Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-29 / 50. szám

1964. február 29. Szombat Ruby-per Megvizsgálják a váMal Dallas Csütörtökön a dallasi perben ki. Választották az esküdtszék kilen­cedik tagját James Cunningham személyében. Ez annyit jelent, hogy már csak három tag hiányzik az esküdtszékből: ha ki­jelölésük megtörténik, megkez­dődhet a bizonyítási eljárás. Az eddig kiválasztott esküdtek a dal­lasi börtön VII. emeletén, egy ab­laktalan helyiségben várják, hogy véget érjen a per kezdeti szaka­sza és „munkához láthassanak”. Csütörtökön egyébként összesen 16 jelöltet hallgattak ki és ezzel a megvizsgált dallasi polgárok száma 110-re emelkedett. Brown bíró, tekintettel arra, hogy az ere­deti 126 főből álló „keret” már majdnem kimerült, intézkedett az „utánpótlásról”: pénteken újabb 50 jelölt teszi le az előzetes esküt. A védelem bejelentette, hogy Jack Rubyt vasárnap két New York-i idegorvos fogja megvizs­gálni, hogy megállapítsák, nem fe­nyegeti-e összeomlás a per fe­szültsége miatt a „gyenge ideg­zetű,, dallasi bártulajdonost. (MTI) Laosz nehéz időket él át A Pravda cikke Moszkva Filippov a pénteki Pravdában megjelent jegyzetében a laoszi eseményeket elemezve rámutat, hogy a helyzet megint napról nap­ra bonyolultabbá válik. Emlékez­tet arra, hogy a jobboldali csoport veszélyes provokációk sorozatát követte el, amelyek fegyveres ösz- szetűzésekhez vezettek a Kő­edény-síkságon. A békés és semleges Laosz el­lenfeleinek provokációi különösen azért veszélyesek, mert olyan idő­ben került rájuk sor, amikor már- már úgy tűnt, hogy meglelték a helyzet további normalizálódásá­nak útját. Laosz nehéz időket él át — írja Filippov. Az Egyesült Államok imperialista beavatkozása a fő oka annak, hogy még mindig nem tudott hozzákezdeni az országos méretű nemzetépítés problémái­nak megoldásához. (MTI) Belenyugvás vagy meg nem értés? Johnson választási beszéde Az elnök tovább akarja folytatni Kennedy munkáját Miami Beach Johnson elnök csütörtököm este a floridai Miamii Beachban, hiva­talba lépése óta első ízben, válasz­tási beszédet mondott egy demok- ratapárti gyűlés hallgatósága előtt. Azt hangoztatta, hogy bel­politikai tekintetben tovább akar­ja folytatni a néhai Kennedy el­nök munkáját. „Az amerikai tőr­ül idén kiterjesztik és a népgazdaság bérezési formákat Sok téves elképzelés él a vásár­lók körében a kereskedelmi dol­gozók bérezési rendszeréről. Első helyen az a hiedelem áll, hogy az eladó keresete a tervteljesítés függvénye. A Belkereskedelmi Minisztéri­umban tájékoztatásul elmondot­ták az MTI munkatársénak, hogy a tervtejesítéstől függő bérezés már elavult és meg is szüntették. Igen jól bevált például az ön­kiszolgáló élelmiszerboltokban az úgynevezett tiszta jutalékos bér­rendszer, amelynek az a lényege, hogy az eladók a forgalomtól függően kapnak jutalékot alapbé­rük arányában, a boltokat azon­ban nem köti tervszám. A kedve­ző tapasztalatok alapján most már országszerte körülbelül há­romszáz önkiszolgáló boltra ter­jesztették ki ezt a módszert. A ruházati kereskedelemben , leginkább az egyéni elszámolás dominál már az idén, vagyis az «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•••* Rendes a ház... Rendes a ház Sarkadon, amely a Földműves szövetkeret tulajdonát képezi, s amelyben rövid-, kötött­áru-, divatáru- és cipőbolt, cukrász­da, cukrászQzcm, vas-műszaki bolt, büfé-falatozó és a posta működik. Az udvar viszont... Az udvarról nem jó beszélni, pedig a „Tiszta udvar, rendes ház”-moz- galom nem új keletű, s aligha tudná elhitetni bárkivel is a Sarkadi Föld- müvesszövetkezet, hogy nincs költ­ségkerete, s nem kap egy embert, aki ennek a hét Üzletnek helyet adó háznak az udvarát egy kicsit rend­ben tartsa. Nincs kerítés, nincs kapu, nincs rend és nincs tisztaság, de nincs higiénia sem. Ki követelheti meg pl. a cukrászdába beülő ven­dégektől, hogy este, sötétben, bokáig érő vízben és szemétben a távol lévő WC-hez gyalogoljanak? Uram bocsá’, de így van, a cukrászüzem falánál végzik el a dolgukat. Azt, hogy miért nincs járda a WC-ig, s miért van nagy széjjelség az udva­ron, miért szabad a salakot és sze­metet bárhova önteni, egy valaki, a földművesszövetkezet Igazgatóságá­nak az elnöke tudná megmondani, ö viszont nem igen áll szóba alacso­nyabb beosztású földi halandókkal. Büszke pávaként illegeti-billegeti magát a községben, főleg beosztott­jai előtt, pedig á páva nemcsak arra büszke, hogy szép a tollazata, ha­nem arra is. hogy vigyáz rá, vagyis tisztán tartja. bUa a vásárlók, az eladók számára is előnyös a kereskedelemben eladók saját teljesítésük alapján részesülnek jutalékban. Ez a mód­szer a szakképzettség növelésére, a vevőkkel való udvariasabb bá­násmódra ösztönöz. A ruházati kereskedelemiben és az állami áruházakban elrendelték ennek a módszernek országos bevezetését. A darabbérezés is megtalálható a kereskedelemben. A oipőboltok- ban nem á bevétel arányában, ha­nem az eladott darabszám után részesülnek az eladók jutalékban. Ennek a módszernek népgazdasági kihatásait még vizsgálják és ta­nulmányozzák további kiterjesz­tésének lehetőségét sadalomban való részvétel jogát többé nem lehet egy bizonyos szí­nű emberfajtára korlátozni” — mondotta, majd azt féjtegette, hogy a demokratapárti kormány­zat minden eszközzel, még a fel- világosító munkával is, „a türel­metlenség utolsó korlátáinak” el­távolítására törekszik. Az AFP tájékoztatása szerint Johnson röviden világpolitikai kér­déseket is érintett Kijelentette: az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között számos alapvető né­zeteltérés áll fenn, de úgy véli, „mindnyájunk érdeke, hogy csök­kentsük a nukleáris világkataszt­rófa veszélyét”. Az elnök ugyanezen a napon West Palm Beachiben meglátogat­ta a néhai Kennedy elnök bete­geskedő apját, s Palatka helység­ben megtette az első kapavágást egy új csatornaépítés munkálatai­nak színhelyén. Néhány kilomé­terrel az építkezéstől, két diina- mitmerényletet hajtottak végre a „Florida East Coast” vasúttársa­ság egyik vonalán. Jelentős anya­gi kár keletkezett. A vállalat al­kalmazottai hosszabb ideje bér­emelési sztrájkban állnak. A sztrájkolok kijelentették, nem azonosítják magukat a szabotázs­cselekménnyel. (MTI) Hazánkban az emberek meg­ítélésének mércéje a közösség javára végzett munka. Ez az elv érvényesül az élet minden terü­letén, s a vezető posztok betöl­tésének is alapvető követelmé­nye a rendszerünkhöz való hű­ség mellett a szaktudás, a hoz­záértés, a rátermettség. Mind­ezt, ha nem is ilyen megfogal­mazásban, leszögezte a VIII. pártkongresszus, s az elv ál­talában érvényesül hazánkban. Ámde találkozunk olyan nézet­tel úton-útfélen, amely a fenti elveknek csak egyik oldalát hangoztatja. Azt tudniillik, hogy: nem érdekes milyen világ­nézetű az illető szaktekintély vagy más értelmiségi (orvos, mérnök, pedagógus), a fő, hogy munkájával a szocializmus épí­tését segiti. Ez a nézet már eleve lemond ennek a rétegnek vagy pontosabban személyeknek az átneveléséről, s a cinikus, sőt sok esetben drasztikus megjegy­zéseket egy könnyed mosollyal intézi el, mondván: — Hiába, ő ilyen, viszont kitűnően látja el a feladatát. Egy orvos Ismerősünkről szak­mai és műszaki körökben nagy elismeréssel beszélnek. Kitűnően képzett ember, akinek számos nagy jelentőségű, újszerű gyó­gyítási eljárása van. De amikor világnézetéről esik . szó, kijelen­tik: „megrögzött” kispolgár, ci­nikus, sőt kozmopolita... Ha­sonló „jellemzés” alakult ki egyik vállalatunk mérnökéről, aki „javíthatatlan” gáncsoskodá, mindenbe beleköt, lehetetlen őt átnevelni.., Ezek a „megrögzött”, .javít­hatatlan” stb. jelzők azt jelen­tik; a szóban forgó értelmiségi­ek környezete belenyugszik ab­ba, hogy ezen már nem lehet változtatni, de „nem is érdekes, mert fő dolog, hogy a világné­zeti különbség ellenére a szocia­lizmust építik ezek az emberek.” Ez a belenyugvás azonban ép­pen a VIII. kongresszus határo­zatának meg nem értéséből fa­kad, s nem más, mint kényel­mes álláspont. Könnyebb elin­tézni valamit úgy, hogy „ezen úgysem lehet változtatni”, mint türelmes, kitartó munkával megtalálni a módját a javítha­tatlan megjavításának, a meg­rögzött lelki determináltsága feloldásának. Bizonyára olyan okok rejlenek a cinizmus, a gáncsoskodás mögött, amelyek talán logikai indítékai voltak valamikor az Ilyen szemlélet ki­alakulásának. Ezeket megtalálni — akár ha „jogos” sértődöttség­ből vagy vélt sérelemből ered­tek — a kulcsa az ilyen „meg­rögzött” emberek helyes útra té­rítésének is. De — félreértés ne essék —, nem egyes emberekről van itt szó. Hanem általában arról, hoey nem kis feladat vár ránk addig, ameddig a szocialista nemzeti egységet kialakítjuk, ameddig megértik az úgyneve­zett „megrögzött” emberek is, hogy a rendszertől független kö- teiességtudás, munkaszeretet, al­kotni vágyás mellett szoros ér­dekazonosság köti őket a fejlő­déshez, s e fejlődés tudatos elő­mozdítása egyben saját érdekük. Ezt megérttetni esetenként csak egyedi úton lehet a „nehéz” em­berekkel, de lehet. Sőt, köteles­ség. Hiszen tudjuk, hogy sokak még más alapállásból látják el feladatukat, ám az a célunk, hogy az ilyen értelmiségiek vi­lágnézetét akadályozó polgári- kispolgári eszmék leküzdésével ők is, s az egész értelmiség szo­cialistává váljék. V. D. Az utóbbi heteikben a terme, lés és a kulturális élet több te­rületét bírálták lapunk cikkei. A megbíráltak a maiguk jó mun­káját hangoztatva a megye ve­zető szerveinél jártak gyógy­írért a felszaggatott sebre. Ez­után kutyaszorítót csináltak az újságírónak. Felelősségre von­ták bizonyos dolgok kiteregeté­séért. A termelésben és a kulturális életben tapasztalt helyi visszássá­gok tényei fehéren feketével, a maguk valóságában kerülitek a megbíráltak elé. & mert a té­nyeken senki sem tud változtat­ni, jobb híján belátták, nincs helye ágálásuknak. A párt Bé­kés megyei bizottsága és a me­gyei tanács lapja selyempapír­ba csomagolás nélkül adta a közvélemény tudtára, hogy egyik-másik állami gazdaságban, városban és járásban nem a le­hetőségekhez mérten alakul a kulturális élet. és a termelés. Az adott terület felelős vezetői nem tettek meg minden tőlük telhe­tőt az eszmei offenzíva győzel­méért, a szocialista életszemlé­let mind szélesebb kiterjeszté­sére. A dolgok tisztázása során olyan szavak is hallhatók voltak: ha a fent említett dolgokat a lap 1951 —53-ban írta volna, szabotázs címén könnyen meghurcolták volna az adott terület egész tes­tületét. Vannak még emberek, akik ilyen nézetet vallanak. Ezek a személyi kultusz hinárós mocsa­rából még mindig nem találták meg a kivezető utat, mert a fel­Szélesedő demokratizmusunk adat ellátása közben a párthoz, a dolgozó emberekhez, önma­gukhoz nem tudnak eléggé őszinték lenni. Az őszinteség nélküli munka az élet különböző területén el­ért eredmények lakkozásához, a hibák elkendőzéséhez, rózsaszín­re festéséhez vezet. Azok, akik lakkozzák az eredményeket, és a hibák elkenésére törekszenek, ártanak a párt politikájának, útjában állnak a szocialista épí­tés kibontakozásának, aláássák a párt és a tömegek jó kapcsola­tát. Sajnos, még vannak olya­nok is, akik beosztási helyük védelméért nagy szavakba bo­csátkoznak és unos-untalan pár­tosságukra hivatkoznak. Pár­tunk politikájától idegen a kér­kedés, hiszen attól, hogy vala­ki kommunista kilétét hangoz­tatja, a jó ízlésű ember legfel­jebb csömört kaphat, de nem lakhat jól. A társadalom egésze épülő új szocialista rendünk életrevalóságát abból ítéli meg, hogy ez milyen jólétet nyújt. Szocialista társadalmunk a maga erejéből, a nép anyagi és kulturális életének jobbá téte­lére igen sokat adott, de többet is adhatott volna, ha a terme­lés színvonalának növekedése, különösen a mezőgazdaságban nem lenne olyan lassú, mint amilyen. A termelést az embe­rek szervezik. Ha a munkához párosul a szakértelem, nagy eredmények születhetnek. Sok példa van erre, különösen a gyen­gén gazdálkodó szövetkezetek erősödésében. A bekövetkezett jólét fokozatosan áthatja a ma még kevés eredménnyel gazdál­kodó üzemek dolgozóit is, mert felismerik, hogy adott körülmé­nyeik között lehet jó, jobb és tökéletes munkát csinálni, és még több eredményt felmutatni. Ahhoz azonban, hogy a ter­melésben előrébb lépjen egy-egy tsz, vagy egy-egy járás, az adott terület vezetőjének az eddiginél szorosabban kell rajtatartani a kezét a lehetőség ütőerén. Idő­ről időre számba kell vennie — még ha húsbavágóan fáj, akkor is — a munkában esetleg elő­forduló eredménytelenségeket, nehogy ezek hullámsírjába es­sen. Az elemző munka sarkpontja a gazdaság fejlesztésének, a marxizmus—leninizmus átütő sikerű offenzívájának. Ezt lát­ni, ezért cselekedni, kötelessége minden kommunistának. Külö­nösen kötelessége annak, aki a társadalom széles rétegeinek bi­zalmából került egyik-másik ve­zető szervbe, vagy annak elé­re. Ma, amikor a párt küzd azért, hogy a szövetkezetek gazdái mindjobban beleszóljanak a kö­zös ügyeibe, mondván; vitatkoz­zunk azon, hogyan lehetne a ter­melésben és a falusi kulturális életben még nagyobb eredmé­nyeket elérni, akkor elsősorban százezrekhez szól azért, hogy az anyagi lét továbbnövelésónek útjából tegyék félre az akadá­lyokat, s minél több kihasználat­lan tartalékot vessenek latba a tervek teljesítéséért, túlteljesíté­séért. Azt a munkást, szövetke­zeti gazdát, alkalmazottat, aki önmagából — a mindennapos munka mellett — jó tapasztala­tot is adni tud a hozamok nö­veléséért és a kihasználatlan le­hetőségek feltárásának elmu­lasztásáért, megbírálja egy adott terület vezetőségét, ma nem le­het letartóztatni, sőt elbocsátani sem! Az a vezető, aki mégis ezt teszi, a fejlődés elé rak korlá­tokat, gátolja a szocialista építő­munka nagyobb arányú kibonta­kozását, a tömegek aktivitását: lényegében a szocialista demok­ratizmus ellen cselekszik. Az ilyen ember sajnos, még mindig a személyi kultusz éveiben szer. zett szemüvegen nézi az élet alakulását. A termelés és a kulturális élet továbbnevelésére most nagy le­hetőség kínálkozik. Az emberek megtanulnak a párt kendőzet­len őszinteségével élni, az igaz­ságot alapjaiban és több oldal­ról megvitatva őszintén feltár­ják a gondokat azoknak, akik se­gítenek, mert az emberek ké­pesek segíteni ezek megoldásá­ban. A párt az ilyen szemüve­get ajánlja: az őszinteség, a tár­gyilagosság a párttal, a társada­lommal szemben nem államelle­nes bűn, hanem kötelesség, bár­kiről is legyen szó. Dupsi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom