Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

1964. február 13, 2 Csütörtök A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának po­litikai akadémiáján szerdán délután Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja A szocialista országok gazdasági együtt­működésének időszerű kérdései címmel előadást tartott. Az Épí­tők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cse- terki Lajos és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, ott volt az előadáson az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Ta­nácsnak és a kormánynak számos tagja, politikai és gazdasági életünk sok ismert személyisége. Apró Antal előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Apró Antal bevezetőben a1 sítása vezet el a nemzetközi KGST másfél évtizedes fejlődésé- együttműködés kiszélesítéséhez, a fejlődés meggyorsításához. Apró Antal ezután áttért a ter­melés nemzetközi szakosítása és kooperációja problémájának is. mertetésére, s ennek során első­sorban á gépiparban és a vegy­iparban megvalósuló szakosítás­ról szólott . A Magyar Népköztársaság az eddig végrehajtott szakosítások alapján 215 termékfajta gyártásá­ban érdekelt a KGST-ben. Ismer, tette, hogy a ránk szakosított gé­pek és berendezések milyen főbb gyártási területeket érintenek, majd kifejtette, hogy a gépipari szakosítás eddigi eredményeivel még nem vagyunk megelégedve. Távolról sem merítettük ki a sza­kosítási lehetőségeket. Ennek bi­zonyítására rengeteg példát lehet, ne felsorolni. Motorkerékpárt pél­dául valamennyi szocialista ország gyárt, de nem kellő szérianagy­ságban. Nálunk idehaza is van jó néhány szerszámgép — a speciá­lis' típusoktól elteltintve —, ame­lyekből kis szérianagyságot állí­tunk elő. Nem lehet gazdaságos­nak tekintik, hogy termelésünk például autóbuszból 2350 darab, teherautóból 4600 darab, traktor­ból pedig 3100 darab. Elmondotta ezután: a Magyar Népköztársaságnak különös. ér- deke fűződik ahhoz, hogy a KGST keretén belül minél több vegyi­pari termék szakosítása valósul­jon meg. Adottságainkat véve fi­gyelembe, arra törekszünk, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő termelési ágazatokban részt vál­laljunk. Ebből következően ha­zánk jelentős fejlesztést irányoz elő például a gyógyszeripari ter­mékek gyártásában. Gyógyszer- iparunk fejlesztésének alapja — saját szükségletünk mellett — a Szovjetunió és más szocialista országok igényeinek kielégítése. A Szovjetunióba irányuló gyógy­szerexportunk például 1058-tól 1962-ig megnégyszereződött, de hasonlóan bővült a szállítás más országokba is. Széles körű együtt­működés bontakozik ki a növény- vódőszerek gyártásában. Való­színűleg csehszlovák és magyar közös erőfeszítéssel létesítünk olyan üzemet, amely a növényvé­dőszerek egyik fontos alapanya­gát fogja termelni. A Bolgár Nép- köztársaság elvállalta, hogy a Ma­gyar Népköztársaság fenoligényét 1966—1970 között biztosítja benzol szállítása ellenében. Ezután a távlati tervek egyez­tetéséről beszélt, ismertette az eddigi eredményeket, majd rész­letesen szólt néhány közös intéz­mény munkájáról, köztük a Barát­ság kőolajvezetékről, a Béke nem­zetközi vülarnosenergia-távveze- tékről, és a nyersanyag kiterme­lés fokozását célzó közös beruhá­zásokról. A mezőgazdasági együttműkö­dés kérdéseiről Apró Antal él­ről szólott. Az utóbbi 15 éves időszak gazdasági fejlődését — mondotta —, ha nem is teljes mér­tékben, de érzékelteti az a tény, hogy 1950-hez képest 1962-re a KGST-országok ipari termelése együttvéve több mint 3,5-szeresére növekedett. Ezen belül Bulgári­ában az ipari termelés csaknem ötszörösére, Magyarországon 3,2. szeresére, az NDK-ban 3,3-szere- sére, Lengyelországban négysze­resére, Romániában 4,5-szeresére, Csehszlovákiában 3,2-szeresére, a Szovjetunióban 3,6-szeresére emelkedett Amíg a szocialista országokban az ipari termelés 1962-ig a -hábo­rú előtti évekhez viszonyítva csak. nem nyolcszorosára emelkedett, addig a világ többi országában mindössze csupán 2,6-szoros a nö­vekedés. A KGST-tagállamok tel­jes árucsereforgalma az 1950-es 7,4 milliárd rubelről 1962-t® 23,6 milliárd rubelre, vagyis 3,8-s^ere- sére emelkedett. Ezek a számok és tények vilá­gosan igazolják az országaink kö­zött kialakult új típusú gazdasá­gi kapcsolatok eredményességét. Apró Antal ezután a KGST szer­vezetének, munkamódszereinek fejlődését Ismertette, majd az együttműködés továbbfejlesztésé­nek legfőbb alapelveiről beszélt. A KGST-tagállamok párt. és kormányvezetői — mondotta — a múlt év nyarán tartott ülésükön összegezték a nemzetközi gazdasá­gi együttműködés jelenlegi kérdő, seit, az együttműködés továbbfej­lesztésére tett intézkedéseket. Kü­lön szeretnék idézni Kádár elv­társ beszédéből, amelyet a Köz­ponti Bizottság megbízásából mondott el ezen a tanácskozáson: „Az a véleményünk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa munkája — a munka fő vonalát tekintve — helyes irány­ban, a tavalyi tanácskozáson kö­zösen elfogadott irányelvek alap­ján fejlődik. Azonban a fejlődés üteme — megítélésünk szerint — lassúbb, mint ahogyan szeretnénk, illetve ahogyan azt az országa­ink politikai és gazdasági életében bekövekezett szocialista fejlődés lehetővé és szükségessé teszi. Ahogy a politikában, úgy a gazdasági építőmunkábam sincs „saját külön út”, csak egy út van, amelyen eredményesen lehet to­vábbmenni, új sikereket elérni: ez a szocialista nemzetközi együtt­működés útja.” Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja a nemzet, közi gazdasági kapcsolatok problé­máira, a fejlődés meggyorsításá­ra vonatkozóan egyértelmű. Mi a közös út, a szocialista országok­kal való két. és sok oldalú szoros gazdasági összefogás mellett fog­laltunk és foglalunk állást. Ennek a mind jobb gyakorlati megvaló­Búcsúzunk munkatársunktól Harmincöt dolgozó aláírásával érkezett szomorú hangú levél szerkesztőségünkbe a Békéscsabai Tatarozó Vállalattól. Nem írunk kommentárt mellé, szó szerint közreadjuk az alábbiakban: Brigádvezető volt, és már clér­mondotta, hogy még csak kezdeti lépések történtek a mezőgazdasági termelés szakosításában. A továb­bi munka során nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy ta­laj- és éghajlati adottságok és egyéb természeti tényezők sok­kal nagyobb mértékben befolyá­solják a termelést, mint az iparban, s a rendelkezésre álló munkaerő nagysága, valamint a kialakult hagyományok egyik vagy másik országban ugyancsak alapvetően befolyásolhatják a mezőgazdaság termelés szerkezetét. Ebből adódik, hogy Magyaror- ! szág számára a termelés szakosí­Í 'ása keretében fontos szerep jut a gyümölcs-, a szőlő, és a zöld­ségtermelés növelésében. Vannak lehetőségek egyes ipari növények (■például dohány) termelésének szakosításában is. Ami a gabona­féléket illeti, valamennyi KGST- ország alapvető érdeke, termeié- " sük minél gyorsabb és minél na» gyobb mértékű növelése. Az elkő- | vetkezendő évek egyik legfonto­sabb feladata az ország kenyér­gabona-szükségletének biztosítása saját termelésből. Apró Antal ezután külkereske­delmi forgalmunk néhány kérdé­sével foglalkozott. Ennek egyik fő jellemzője — mondotta —, hogy árucserénk több mint 70 százalé­kát a KGST-országokkal, több mint egyharmadát a Szovjetunió­val bonyolítjuk le. A békés egymás mellett élés elvéből következően törekszünk a gazdasági és kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésére a tőkés orszá­gokkal is. Befejezésül Apró Antal hang­súlyozta: arra van szükség, hogy a nemzetközi gazdasági együttmű­ködés valamennyi kialakult for­máját továbbra is támogassuk, azok továbbfejlesztésében aktívan vegyünk részt. A szocializmus ügye állandóan erősödik és előrehaladásunkat, gaz­dasági fejlődésünket nem lehet feltartóztatni. Minden feltételien rendelkezünk, hogy valamennyi területen sikeresen haladhassunk előre és újabb győzelmeket ér­jünk el. „Tegnap még szép, lassú pely- liekbcn hullott a hó, napközben kisütött a Nap. Minden élt, mo­solygott. Ügy tűnt egy percre, mintha a fák is rügyeznének. Ma: ősik a hó, fújja a szil, s kavarja, xz ember arcába csapkodja, mint­ha azt mondaná: »-Nesze! Vedd tudomásul, hogy ma eggyel keve­sebben tapossátok a havat, mint tegnap.« Haragszik a természet, fellázad ez ellen a szomorúsággal teli nap ollen, amelyre virradt vállalatunk valamennyi dolgozója. Mint minden reggel, ma is meg­tesszük a már annyira megszokott utat. Ki egyedül, ki pedig csoport­ba verődve siet munkájára. El­érünk a fekete lobog is ház elé. Megdobbantja a szívet az a gon- lolat, hogy meghalt. Fiatal volt, 37 esztendős. Teg­nap még beszéltünk vele. Tervei­ről, céljairól. S a fekete lobogó* ház: a vállalat, ahol dolgozott Bandi. te, hogy szocialista brigádja le­gyen. Igaz, még nem tették nyil­vánosságra, de m'ndenki elismer­te, hogy jól vezette a brigádot és mindene volt a munka. Igazi, lel­kiismeretéből fakadó munka volt az, amit végzett. Nincs olyan em­ber. akit e hír ne rendített volna meg. Mint akkor, most is előttünk áll Ö. Rövid nadrágban, szemüveg és védőkötény nélkül, kezében a he­gesztőpisztollyal, mosolyogva. De nincs többé már Krajcsó András. Elragadta tőlünk gyógyíthatatlan betegsége. Nem tudunk e gondo­lattal megbarátkozni. Búcsúzunk tőle, szeretett mun­katársunktól, mint baráttól, mint embertől. Vállalatunk saját ha­lottjának tekinti őt. Neve, helyt­állása példaképként szolgál mun­kánkban, így őrizzük meg emlé­két. A tatarozó vállalat dolgozói.” Ismét heves harcok az etiópiai—szomáli határvidéken Dar Es Salaam j hogy a szervezet miniszteri tamá- Az etiópiai—szomáli határvidé- csa helyt ad az etiópiai császár ken a fegyverszünet csak 24 óráig kérésének, és megvitatja a leg­tartott. Kedden már ismét fellán­goltak a harcok. Jelentések sze­rint állítólag mindkét fél erős csa­pategységeket vetett be. Egyes hírek szerint etiópiai repülőgépek Szomáliái területet bombáztak. Hailé Szelasszié etiópiai császár Addisz-Abebábam fogadta az ott akkreditált diplomáciai képvise­letek vezetőit és tájékoztatta őket a legújabb fejleményekről. Több afrikai államfő egyébként már táviratban fejezte ki sajnálkozását a császárnak a két afrikai ország közötti ellenségeskedés miatt. Mint a hírügynökségek jelentik, az etiópiai—szomáli határvita ügyét már szerdán valószínűleg megtárgyalják az afrikai egység­szervezet külügyminiszteri érte­kezletének rendkívüli ülésén. Bár ezt az ülésszakot eredetileg a kö­zelmúltban lezajlott tanganyikai, ugamdai és kenyai katonai láza­dások miatt hívták egybe, várható, újabb kelet-afrikai konfliktust is. (MTI) Megkezdfidfitt az amerikaiak vízszállítása a tengeren Washington Kedden közölték, hogy a virgi­niai Norfolk haditengerészeti tá­maszpontjáról elindult a guanta- namói támaszpont felé a Tallulah katonai tartályhajó. A Tallulah mintegy 20 000 köbméter vizet szállít, s pénteken érkezik meg Guantanamóba. Az amerikaiak azért kényszerültek erre az intéz­kedésre, mert a kubai kormány bejelentette: mindaddig szünetel­teti a támaszpont vízellátását, amíg az amerikai hatóságok sza­badon nem bocsátják a jogtalanul fogva tartott kubai halászokat. (MTI) n nyugatnémet „gazdasági csoda” alkonya Néhány héttel ezelőtt, az úgy­nevezett Európa-parlament strass- bourgi ülésén, Robert Marjolin, a Közös Piac szervezetek francia alelnöke, valóságos vészriadót in­tézett a tagállamokhoz. Mondani­valójának rövid lényege: a hat országban immár esztendők óta növekednek a termelési költsé­gek, ennek következtében emel­kednek az árak, inflációs irány- a tőkés világ iparában a nyugat- zat érvényesül. Az inflációs ár- német termelés aránya 3,6 száza- emelkedés a legjelentősebb Fran- lékről 8,9 százalékra emelkedett, ciaországban, Olaszországban és miközben Franciaországban az Nyugat-Németországbam. A Kö­zös Piac elvesztheti versenyképes­ségét a nyugati tőkés világpiacon és kénytelen ismét visszavonulni az Egyesült Államok előnyomulá­sa elől. A gazdasági helyzet romlása Nyugat-Németországban egy hosz- szú, tartósabb időszaknak vetett' 46 véget. A Közös Piac megteremte- 51 második helyén állt, közvetlenül az Egyesült Államok után, a Kö­zös Piac keretében pedig a vezető hatalom volt. Bár általában ezt a korszakot nevezték a „csoda” idejének, a szociális feszültség már ekkor megmutatkozott. Az ötven legna­gyobb nyugatnémet monopólium 1948 közepe és 1960 vége között 45,8 milliárd márkás tiszta profi­tot könyvelt él, de miközben ré­szesedése a nemzeti jövedelem­ből állandóan emelkedett, a mun­kásoké rendszeresen csökkent. A munkabérek 1950 és 1960 között 12,3 százalékot veszítettek érté­kükből, Ennek alapján állapította meg a nyugatnémet szakszerve­zetek VI. kongresszusa: „A gaz­dasági hatalom növekvő koncent­ráltsága belső viszonyokban ve­szélyezteti a demokráciát, világ- politikai méretekben a békét. Ár­talmas befolyása mind érzéke­nyebben érinti a szociális politi­kát, a bel- és külpolitikát.” Hamarosan újabb veszélyek és a gépkocsigyártás ártalmak is jelentkeztek. A „cso- Ez a helyzet azt da” hirtelenében megtorpant, a dalmi termelés 1950 és 1961 kö­zött 120 százalékkal emelkedett, Franciaországban ugyanebben az időszakban csupán 60 százalék­kal. A külkereskedelem volumene megkétszereződött. Hasonlókép­pen növekedett a nyugatnémet ipari termelés részaránya a tőkés világ egészének iparához viszo­nyítva. Az 1948—1962 időszakban emelkedés csupán 4,1 százalékról 5,4 százalékra nőtt, Angliáé pedig kifejezetten visszaesett 8,8 %-ra. A nyugatnémet uralkodó helyzet kifejezésre jutott a Közös Piac vi­szonyaiban is: a bonni állam szállította a hat ország ipari ter­mékeinek 45 százalékát, az acél százalékát, százalékát. se óta ugyanis a „hatok” gazda- tükrözte, hogy az ipari termelés felvirágzás véget ért. Az egy hély- ságilag legerősebb állama Nyu- összmennyiségét tekintve Nyu- ben topogás, majd a visszaesés je­gat-Németörszág. A teljes társa- gat-Németország a tőkés világ lel kezdtek mutatkozni. Először

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom