Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-30 / 100. szám
W61 április 30. 4 Csütörtök Tjaíáíkúzás éjjeledéiről cqq i'vqi rip ú rta la n n q a l... gozik — aztán megnéztem én is a hibát... A norisz-foglalatok érintkezője nagyon erős. Mikor becsavarják az égőt, úgy érzik, már nem megy tovább, pedig csak megakadt. Kattintás, s természetesen még nem ég a körte. De, ha túlcsavarják, akkor meg zárlatot okoz. Itt is egy ilyen norisz- foglalat volt, s a kapcsolóban okozott zárlatot. Néhány percen belül megcsináltam. — Ha akkor maguknak szóltak volna... — Igen, ha nekünk szóltak volna, akkor ez esetben talán nem írt volna rólunk elmarasztalóan az újság, ami nagyon rosszul esett... — Hasonló esetben mégis írni fogunk... — Hasonló eset a jövőben már nem fordul élő, mármint, hogy ilyen panaszuk legyen ránk a lakóknak. Tulajdonképpen ezt jöttem elmondani. Tizenöt tagú brigádunk megfogadta: ha valamelyik lakásban az átadás után fogyatékosságok akadnak, soronkí- vül elmegyünk oda és kijavítjuk. Eztf szocialista szerződésben vállaltuk, mert két hete kitűztük magunk elé, hogy megszerezzük a Szocialista brigád címet... — De mégegyszer mondom, újságíró elvtárs, megtettük mi a kötelességünket eddig is. Én netm vagyok párttag, de tudom, s a brigádom minden tagja tudja mit miért kell csinálnunk. Voltak a brigádomban már olyanok, akik doktori diplomával rendelkeztek s eleinte nem tudtam mit kezdeni velük, gondolván, ők nem zsíroskenyéren nőttek fel, mint én. De lassan ők is átvették a mi munkatempónkat, s kitűnő villanyszerelők lettek, öt szakmunkást nevelt eddig a brigádom. Igaz, a doktor mér újra ügyvéd, de közel került mihozzánk a munkán keresztül is. No, mi meg a lakókhoz akarunk még közelebb kerülni, hogy teljesebb legyen a munkánk meg jobbak a lakások. Ezért határoztuk el, hogy megszerezzük a Szocialista brigád címet.:. így mondta el. nyíltan és őszintén régi riportalanyom, a vásártéri villanyszerelő brigád vezetője Most már azonban ne maradjon névtelenségben. A neve: Jancsok György. Varga Dezső Társadalmasítják a munkát a K ISZ-bizottságok ban A KISZ Központi Bizottsága felhívására megyénkben is létrejötték a KISZ függetlenített vezetői mellett működő társadalmi csoportok. Szerepük egyrészt az, hogy segítséget adjanak a vezetőknek, másrészt, hogy összekötő kapocs legyenek a fiatalok és a vezetőség között. A társadalmi aktívák feladata az is, hogy az ifjúság spontán kezdeményezéseit, előforduló gondjait megbeszéljék a KISZ-vezetőkkel vagy közvetlenül maguk oldják meg. Az április 23-án a sarkadi járásiban megtartott gazdasági vezetők értekezletén például a pénzügyi gazdálkodásban előforduló (hiányosságok felszámolásáról tárgyaltak és a jelenlévők szakmai tanácsot adtak ahhoz, hogyan kell megoldani a járásban mutatkozó tagdíjgondokat, valamint ahhoz, hogy a rendelkezésre álló forintösszegeket hogyan kell helyesen felhasználni. Laipunk történetében bizonyára foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel néhányszor. Szóltunk arról is, hogy egy-egy értekezlet akkor éri el célját, ha arra felkészül az előadó és meghívott egyaránt. Az elmúlt hónapokban alkalmam volt jó néhányszor különböző szintű értekezleteken részt venni. Végigültem tanácsüléseket, állandó bizottsági ülést és különböző kérdésekkel foglalkozó alkalmi bizottsági ülést is. Sokszor tapasztaltam, hogy a meghívottaknak csak egy bizonyos része jelent meg, többen okkal vagy ok nélkül távol tartották magukat. Most nem azokról akarok beszélni, akik más teendőik ellátása miatt távol maradtak, hanem inkább azokról, akik csak egyszerűen a meghívót asztalukon hagyva, meg se jelentek. Példákat? Békéscsabán az egészségügyi állandó bizottság komoly, fontos feladatot lát el, nemcsak a város egészségügyének javítása érdekében, hanem a köztisztasági helyzet javításában, az ifjúság- védelemben és sorolhatnám tovább szerteágazó feladatait. Mégis, a bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott két tagjának megjelenésével is, akik több alkalommal — mondhatnám — rendszeresen, távollétükkel tűn- nek ki Vajon a vállalt feladat ilyen teljesítése használ-e a testület tekintélyének, nem rontja-e a végzett munka értékét? Azt hiszem, a kérdésre mindenki megadhatja a választ. Az elmúlt héten Békéscsabán, a városi tanács először végrehajtó bizottsági ülésen, majd tanácsülésen is foglalkozott a tanácstagok munkájával, a bizottságok tevékenységével, és így esett szó a megjelenésről is. Beszéltek a tanács- törvényről, arról, hogy a tanácstagok évenként legalább két ízben beszámoljanak a tanács működéséről, saját tanácstagi munkájukról és a választók közérdekű megbízásainak teljesítéséről. Öröm az, hogy Békéscsabán a múlt év első felében 103 tanácstag tartott beszámolót, a másodikfél évben pedig 102. A két szám önmagában azt bizonyítja, hogy a tanácstagok többsége eleget tesz megbízatásának, teljesíti vállalt feladatát. Még egyszer visszatérve a megjelenésre: azok, akik állam- hatalmi szervünknek tagjai lettek vagy valamelyik bizottságba meghívást kaptak, érezzék mindig, hogy munkájuk hozzájárulás — ha csak egy téglával is — az ország építéséhez. A vállalt feladatok teljesítése pedig fontos kötelesség tanácstagnak és meghívottnak egyaránt. (Dóczi) A körosnagyharsányi színjátszók sikere öt községben mutatták be Tabi László: Különleges világnap cimű szatirikus, mai témájú vígjátékát a körosnagyharsányi KlSZ-szer- vezet műkedvelő színjátszói. A színjátszók járási, kulturális seregszemléjén jó előadásokkal oklevelet nyertek. A kiegyensúlyozott szereplő gárda köziül Kormány Ilona, Semlyéni Gyula és Szabó Béla kapta a legtöbb tapsot. A tájelőadások bevételét — háromezer forintot — közös kiránduláson költik el a színjátszó fiatalok. Nyikolaj Toman: (2Z) Uaivza a UíséiUt után Fél éven belül két ízben is | írtam a békéscsabai vásártéri építkezés egyik villanyszerelő brigádjának vezetőjéről — névtelenül. Ügy adódott, hogy a V/13-as épület lakói panaszkodtak a beköltözés utáni sok hiányosság miatt. Elmentem hát a lakókhoz, bekukkantottam a lakásokba, s valóban: egyik helyen a parkettázás, másik helyen a vakolás, harmadik helyen meg a nyílászáró szerkezetek működése hagyott sok kívánnivalót maga után. És néhány lakásban a villany isi. Ricáék kamrájában például, ahogy ők mondták, egyáltalán nem égett a villany, de az alagsorban sem. A látottakat riportban megírtam, ám nem neveztem meg a megbíráltakat. Ez volt az egyik eset. Másodszor egy glosszában példának használtaim fel a hiányos lakásátadásokat. De már az első hetekben felkeresett riportalanyom, aki névtelenül is magára ismert és felháborodva kikérte, hogy a nyilvánosság előtt kipellengérezzem őt... Nagyon őszinte volt a felháborodása. Hiába érveltem: mégis igazuk van a lakóknak — nem lehetett megbékíteni: „Az újság nem arra való, hogy kipellengérezze a munkásokat!” — hangzott az ítélete. Fél év után most ismét találkoztam a brigádvezetővel. Már kissé őszülő halántékú ember. Markáns, kemény vonásain a készség rajzolódott ki, ahogyan magyarázta az akkori felháborodásának okait: — ... Nagy nyomás volt a V/10- en, mert elmaradást kellett pótolni. A lelkünket is beleadtuk. Szabadságon voltam, de abbahagytam a horgászást és vasárnap is ott voltunk a szerelésen. És akkor, néhány napra rá jelent meg a cikk... Jó, jó, nem hazudtak a lapok. Ha én is kiadnék annyi pénzt egy lakásért, mint a szövetkezetiek, szintén megkövetelném a precíz munkát... — De higyje el, mégsem tehettünk róla... Emberek vagyunk, nekem is lehet hibám. Az azonban még nem fordult elő, hogy valamit meg kellett volna csinálni, mégis úgy hagytam, hátha nem veszik észre. A pénzt sem hajtom, hiszen jól keresek, átlagom háromezer forint volt tavaly. Lelkiismeretesen akarunk dolgozni a jövőben is, ám ezek a kis hibák ennek ellenére előfordulhatnak ... —Miért?.. 3 — Nézze, sok oka lehet ennek. Én tízszer is felkattintom a kapcsolót, s miután meggyőződöm, hogy jó, megyek csak el. S a tizenegyedik kattintásra zárlat keletkezhet Itt van a V/5-ös tömb, amit május 10-én adunk át. A múlt héten nem volt lezárva s a környéki gyerekek fölmentek a lakásokba, ott játszadoztak. Nyomogatták a gombkapcsolókat, s nem egy beégett. Vagy a másik, a V/9-es. Itt nincs lezárva az automata szekrény. A gyerekek kicsavarták a csengő biztosítékát, s az egész házban nem szólt a csengő. Azóta már új biztosítékot adtunk, de hát lehet így a jövőben is, ha nem védjük jobban a közös vagyont. — Nem magyarázni akarom a bizonyítványt, ám van olyan is, hogy a lakók beköltöznek és menten szerelni kezdenek. Becsavarnak egy rossz égőt, s kiverik a biztosítékot. Vagy, hogy visszatérjünk a Ricáékra, ott a kapcsolónál volt hiba. Aki a lakók közül bemérte a feszültséget, azt állapította meg, hogy szakadás van a vezetékben. Nagyon bántott akkor a dolog, hogy rossz vezetéket hagytam volna ott?! Megkerestem azt a lakót — a ruhagyárban dol— Mindjárt kész a teám — mondta vidáman. — Jöjjön be hozzám, együtt meg vacsorázunk. — Köszönöm. Aszkár Habdul- lovics — mondta Jersov és bement Zsijenbajev szobájába. Leült az asztalhoz és azon töprengett, mit csináljon: átmen- jen-e Aszkárhoz vagy sem. Kis idő múlva hallotta, amint odaát valaki üdvözölte a házigazdát: — Asszalam alejkum! Kómregény Fordította: Sárközi Gyula — Öhalajkum asszalam. Később aztán, amikor mégis csak át kellett mennie Aszkárhoz, Temirbek szobájából monoton hangokat hallott: — „Aguzo bellahi menas-saj- tán errazsim...” — Temirbek imádkozik — mosolyodott el Aszkár és unokaöccse szobája felé intett. — Régi gondolkozásai ember. Tudja, mit jelent az, hogy „aguzo bellahi...”? „Könyörgök istenhez, ‘hogy mentsen meg a sátán kísértéseitől”. Nevetséges, mi? — Miért volna nevetséges? — kérdezte komolyan Jersov. — Nincs abban semmi különös, ha valaki hisz istenben. — No én nem is az imádságra értettem — nevetett Aszfkár és keskeny vágású szeme szinte teljesen eltűnt. — Egyáltalán meddig lehet hinni istenben? — Hát ez már bizonyos mértékben a lelkiismeretétől függ —, mosolyodott el Jersov. — Maga művelt ember, nevelje át. — Bárki mást. de őt képtelenség — felelte Aszkár meggyőzően. — Öt is meg akartam hívni egy csésze teára, hogy bemutassam magának, de kereken visszautasította. Ma este valami olyasmi van, hogy a vallásos embernek sem inni, sem enni nem szabad. Az asztalnál ülni és nézni a jóízű falatokat nagyon nagy kísértés volna. Hát ezért olvassa most a külön imádságot e kísértés ellen. Jersov legutolsó jelentése egész nap nem hagyta nyugton Szabi int. Mire kellett Zsijenba- jevnek a Geiger-számláló? Mit akar megtudni vele? Minél többet gondolt erre a számlálóra, annál világosabbá vált előtte, hogy nem véletlenül került a pincébe. Hátha Zsijenbajevet atomenergia-kísérleteink érdeklik? — villant át agyán akaratlanul a nyugtalan gondolat. — Tavaly is, idén' tavasszal is elfogtunk néhány olyan kémet, akik később beismerték, hogy atomenergia-kísérleteink érdekelték őket. Miért ne fordulhatna elő, hogy Zsijenbajev is hasonló küldetéssel érkezett hozzánk? Most már teljesein nyilvánvalónak látszott! előtte, hogy Zsijenbajevet természetesen vagy az atombomba, vagy általában az atomenergia érdekli. Ám ezzel kapcsolatban nyomban felmerült egy újabb gondolata: miért telepedett le Zsijenbajev Pe- revalsak körzetében, ahol Szabiin tudomása szerint semmiféle atombomba-kísérlet nem folyt? Akkor hát miről van szó? Miért lézeng ott? Nem véletlen, hogy egy ilyen tapaszitalt nemzetközi kém éppen Perevalszk körzetében tartózkodik. Jól tudta, milyen nagy érdeklődést tanúsít a nemzetközi hírszerző szolgálat az atombomba és más hasonló fegyvertípus gyártága iránt. Nem közömbös számára az atomenergia békés célú felhasználásának műszaki titka sem. Tudta, hogy a tőkés államok hírszerző szervei mekkora érdeklődést tanúsítanak az atomenergiával kapcsolatos ösz- szes munkálatokról kapott értesülések iránt. Arról is tudomása volt, hogy ma már nemcsak az amerikai titkosszolgálat foglalkozik „atomkémkedéssel”, hanem az angol Intelligence Service és a vatikáni Centre In- formazione Uro Deo is. De hátha Zsijenbajevet egyáltalán nem is érdekli az atombomba? Hanem az atomenergia békés célú felhasználása? Hisz az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió ezt a hatalmas energiát a békés építés nagyszabású feladatainak végrehajtására használja. A tábornok kigombolta nyakán a zubbonyt — ezekben a napokban tűrhetetlen kánikula volt Moszkvában — és elgondolkozva végigment dolgozószobáján. „Vajon hogy megy a sora Jer- sovunknak Közép-Ázsiában?” — gondolta akaratlanul s megállt a nyitott ablaknál. Lágy szellő legyintette meg arcát. Forró kátrány és benzinszag csapta meg orrát. Odalent a nagy téren, a naptól megolvadt aszfalton a gépkocsik végtHen áradata höm- pölygött. (Folytatjuk)
