Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

1984. február 25. 5 K*aa Jogászok, bölcsészek, orvostanhallgatók, pedagógiai főiskolások és felsőfokú mezőgazdasági tecimikumosok számoltak be Békéscsabán, a megye hét községében nyert kulturális tapasztalataikról Békéscsabán, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság klubtermé­ben, február 24-én, hétfőn egybe­gyűltek azok a szegedi jogász-, boiesész- és orvostanhallgatók, pedagógiai főiskolások, valamint a Hódmezővásárhelyi Febőrokú Mezőgazdasági Technikum több hallgatója, akik egyrészt taninté­zetük megbízásából, másrészt a Békés megyei tanács művelődés- ügyi osztálya népművelési cso­portjának és a KISZ megyebizott- ságának vendégeként, csoportokra osztottan, 10 napon át tanulmá­nyozták Battonya, Újkígyós, Vész­tő, Körösladány, Mezőberény, Elek és Sarkád iskolán kívüli nép­művelődésének helyzetét. Felada­tuk lényege annak a vizsgálata volt, hogy a pedagógusokon kívül milyen mértékben veszi ki részét a művelődési munkából a falusi értelmiség többi tagja? A megyei művelődésügyi osz­tály és a megyei KISZ képviselői előtt elhangzott beszámolók érde­kes képet nyújtottak mind az eredmények, mind a tennivalók tekintetében. Vannak községek, melyekben az értelmi ég többi része, orvosok, mezőgazda-ági szakemberek és így tovább, mind nagyobb számban kapcsolódnak a pedagógusokkal összefogva az is­kolán kívüli népművelés sokolda­lú feladatába. Sajnos, olyan hely is akad azonban, ahol az értelmi­ség, a nevelőket is beleértve, munkája jó végzésén túl még nem érez további felelősséget, s a vá­ros és falu közti kulturális kü­lönbség felszámolására folytatott küzdelem hidegen hagyja. Azon­ban az ilyen befelé forduló maga­tartás is, a jó példák hatására mindinkább feloldóban van. Miként a beszámolókból kitűnt, a tíz napig tartó tapasztalatgyűj­tés résztvevői nem csupán szemlé­lői voltak a községek kulturális életének, hanem járták az iskolá­kat, művelődési otthonokat, tsz- klubokat, sőt közvetlenül a ter­melés területeit: üzemeket, voltak kint az éledő határban is, csa'ád- látogatásokat végeztek, előadáso­kat tartottak. Minden résztvevő a maga tanulmányi, érdeklődési te­rületének megfelelő szempontból elemezte ugvan a látottakat, de a beszámolón kialakított közös kép­ből megállapítható volt, hogy a temérdek adatot, anyagot, szinte szociográfiai értékű felméréseket, melyeket az írásos jelentésben is összefoglaltak, általános tapaszta­latként a megye minden községé­nek kulturális életében, népmű­velési feladataiban hasznosítani lehet. — 6 — Tengerparti barátság — ... és akkor megpillantottuk a tengert. ­Ez a félmondat sokszor vissza- i tér majd az otthoni, meghitt visz- I szaemlékezé-ek idején. | Mert a pillanat csodálatos. Mi ■ harminchármán, akik többnyire poros kisvárosokból verbuválód­tunk össze — s legfeljebb a Bala- j ionban lubickolhatunk nyaranta i egy-két hét erejéig — forró áhí­tattal nézzük a komor fenségű •vizet, a Fekete-tengert, miután a i csillagporos grúziai éjszakát át­utazva, a csipkés ormú bércek kö­Béke, gondtalanság, őnfeledt- ség, bőkezű szubtrópusi termé­szet mindenfelé. Ez a szovjet Ri­viéra. Moszkva és Jereván kőren­getege után itt is széjjelnézünk... Szocsi szép állomásán vá’unk meg a forrósodni kezdő vonatfül­kéktől. Legszívesebben a tenger­hez rohannánk, olyannyira kíván­juk hűs vizének simogatását, de nem megy az olyan egyszerűen. A legalább harmincöt fokos hőség­ben több mint tízkilométeres utat teszünk meg busszal a táborunkig, Notesz Ami soh9 as sok — Avagy egy mosipénsíáros figyelmébe Egy közeli ismerősöm mondta el az aJÁpbi történetet. Nem változtat­tam rajta, csupán a neveket hallgat­tam el.-4 Szombaton, a kora esti órákban elmentünk a békéscsabai Brigád moziba, hogy a vasárnapi első elő­adásra jegyet váltsunk. Hangosan és érthetően mondtam a pénztáros- nőnek, hogy a másnapi első előadás­ra kérünk három jegyet, azért hár­mat, mert Kati öcise megkért, hogy neki is vegyünk. A pénztárosnő na­gyon udvariasan átnyújtotta a je­gyeket, én pedig annak renrlje-mód- ja szerint kifizettem az érte járó pénzt. A húszasból visszakapott né­hány forinttal együtt a pénztár­cámba süllyesztettem a jegyeket. Sajnos, nem néztem meg, hogy a kért előadásra adták-e a három je­gyet. És ebből keletkezett egy „pici” bonyodalom. Vasárnap néhány perccel az elő­adás elkezdése előtt elfoglaltuk he­lyünket, Kati öccse az első sorban, mi pedig fent a „kakasülőn”, az er­kélyen. Pár pillanat múlva a jegy­szedő ellenőrzésre kéri jegyünket, mivel valami nem stimmel. —> A következő előadásra szól a jegyük... Bosszankodtunk, nem tehettünk mást, mint átadtuk a fmár „bemele­gített”’ helyünket. Tévedni emberi dolog, gondoltam magamban. A pénztáros is ember, ő is tévedhet. Az járt az eszemben — amíg az er­kélyről nagy nehezen lekászálód- lunk, azért mondom, hogy nagy ne­hezen, mert a nézőtéren már sötét volt és a vásznon a híradó kockái peregtek —, hogy biztosan azért kaptunk a fél hatos előadásra je­gyet, mert a pénztárosnő elfelejtet­te, hogy holnap vasárnap lesz, s hogy az első előadás fél négykor kezdődik. Közöltem vele, hogy mi a helyzet, 6 sajnálkozott, nem tudja kicserélni, mivel már egyetlen jegy sincs a fél négyesre. Hát jó, mond­tam Katinak, akkor eljövünk a má­sodikra. Bementünk hozzájuk. Alig, hogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, élesen berreg a csengő. Kisírt szem­mel Kati 'öccse lépett be. — A jegy, amit adtatok, a tegnapi előadásra szólt, a fél hatosra — zokogta még erőteljesebben. Ezután egy gyors telefon a mozi Üzemvezetőjéhez, 8 végül Pétiké pótszéken ülve végignézte a Pacsir­tát. Ez igen, szombaií jeggyel a va­sárnapi előadást is meg lehet nézni, persze, csak kivételesen, a tévedést emberséges teltei korrigáltákl Fél hatkor nyugalommal beül­tünk helyünkre, fit jegyszedő ismét jött. Ugyanaz a tortúra, mint két órával előbb. — Nem érvényes a jegy, a teg­napi előadásra szólt — közölte. — Két órával ezelőtt még érvényes volt? Ha szól, talán kicserélték vol­na a mai fél hatosra. Segítsen raj­tunk valahogy — kértem. Fogta magát, s pár pillanat múlva két pót- székkel tért vissza, s mi „óriási küz­delem után”, mini egy elfáradt har­cos, végérvényesen leültünk. Mindezért köszönet a Brigád mozi üzemvezetőjének. Csak egy kérdésünk van a pénztá­rosnőhöz: miért adott a vasárnapi előadásra szóló jegyek helyett szom­batit, s este hat óra után, a szom­bati fél hatosra? Tévedett egyszer, tévedett másodszor. Erre nem le­het azt mondani, hogy tévedni em­beri dolog! A megállapítás egyes esetekben elfogadható, de ebben a helyzetben nem. Nem egyéb történt a pénztárosnő részéről, mint figyel­metlenség! Ami sok, az sok. Nagyon helytálló az a felirat, ami a vasúti pénztárak ablakai felett olvasható: „Távozás után reklamá­ciót nem fogadunk el”. Minden mo­zirajongónak csak azt ajánlom, hogy mindig nézze meg, milyen je­gyet kapott, hogy ne kelljen annyi izgalmat lenyelni, mint nekünk, a Pacsirta című magyar film megnézé­sekor. Dókány Sándor zül kiKanyarogva partvonala mel­lé szegődünk Szuhominál. ömlik a fény, pillekönnyű fe­hér nemez-kalappal védekeznek ellene az emberek. A parton vé- gestelen-végi g pazar villák, szana­tóriumok, üdülőtelepek, strandok sorakoznak a karcsú tujafák, lom­ha pálmafák, oleánderek, liánok, mangóliák örökzöldjeit meg-meg- szakítva. Zsong az egész part. A fürdő­ruhák, napernyők színes kaval- kádja kápráztató, a gyerekek vi­dám lubickolása mosolyt fakasztó látvány. Kísérleti kis atomerőmű épül a Szovjetunió sarkvidékén Moszkva A Szovjetunió sarkvidé­kén, az örökös fagy területén kísérleti kis atomerőművet építenek. A kis atomerőmű villamos teljesítménye csak 750 kilowatt, hőteljesítménye azonban ennek háromszorosa lesz. Az egész berendezés hat —tizenhat tonnás részletekre bontható majd szét és ilyen egységekben szállítható. A kísérleti kis atomerőmű egyszeri uránfeltöltéssel két évig üzemelhet, teljes terhe­léssel. (MTT1 az Ágúra folyócska és a tenger találkozásának háromszögéig. Nemzetközi ifjúsági táborunk a „Szputnyik” nevet viseli. Ez az otthonunk egy héten át. A parttól 50 méterre állnak modern, emele­tes épületei. Szobáinkba behallat­szik a hullámtörőkön megtorpanó roppant víztömegek morajlása. Zsongító altatódal. Napjaink vidáman telnek el, de ezen egy cseppet sem lehet csodál­kozni. Olyan az élet itt, mint egy méhkasban, a tábor egy mikro VIT-nek illik be. A legtöbben persze a szovjet fiatalok vannak, í Velünk csehszlovák és lengyel | fiúk, lányok, fiatal házaspárok érkeztek, s amerikai, német, ko­ldőszaki munkára női dolgozókat veszünk fel. Felvételhez munkakönyv, tanácsi igazolás, egészségügyi könyv (vér-, tüdő- és bacilusgazda-vizsgá­lati eredménnyel) szükséges. Jelentkezni hétköznap dél­előtt lehet BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR 105386 parti divatbemutatót rögtönöznek a szovjet fiúk, másnap este az amerikaiak baiettoznak, egyálta­lán nem művészi fokon, inkább mókázva, erre kedvet kapnak a csehszlovákok és harmadnap za­katolásra invitálnak mindenkit. A magvar gárda nehezen hajlamos az alvásra, többre értékeli a sze­renád-adást, pattogós vagy hangu­latos éneklést, ez persze te szik a lengyeleknek és menten tár ul- nak. Éjfél előtt ritkán kerül ágyba a társaság, mondván: nem aludni jöttünk a tengerpartra ... Imponáló az a barátkozó kedv, közvetlens 'g. közeledési készség, fiatalos temperamentum, ami mindannyiunkat jellemez. Nem titkoljuk el, hogy szeretnénk mi­nél többet megismerni, megtudni egymás hétköznapjairól, az orszá­gok belső helyzetéről, ifjúsági mozgalmáról. Találkozókat szervezünk, vitat­kozunk a művelődésről, az érvé­nyesülésről, pártunk politikájáról, a művészeti irányzatokról, dzsessz- ről, öltözködésről és mindenről. A világ minden dolga érdekel ben­nünket, hisz fiatalok vagyunk, ránk fér a „fejtágitás”. Nagyon jó érzés leülni vitatkozni. Igazán felemelő látni, hogy az amerikai és szovjet találkozón milyen ol­dott, fesztelen a légkör, mennyire érdekes a fiatalok gondolkodása, útkeresése, életfelfogása. Ügy érezzük, hogy barátok va­gyunk, s nemcsak üdülőtársak. Bár az indu'ásunk, az életfelfo­gásunk, világnézetünk, testszí­nünk különbözik, azért tiszteljük egymást, sokat adunk egymás vé­leményére, s végeredményben kö­zelebb kerülünk egymáshoz. A nagy Szocsi ezernyi látnivalót kínál, de többre becsü'jük a pa­rázs hangulatú nemzetközi röp­labda- és kosárlabda-meccseket, közös táncesteket, csónakázásokat, beszél setéseket. Együtt tapsolunk, örvendünk, mikor csoportot fogadunk. S együtt búcsúztatunk el minden távozót. A Barátság Kalapjára ilyenkor az elmenők ifjúsági szö­vetségük jelvényét tűzik fel em­léknek és búcsú-műsort adnak. Mit is kívánhatnánk egymásnak az elváló utakra, mint békét, bol­dogságot, sok-sok szőrmését és a va1 a mi kori viszontlátás remé­nyét... A kalap megmarad a tá­bormúzeumnak. sok esi’logó jel­vényével karimáján hirdetve és bi­zonyítva, hogy mennyien fértünk meg békésen egymás mellett egy nyáron át... Utolsó esténkén kivonulunk a holdfényes tengerpartra. Leülünk a kövekre, zümmögve énekelünk és nézzük a vizet, mely országokat köt össze. reai, lengyel, francia ifik fogadtak — minden érkező csoportnak ki­járó — üdvrivalgással. Szinte ál­landó a vándorlás, mindennap jön és megy egy-két turnus. Bábeli hangzavar tölti be a le­vegőt, ha esténként a „szalonban”, a főépület előtti kivilágított téren „koncertre”, vidám esztrádműsor- ra vagy táncra gyűl össze minden náció képviselője. Ilyenkor a tré­fás játékokból, fülbemászó dalla­mok tanulgatásából nem vonhatja ki senki magát. Az egyik este kacagtató tenger­Azt kívánjuk egymásnak, hogy mindig csak és mindenütt csak olyan jól érezzzük magunkat, mint itt a tenger partján. A hullámok — melyek szünte­lenül jönnek csillogó taréjjal — csatahajók helyett örökké sétaha­jókat ringassanak és a béke csend­jét fodrozzák. * Három hét után hazafelé röpít a vonat Vígé' ért a hétköznapi utazás Felejthetetlen marad. Pallag Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom