Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

1964. február 19. 2 Szerda A szomáli csapatok Etiópia déli határait ostromolják Mind többen látnak a'közösség szemével Addisz-Abeba Az etiópiai hadsereg egyik szó­vivője közölte, hogy újabb csa­paterősítéseket vezényeltek Etió­pia déli határára, miután Szomá­liái csapatok elfoglaltak egy ha­tármenti községet, egy másikat pedig ágyútűz alá vettek. A két ország határán már több mint 36 órája egyfolytában tartanak a csa­tározások, jóllehet a felek tűz­szünetben állapodtak meg. Addisz-Abebában hétfőn nagy tüntetés volt, a felvonulók harci készségüket hangoztatták. A szomáli hadügyminisztérium Ugyanakkor közleményben jelen­tette be, hogy a határon nyugalom van és a szomáli csapatok „ellen­őrzésük alatt tartják a határöve­zetet”. Sermarke Szomáliái miniszter- elnök sajtóértekezletet tartott, s ezen kijelentette, hogy „további etióp agresszió esetén” a Szomáliái kormány felfegyverzett százötven­szer törzsi harcost mozgósít Dar Es Salaam-i jelentés szerint Nyerere tangänyikai elnök üzene­tet intézett Etiópia és Szomália államfőihez. Felkérte Hailé Sze- lasszié etiópiai császárt és Abdul­lah Oszmán Szomáliái elnököt, hógy az afrikai népek érdekében intézkedjenek a rend helyreállítá­sára és a tűzszünet szigorú meg­tartására (MTI) MSZMP küldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására kedden reggel Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége, amelyet Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese ve­zet. A küldöttség tagjai: Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Aczél György, a Központi Bi­zottság tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság pót­tagja, a KB osztályvezető-helyet­tese. A Keleti-pályaudvaron a kül­döttség búcsúztatására megjelent Nemes Dezső, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Gosztonyi János, a Központi Bizottság póttagja és Púja Fri­gyes, a KB osztályvezetői, vala­mint Erdélyi Károly külügymi­niszter-helyettes. Jelen volt N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügy­vivője is. (MTI) Visszaérkezett Havannába a hét fiatalkorú kubai halász Havanna A havannai repülőtéren hétfőn este Raul Roa külügyminiszter fo­gadta azt a hét fiatalkorú kubai halászt, akiket a floridai hatósá­gok szabadon bocsátottak. Vala­mennyien egy halászati iparisko­la tanulói, szakmai gyakorlatot folytattak az Egyesült Államok parti őrhajói által február 3-án jogtalanul elfogott kubai halász­hajókon. A havannai tengeri kikötőben a hazatért fiatalok sajtóértekezle­tet tartottak, beszámoltak arról, hogy az amerikai hatóságok csak­nem naponta kihallgatták őket. A hazaérkezettek elmondották, hogy huszonkilenc idősebb társuk — ők még mindig a floridai börtön­ben vannak — szilárdan tartja magát és ellenáll a börtönőrök minden provokációjának. (MTI) Nemrég egy békéscsabai kon­ferencián, melyen az oktatás, a művelődés, az ismeretterjesztés jelenlegi helyzete és a további tennivalók megbeszélése szere­pelt, egy budapesti résztvevő is hozzászólt. Körülbelül így kezd­te: A népművelésben sok szép eredmény született. A dolgozók minden rétegének emelkedett a műveltségi színvonala, nőtt a fe­lelősségtudata. Ha bárhol, bár­milyen közérdekű témáról tar­tunk előadást, nem lehet a hall­gatóság előtt csak úgy felülete­sen, általánosságban beszélni, mint akár 6—8 éve. Az emberek többsége egyéni gondját, baját mindinkább társadalmi össze­függéseiben látja és például a megélhetés esetében, mondhatni népgazdasági szinten formálja gondolatait, szól a napi problé­mákhoz. A lakosság nagy része pénztár­cája tartalmán mér le sok min­dent, a dolgozók igénye gyor­sabban nő, mint a fizetésük. Ér­dekli őket, hogy hol és miben re­alizálódik a munkájuk eredmé­nyének az a része, ami már nem jut el hozzájuk. Íme a tudatfor­málásnak, az ismeretek terjesz­tésének egy kitűnő lehetősége: a politika, a gazdaság, a kultúra eszközeivel felvilágosítani, tájé­koztatni a dolgozók különböző rétegeit arról, hogy a többterme­lésből származó, de a pénztárcá­ba már nem kerülő másik há­nyad miként táplálja anyagi ere­jével a tudományos életet, az ok­tatást, az iskolán kívüli népmű­velést, az egészségügyet, s egyéb szociális célokat, vagy miként válik ipari, gazdasági, kulturá­lis létesítményekké? Nálunk, a mezőgazdasági jel­legű Békés megyében, ahol tud­valévőén a magántulajdoni gon­dolkodás, elsősorban a falu ese­tében még aránylag erős, vajon hol tartunk annak a szemléleti módnak a terjedésével, mely a közösség szemüvegén át láttatja a világot, benne a munka értel­mét, a lét célját, szépségét, ro­mantikáját? Most, a zárszám­adások idején Búcsún, Tótkomló­son, Sarkadon vagy bárhol, bár­mely községben a közgyűlések népét figyelve, boldog elégedett­séggel állapítja meg a szemlélő, hogy ahol a szorgalom, a tuda­tos igyekezet „jól hozott a közös konyhára”, ott egy nagy család osztatlan öröme uralkodik, ahol viszont gyenge az eredmény, a vezetőség és tagság ott sem másutt, hanem kollektív életé­nek, munkájának hogyanjában, mikéntjében keresi a hibát is. a megoldást Is. Tehát igy vagy úgy, de mind többen látnak a közösség szemével! Befejezésül egy — hirtelenjé­ben talán meghökkentőnek tet­sző kijelentést idézünk, mely ugyancsak magas szintű kultúr­politikai értekezleten hangzott el: „A dolgozók 97 százaléka lé­tében szocialista, de gondolkodá­sában nem”. Ez az előbbieknek látszólag ellentmond. Holott a valóságos helyzet csakugyan ilyen ellentmondásos. Egy, a me­gye északi részében levő terme­lőszövetkezet elnöke, akit joggal dicsérhetnek azért, hogy szövet­kezetét kifogástalanul vezeti, egyszer, kedélyes hangulatában a kérdésre, hogyha kapna 10—15 hold földet, visszamenne-e rá gazdálkodni, azt felelte: — de még mennyire, majd ott megmu­tatnám! Ez persze csak egyedi eset, de a példa világosan mu­tatja, hogy a közösségi gondol­kodás alatt még ott lapul a ma­gántulajdoni, de már kollektív „beütéssel” és ez nagyon lénye­ges! Hogy a friss gondolkodás a fejeket teljesen átjárhassa, ah­hoz az általános műveltség és szakmai tudás még erőteljesebb terjesztésére van szükség. Ez el­sőrendű politikai feladat és szi­lárd biztosítéka annak, hogy a mi társadalmunkban az emberek a világot és benne önmagukat — belátható időn belül — nemcsak a közösség szemével nézik, ha­nem ahhoz méltó öntudattal küz­denek is érte! Huszár Rezső Űj politikai áramlat Görögországban Hétfőn délelőtt már csaknem teljes egészében ismertté vált a vasárnapi görög választások vég­eredménye. Eszerint a Papand­reou vezetése alatt álló Centrum Unió a szavazatok 52,7 százaléká­val megszerezte az abszolút több­séget, s a háromszáz főnyi par­lamentben mintegy 170 tagja lesz. A haladó erők legkövetkezetesebb képviselője, az EDA párt, amely 52—5 szavazókörzetből 24-ben tá- mogaitta a Centrum Unió jelölt­jeit, a szavazatok csaknem 12 százalékát kapta, s képviselőinek száma csaknem húsz körül lesz. A választások nagy vesztese a szélsőjobboldal. Ez Karamamlisz volt miniszterelnök „köztársasá­gi” pártjából (ERE) és az úgyne­vezett „haladó pártból” állott Ezek a hűvös számok voltakép­pen rendkívül jelentős politikai áramlatváltozást hoznak hírül Görögországból. Emlékezetes, hogy hosszú ideig Karamanlisz és a vezetése alatt álló ERE által teremtett rezsim szinte megdönt­hetetlennek látszott annak ellené­re, hogy a gazdasági helyzet egy­re romlott, a belpolitikai feszült­ség rohamosan nőtt. nyújt a Centrum Uniónak, hogy így abszolút parlamenti többség­hez segítse és kiszoríthassa a ha­talom bástyái közül a szélsőjobb­oldalt. A Centrum Unió abszolút többsége azt jelenti, hogy ezentúl Karamanlisz és követői nélkül lehet kormányozni Görög­országot. Természetesen csak a jövő mutathatja meg, hogy ez mi­lyen gyakorlati eredményeket hoz. Kétségtelen azonban, hogy Papandreou — miközben meg­erősítette kormánya hűségét az „atlanti kötelezettségekhez”, több ízben kijelentette: jó viszonyt kí­ván létesíteni a szocialista orszá­gokkal. Görögországot hosszú évek óta először a legszél­ső jobboldal nélkül lehet kormányozni. S ha Papand­reou kormánya él az alkalom ' nyújtotta lehetőségekkel, a görög | változás új, enyhültebb politikai I légkör kezdetét jelentheti a Bal­kán-félszigeten, s talán megköny- nyítheti a több ízben javasolt atommentes övezet létesítését. Gömöri Endre 1963 májusában, amikor fa­siszta merénylők motorkerékpár­ral halálra gázolták Lambrakiszt, az EDA képviselőjét, kicsordult a pohár. Papandreou az osztály bázisára nézve polgári-középpol- gári Centrum Unió elnöke is a Karamanlisz rezsimet tette fele­lőssé a gyilkosságért. Karaman­lisz kénytelen volt lemondani, s ezzel megkezdődött a sorozatos kormányválságok korszaka Gö­rögországban. Végül is e válságok az 1963 novemberi választásokba torkolltak, a reakciós ERE-koa- líció pedig 43 százalékot kapott Ez a megoszlás azt jelentette, hogy Papandreou csak az egyesült demokratikus baloldal, az EDA szavazataival kormányozhat. Ezt a kézenfekvő lehetőséget azonban Papandreou visszautasította, le­mondott, s így került sor a jelen­legi választásokra. E választásokkal kapcsolatban a görög politikai életben két alap­vető taktikai változás érvényesült Az egyik a királyi udvar részé­ről nyilvánult meg, s az volt a célja, hogy Papandreout valami­lyen kormányzati szövetségbe kényszerítsék a reakciós koalíció­val. Ettől a koncepciótól azt re­mélték, hogy meg lehet valósíta­ni a belpolitikai feszültség némi enyhülését a reakció pozícióinak megingása nélkül. A másik döntő politikai elgondolás a baloldal­ról indult ki: az EDA úgy hatá­rozott, hogy Papandreou prog­ramjának pozitív vonásaira való tekintettel szavazati támogatást 18. A megbeszélt jel! A levegő jól áramlik... Lélegzése könnyeb. bé vált. A kopogás megismétlő­dött. Bison háromszor visszako­pogott. Hapgood, miután meggyőző, dött, hogy útitársával minden rendben van, sietve készülődni kezdett a starthoz. Még egyszer ellenőrizte a csövek állapotát, amelyek a levegőt juttatják a Bi. son és az ő ládájába. Mindent a legnagyobb rendben talált. Felhúzta hát a gumiálarcot, rá­kapcsolta gumiöltönyére és szo­rosain összehúzta légmentesen záródó gallérját. Aztán bemá_ szolt a ládába és összekapcsolta a levegőadagoló csöveket. Belül­ről magára zárta a fedelet és be- eresztelte a vizet. Szemüvegén keresztül látta karórájának vilá­gító számlapját. Még két perc volt hátra. Teljesen nyugodt volt. A starttal járó veszélyekre nem akart gondolni. Elérte célját, amelynek életét szentelte. A vi­lágűrbe indul. Minden más el­tűnt tudatából. Ha katasztrófa történik, nem marad életben. Győzelem vagy halál! Harmadik út nincs a számára... Már csak egy perc! Kárnov ju­tott eszébe. Vetéiytársa valahol az űrben repülve nem is sejti, hogy az amerikai űrhajó a nyo­mába ered s hamarabb jut a 3Ca latul a JHojma n Sárközi Gyula fordítása GEORGIJ MARTINOV: Marsra, mint az orosz... Itt az idő! Erősen lenyomta a gombot Gyötrő lassúsággal telt az idő. A repülés 170 napja őrjítő egy­hangúsággal telt egyik a másika után. A rakéta ablakából kiben, takozó világmindenség lenyűgö­ző látványa gyorsan elvesztette az újdonság ízét Jóformán alig akadt tenniva­lójuk. A rakéta az égi mechani­ka ősi törvényei szerint repült s ezeknek a törvényeknek el kell jutniuk a célba, ha csak véletle­nül nem találkoznak egy nagy meteorittal. De Hapgood külön­ben sem hitt a találkozásban. A megfigyeléseket lelkiismere­tesen végezte az amerikai csilla­gászok által összeállított prog­ram szerint, de a gyakorlat hiá­nya kezdett megmutatkozni ná­la. Tudta, hogy munkája nem teljes értékű. Egyre többet gon­dolt arra, hogy nagy hibát vétett, amikor Bisont hozta magával, nem pedig azon tudósok egyikét, akik annyira szerettek volna részt venni az űrutazáson. Hiba, helyrehozhatatlan hiba! Bisonnal nem volt miről be­szélnie. Az újságíró kizárólag a dicsőség és a pénz kedvéért in­dult erre az útra. A tudomány egyáltalán nem érdekelte. A New York Times fiatal tudósító, ja talán még jobban unatkozott, mint gazdája. Hapgood legalább el tudta foglalni magát valami­vel, de Bisonnak egyáltalán nem volt semmi tennivalója. Kétszer elolvasta már a magával hozott könyveket, igyekezett mi. nél többet aludni, a többi időt pedig azzal töltötte, hogy unot­tan bámult kifelé a kerek abla­kon. De odakint állandóan a csil­lagvilágnak mindig ugyanaz a látványa tárult szeme elé. A re­pülés mindkettejük számára kezdett gyötrővé válni. De minden elmúlik egyszer. Utazásuk utolsó napja virradt rájuk. A rakéta közeledett cél­jához. Hapgood megmagyaráz­ta Bisonnak, mit kell tennie a leszálláskor. Ha megszűnik a fékezés, parancsára kinyitja az ejtőernyőt. A rakéta, ahogy azt Hapgood kiszámította, december 28-án 2 órakor a Mars légkörét érint­ve elszállt a bolygó mellett. Le­írt egy félkört s újból elhagyta a Marsot, de már a másik ol­dalán. Egyik kört rajzolta a má­sik után szinte spirálisan, egy­re mélyebbre merülve az at­moszférába. így csökkentette Hapgood súrlódással űrhajójá­nak űrsebességét. A rakéta az utolsó köröknél már ki sem re­pült a Mars gázrétegéből. Ami­kor a sebesség a percenkénti ezer kilométerre csökkent, Hap­good elhatározta, hogy befejezi a repülést. Az átforrósodott űr­hajótest 50 fokra növelte a hő­mérsékletet a hajó belsejében s mind a két űrhajós érezni kezd­te, hogy a hőséget nem bírja to­vább elviselni. Hapgood attól félt, hogy elvesztheti eszméletét s ezzel magát is és Bisont is a pusztulásnak teszi ki. Ezért a rakétát a bolygó felszíne alá irányította, amelytől már csak 5 kilométer választotta el őket. Ügy gondolta, hogy még nap­nyugta előtt sikerül leszállniuk. A Nap ugyanis már nagyon kö­zel állt a látóhatárhoz. — Az ejtőernyőt! — kiáltott Iá Bisonra. Itt a döntő pillanat. Vajon elég erős lesz-e az ejtőernyő? Hatalmas rántást érzett. Óri­ási selyemernyő nyílott ki a ra­kéta fölött. A sebesség nyomban lecsökkent. Az ernyő erősnek bizonyult. Hapgoodot elöntötte az izzadtság. Fogait fájdalma­san összeszorította. Minden pi­lóta-tudományát felhasználva, hatalmas erőfeszítéssel tartotta vissza az űrhajót a függőleges zuhanástól. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom