Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

1964. február 14. Péntek á Kedvezőek a kilátások a baromfiiparban A tsz-ek nagyobb mennyiségben vállalnak baromfinevelést — A minőségben is további javulás várható — Fejlesztik, korszerűsítik a békéscsabai BARIS EVÁL-t A Baromfiipari Országos Vá3-1 megkötötte. A naposbaromfi-igény lalat békéscsabai gyáregységének ] igen nagy a tsz-ek és az egyéniek dolgozói a januári tojásfeldolgo­zási tervükéit teljesítették, ba­romfiban azonban — szállítási nehézségek (rossz utak) — miatt lemaradás következett be. Febru­árban már kedvezőbben alakult a helyzet és 10-ig tojásból és ba­romfiból egyaránt a havi tervnek csaknem 50 százalékát teljesítet­ték. A gyáregység éves terve: ba­romfiból 2, tojásból 13, házi- nyúlból 15 százalékkal na­gyobb mennyiség feldolgozá­sa a tavalyinál. Ennek teljesítésére kedvezők a kilátások, mert a tsz-ek nagyobb mennyiségben vállalnak baromfi­nevelést és a nyúltenyésztő tár­sulások is mind több árut adnak át a földművessaövetkezeteknek. Baromfiból különösen a pulykát kedvelték meg, amely igen jól jövedelmező, de csirkéből, kacsá­ból és csibéből is több várható. A minőségben évről évre javulás mutatkozik. A felvásárolt csirke átüagsúlya 1962-ben 70 deka, 1963- ban pedig már egy kilő volt. Ha­sonló az átlagsúly emelkedésének aránya a pulykánál. 1962-ben nem érte él a 4 kilót, 1963-ban pedig az 5 kilót is meghaladta. A mennyiség tehát nemcsak da­rabra, hanem súlyra is növek­szik. Az egyik legfontosabb cél most a libahizlalás fokozása, amit a nemrég megállapított magasabb felvásárlási ár még kifizetőbbé tesz a termelőszövetkezetek, de az egyéni termelők számára is. Az utóbbiak már több helyen tömő­közösséget alakítottak. Egyes ál­lami gazdaságokban és tsz-ekben nem engedik meg a gazdaság te­rületén lakóknak a baromfineve­lést, különösen a libát tiltják. He­lyes lenne, ha a községek vagy a tsz-ek (tagjai számára) libalegelőt biztosítanának, hogy ebből a rendkívül értékes szárnyasból, amely exportra elsősorban szá­mításba jöhet, minél nagyobb mennyiséget nevelhessenek az egyéni (háztáji) gazdaságok is. A Bamevál a körzetében lévő keltetőállomásokkal a szerződést részéről egyaránt. Különösen na­gyobb hús- és tojáshozamú ba­romfit igényelnek a termelők. Már az elmúlt évben igen szép eredménnyel büszkélkedhettek egyes közös gazdaságok, különösen a gyulavári Lenin Hagyatéka, a kétsopronyi Dózsa, a körösladányi Dózsa, a füzesgyarmati Aranyka­lász, az eleik! Lenin, a békéscsabai Petőfi, a gyulai Magvető, a vész­tői Aranykalász Tsz, de szinte ki­vétel nélkül minden tsz-ben meg­volt a törekvés, ami az idén bizo­nyára még fokozódik. A Bamevál vezetői a fejlődés­nek megfelelően a termelékeny­ség nagyobb mérvű növelését akarják elérni. Ezt segíti elő az épülőfélben levő háromszintes korszerű tojás­feldolgozó, s egy pecsenyeka- csa-feldolgozó üzemrész, amely utóbbi pulyka és nyúl íel- dolgozásárá is alkalmas. A ter­melékenység fokozását és a mun­ka megkönnyítését szolgálják az emelővillás elektromos targoncák és tervezik, hogy a kövéráru-fel- dolgozást dörzsgépes kopasztás- sal oldják meg. A hűtőházba még egy liftet szerelnek be, ami ugyancsak a szállítást gyorsítja meg. A telepen belüli úthálózat további építésére is sor kerül, és felújítják a. vízvezetékhálózatot. Mindezek, a munkakörülmények megjavítása mellett, azt a célt szolgálják, hogy a Bamevál a megnövekedett feladatokat a kö­vetkezőkben létszámemelés nélkül megoldhassa. <P> Újraéled a Körösladányi Gépállomás Csak a kíváncsiság Vitt a Körös­ladányi Gépállomásra. Olyan kí­váncsiság, amely a múzeum előtt kapja el hirtelen az embert: meg­nézni valami régiséget, valamit, ami a múltra emlékeztet. Ugyanis, mint sokan mások, én is hallot­tam: megszűnik a Körösladányi Gépállomás. A „hátha valami érdekeset talá­lok” gondolattal léptem be a ka­pun, megfeledkezve arról a hírről, hogy egy vezetés alá vonták a szeghalmi járásban mind a három gépállomást. Ezért meglepődve néztem széjjel. A megszüntetés je­lei helyett a fejlődés jelei tűntek szemembe. Délután négy óra va­lahány perc lévén a műhelyekből szinte özönlöttek az emberek. Egy ideig számoltam, de mivel újabbak és újabbak jöttek, abba­hagytam a számolást azzal az el­határozással, hogy majd megér­deklődöm, hányán is dolgoznak itt voltaképpen. A következő pil­lanatban már egy hatalmas tég­larakáson, aztán két máj vörös fa­lú, új épületen akadt meg a te­kintetem. A kapu bejáratánál, a portástól a vezetők holléte iránt érdeklőd­tem. Azt mondta, hogy csak a főmérnököt, Lőrinczi Gyulát talá­lom bent, mert az igazgató is, a főmezőgazdász is odavan vagy a vésztői, vagy a gyarmati javító- részlegnél. Kerestem hát a főmér­nököt, s meglepődtem, amikor az egyik szerelő a nagy csarnok aj­taját kinyitva azt mondta: Erre Áz idén négyszáz literrel szeretnék növelni a tehenenként tejhozamot a csanádapáeai Haladás Tsz-ben A csanádapáeai Haladás Terme­lőszövetkezetben a múlt évben nagyon gyenge volt a tehenen­ként tej hozam: átlagosan mind­össze 1900 liter. A szövetkezetben célul tűzték ki, hogy az idén 2300 literre növelik az átlagos évi tej- mennyiséget. Ennek az alapja biztosított Elegendő és megfelelő mennyiségű takarmány áll ren­delkezésre, és a tehenészetben új premizálási rendszert vezetnek be. A kifejt tej után literenként 25 fillért fizetnek, és ez biztosan ösztönzi majd a tehenészeket a lelkiismeretesebb munkára, ami egyik előfeltétele a tejtermelés fokozásának. szervezni, hogy a községhez közel­fekvő közös takarmánytermő te­rületből jelölnek ki 100—400 négyszögölet, amelyet a tagok ma. guk vágnak le és egyénileg vagy többen összefogva a tsz fogatá­val szállítanak haza. Jól bevált és sokat segít a ház­táji gazdaságok takarmánygond- jain a szénabetakarításnak az az országosan alkalmazott módsze­re, hogy a réti széna 20—30 szá­zalékát kapják a betakarítást végző tsz-tagok. Azokban a szö­vetkezetekben, ahol gépi kaszálás folyik, helyes megoldás, ha a te­hénnel rendelkező tsz-tagok ön­költségi áron szálas takarmányt vásárolhatnak. További lehetőséget . jelent a háztáji gazdaságok számára az utak, árkok, partok fűtermésének hasznosítása is. A szövetkezetek vezetői helyesen teszik, ha hely­ben vagy a környéken felkutat­ják a fűkaszálás, a szénakészítés említett lehetőségeit és egyben latállomány számára. Még éssze­rűbb megoldás azonban, ha nem a közösből adják ki a silót, ha­nem a háztáji gazdaságok ott­hon készítik el. Ebben az esetben jelentős szállítási többletmunkát takarít meg a termelőszövetkezet. Általánosan elterjedt formája a téli lédús takarmány biztosításá­nak, hogy a tsz-ék a közösben ve­tett takarmányrépát részes műve­lésre adják ki a tsz-tagóknak. Ahol a 'kapásnövényeket családi művelésre osztották ki, és a mun­kaerőhelyzet lehetővé teszi a gépi kapálás mellőzését, érdemes ta­nácsolni a tsz-tagoknak, hogy a kukoricaföldön — akár csak 4—5 soronként is — köztesként termel­jenek takarmányrépát vagy ta­karmánytököt. Természetesen ügyelve arra, hogy a közös gazda­ság kukoricája ne lássa ennek ká­rát. Az így megtermelt takarmány lehetőleg teljes mennyiségben le­gyen a tsz-tagé, és a szövetkezet segítséget nyújtanak, időt biztosi- pedig segítse a hazaszállítást. tanak a betakarításhoz. Sokat segít a, háztáji gazdaságok takarmányellátási gondjain az is. ha a szövetkezet — gondolva az állatállomány téli szükségle- — silót biztosít a háztáji ál­Nem szabad arról sem megfe­ledkezni, hogy a háztáji gazdasá­goknak nyújtott mindenfajta se­gítség nemcsak népgazdasági ér-; dek, hanem egyben a szövetkezet tagjainak közvetlen anyagi érde­ke. Ezért kellő körültekintéssel úgy kell alkalmazni ezt a segít­ségnyújtást, hogy — legalábbis közvetve — segítse a közös gazda­ság erősödését is. Röviden, arról Van szó, hogy pl. a különféle ta­karmányjuttatásnál érvényesüljön az az elv, hogy aki a közös mun­kában nagyobb részt vállal, aki fegyelmezettebben és odaadóbban dolgozik a szövetkezet érdekében, annak nagyobb rész jusson a ta­karmányból is. Aki pedig csak a zsákot tartani jár a közösbe, an­nak ezúttal maradjon üres a zsák­ja. A háztáji gazdaságok takar­mányellátása természetesen nem jelentheti a közös állatállomány ellátásának elhanyagolását. A ház­táji gazdaságoknak nyújtott bár­milyen irányú segítség vagy tá­mogatás nem mehet a közös gaz­daság fejlesztésének a rovására. A helyi vezetők feladata és fe­lelőssége abban van, hogy — a központi intézkedésekre támasz­kodva — a segítségnyújtás mérté­két és formáit úgy válasszák meg, hogy azok eredményeként gyor­sabban fejlődjön mind a közös mind a háztáji gazdaság. Dt. DankoviU László tessék, itt a grádicson felfelé. Fel­mentem, s először egyik, majd a másik manzardszobához hasonló helyiségbe nyitottam be. — Kinek támadt az a jó ötlete, hogy itt, a szerelőcsarnok holtte­rében műszaki irodát létesítsenek? — kérdeztem Lőrinczi Gyula fő­mérnöktől, szinte a bemutatkozás után. — Nem tudom, mennyire van tájékozódva, ezért elmondom, hogy január elsejétől összevonták egy vezetés alá a körösladányi, a vésztői és a füzesgyarmati gép­állomásokat. Sok töprengés és vita után döntötték el, hogy a központ Körösladány lesz. A három egység vezetésével Enyedi Elemér elvtár­sat, a Vésztői Gépállomás eddigi igazgatóját bízták meg. Megnöve­kedett a feladat, s ehhez kicsiny a hely. Enyedi elvtárs ötlete volt ezeknek az irodáknak a kialakítá­sa. Az egyik az enyém, a másik pedig a műhelymémöké, a mű­helyvezetőé és az adminisztrátoré. Nagyszerű iroda, mert innen végig­látjuk az egész műhelycsarnokot. Azért is jó az ötlet, mert a ko­rábbi lenti irodahelyiségeket át tudtuk adni a műhelynek. A helyiségben kellemes meleg volt, de kályhát hiába kerestem. A főmérnök elmagyarázta, hogy az ő ötlete alapján vásároltak Me­zőhegyesről egy kimustrált ka­zánt, s annak segítségével megol­dották a hatalmas műhelycsarnok központi fűtését. Ezek után az ap­róságok után a nagy dolgokra te­relődött a szó. Elsősorban a je­lenleg legfontosabbra, a téli gép­javításra. Lőrinczi Gyula főmérnök elso­rolta, hogy Körösiad ár yban a 40 szerelőre és a nekik segédkező 35 traktorosra most a tél folyamán mintegy nyolcvan gumikerekes univerzális erőgép és az ezekhez tartozó munkagépek, továbbá mintegy 50 kombájn javítása vár. Eddig 22 Zetort javítónak meg, s jelenleg tíz áll a nagy csarnok­ban a szalagon. Ezek javítási ideje körülbelül két hét, aztán tíz T—28-as és 41 nehéz univerzális gép kerül sorra. Bár elsősorban a traktorok javítására szorítkoztak kezdettől fogva, de már kijavítot­tak 45 műtrágyaszórót, 26 disz- tillert és 20 kombájnt is. Az ed­digi 50 mellé terv szerint még 10 SZK—4-es kombájnt kapnak s így annyi arató-cséplő géppel ren­delkeznek majd, hogy a járásban a kalászosoknak mintegy 80 szá­zalékát be tudják velük takarítani. Azért, mert nem egyszerre érik a gabona, s élni tudnak az átcsopor­tosítás lehetőségével. Bár ez nem Lőrinczi Gyula hatáskörébe tar­tozik, de mégis megemlítette: a meglévő és az érkező kombájnok elosztása már megtörtént a terme­lőszövetkezeteik között. Ezek után visszaterelődött a szó a legfontosabb javítanivalókra, a traktorokra, s arra, hogy van-e elegendő alkatrész, szerszámgép és helyiség? — Üj feladata megoldásához ki­csi a Körösladányi Gépállomás, s kevés szerszámgéppel rendelkezik. Egyrészt azért, mert ami kevés volt, abból is vittek át néhányat más gépállomásra azzal a jelszó­val, hogy ez úgyis megszűnik majd. A hiányzó szerszámgépeket most kapjuk egymás után. Töb­bek között egy elektromos próba­padot, egy marógépet, több kézi szerszámot, összesen körülbelül egymillió forint értékben. A hely is szűk, ezért a nagy sze­relőcsarnokot egy mellékhajóval, bővítik. A már félig kész két épü­let egyike szervizműhely, másika pedig munkagép- és autószerelő­műhely lesz. Az udvaron tornyo­suló téglarakásból pedig egy köz­ponti anyagraktár épül az év fo­lyamán. Az új műhelyek lehetősé­get adnak arra, hogy a gépállo­más vállalja a termelőszövetke­zetek tehergépkocsijainak szervi- rozását, s kisebb javításait az úgy. nevezett TMK is. íme így éled fel a korábbi el- parentálásból a Körösladányi Gépállomás, amely a szeghalmi járás termelőszövetkezeti gépei­nek központi javítóállomásává vá­lik, s ahol a jelenleginél is sok­kal többen dolgoznak majd. Kukk Imre Egyetemi hallgatók, tanárok, kultúrmunkások vesznek részt a mezőgazdasági szakirodalom önkéntes terjesztésében Vésztőn A köztudatban mind elterjed­tebbé válik az igazság, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazda­ság képzett szakemberek nélkül elképzelhetetlen. A szakiskolai végzettség azonban egymagában nem elég, legyen az akár a leg­magasabb fokú is. Szakadatlan kapcsolatban kell állni a legfris­sebb irodalommal, ismerni kell minden új elméleti törekvést, gyakorlati tennivalót. Ez az érem egyik oldala, míg a másik az. hogy a különféle tanfolyamok, szakmunkásképzők, mezőgazda- sági technikumok hallgatóinak is állandóan forgatniuk kell a szak- folyóiratokat, mintegy tanulmá­nyaik kiegészítéseként. Ennek fontosságát felismerve határozták el Vésztőn egyetemi hallgatók, tanárok és kultúrmun­kások, hogy az egyik legismertebb szaklapnak, a Magyar Mezőgaz­daságnak újabb olvasókat szerez­nek Vésztőn a mezőgazdasági technikumban, továbbá a Petőfi Tsz-ben, az Aranykalász Tsz-ben, a tanácsházán és a művelődési otthonban működő szakmunkás- képzők hallgatói köréből. Napra és órára pontos tervet dolgoztak ki ennek lebonyolítására. Önzet­len munkájukban a vésztői posta is támogatja őket. —h— Az fiM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megye területén belül változó munkahelyre felvesz rí*-, gás- és fűtésszerelő. valamint hőszigetelő, parkettás, hidegburkoló és festő-mázolá szakmában gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán (Békéscsaba, Kazinczy u. 4.) 93043

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom