála talált amerikai verskötet?... Bizonyára van valamilyen kapcsolat e kötet és Muhtarov verses lázálma között. De milyen? Oszipov ezredes már többször is átlapozta ezt a „Pocket book” típusú könyvecskét. Nem dicsekedhetett azzal, hogy ismeri a kötet valamennyi versének szerzőjét, de az olyan neveket, mint Henry Longfellow, Walt Whitman, Edgar Poe, jól ismerté. Tegnap a kis kötet megjárta a vegyi laboratóriumot, ahol megvizsgálták, de ez sem hozott semmiféle eredményt. Fiiin alezredes, a titkos írások szakértője kijelentette, hogy a kötet valamelyik verse valószínűleg a hozzánk küldött kémek titkos levelezésének a jelkulcsa. Sőt, hozzátette, hogy éppen ezzel a kulccsal rejtjelezték azt a rádió- gramot, amelyet néhány nappal ezelőtt fogtak a Kísértet fedőnevű híres kém feltételezett tartózkodási helyének körzetében. Ez a gyanú bizony nem volt minden alap nélküli, mivel Oszipov feltételezte, hogy Muhtarovot, a külföldi hírszerző ügynököt valószínűleg a Kísértet segítőtársául rendelték ide. Hisz azon a vonaton bukkantak rá, amely Akszakalszk felé tartott, tehát éppen abba a körzetbe, amelyben a Kísértet is tartózkodik. Mindez persze másképpen is alakulhatott volna, ha Muhtarov nem jön rá, hogy a nyomában vannak. De megsejtette, s el akart tűnni üldözői elől: kiugrott a robogó vonatból. Most pedig eszméletlen állapotban ffekszik a kórházban és az orvosok nem állnak jót az életéért. (Folytatjuk)
