Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Csehov: Höái'ö m nő o h­Egy új színházi bemutató mindig nagy izgalmat vált ki mind a nézőikben, mind a szí­nészeikben és a színház más irmmkatáirsaibain. Csehov* ma ritka vendég a békéscsa­bai Jókai Színházban, és most talán ennék az adósságnak tönlesztésekéfppen került szín­ire a nagy orosz íré Három nő­vér című drámája. Csehov a XIX. század orosz irodalmának kimagasló alakja; jód ismeri a kisváros polgár­ságának sivár életét, drámai hősei inkább lelkesednek, mintsem valóban hisznek, in­kább ábrándoznak, mintsem cselekszenek. Darabjai közép­pontjába legtöbbször tragikus szerelmeiket állít. Ebbe a sze­relmi keretbe kellett a szerző­nek belecsempésznie mondani­valóját, emberi és írói hitval­lását, mert a szentimentális letUkületű polgári nézőt csak így elégíthette ki. A Három nővér című darabja lényegét tekintve tragikus mű, a be nem teljesedett emberi álmok, tervek tragédiája. Olga, Mása, Irina alakjában felfedezhető az a tehetetlenség, amely gúzsba kötötte az orosz nemességnek és polgárságnak egy részét. Az árván .maradt nő1 véreik, apjuk nevelés nyomán fennkölt gom- dóflikodásű, művelt hölgyek; egy távoli város álmos lakói között érzik a környezet nyo­masztó, minden szépet elnye­lő hatását. Hasznos munkáiról, szép jövőről ábrándoznak, de megmaradnak az álmoknál. A legidősebb testvérnek, Ol­gának az élete talán a legki­egyensúlyozottabb, de egy al­kalommal azonban elárulja a szívében dúló kétségbeesést és kételyt. Mása férjes asszony, aki tanár férjében nem találja meg azt az ideált, akinek va­laha hitte. Hirtelen fellobbanó szerelme Versdnyin alezredes iránt nem hozhat igazi boldog­ságot számára. A tehetetlensé­gében kéts-égbeesett Mása erő­sen hasonlít a „Sirály” Nyiná- jálhoz, aki a szép álmokból szőtt életét oly tragikus zá­tonyra futtatta. Irinában, a legkisebb lányban még érintet­lenek az álmok, a vágyaki amelyek már alaposan meg­koptak a két testvér lelkében. Irina még hisz a Moszkvába való költözködésben, hisz az igazi boldogságot hozó szere­lem eljövetelében', mert nem mer körülnézni ott, ahol meg­láthatná az orosz kisvárosi élet ijesztő realitását. Tuzenbach báró szerelmét nem azért fo­gadja el, mert viszonozza ér­zelmeit, hanem ebben látja menekülésének egyetlen mód­ját. A nővérek házának áldandó látogatói a város gornizonjá- nak tisztjei. A tisztek érdekes szín folt j ai a darabnak, mind­egyikben típust alkotott Cse­hov. Versinyin, a folyton fi­lozofáló lélek; jellegzetes orosz betegség a tizenkilencedik szá­zadban. Fennkölt eszmék, jö­vőbe látás, fecsegés az emberi sorsról, az élet céljáról, közr ben a reális gondoktól*, felada­toktól való teljes elszakadás, Metve az irányukba valló tel­jes közöny jellemzik. Az író mondanivalóját rész­ben Tuzenbach, részben And­rej Prozorov, a nővérek báty­ja mondja el. Tuzenbach sze­ret élni, mert az élet magá­ban véve is szép, dolgozni akar, ezért otthagyja a kato­naságot. Lényegében azonban nem lát maga előtt világos célt, de hisz az élet erejében, a jövőben, mint ahogy maga Csehov is hitte, hogy földünk virágoskertté fog változni, de nem tudta, hogy ki lesz majd a kertész, aki azt gondozza. Andrej alakja is tragikus épp­úgy, mint Csebuti'kiné, az or­vosé, aki állandó delíriumban él, akiben az alkohol megölt minden mondatot, aki pedig fiatal korában lehet, hogy lel­kes, nagyra törő tea’vekkel hagyta el az egyetemet, Csehov nem volt forradal­már, de zseniális író volt, aki szeretett volna segíteni hazá­jának. Stílusa egyszerű, halk szavú, mint amilyen maga az iíró is volt. A csehovi hangulat fontos kelléke minden drámá­iénak. A darab rendezője — Vasa Károly — jtísősorbaai, jezi hangiul© tot igyekezett kiala- Jdtani a szereplők arányos já­tékában. Az előadás hangula­ta nem veit túl komor, ami nem is lett volna élethű. Ez különösen akkor érződött, ami­kor Irina megtudja vőlegénye halálának hírét.. Megrendül, de könnyei a lelke mélyén meg­ér zetit boldogtalan jövőt sirat­ják. Stefanik Irén átéléssel alakítja * Irinát. A csehovi maszkba öltözött Tuzenbach — Bíró József — pátosza le­hetne egyszerűbb, szerényebb, ezzel alakja reálisabb lenne. A Tuzenbach ellenpárjaiként szereplő Szóljonij — Körösztös István — jó alakítást nyújtott. Rövid, közbevetett, tömör mon­dataiban a Lermontov szerepé­ben tetszelgő nihilista hangja csendül fel. A Versdnyin al­ezredest játszó Szoboszlai Sán­dor jól tudta érzékeltetni a ka­tonatiszt-filozófus furcsa alak­ját. Az előadás két leglhitele- sebb alakítását Mása szerepé­ben Szentirmay Évától és a Csebutikint alakító vendégmű­vésztől, Kátay Endre Jászai-di- jastól láttuk. Tetszett az Olgát megformáló Petur Ilka Jásza i- díjas is, valamint az Andrejt megszemélyesítő Dlnffy Sán­dor, aki megrendítő mélysége­ket tárt fél Andrej lelki viliá­gából ; különösen a harmadik felvonásban remekelt. Déry Máriát, Natalja alakítóját han­gosabbnak és színtelenebbnek éreztük a kelleténél. Ezenkívül az előadás minden szereplője igyekezett elősegíteni a cseho­vi hangulat kialakítását, mély­hez hozzájárult az ötletes dísz­lettervezés is, Suki Antal mun- 1 kója* Tövisfalvl Bálint a TIT irodalmi szak­osztályának vezetőségi tagja Konez István: CSEND Olvaszthatatlan fém a csend, tűnődik két szál huzalon. Csibéit költi, elmereng a puha tollú nyugalom. Megköt már: tartani tanul házak csontjában a cement. Idegeinkben, mint a húr, fémesen elpattan a csend. Káté Sándor: ALKONY Mintha tüzet gyújtottak volna az ég peremén s a rőt Mmgmyeivek kígyózva nyújtózkodnának a Hold felé... ... visszanéz a Nap, hogy még egy forró csókot váltson a Földdel, s utána az éj bársonyába hajtja homlokát... Va-stegigá üleipszík az éj, vágpi lehet. A csend ránehezedik a tájra, tán, hogy egy kutya érezze súlyait, belevonítva az éjszakába, kettészelve a zord sötétség csendjét. Kegyetlen éjszaka A „Kegyetlen éjszaka” szovjet film, Kurt Sander regénye nyo­mán Szergej Jermolinszfcij írta. Főszereplője egy fiatal ameri­kai repülőtiszt, aki azt hiszi, helyesen cselekszik, amikor ve­szélyes és kockázatos feladatokat is elvállal... (Bemutatja a békéscsal>ai Brigád mozi, 1964. március 2r-tő! 4-ig.) J1antt&nőnk, Izabella Pafnutyjevna kettese­ket ad nekünk, ennek elle­nére nagyon szeretjük őt. Fejleszti bennünk a kollek­tív érzést. — Gyerekek — mondta egyszer. Akarjátok, hogy a mi osztályunk legyen a legjobb? Hogy az ablako­kon függönyök legyenek, hogy az asztalon szép terí­tő és sok-sok virágunk le­gyen? — Természetesen! — egyeztünk bele. — Ügy tehát, gyerekek, versenyezni fogunk a leg­jobb egészségügyi ellátott­ságé osztály címéért. A verseny összekovácsolja a kollektívát. Fejleszteni kell magunkban a bajtársiasság érzését. Mind egyért — egy mindért! Értitek? — Értjük! — kiáltottuk. Nekünk rettenetesen aka­ró ázott érezni az összeko- vácsolódást és kezdtük erőteljesen lökdösni egy­mást. — Csend! — állított meg Izabella Pafnuiyjevra. Hogy elérhessük a kitű­zött célt, mindnyájatoknak egy rubelt kell kérni szülé­itektől és ideadjátok nekem. Szóval: versenyzünk a leg­jobb osztály címéért? — Versenyzünk! — kiál­tottuk kórusban. J\ em tudom a többi szülő hogy vt>lt vele, de az én mamám harc nél­kül megadta magát. — Jól van — mondta. Jő, hogy az iskolában is eszük­be jutott a kényelem. Bez­zeg a mi időnkben még ha­ar---------------------------V A. Szalenko: Alakul a kollektíva k ___________A sonló sem volt. Se függöny, se virág. Itt a rubel, csak tamilj jól! Néhány nap alatt az osz­tály kényelmes és barátsá­gos lett. Szinte éreztük a bajtársiasságot. Egyszer Izabella Pafnuty. jevnával belépett egy kö­vér néni. — Ez a néni Vászja Pu- tyikov mamája — mondta tanítónőnk. Szeretne vele­tek egy kicsit beszélni. Ad­dig én kimegyek. — Gyerekek — fordult hozzánk Vászja mamája — egy pár nap múlva lesz Iza­bella Pafnutyjevna szü­letésnapja. Akartok neki örömet szerezni? — Akarunk! — válaszol­tuk mindnyájan. — Akkor kérjetek otthon egy-egy rubelt és hozzátok el nekem. Veszünk szere­tett tanítónőnknek egy szép ajándékot. — Hurrá! — kiáltottunk fel, majd elszéledtünk. Mindennap erősebben éreztük kollektívánk ösz- szekovácsólódását. Mind szorosabban tömörültek so­raink. És mind gyakrabban gyűjtöttek hol egy rubelt, hol 60 kopeket... Hol az igazgatónak volt születés­napja, hol nemzetközi nő­nap... Tegnap újra belépett az osztályba Vászja Putyikov mamája és megkérdezte: — Gyerekek, akartők-e örömet szerezni Izabella Pafnuty jevnának? — Akarunk — örültünk meg, hiszen az elmúlt két héten elég kellemetlenséget okoztunk neki. összetör­tünk egy padot, bevertünk egy ablakot. — Na gyerekek, holnap lesz Izabella Pafnutyjevna férjének a születésnapja. Értitek? — Értjük! — kiáltottuk egységesen, mint mindig. mamám semmit sem értett és azt mondta, hogy panaszra megy a vá­rosi tanácshoz és még va­lamerre, és véget vet ennek a zsarolásnak. A rubel kiutalását a leg­határozottabban megtagad­ta. Ma nem megyek iskolába. Csak nem fogom a mi ösz- szekovácsolódott kollektí­vánkat aláaknázni! Fordította: Butsi Róbert dí\ RflpMr m fktfS > JTSWILH NYOMBBRN ADOMBEfryH**! ATTILA* HAGYQMANYRŐU ------­4. ( A harmadik folytatásban a szerző megkezdte felsorakoz­tatni azokat az érveket, me­lyek alapján úgy véli: Attila sírja komolyan kereshető a dombegyházi körzetben.) A régiek, a hunok viselt dől» gait, a hunokról szóló hadiem- lökeket általában Attila nevé­vel hozták összefüggésbe. Ez még Attila életében is könnyen megtörténhetett. Nein valószí­nű ugyanis, hogy a nyugatiak általában személyesen ismerték volna Attilát. Valószínűleg egy-egy fergeteges hun roham után csak annyit volt módjuk­ban megállapítani, krónikáik­ban rögzíteni, hogy a hunok egy tekintélyes vezér irányítása alatt végiggázoltak rajtuk, aki valószínűleg király, sőt maga Attila volt. Az sem tartható ki­zártnak, hogy a portyázó, ka­landozó hűin csapatok maguk híresztelték a megtévesztést, rémületkeltés céljából» Ezen érvelés realizálására csupán egy adatot ismertetek, Szász Béla könyvéből vett idé­zetekkel: 1. „ ;.. Oktár, a nyugati hun aiikirály, betört a burgundok Bajnától keletre eső országába, felperzselte és végigpusztította azt...” (197. old.) ..... A ke­let-római tudósításokra , támasz­kodó Sokrates (VII. aoj beszá­molója szerint... a hunok ve­zére Oktár, aki súlyosan meg­veri a burgi indokát... a hun csapatok felégetik a burgund faival tat... A következő évben ismét visszatérnek, de az össze­csapást megelőző éjjelen, ame­lyet Oktár keresztüldorbézolt, váratlanul meghal és tízezres seregét a burgundok... szétve­rik ...” (295. old.). „ ;;. a bur­gund harcok epizódja a germán népeknek igen élénken emlé­kezetében maradt és a burgun­di mondából átkerült más ger­mán népeknek monöaklncsébe is, bár ott már a hunok kirá­lyaként nem a közben elfele­dett Otkáx, hanem a sokkal is­mertebb Attila szerepel...” (183. old.) Tájékoztatásul meg­jegyzem, hogy Oktár, Attila nagybácsija volt, Z. Erősen valószínűsíthető, sőt bizonyosra vehető, az előbbiek­ből logikusan következtethető­en, hogy az említett „átvitel” nemcsak a hun haditettek, ha­nem a hun királyi-aUldrályi- vezéri sírok tekintetében is megtörtént. Bizonyosra vehető, hogy azokon a helyeken, ame­lyeken a különböző hagyomá­nyok, Itthon és külföldön egy­formán, Attila Sírját jelzik, va­lamelyik hun királyt, alkirályt, vezért hántolták el. Feltétlenül van mögöttük valami „hun ki­rályi” régészeti realitás. Nem­csak vélelmezhető, hanem ál­lítható is, hogy a nagy létszá­mú és körülbelül négy ember­öltőn át a Duna völgyében uralkodott hun királyi család tagjaival kapcsolatban fennma­radt temetkezési helymegjelölé­seket, a nemzedékről nemze­dékre átörökített hagyományok az idők folyamán Attila eüte- metési helyére módosították és ilyenekként őrizték meg. Ko­molyan állítható tehát, hogy mindazokon a helyeken, körze­tekben, amelyeket a króniká­sok régi hagyományok Attila eltemetési helyéül jelölnek meg, valamilyen hun királyi- alkirályi-vezóri sirt, esetleg sír­telepet lehet keresni. Ezen érvelés helyességének igazolására az alábbiakat ho­zom fel: a) Szász Béla könyve szerint .........az ősi hun alkotmány a n agy távolságokat az aikirá- lyok és szárnyak hatalmas or­ganizációjába fogta egybe ,, Már Attila főkirályi elődje, Rua idején a hun főkirály há­rom testvéréről történik emlí­tés, akik Jondanes szerint együtt uralkodtak volna. Ez természetesen nem úgy érten­dő, hogy alatta a hun biroda­lom négy részre oszlott volna, hanem úgy, hogy a többi test­vérek a hun birodalom egyes részeinek allkirályal lehettek ..; Oktár (Rua testvére, mindket­ten Attila nagybáttyai) egészen bizonyosan a nyugati részek al- Mrálya volt és Rua halála után is megmaradt annak ... Negye­dik testvéréről Ojbárszról csak annyit tudunk, hogy vaiameiny- nyi testvérénél tovább élt és 443-ban Priskos látja őt Attila udvarában, mint az uralkodó család megbecsült tagját... Oj- bérsz lehetett a keleti részek alkirálya, úgy mint Oktár ■ nyugatiaké ...” (197. old.) b) Attilának több, sót sok fe­lesége és ágyasa volt. Ezek a következtetési lehetőségek és adatok szerint nem egy helyen, nem egy településen laktak, ha­nem szétszóródottan, más-más körzetben, sőt országrészekben is. Hiszen a hun főkirálynak több, sőt sok szállása, körzeti gócpontja volt. Priskos úgy be­szél Attila fapalotás fővárosá­ról, mint ahol „bárhol lévő la­kai közül a legfényesebb laká­sa állott”. (Szabó K. fordítása, I. 31.) Bizonyosnak vehető, hogy feleségei, ágyasai királyi gyermekeikkel együtt talán az egész Duna -völgyében szétszórt királyi szálláshelyeken laktak. (A kortárs és szemtanú Priskos, útban Attila fővárosa felé, egy hun faluban éjszakázott,, amely „Buda egyik özvegyének” falu­ja volt, valószínűleg a mad Ma­ros magasságában feküdhetett ez a falu.) Mennyi hun királyi sairj élhetett a hunok idején a Duna völgyében, akik a „hun királyi” rang különböző foko­zatait hordozták? Nyilvánvaló, hogy sok „hun királyi sír” is maradt a nyomukban. e) Attila apjának Bendeguz- nak (Mundzugnak, Munduzug- nak) három testvére volt: Rua, Oktár és Oj bánsz. Rua úgy lát­szik bizonyítottan Attila elődje volt a hun főklrályi székben. Joggal feltételezhető, hogy ne­kik Is, sőt felnőtt gyermekeik­nek is hasonlóan sok szállás­helyük, feleségük, gyermekük volt és Így következtethetően a „hun királyi sírok” tömege öröklődött utánuk, mégpedig erősen szétszórt területen, mindazokon a területeken, amelyeket a hunok a közép-eu­rópai részeken állandóan meg­szállva tartottak, tehát az Al­pok keleti részeitől, a mai Ausztria területétől Galíciáig és az orosz síkságig, d) A hunok töméntelen had­járatot, portyázást bonyolították le majdnem egész Nyugat-Eu- rópában, az egyik csapatuk még Spanyolországot is dúlta. Négy emberöltőn keresztül — először mint kisegítők, szövet­ségesek, majd önállóan — na­gyon sokszor viseltek hadat a mai Olaszországban, Németor­szágban, Franciaországban, Ausztriában, lehetségesen Svájcban is. Valószínűsíthető, hogy ezek a hadivállalkozások vagy fSkirályok, vagy aMdra- lyok, vagy a királyi család egyes tagjainak, mint vezérek­nek vezetése alatt bonyolódtak le. Igencsak lehetséges, hogy — mint a fentiek szerint Oktár alkirály esete is tanúsítja — közülük többen elestek vagy el­haltak ezen portyák, hadjára­tok során és azokat a helyszí­nen vagy a birodalom állandó területének nyugati határain belül, azok közelében temet­ték el. (Folytatása jövő vasárnap.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom