Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
1984. február 25. 5 K*aa Jogászok, bölcsészek, orvostanhallgatók, pedagógiai főiskolások és felsőfokú mezőgazdasági tecimikumosok számoltak be Békéscsabán, a megye hét községében nyert kulturális tapasztalataikról Békéscsabán, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság klubtermében, február 24-én, hétfőn egybegyűltek azok a szegedi jogász-, boiesész- és orvostanhallgatók, pedagógiai főiskolások, valamint a Hódmezővásárhelyi Febőrokú Mezőgazdasági Technikum több hallgatója, akik egyrészt tanintézetük megbízásából, másrészt a Békés megyei tanács művelődés- ügyi osztálya népművelési csoportjának és a KISZ megyebizott- ságának vendégeként, csoportokra osztottan, 10 napon át tanulmányozták Battonya, Újkígyós, Vésztő, Körösladány, Mezőberény, Elek és Sarkád iskolán kívüli népművelődésének helyzetét. Feladatuk lényege annak a vizsgálata volt, hogy a pedagógusokon kívül milyen mértékben veszi ki részét a művelődési munkából a falusi értelmiség többi tagja? A megyei művelődésügyi osztály és a megyei KISZ képviselői előtt elhangzott beszámolók érdekes képet nyújtottak mind az eredmények, mind a tennivalók tekintetében. Vannak községek, melyekben az értelmi ég többi része, orvosok, mezőgazda-ági szakemberek és így tovább, mind nagyobb számban kapcsolódnak a pedagógusokkal összefogva az iskolán kívüli népművelés sokoldalú feladatába. Sajnos, olyan hely is akad azonban, ahol az értelmiség, a nevelőket is beleértve, munkája jó végzésén túl még nem érez további felelősséget, s a város és falu közti kulturális különbség felszámolására folytatott küzdelem hidegen hagyja. Azonban az ilyen befelé forduló magatartás is, a jó példák hatására mindinkább feloldóban van. Miként a beszámolókból kitűnt, a tíz napig tartó tapasztalatgyűjtés résztvevői nem csupán szemlélői voltak a községek kulturális életének, hanem járták az iskolákat, művelődési otthonokat, tsz- klubokat, sőt közvetlenül a termelés területeit: üzemeket, voltak kint az éledő határban is, csa'ád- látogatásokat végeztek, előadásokat tartottak. Minden résztvevő a maga tanulmányi, érdeklődési területének megfelelő szempontból elemezte ugvan a látottakat, de a beszámolón kialakított közös képből megállapítható volt, hogy a temérdek adatot, anyagot, szinte szociográfiai értékű felméréseket, melyeket az írásos jelentésben is összefoglaltak, általános tapasztalatként a megye minden községének kulturális életében, népművelési feladataiban hasznosítani lehet. — 6 — Tengerparti barátság — ... és akkor megpillantottuk a tengert. Ez a félmondat sokszor vissza- i tér majd az otthoni, meghitt visz- I szaemlékezé-ek idején. | Mert a pillanat csodálatos. Mi ■ harminchármán, akik többnyire poros kisvárosokból verbuválódtunk össze — s legfeljebb a Bala- j ionban lubickolhatunk nyaranta i egy-két hét erejéig — forró áhítattal nézzük a komor fenségű •vizet, a Fekete-tengert, miután a i csillagporos grúziai éjszakát átutazva, a csipkés ormú bércek köBéke, gondtalanság, őnfeledt- ség, bőkezű szubtrópusi természet mindenfelé. Ez a szovjet Riviéra. Moszkva és Jereván kőrengetege után itt is széjjelnézünk... Szocsi szép állomásán vá’unk meg a forrósodni kezdő vonatfülkéktől. Legszívesebben a tengerhez rohannánk, olyannyira kívánjuk hűs vizének simogatását, de nem megy az olyan egyszerűen. A legalább harmincöt fokos hőségben több mint tízkilométeres utat teszünk meg busszal a táborunkig, Notesz Ami soh9 as sok — Avagy egy mosipénsíáros figyelmébe Egy közeli ismerősöm mondta el az aJÁpbi történetet. Nem változtattam rajta, csupán a neveket hallgattam el.-4 Szombaton, a kora esti órákban elmentünk a békéscsabai Brigád moziba, hogy a vasárnapi első előadásra jegyet váltsunk. Hangosan és érthetően mondtam a pénztáros- nőnek, hogy a másnapi első előadásra kérünk három jegyet, azért hármat, mert Kati öcise megkért, hogy neki is vegyünk. A pénztárosnő nagyon udvariasan átnyújtotta a jegyeket, én pedig annak renrlje-mód- ja szerint kifizettem az érte járó pénzt. A húszasból visszakapott néhány forinttal együtt a pénztárcámba süllyesztettem a jegyeket. Sajnos, nem néztem meg, hogy a kért előadásra adták-e a három jegyet. És ebből keletkezett egy „pici” bonyodalom. Vasárnap néhány perccel az előadás elkezdése előtt elfoglaltuk helyünket, Kati öccse az első sorban, mi pedig fent a „kakasülőn”, az erkélyen. Pár pillanat múlva a jegyszedő ellenőrzésre kéri jegyünket, mivel valami nem stimmel. —> A következő előadásra szól a jegyük... Bosszankodtunk, nem tehettünk mást, mint átadtuk a fmár „bemelegített”’ helyünket. Tévedni emberi dolog, gondoltam magamban. A pénztáros is ember, ő is tévedhet. Az járt az eszemben — amíg az erkélyről nagy nehezen lekászálód- lunk, azért mondom, hogy nagy nehezen, mert a nézőtéren már sötét volt és a vásznon a híradó kockái peregtek —, hogy biztosan azért kaptunk a fél hatos előadásra jegyet, mert a pénztárosnő elfelejtette, hogy holnap vasárnap lesz, s hogy az első előadás fél négykor kezdődik. Közöltem vele, hogy mi a helyzet, 6 sajnálkozott, nem tudja kicserélni, mivel már egyetlen jegy sincs a fél négyesre. Hát jó, mondtam Katinak, akkor eljövünk a másodikra. Bementünk hozzájuk. Alig, hogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, élesen berreg a csengő. Kisírt szemmel Kati 'öccse lépett be. — A jegy, amit adtatok, a tegnapi előadásra szólt, a fél hatosra — zokogta még erőteljesebben. Ezután egy gyors telefon a mozi Üzemvezetőjéhez, 8 végül Pétiké pótszéken ülve végignézte a Pacsirtát. Ez igen, szombaií jeggyel a vasárnapi előadást is meg lehet nézni, persze, csak kivételesen, a tévedést emberséges teltei korrigáltákl Fél hatkor nyugalommal beültünk helyünkre, fit jegyszedő ismét jött. Ugyanaz a tortúra, mint két órával előbb. — Nem érvényes a jegy, a tegnapi előadásra szólt — közölte. — Két órával ezelőtt még érvényes volt? Ha szól, talán kicserélték volna a mai fél hatosra. Segítsen rajtunk valahogy — kértem. Fogta magát, s pár pillanat múlva két pót- székkel tért vissza, s mi „óriási küzdelem után”, mini egy elfáradt harcos, végérvényesen leültünk. Mindezért köszönet a Brigád mozi üzemvezetőjének. Csak egy kérdésünk van a pénztárosnőhöz: miért adott a vasárnapi előadásra szóló jegyek helyett szombatit, s este hat óra után, a szombati fél hatosra? Tévedett egyszer, tévedett másodszor. Erre nem lehet azt mondani, hogy tévedni emberi dolog! A megállapítás egyes esetekben elfogadható, de ebben a helyzetben nem. Nem egyéb történt a pénztárosnő részéről, mint figyelmetlenség! Ami sok, az sok. Nagyon helytálló az a felirat, ami a vasúti pénztárak ablakai felett olvasható: „Távozás után reklamációt nem fogadunk el”. Minden mozirajongónak csak azt ajánlom, hogy mindig nézze meg, milyen jegyet kapott, hogy ne kelljen annyi izgalmat lenyelni, mint nekünk, a Pacsirta című magyar film megnézésekor. Dókány Sándor zül kiKanyarogva partvonala mellé szegődünk Szuhominál. ömlik a fény, pillekönnyű fehér nemez-kalappal védekeznek ellene az emberek. A parton vé- gestelen-végi g pazar villák, szanatóriumok, üdülőtelepek, strandok sorakoznak a karcsú tujafák, lomha pálmafák, oleánderek, liánok, mangóliák örökzöldjeit meg-meg- szakítva. Zsong az egész part. A fürdőruhák, napernyők színes kaval- kádja kápráztató, a gyerekek vidám lubickolása mosolyt fakasztó látvány. Kísérleti kis atomerőmű épül a Szovjetunió sarkvidékén Moszkva A Szovjetunió sarkvidékén, az örökös fagy területén kísérleti kis atomerőművet építenek. A kis atomerőmű villamos teljesítménye csak 750 kilowatt, hőteljesítménye azonban ennek háromszorosa lesz. Az egész berendezés hat —tizenhat tonnás részletekre bontható majd szét és ilyen egységekben szállítható. A kísérleti kis atomerőmű egyszeri uránfeltöltéssel két évig üzemelhet, teljes terheléssel. (MTT1 az Ágúra folyócska és a tenger találkozásának háromszögéig. Nemzetközi ifjúsági táborunk a „Szputnyik” nevet viseli. Ez az otthonunk egy héten át. A parttól 50 méterre állnak modern, emeletes épületei. Szobáinkba behallatszik a hullámtörőkön megtorpanó roppant víztömegek morajlása. Zsongító altatódal. Napjaink vidáman telnek el, de ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni. Olyan az élet itt, mint egy méhkasban, a tábor egy mikro VIT-nek illik be. A legtöbben persze a szovjet fiatalok vannak, í Velünk csehszlovák és lengyel | fiúk, lányok, fiatal házaspárok érkeztek, s amerikai, német, koldőszaki munkára női dolgozókat veszünk fel. Felvételhez munkakönyv, tanácsi igazolás, egészségügyi könyv (vér-, tüdő- és bacilusgazda-vizsgálati eredménnyel) szükséges. Jelentkezni hétköznap délelőtt lehet BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR 105386 parti divatbemutatót rögtönöznek a szovjet fiúk, másnap este az amerikaiak baiettoznak, egyáltalán nem művészi fokon, inkább mókázva, erre kedvet kapnak a csehszlovákok és harmadnap zakatolásra invitálnak mindenkit. A magvar gárda nehezen hajlamos az alvásra, többre értékeli a szerenád-adást, pattogós vagy hangulatos éneklést, ez persze te szik a lengyeleknek és menten tár ul- nak. Éjfél előtt ritkán kerül ágyba a társaság, mondván: nem aludni jöttünk a tengerpartra ... Imponáló az a barátkozó kedv, közvetlens 'g. közeledési készség, fiatalos temperamentum, ami mindannyiunkat jellemez. Nem titkoljuk el, hogy szeretnénk minél többet megismerni, megtudni egymás hétköznapjairól, az országok belső helyzetéről, ifjúsági mozgalmáról. Találkozókat szervezünk, vitatkozunk a művelődésről, az érvényesülésről, pártunk politikájáról, a művészeti irányzatokról, dzsessz- ről, öltözködésről és mindenről. A világ minden dolga érdekel bennünket, hisz fiatalok vagyunk, ránk fér a „fejtágitás”. Nagyon jó érzés leülni vitatkozni. Igazán felemelő látni, hogy az amerikai és szovjet találkozón milyen oldott, fesztelen a légkör, mennyire érdekes a fiatalok gondolkodása, útkeresése, életfelfogása. Ügy érezzük, hogy barátok vagyunk, s nemcsak üdülőtársak. Bár az indu'ásunk, az életfelfogásunk, világnézetünk, testszínünk különbözik, azért tiszteljük egymást, sokat adunk egymás véleményére, s végeredményben közelebb kerülünk egymáshoz. A nagy Szocsi ezernyi látnivalót kínál, de többre becsü'jük a parázs hangulatú nemzetközi röplabda- és kosárlabda-meccseket, közös táncesteket, csónakázásokat, beszél setéseket. Együtt tapsolunk, örvendünk, mikor csoportot fogadunk. S együtt búcsúztatunk el minden távozót. A Barátság Kalapjára ilyenkor az elmenők ifjúsági szövetségük jelvényét tűzik fel emléknek és búcsú-műsort adnak. Mit is kívánhatnánk egymásnak az elváló utakra, mint békét, boldogságot, sok-sok szőrmését és a va1 a mi kori viszontlátás reményét... A kalap megmarad a tábormúzeumnak. sok esi’logó jelvényével karimáján hirdetve és bizonyítva, hogy mennyien fértünk meg békésen egymás mellett egy nyáron át... Utolsó esténkén kivonulunk a holdfényes tengerpartra. Leülünk a kövekre, zümmögve énekelünk és nézzük a vizet, mely országokat köt össze. reai, lengyel, francia ifik fogadtak — minden érkező csoportnak kijáró — üdvrivalgással. Szinte állandó a vándorlás, mindennap jön és megy egy-két turnus. Bábeli hangzavar tölti be a levegőt, ha esténként a „szalonban”, a főépület előtti kivilágított téren „koncertre”, vidám esztrádműsor- ra vagy táncra gyűl össze minden náció képviselője. Ilyenkor a tréfás játékokból, fülbemászó dallamok tanulgatásából nem vonhatja ki senki magát. Az egyik este kacagtató tengerAzt kívánjuk egymásnak, hogy mindig csak és mindenütt csak olyan jól érezzzük magunkat, mint itt a tenger partján. A hullámok — melyek szüntelenül jönnek csillogó taréjjal — csatahajók helyett örökké sétahajókat ringassanak és a béke csendjét fodrozzák. * Három hét után hazafelé röpít a vonat Vígé' ért a hétköznapi utazás Felejthetetlen marad. Pallag Róbert
