Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

1964. február 13, 6 Csütörtök 260 eser kémény vár rájuk Beszélgetés a „fekete emberről Azokról beszélgettünk, akik gyakran a magasból tekintenek végig a városon: a kéményseprők­ről, a kémények orvosairól. — Hány kéményt tisztítanak rendszeresen Békéscsabán és me­gyénkben? — kérdeztük Misur Jánostól, a Békés megyei Ké­ményseprő Vállalat igazgatójától. — Békéscsaba bel- és külterü­letein, a gyárkéményeket bele sem számítva, összesen mintegy 35 ezret, megyénkben pedig kö­rülbelül 260 ezret, melyeket kü­lönböző típusok szerint osztályo­zunk. i— Hányfajta kéményt tisztí­tanak? — Hat típusba soroljuk őket, s a termofor a legújabb. Ezekkel az új bérházakon találkozunk. — Hol van Békéscsaba legma­gasabb kéménye? — A téglagyár 2-es telepén. 75 méter magas. — A gyárak, vállalatok, üze­mek és lakóházak kéményeit egyaránt havonta tisztítják meg a lerakodott koromtól? — Nem. Csak a lakóházakba megyünk havonta, viszont a gyár­kéményeket általában évente, az üzemeltetéstől, a füstcsatorna ke­resztmetszetétől, az üzemanyagtól és még számos más tényezőtől függően seperjük. — Ezt a munkát hányán vég­zik Békéscsabán? — Mindössze húszán, és nem­csak a seprés, hanem a' kémé­nyek évenkénti kiégetése, a ko­romgyűjtő aknák, üzemi tűzhe­lyek, ipari kazánok tisztítása, a kályhák javítása és karbantartá­sa is a mi feladatunk. Ezenkívül minden új létesítmény átadásánál meg kell állapitanunk, hogy meg- felel-e a követelményeknek. — Milyen félreértések adódnak a lakosság és a kéményseprők kö­zött? — Gyakran panaszkodnak a lakók, hogy néha fél év alatt be- kormolódik cserépkályhájuk, és ilyenkor feleannyira sem melegít, mint azelőtt. Azonban ez az idő­járás függvénye. Ha nagy a lég­nyomás. köd van, akkor jobban lerakódik a korom, és ezért a ké­ményseprőket nem lehet okolni. Nem mindegy az sem, hogy na­ponta mennyi szenet tüzelnek el a cserépkályhában. — A kéményégetéseket hogyan fogadja a lakosság? — Sajnos, sok háziasszony el­lenzi ezt, de ettől függetlenül szükséges és fontos, mert ezzel megakadályozzuk, hogy télen el­duguljon a kémény, ami kelle­metlen számukra, s nekünk is nagyobb munkát okoz. — Előfordul a kémények ön­gyulladása? — Igen. És hangsúlyozni sze­retném, hogy teljesen függetlenül a kéményégetéstől. A régi épü­leteknél építési hiba miatt követ­kezik be az öngyulladás vagy azért, mert a kémény közvetlen környezetében éghető anyagot helyeztek' el. — Sok panasz hangzott el már arról, hogy a kéményseprők a frissen mosott, padláson szárított ruhákat bepiszkítják. Hogyan segítenek ezen? •— Általában rendszeressé vált kéményseprőink munkája. Pél­dául minden hónap 1—5 napjáig mennek a Bánszki utcai és a vá­sártéri bérházakba, s ezt előre tudják a lakók. Ekkor nem mos­nak, nem szárítják a padláson a ruhát, hiszen munka közben tényleg elkerülhetetlen annak bekormozása. — Hány kéményseprő dolgozik megyénkben, és van-e utánpót­lás? — Százh úszón négyen seprik rendszeresen a kéményeket, s évről évre 8—10 ipari tanulót képzőnk. Sajnos nem tudunk ki­alakítani egy szálláshelyet, ahol együtt nevelnénk ipari tanulóin­kat, s ahol eredményesen foglal- kozhatnánk velük. —■ Milyenek a tisztálkodási le­hetőségeik a dolgozóknak? — Békéscsabán, Orosházán, Szarvason fürdő áll rendelkezé­sükre, s nemrég kaptak ilyet Gyulán is. Végül egy „szerencse”-kérdés: — A hagyományos kémény­seprő-szerencse igaznak bizo­nyul-e? — Három évvel ezelőtt négyes találatot ért el a lottón egyik munkatársunk, aki azóta már nyugdíjba ment. Több mint 100 ezer forintot kapott. Azóta nem volt komolyabb nyeremény, bár valamennyi dolgozónk egytől- egyig lottózik. Befejezésül meg szeretném kérni megyénk lakóit — folytatta Misur elvtárs —, hogy több meg­értéssel fogadják kéményseprőin­ket, s így munkájuk gyorsabb és kifogástalanabb lesz. hiszen ha­vonta 260 ezer kémény vár rájuk. V. Z. Qo étvágyat! A békési napközisek étter­me 1 milliós költséggel épült, nem is olyan régen. Kitűnő, modem konyhájában ízletes ebédeket főznek, bár a főzés előkészítése eléggé nehézkes. Például: nincs burgonyahámo­zó gépük és 360 iskolás, 250 óvodás, valamint 100 felnőtt számára főzni nem gyerekjá­ték. Kiss Jánosné konyhaveze­tő 12 éve általános megelége­dettséggel végzi feladatát, bár ő is megjegyzi, hogy a konyhát ideje lenne hamarosan teljesen gépesíteni. Baj van a vízellá­tással is, ez is megreformálás­ra váró probléma. Az ebéd azonban finom, nincs panasz! A naposok hófehér köpenyben „teljesítenek szolgálatot". A szakács néni egymás után készíti az adagokat és ók viszik, mert éhes az osz­tály... Meylenner Gyuláné, az 1-es számú általános Iskola napközise ellen­őrzi, hogy szépen esznek-e kis tanítványai? A kis óvodásokról is gondoskodnak. Kiss Istvánná átadja aa edényeket Vad Károly bácsinak, aki három bé­kési óvodába szállítja az ebédet és az uzsonnát. s. a Fotó: Kocziszky László ••••••••■•■■•••»•■«••■•■■•■»■•■••••»Ml m Milyen színűek voltak „ősszfileink”?: Dr. Walter E. Lammerts- nek, a Lávermored Tudo­mányos Intézet genetikusá­nak feltették a kérdést: fehér vagy színes bőrű volt-e Ádám és Éva? (Jel­lemzően amerikai problé­ma.) A tudós a feltett kérdés­re a kaliforniai pedagógiai tanácsnak a következő vá­laszt adta: — „Ezt persze pontosan megállapítani nem lehet, de véleményem szerint ős- szüleink mondhatnám fél­barnák voltak és hozzájuk képest az emberiség egy részének bőr színe világo­sabb, másik részéé söté- tebb lett” "...........I 5 A páncélszekrény Az abszolút kor­szerű vállalati irodaépületben az igazgatónak szupermodem páncélszekrénye volna, de az most konzervdoboz­volt, amilyen nincs az egész vá- nál is nyithatatlanabbul állt a rosban! Számkulccsal működött sarokban. Nosza távirat telefon, s a jelszámsor egy-egy része há- nádiógram ment az öregnek, hogy rom ember agyában raktározó- vagy elárulja a harmadik szára­dott külön-külön: az igazgatóé- részét a jelszámsomak, vagy ha­ben, a helyettesében és a fő- zasiet, de a páncélszekrényt nyit- könyvtároséban. A számrácsot rai kell! A válasz mindig ugyan- csupán egymás jelenlétében old- az volt: — tegyék a bizalmas halták fél, s nyithatták ki a pán- anyagot, ahová akarják, de a célszekrény-csoda csillogó króm- páncélszekrény az ő visszatértéig acél ajtaját. Ha — rendkívüli szigorúan zárva marad. Felnyitá- esetként — mindhármuknak ne- ^ még gondolatban is tilos! tán egyszerre áll meg a szívve- A hírt mindenki ámulattal fo- rése, az ajtó örökre nyithatatlan g^ta. Hogy adhatott a nagy fő­marad vagy csak az ekrazit se- nöik:, az az ember, aki a legkisebb gít. hivatalos fecnit is elzáratja, ilyen Történt, hogy az igazgató hosz- könnyelmű utasítást? Futótűz- szabb külföldi kiszállásra távo- ként terjedt el az irodaházban a zott Persze ettől a hivatali élet feltevés, hogy az igazgatói széf­nem állt meg. Egymás után ér- be, magasabb parancsra, a Mars keztek be továbbra is a bizalmas meghódításának titkos terve ke- tervek, utasítások, új bélyegzők, rült vagy legalábbis a másolata, hiancocsekk-tömbök és egyéb Ám egyszer minden külföldi olyan dolgok, melyek máskor kiszállás véget ér. A hatalmas apómban a páncélba vándoroltak irodaházban szinte megállt az _ élet a hírre, hogy j* l*" r» most indul az igazgató, a helyet­tese és a fő­könyvelő kíséretében a páncél- szekrény ünnepélyes kinyitására. Az épületben akkora csend ho­nolt, hogy a légy zümmögése ágyúdörejként hatott volna. Min­denki annak a titokzatos küldött­ségnek az érkezését leste, amelyik, szerintük, az acélfalak mögött rej­tőző titkos iratokért, tervekért kell, hogy jöjjön. Azonban semmiféle bizottság sem érkezett. Ellenben mikor a jelkulcs segítségével a páncél- szekrény csillogó krómacél ajtó- szárnyai kitárultak, a közelben lévő kevesek óriási meglepetésé­re egy közönséges kávéfőzőmasi­na bukkant elő. A nagy főnök örömteli mozdu­lattal nyúlt feléje, kabátujjáva! megtörölgette, magához ölelte s úgy rebegte: — Te kis mindenségem. Lám, múltkori távollétemkor nem zár­talak el és máris gumiszagú volt a feketém. Uj Rezső Tücsök úrfi újabb kalandjai Nemrégiben megír­tam az első osztályos Lacika, becenevén Tücsök úrfi aranyos esetét az igazgató bá­csival. Tücsök úrfi azóta is szorgalmasan jár iskolába. Reggel sir, viert megfázott a keze, lába a havas dű- lőúton. Délelőtt ne­vet, mert jól felelt, aztán újra könnyek­kel telnek meg vagy fekete szemei, mert mesét mondtam és át- érezte a szegény kis nyuszi szenvedéseit a zord téli éjszakákon. Mint az áprilisi sze­szélyes idő, úgy vál­tozik a kedve, finom idegrendszere, gyors esze azonnal reagál a külvilág minden be­hatására. Környezetismeret, órán a helyes maga- jiseletről is tanul­tunk, többek között írről, hogy nem illik a gyermekeknek fej­jel, könyökkel beha­tolni a boltba vagy bárhol várakozók tö­megébe, utunkból fél­relökni kicsit, na­gyot egyaránt, mint az itt a tanyai (de azt hi­szem sokszor a városi iskolásoknál is) szo­kás. S hogy az okta­tás szemléletes is le­gyen, le is játsszuk, hogyan megy helyére az udvarias gyerek. Elállóm a padok kö­zött kivezető uíacs- kát, aztán egyenként előjönnek az elsősök a pádból és „tessék szí­ves lenni egy kis he­lyet adni” kéréssel el­vonulnak előttem, miután én félreállok. Tetszik a játék Tü­csök úrfinak, alkal­mazza napjában több­ször. Akár kell, akár nem, elém áll minden szünetben és harsá­nyan bejelenti: „Tes­sék szíves lenni egy kis helyet adni”. „Szí­vesen, Lacikám — ez ám az udvarias kis­fiú” — mondogatom már tizedszer, és bár én már kezdem unni, ő sose felejti el, mire tanítottam. No, de Tücsök úrfi se an­gyal, ő is követ el hi­bát. Egy reggel feláll az útfelelős, és a szo­kásos „tisztelettel je­lentem, hazafelé sen­ki sem volt rossz”. szöveg helyeit esst mondja: „Hazafelé Lacika azt mondta G. néninek, hogy »ne po­fázzon!!*’ Tücsök úrfi vörös arccal, könnyes szem­mel próbált tagadni: — Nem is igaz, nem is mondtam! — De igaz! — zúg­ja rá vagy tíz hang. — Hát ez rettene­tes, László — mon­dom zord hangon. Hogy mondhat egy kisfiú ilyet egy fel­nőttnek? De még e pajtásoddal szemben sem szabad ilyen dur­va hangot használni! És még ráadásul ha­zudsz is, letagadod amit tettél! A könnyek most már zápor módjára hullnak, mossák a bársonyos, kreol ar­cocskát, sötét foltokat hagynak a világoskék blúzon és a sárga pá­don is. Aztán hüppög, csuklik, majd dacos hangon megszólal: — Hát igen, mond­tam! De saját ma­gamnak mondtam: Ne pofázz! H. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom