Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A békéscsabai színészet története Papp János könyve a Békéscsabai Városi Tanács VB I békéscsabai színészet történetének újabb kötete — a másodiknak kiadott III. rész december utolsó napjaiban jelent meg. A 120 lapos könyvnek mintegy a fe. le foglalja össze folyamatosan a békéscsabai színészet történetét 1913 és 1930 között. A második fele adattár, amelyben a hivatásos és műkedvelő társulatok névsorát és műsorát kapjuk, kiegészítve a vendégszereplő művészek és társulatok adataival. Rendkívül impozáns adattár, melynek összeállítása évek munkájának eredménye s melyet elismeréssel fogad mindenki, akit a magyar kultúrtörténet valamennyire is érdekel. A színházi élet eseményei, a látogatottság és részvéüenség, a tetszés vagy nemtetszés a legpontosabb mutatója egy város ízlésének, kulturáltságának, mű. vés zetszere tetőnek. Ezért fontosak az ilyen könyvek, melyekből tanulságokat vonhat le a történész, a sta. tisztikus, a mai színházi élet irányítója és a nagy- közönség is. Most már, hogy két kötet van az olvasó kezében, látni lehet, hogy a szerző milyen korszak beosztást alkalmaz. Mivel A békéscsabai színészet története a könyv címe — természetes, hogy a helyi színházépület legfontosabb eseményei osztják periódusokra a végtelen időt. Tehát a tárgyalás szakaszai ezek: a még meg nem jelent I. rész a kezdetektől 1879-ig, az új színházterem megnyitásáig; a II. rész 1879-től 1912-ig a színház átépítéséig; a III. rész 1913—1930 közötti színháztörténetet tárgyalja. Rz országos korszakhatá. roktól az egyes területeken eltérés mutatkozik. Így pl. Csabán 1879 a kisebb korszakhatár, hiszen a színház megnyitása gyökeres változást jelentett a város színi életében, és a színház iránti érdeklődés megnövekedését jelzi, tehát minőségi fordulat. Ügyszintén minőségi fordulat kezdete 1913 is, mely az átépítés időpontja, de egyben a közízlés gyökeres változásának a határideje. A színház megnyitásának első éveiben az igényes próza általában si kerre számíthatott, időnként felül is múlta az operett sikerét. Az 1910-es években még körülbelül egyenlő rész illette meg a prózát és az operettet. 1912-ben pl. egyik nagy siker volt Tolsztoj: Karenina Anna c. drámája, 1913 után pedig már csak az a társulat élt meg Csabán, amelyik kitűnően előadott operettek sorát játszotta. A rendkívül gondos előadású, magas színvonalú prózai műsort játszó Simon Lafos: CSEND Olyan mélységes mély ex a csend, nem Iából, úszik benne az ember, mint magasan, levegőben a gép, mint harmatos szárnyú gólya, mely leráz!.« tolláiról a vadvíz-iszapot, mint karonttlő kicsi felleg, amit csendesen ringat az ég. DSrejrc-zajra szokott szívónk már-már belefájdul, szorongva felneszei: Mondd, mondd te csend! Országos csend! Mely ránk borulsz, mint országos eső a földre, féljfink-e tőled, mint árvíztől sápad az ásóra kapott falunép? Vagy szótlan gyönyörűséggel nézzünk, mint nyári [záport lombok alól a szántóvető? lm, már magam Is gyanakodva emelném homlokomat a csendből, vallatni égtájakat, embert, arcot és szíve*, de nyugtató dobogást érzek, — hatalmas szív ver [valahol: az ország! — kiáltom a csendben — az ország dobog [így... Oh, olyan most ez az ország, mint a fészkét tapasztó [madár mely oly buzgó, hogy elfelejt ffltyörésznl, mint az ember, ki némán szánt, vet, arat vagy zsákol, mint a költő, ki ir, csak ír, s míg ír, még azt is elfelejti, hogy alkot. kiadásában Országos Kamaraszínház és Országos Művész Színház csekély anyagi eredmény* ért el. Ez vidókszerte így volt. De így volt 1944-ig, a Papp János által megállapított határ — 1930 —■ után is. A szerző a nagy gazdasági válságból való kilábolást vette korszakhatárnak, amely azonban nem jelent a csabai színház- történet szempontjából minőségi fordulatot — leg. alábbis nem derül ki az eddig olvasottakból, hogy majd gyökeres változás következik. Ez az időpont azért vitatható, mert a város színháztörténetéhez alkalmazott periódusok után (melyek megközelítően követték az országé* változásokat) — váratlanul — a legnagyobb egység, a világgazdaság történetének nem is fő — fázisához csatlakozott. Ei a vitaffiaW pont sem von le a könyv gyakorlati értékéből. Adatai megszívlelendő tanulságokat jelenthetnek Békéscsaba mai színházi gyakorlata számára is. Szinte kézenfekvő pIL a társulatok taglétszámára vonatkozó adatok összehasonlítása a maival. 1913— 1930 között szerződés szerint Csabán működött társulatoknál a színészek és segédszínészek száma legtöbb esetben negyven körüli volt és egyszerre csak egy helyen játszottak. Zenekaruk száma (amikor volt) 14—22 tag között váltakozott. Az 1962—63. évadban a Békés megyei Jókai Színháznak 39 színésze és eegédszínésze volt és státus szerint 9 tagú zenekara, A színháznak azonban tájkötélezetitsége is van, tehát a hét néhány napján egyszerre több helyen is játszik. E száraz statisztikai adatokat látva, méltán merülhet fel a kérdés: elegendő-e a megnövekedett feladatok ellátására ez a gárda? (És most csak a megnövekedett előadásszámot említettük. A megnövekedett művészi igény és az ebből következő művelődési kötelezettség külön súlyként esik latba.) lágyon ha'ánno'tan ken hangsúlyozni, hogy a történeti (így a művelődéstörténeti) kutatómunkának nemcsak az az értéke, hogy a nemzeti vagy helyi büszkeséget kielégíti, hanem el. sősorban az, hogy egy nemzet (vagy egy város) közössége alkotóerejének, ízlésének, igényének, műveltségének fejlődését dokumentálja és ugyanakkor olyan tanulságokat szolgáltasson, melyek a jövő fejlődés és fejlesztés tudományosan megalapozott irányítását lehetővé teszik. Papp János hatalmas kutatómunkájának eredményeként megjelent kötet alapja lehet cóyan általánosító tevékeny, ségnek, mely Békéscsaba régi színházi élete helyes vagy helytelen gyakorlatának ismeretében állapítja meg pontosan a ma teendőit Könyve ilyenformán a mad színházművésze'! gyakorlat közvetlen támogatósát szolgálja. Papp János A békéscsabai színészet története c. művének újabb kötete éppen olyan gondos és alapos munkát tükröz, mint az előző. A szerző minden felkutatott okmányt, újságot, iratot éa színlapot felhasznál, hogy teljes képet adjon a város színháztörténetéről Nem önkényesen csoportosított, válogatott adatokat közöl hanem rendelkezésére bocsátja, mint sze. lényen írja „bővebb értékelésre a jövő kutatóinak” a teljes anyagot. O maga ötven lapon követi végig ősz. szefüggő szöveggel e tizennyolc év történetét. A hatalmas tárgyi ismeret birtokában tehát megszövegezi az eseménytörténetet, legtöbb helyen utal a belső ösz- szefüggésekre is, de a teljes szintézist nem végzi el. Ez tehát későbbre marad, de reméljük, hogy Békéscsaba színészetének monográfiáját maga Papp János irja majd meg, mint aki az anyagot legjobban ismeri éa aki mindkét könyvével bebizonyította, hogy szinté, zis elkészítésére is képes. Kovács Tivadar a Színháztudomány! Intézet munkatársa Lipták Pál festőművész külföldi vázlatkönyvéből helsingör GÖTEBORG Móra Ferine „Hiszek az emberben”* P ir gyalogjáró szót sze- " retnék mondani a sza. badság lényegéről, amelyet talán nem mindenki lát tisztán azoktól a bíborkár. pitoktól, amiket a hódolat és mámoros rajongás az első hetekben eléje aggatott, A katekizmus a hitet róla. hogy úgy határozza meg, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani, amit más mond, mégpedig azért, mert 6 mondja. Ebben a világot, és mert a királyoknak szabad volt hzt tenni, amit ók akartak, kizárólag azért, mert nekik úgy tetszett, A hitről most nem be^ szélek — hiszen az angyalok hetébe értünk és boldogok a tiszta szivüek, akik még ma is el tudnak andalodni a betlehemi mezők énekén — óm világos ugye, hogy a mi szabadságunk, a háború förtelmes stílusban szabadnak lennem annyit jelentene, mint azt tenni, amit én akarok, azért, mert nekem úgy tetszik. S valóban mindeddig ennyit jelentett a hit a tömegek és a szabadság a királyok számára, és azért kellett Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek elhitték Vilmos császárnak — éspedig azért, mert 6 mondta —, hogy meg fogják hódítania boszorkányának aranyhajú gyermeke nem lehet azonos a királyok szabadságával? Szabadnak tenni többé nem jelenthet annyit, mint azt tenni, amit akarok, azért, mert nekem úgy tetszik. Ez a szabadság a kőkornak szabadsága, amikor az ősember. ott ütötte le a köfej_ széjével a másikat, ahol érte. Ez a szabadság, amely mindnyájunkat királyokká vagy vademberekké tenne Amikor néhány hónappal ezelőtt Józó Erzsébet, egy klós falusi atraoay a Hódmezővásárhely melletti Szlkánrs-tanyán egy halom ókori aranypénzt talált, lehetetlen volt nem gondolat Móra Ferenci«, ti nemcsak azért, mert ax éppen harminc eaztendeja eltávozott Móra műkedvelő régészből aa Alföld Őstörténetének kiváló kutatója lett, a mint ilyen, több írásában Is megjósolta, hogy „Attila mérhetetlen kinrseshá- za ott rejtőzik ax alföldi homok alatt”, hanem mert a puly- kapásxtorkodáa közben kincsre lelő asszony mintha csak valamelyik naiv hájé és sok okosító adattal la gazdagított Móra-etbeszéMsböl lépett volna slő. £s a kiskunfélegyházi szűr-szabó legkisebb, fiából Íróvá, újságíróvá, tudóssá lett Móra Ferenc egész munkáséletét arra tétté fel, hogy aranyat adjon a Józó Erzsébeteknek. Ha nem is az Attilának juttatott, hajdani hadlzzákmánybót valót, hanem a szellem, az emberség, a boldogság aranyát... Most, halálának Jó. évfordulóján egy emberségére, ember- szere telére annyira jellemaö IrásávaF emlékezünk életművére, írói munkásságára, mely nagy kincse a magyar iroda— nine* különbség a kettő közt, a királyók' az őskor kegyetlen és ravasz törzsfő. nőkéi, azok személyes bátorsága és olykor értei- messége nélkül —, ez a szabadság az emberiség atomi- zálását jelentené, a társadalomnak a legapróbb dara. bofcro hullását, mindenki háborúját mindenki ellen, a kultúrvilágnak vadonná pólósát, ahol üvöltő farkasok marcangolják egymást, A forradalomból született sza- badságnak csak egy tartalma lehet, amely azt megszenteli: szabad megtenni mindent, ami nem kevesek. nek jó, hanem sokaknak; szabad megtenni mindent, ami nem kiváltság, hanem megváltás; szabad megtenni mindent, ami fogyasztja a boldogtalanságot és meg- sokasítja az örömet a világon! Én tudom, hogy nem ü" lik fütyürészni, mikor a lélekválság harangját húzzák és nem való bokré- tás kalappal menni a házba, ahol haldoklót virrasz- tanak. Én tudom azt, hogy nagyon sok szívet szorongat most a félelem amiatt, ami van és a forradalom sok őszinte híve mögött is ott ül a gond sötét lovagja amiatt, ami lesz. Én tudom azt, hogy a kálváriának sok stációja van még előttünk és azt mind végig kell járni ennek a fájdalmas generáció ónak, amelynek vezekelnie kell, mert vétkes a háború- ban, amelynek útjába egy szalmaszálat se gördített ötödfél esztendőn keresztül. Én tudom azt, hogy itt még lesznek földrengések és lávaömlések, és hogy sok
