Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A „magyar Shakespeare” Április 23-án, William Shakes- aW a magyar színjáték hőöko- között — alapozódott meg a peare születésének 400. évíor- rát már eredményeiben tekint- Shakespeare-műveknek (az ab- dulóján minden magyar prózai hette át, — tette fel magának ban az időben született új, színházban a függöny előtt ezeket a kérdéseket és az volt jobb fordítások alapján) rea- emlékeznek majd meg a szín- a válasza, hogy bár Katona is, lista megjelenítése. Olyan ala- háztörténetnek — és egyáltalán Vörösmarty is elsősorban „a kítások ejtették bámulatba a a kultúra történetének — erről magyar Géniusz gyermekei” Magyarországra látogató angol a nagy pillanatáról. De az voltak, Shakespeare ihletése színházi embereket is, mint Já- í.avoni hattyú”, a lángeszű an- adott nekik erőt legszebb mű- szai Mari szilaj és félelmes goi színész, dráma- és vígjáték- veik kibontakoztatására. Petőfi Lady Macbethje, Üjházi Ede író emlékezetét őrzi és zengi az híres, lelkesült mondása — learbeli bolondja, Márkus Emí- egész Idei évad Is. A már „Shakespeare egymaga fele a 11a egyszerre klslányos és ,évek óta műsoron levő bemu- teremtésnek!" — nemcsak arra asszonyos, feledhetetlenként tatok és felújítások mellett eb- vonatkozik, hogy Shakespeare feljegyzett Júliája, Szacsvay ben a színi évadban tűzték, témáiban és megoldásaiban az Imre Lear királya, ami aztán Illetve tűzik műsorra — példá- emberi történelem által felve- évtizedeken át nagy szerepe ul — a Lear királyt a Buda- tett legjelentősebb problémák maradt. pesti Nemzeti Színházban, a kavarognak, hanem arra is A mai magyar színjátszás Hamletét a Szegedi Nemzeti utal, hogy a magyar színjáték híven őrzi a „magyar Shakes- Színházban, a in. Richárdot s a Petőfi korában modem peare”-nék ezeket a tradícióit. Debrecenben, a Rómeó és Jú- magyar Irodalom megteremtő- Ma is érdekli, közelről érinti és llát Győrött, az Othellót Veszp- sében milyen nagy és fontos gondolatokkal, érzésekkel táp- rémben, a Coriolanust Kecske- ösztönző szerep Jutott az akkor lálja immár százezrekhez (és méten, a Makrancos hölgyet Bé- már évszázadok óta halott an- milliókért) szóló színházi éle- késcsabán stb. goi Írónak. tünket. Mit láttak meg nagy Nem Játék a szavakkal, ha Es ahogy a magyar szlnját- magyar költők, rendezők, sziszt állítjuk, hogy a „Shakes- szásnak — alapvető nemzeti ér- nészek egy-egy Shakespeare- peare-év” nálunk nem ebben dekekért folyó társadalmi har- műben, s a világirodalomban az évadban kezdődött és nem cokkal egybefonódott — hős- máig Is páratlannak mondható életmű egészében? Major Tamás ÜL Riehárdjának, Bástl Lajos Antoniusánák, Gábor Miklós Hamletiének, Bessenyei Ferenc Othellójának, Tolnay Klári Júliájának, Tőkés Anna Lady Macbethjének és a mai — idősebb és fiatalabb — magyar színészek más kiváló Shakespeare-alakításainak adott és ad szárnyakat ez a krónikákban s képekben és az emlékezet színpadán rögzített, elevenen élő hagyomány* Shakespeare — akinek művelt Vörösmarty Mihálytól és Arany Jánostól Kosztolányi Dezsőig, Babits Mihályig és Szabó Lőrincig kiváló költők nemzedékei tolmácsolták — nemcsak a színpadon, hanem nyomtatásban is „örök barát”-ja a magyar közönségnek. Több mint száz esztendeje jelennek meg Magyarországon könyvalakban Is drámái és komédiái, Shakespeare művel holnap és holnapután Is ékesíteni fogják színházaink műsorát, s minél bensőségesebb, Izgalmasabb és nívósán korszerű előadása hol- is erre az évadra szorítkozik kora elválaszthatatlan Shakes- nap jg SZép gondja lesz ren- csak. Shakespeare alkotásai és peareétől, a magyar színháztör- dezőknek, szcenlkusoknak, sziámiak előadásai - Immár több ténet későbbi, valóban hala- nészektlek. Az „egymaga a te- mint másfél évszázada — fon- dóbb és valóban művészi kor- remtés feIét„ jelentő Shakes- tos szerepet Játszanak a ma- szakai Is szorosan és szervesen pgaj,, megteremtette a maga gyár művelődés történetében s összefüggőitek — hogy Paulay termőtalaját Magyarországon s beépültek a magyar színjátszás Ede szavaival éljünk — „a kor- a magyarországi Shakespeare- legjelentősebb korszakaiba, jótokat leszaggató, szellemünket kultusz mélyre húzódó gyöke- Olyannyira méghozzá, hogy a felszabadító” Shakespeare Ihle- rel nemcsak műveinek előadá- magyar színháztörténészek tré- tésével. A Budapesti Nemzeti salt, hanem színjátszásunk fás megfogalmazása — „Shakes- színház úgynevezett „Paulay egész, sok virággal illatozó peare magyar szerző” — egy kcxmZakában” — 18T8 és 1894 kertjét Is táplálják* kicsit komolyan Is vehető. Shakespeare fegyver volt —> biztos és messzire célzó — már az Ifjú Kazinczy Ferenc kezében is. Kazinczy, aki 1790-ben lefordította a Hamletet, fordítása előszavában tömör szavakba foglalta azt a programot, aminek aztán Vörösmarty Mihály lett a legnagyobb megvalósítója „A brit óriás Ihletében remélendő naggyá tehetni a magyar kultúrát.” A magyar színjátszás és a magyar dráma a magyar nyelvért, a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért vívott küzdelemben született. És e küzdelem bajnokai, Kazinczytől Katona Józsefig, Vörösmarty tói Bajzáig, Kelemen Lászlótól Egressy Gáborig a Hamlet, a Julius Caesar, a Szentivánéjl álom „fenséges és iszonyú mennyeket és poklokat bevilágító” alkotójában leltek nagy szövetségesre a korabeli szentimentális német gicos ellen. Megalkothatta-e volna Katona József a Bánk bánt, a shakespearei királydrámák ismerete híján? Megszülethetett volna-e Vörösmarty Csongor és Tündéje a Szentivánéji álom a Tévedések vígjátéka nélkül? Petőfi — SzSnyi ErnS: Okét szeretem Lányok libegnek susogó szoknyában falusi utcán, lábuk a betont nyaldossa. Magányom felenged, s szívemben ritmusra muzsikál a szerelem. Okét szeretem. Gyermekek tipegnek széles úttesten. Sietni kezdek, a kezem támogat, a nap szórja rám sugarát, és simogat a fényben a szemem, őket szeretem. Munkások sietnek gyárba vagy földre. Zsibong a mindenség. Én a holnap kovácsait melengetem szívemen, őket szeretem. Nyüzsög az utca, a világ ezernyi gondja, öröme rám szakad, s bár az élet fény és árnyék örök harca, nem félek fényt deríteni, s az árnyékban lustálkodókat varázspálcámmal megérinteni. Sülé István: Veszprémi várhegy (tus) WWWWWWWWWWVyWWWkVWWVVWWWWWWWVWWV MŰVÉSZ-LÁTOGATÓBAN CSABACSŰDÖN A Kubán partján még akiszobrokat faragott Egy gyatapzt*' tíz-tizenöt különféle borotvaéles kés, véső és fúrószerszám, egy hárs- vagy diófadarab és Varga László tehetsége: ennyi kell ahhoz, hogy keze nyomán hangulatos figurák szülessenek, melyek már külföldön is ismertté tették a nevét. Varga László, a csaba- csűdi népi iparművész így vall művészetéről, életéről: — A második világháború engem is kidobott a frontra. Ott, a fedezékek mélyén, amikor csendesebben morogtak az ágyúk, vettem először bicskát és egy darabka faágat a kezembe; szipkát faragtam. Tetszett, megint faragtam egyet. Az még jobban sikerült, egész mutatósán .. s Később nem jutott idő művészkedni, a bőrünket mentettük ... Fogságba estem. A Kubán partján jutott eszembe újra, hogy az idő is jobban múlik, ha farag az ember. Gipszkőből női aktokat formáltam, óriási sikerük volt! — mosolyog. A hadifogság sem tartott örökké, és itthon, Csabacsűdön egy időre elhagyott a faragás varázsa. (Míg ezt meséli, a művelődési otthonban rendezett kiállításában gyönyörködünk. Velünk van Torda Lajos, az otthon igazgatója is, Varga művészetének őszinte híve és propagálója. Az asztalokon hetvenhét apró kis remekmű, közülük 40 a mesteré, a többit három tanítványa hozta ide: Egri János, Hargitai György és Frankó Mátyás, a falu kéményseprője. A népélet egy-egy ellesett, megkapó pillanatát őrzik ezek a figurális kompozíciók, a szatirikus humor csipkelődő fintorával fűszerezve. A kiállítás darabjait több helyről kérte kölcsön, a járási pártbizottság és a csaba- csűdi iskola vitrinjeiből is idevándorolt néhány féltve őrzött darab, hogy pár napig mindenki láthassa...) 1957 VOlt az újabb fordulópont. — Bementem Szarvasra, a háziipari szövetkezethez. Vittem három-négy régi darabot; cigarettatárcát, dobozokat, figurákat Dr. Szabó Lórántné, a szövetkezet elnöke fantáziát látott bennük, felutaztunk Budapestre, és a Népművészek Háziipari Termelőszövetkezete zsűrijének is bemutattuk. Elfogadták a jelentkezésem, és még abban az évben megkaptam a Népi Iparművész címet. Üj élet kezdődött számomra, naponta 10—12 órát faragtam... Közben figyeltem az embereket, hogy minél természetesebb és eredetibb pillanatokat rögzíthessek egy-egy dió-, hárs- vagy körtefa darabkába ... Már dél felé jár az idő, amikor a csabai betonút melletti tanyába érünk, Varga László otthonába. Tanyának csak azért nevezik, mert a község a műút egyik, ez a ház pedig a másik oldalán van. Meg is jegyzi nevetve: „Sokan nem mernek eljönni Csa- bacsűdre, hogy felkeressenek, mert megijednek a címemtől, Csabacsűd, Tanya ennyi és ennyi... Pedig csak az úton kell átsétálni.” Kitárul a műhely ajtaja, betessékel. Kellemes hársfaillat fogad odabenn, és... egy gyalupad, tíz-tizenöt különféle borotvaéles kés, véső és fúrószerszám, egy hárs- vagy diófadarab, és Varga László tehetsége: ennyi kell ahhoz, hogy keze nyomán hangulatos figurák szülessenek. II val'omás meg-megáll, aztán nekilendül; mindez csupán azért van így, mert Csabacsűd népi iparművésze nemcsak csendes szavú, hanem szerény ember is. Erre akkor gondolok legintenzívebben, amikor divatos, élénk színű tweed zakójára nézek, talán ez az egyedüli, ami a művész optimizmusát, életkedvét erősebben hangsúlyozza. Mert csevegni csendesen szokott, bizonyos, hogy a 10—12 órás napi munka is hallgatagság- ra nevelte..j A falon, a gyalupad fölött modem rádió. — Vele társalgók órákon át — mondja — a teljes csend kifárasztana. Mit mond még magáról? Amikor népi iparművész lett, fafaragó szakkört alakítottak a csabacsűd! iskolában. Már 1957-ben. Tucatnyi gyerek járt oda, köztük Egri Jancsi és Hargitai Gyuri is, akik az áprilisi kiállításon már társszerzőként mutatkoztak be a mesterrel együtt. — Egri Jancsi Szarvason érettségizett, előfelvételije van az állatorvosi főiskolára. Különben a pesti szövetkezet vele is dolgoztat; mint faragó, befutott a fiú _ H argitai Gyuri most szerelt le katonáéktól, ott is faragott, és egy kiállításon első díjat nyert! Csoda-e, hogy parányi büszkeség színezi a hangsúlyait, ahogy két fiatal tanítványáról beszél? (A műhely sarkában má- zsányi faanyag. „A tanácselnöktől is kaptam egy príma hárstörzset” A gyalu- padon cifraszűrös gulyás botra támaszkodó alakja. Majdnem teljesen kész. „Ezek nyugatra mennék, egész sorozatot rendelt belőlük a szövetkezet. Megcsinálom, deazigazi az, ha egye. di darabokat készít az ember! Jövőre csak olyanokat csinálok. A szériamunkát ki szereti?) Az ablakon bekandikál a tavasz. A verőfény ezen a napon már a nyarat idézi... Dél van. Ebédidő. Varga László siet, mert ma még Szarvasra utazik, az úttörő- házba. Ott is szakkörvezető és délutánra várják. A Rubinnál kezdte és Csabacsűdön ért népi iparművésszé. A nevét külföldön is jól ismerik, öt vagy hat napja pedig legalább egymillió ember látta a televízióban Pletyka című szobrocskáját. Emlékszem, nekem is tetszett, s örülök, hogy megismerhettem a szerény, csendes szavú művészt, aki alkotta. Sass Ervin
