Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A ME'GYEI TANÁCS LAPJA 1964. FEBRUAR SÍ., PÉNTEK Ara 60 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Fiatalodik a szövetkezet | Rácz Pál kálváriája | Az elmulasztott segélynyújtás | A rádió műsora | Hideg éjszaka Szükségletek szerinti termelést Tji/vasz a télben. A Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hét csütörtöki eseményei, mai programja A nagyüzemi gazdálkodás szervezése, megerősítése közben a termelőszövetkezetek meg­megfeledkeztek néhány apró­ságnak látszó, de igen fontos közszükségleti és népgazdasági cikk termeléséről. Leginkább az úgynevezett sok pénzt hozó, a jó jövedelmet biztositó áruk termelésére törekedtek. Ezzel volt magyarázható egy időben a tej-, a tojás-, a burgonya- s a zöldséghiány. A mezőgazdaság átszervezésének, de általában a munkásosztály hatalmának és a szocializmus építésének ellen­lábasai kárörvendően csámcsog­tak azon, ha átmenetileg zavar támadt valamiből a közellátás­iján, vagy ha valamely cikkből nem tudta teljesíteni köteles­ségét a népgazdaság. S még nagyobb volt kárörvendésük, hogyha olyan élelmiszer-cik­keket, például búzát vagy húst importáltunk, amiből szerintük 1945 előtt eladhatatlan sok fe­lesleg volt. Akik ismerték a felszabadu­lás előtti búza és hús „bőségé­nek” okait — azt, hogy hazánk­ban hárommillió koldus volt, akik még a kenyérrevalót sem tudták megkeresni, nemhogy a húsra-, baromfira-, pláne kövér baromfira valót, nem túl sok ügyet vetettek az ilyen értel­mű fecsegésekre. Annál is in­kább nem, mert tudták, hogy a fiatal termelőszövetkezetektől — amelyek a nagyüzemi gazdál­kodás gyermekbetegségeiben, épületek, felszerelések, s meg­felelő törzsállatállomány hiá­nya közt vergődtek, nem lehe­tett megkövetelni, hogy egyik évről a másikra bőségesen meg­termeljék azt a sokféle cikket, amelyre a közfogyasztásnak szüksége van. De lám, már ta­valy, a mezőgazdaság egész át­szervezésének harmadik-negye­dik esztendejében — a ke­nyérgabona és még egy-két ha­sonlóan fontos cikk kivételével *— megtermeltek mindent a nagyüzemi gazdaságok, ami szükséges. Néhány cikkből, pél­dául a korábban sokat rekla­mált zöldségfélékből még túl­zottan sokat is termeltek. Az idén búzából minden bi­zonnyal még tartalékolni is tud bizonyos mennyiséget a nép­gazdaság, mert megyénkben Is, országszerte is idejében történt a vetés, s általában mindenütt jól szervezik a vetések fej trá­gyázását, tavaszi ápolását, vegyszeres gyomirtását. Általá­ban növekedett megyénk szö­vetkezeteiben is a tejtermelés, a törzsbaromfi-állomány és a sokkal több csibe mellett az ed­diginél sokkal több tojás is ke­rül piacra. — De mikor éled fel újra, régi hagyományaihoz méltóan a liba-, a.»kacsahizlalás és a li­bamáj-export? — vetik fel töb­ben napjainkban, sokfélekép­pen érthető célzattaL Bármi diktálja is az ilyen kérdést egyesek részéről, elengedhetet­lenül szükséges követelmény az, hogy mielőbb, minél több libát és kacsát hizlaljanak a közös gazdaságokban is. Nem­csak azért, hogy ezen se tudja­nak csámcsogni az ellenlábasak, hanem azért, mert jól jövedel­mez a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak pedig érde­ke, hogy a kövér baromfival és libamájjal eddig megszerzett piacot megtartsa, sőt bővítse. Most, a kacsák és a libák to­jásrakása előtt vagy kezdetén, az üzemi terv megerősítése ide­jén van a legfőbb ideje a ba­romfihizlaláson való elgondol­kodásnak s az elképzelések megszervezésének. Ha egyes háziasszonyoknak megéri, hogy libát is és takarmányt is vá­sároljanak, s hogy idegen mun­kaerőt is fizetve 80—100 libát vagy kacsát tömjenek, akkor feltétlenül megéri a hizlalás a szövetkezeteknek is. Különösen azoknak a gazdaságoknak éri meg, ahol az olcsó liba- és ka­csanevelést legelő és természe­tes folyóvíz teszi lehetővé. Az a baj, hogy a liba- és a kacsaneveléssel foglalkozó szö­vetkezetek vezetőinek jó része arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem érdemes hizlalni a li­bát és a kacsát, mert az sok ta­karmányba és sok költségbe kerül. Számos magánember, különösen azok, akik a korábbi időkben alaposan ki tudták ak­názni a hízottbaromfi-szezont, szívesen hizlalnak vásárolt li­bát, vásárolt takarmányon és idegen munkaerő segítségével is. Miért ne hizlalhatnának a szövetkezetek saját nevelésű baromfit, saját termelésű takar­mányon, jó haszonnal még ak­kor is, ha a tömés kisüzemi módszeren, kézi munkán alap­szik. Minden szövetkezetnek vannak olyan idős asszonytag­jai, akik a határba már viszo- lyogva vagy egyáltalán nem járnak ki dolgozni, de baromfi­nevelést, liba- és kacsatömést szívesen elvállalnának a szövet­kezet központjában vagy saját j udvarukon, csak legyenek olyan vezetők, akik felismerik ennek hasznát és népgazdasági szük­ségszerűségét. Tények sokasága bizonyítja, hogy szövetkezeteink zöme fel­hagyott a korábbi fellengős nagyvonalúsággal, a csak olyan áruk termelésével, amely főleg a szövetkezetnek volt hasznos. Az ilyen szűk látókörűséget részben felváltotta, de még jobban fel kell váltsa a népgaz­dasági fejjel való gondolkodás, a minden szükséglet megterme­lésére, köztük a baromfih’zla- lásra és a libamáj értékesítésére való törekvés is. Kukk Imre Befejezték a cukorgyártást Sarkadon és Mezőhegyesen 79000 tonna kristályaik or gyártás egy idényben Megyénk két cukorgyárában befejeződött a munka. A Mezőhe­gyesi Cukorgyár 75 éves és a Sar- kadi Cukorgyár 51 éves fennállá­sa óta nem volt arra példa, hogy 165, illetve 170 napig dolgozzanak. A két üzem összesen a tavalyi bő répatermésből mintegy 65 ezer va­gonnal dolgozott fel, a népgazda­ságnak 79 ezer tonnányi kristály- cukrot adott. Mezőhegyesről ezen­kívül 5800 tonna nyers cukrot ex­portáltak. Mindkét gyárban már az új répatermés biztosításával törőd­nek. Kötik a szerződést, szállítják a vetőmagot. A Mezőhegyesi Cu­korgyár eddig 15 ezer hold répá­ra kötött termelési szerződést. Élen jár ebben a munkában a mezőkovácsházi járás, de alaposan lemaradt az orosházi, makói és szegedi járás, ahonnan szintén je­lentős alapanyagot várnak az őszi cukorgyártáshoz. Egyébként a Mezőhegyesi Cukorgyár környé­kén ötezer holdnál nagyobb terü­leten alkalmazzák a szemenként! vetést tavasszal, a kártevők elle­ni védekezésre csávázó anyagról gondoskodik a gyár, hogy minél jobban megalapozhassák a bő ter­mést az új esztendőben. Csütörtökön, a Magyar Agrártu­dományi Egyesület megyei cso­portja és a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület megyei csoportja tartotta meg rendezvényeit a Békés megyei Műszaki Fejlesztési ■Hét keretében. 4% orsxággytHés nyomán t fiz anyagnormák bevezetésével 106 ezer forintot takarít meg egy év alatt a megyei szolgáltató szövetkezet A legutóbbi országgyűlés ülés­szakán a pénzügyminiszter expo­zéja és több hozzászólás foglalko­zott azokkal a rejtett tartalékok­kal, amelyek révén növelhetjük a népgazdaság minden ágában a gazdaságos termelést. E rejtett tartalékok közé tartozik elsősor­ban a jó anyaggazdálkodás és a munkafegyelem állandó javítása. Az országgyűlés útmutatásai alapján határozták el a Békés megyei Szolgáltató Ktsz vezetői, hogy ebben az évben a tavalyi­nál hathatósabb intézkedéseket tesznek a gazdaságosabb termelés előmozdítására. Különösen a férfi, és női fodrászrészlegeknól mutat­kozott hagy eltérés tavaly az anyaggazdálkodásban. Voltaik olyan részlegek, ahol 9,5 százalé­kos anyagfelhasználás mellett mindössze 1600 forint volt az egy főre eső forgalom, de volt olyan üzlet is, amelyben 3 százalékos anyaggazdálkodással 2600 forin­tot forgalmaztak. A szövetkezetekben tavaly nem kapcsolták össze az anyagtakaré­kosságot a premizálással, és éppen ebben hoztak változást most a ktsz vezetői. Megállapították az anyagnormákat, melyek szerint a férfifodrászatokban négy-, a női részlegeknél pedig tízszázalékos anyagfelhasználás engedhető meg. Ha ezt a normát tavaly is betart­ják, több mint százezer forinttal növekedhetett volna a nyereség. A premizálás kiterjesztésével ugyanakkor érdekeltté tették a dolgozókat az anyagtakarékosság­ban. Ha ugyanis valaki vagy vala­melyik üzlet a normative alatt használja el az alapanyagot, a megtakarított mennyiség forint ér­tékének fele premizálás címén nö­veli a keresetét. A szolgáltató kitsz-ekben meg­valósuló takarékossági intézkedés minden bizonnyal kihat az ez évi jövedelmezőbb gazdálkodásra. Eb­ben ugyan sokat fejlődtek az el­múlt évben az üzletek, hiszen 1862-höz képest 26,5 százalékkal magasabb nyereséget értek el, s 5,7 százalékkal növelték az egy főre eső termelési értéket is, amelynek eredményeképpen a kö­vetkező hetekben sorra kerülő I közgyűléseken mintegy 360 ezer : forintot osztanak szét nyereségre, szesedés címén, azaz egy dolgozó­ra 21—22 napi keresetnek megfe­lelő összeg jut. A mostani intéz kedések megvalósulása azonban ! jövőre tovább növelheti ezt a nye­reségrészesedést, Az Elektromos-nap programjá­ban három értekezés szerepelt. Gervai Zoltán gépészmérnök a korszerű útvilágításról, Marikher Endre, az ERŐTERV IV. Vezetek- fervezési Irodájának főmérnöke Kis. és középfeszültségű hálózatok fejlesztési irányai, különös tekin­tettel a háztartási és mezőgazda- sági energiaigény kielégítésére címmel, délután, a DÁV békés­csabai kultúrotthonában Petri Pál, a DÄV főmérnöke Elosztórendsze­rek és berendezések fejlesztési iránya címmel tartott előadást. Az Agrár-nap keretében a Bé­késcsabai Városi Tanács nagyter­mében délelőtt 10 órakor Magas László, a Földművelésügyi Minisz­térium állattenyésztési főigazgató­helyettese Állattenyésztésünk főbb takarmányozási problémái, különös tekintettel a sertés- és ba­romfitenyésztésre címmel tartott előadást. Ma, a Technika Házában, dél­előtt 9 órától az Építőipari Tudo­mányos Egyesület megyei csoport­jának programja zajlik, illetve a Gyulai Erdőgazdaság kultúrter­mében az Erdész-nap rendezvé­nyeire kerül sor. A Békéscsabai Hűtőház kultúrtermében délután 2 órai kezdettel dr. Almási Elemér, ez Élelmiszeripari Kutató Intézet sztályvezetője a hűtőipar távlati fejlesztési irányairól tart előadást a szakembereknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom