Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
1964. február 19. 2 Szerda A szomáli csapatok Etiópia déli határait ostromolják Mind többen látnak a'közösség szemével Addisz-Abeba Az etiópiai hadsereg egyik szóvivője közölte, hogy újabb csapaterősítéseket vezényeltek Etiópia déli határára, miután Szomáliái csapatok elfoglaltak egy határmenti községet, egy másikat pedig ágyútűz alá vettek. A két ország határán már több mint 36 órája egyfolytában tartanak a csatározások, jóllehet a felek tűzszünetben állapodtak meg. Addisz-Abebában hétfőn nagy tüntetés volt, a felvonulók harci készségüket hangoztatták. A szomáli hadügyminisztérium Ugyanakkor közleményben jelentette be, hogy a határon nyugalom van és a szomáli csapatok „ellenőrzésük alatt tartják a határövezetet”. Sermarke Szomáliái miniszter- elnök sajtóértekezletet tartott, s ezen kijelentette, hogy „további etióp agresszió esetén” a Szomáliái kormány felfegyverzett százötvenszer törzsi harcost mozgósít Dar Es Salaam-i jelentés szerint Nyerere tangänyikai elnök üzenetet intézett Etiópia és Szomália államfőihez. Felkérte Hailé Sze- lasszié etiópiai császárt és Abdullah Oszmán Szomáliái elnököt, hógy az afrikai népek érdekében intézkedjenek a rend helyreállítására és a tűzszünet szigorú megtartására (MTI) MSZMP küldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására kedden reggel Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége, amelyet Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezet. A küldöttség tagjai: Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Aczél György, a Központi Bizottság tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság póttagja, a KB osztályvezető-helyettese. A Keleti-pályaudvaron a küldöttség búcsúztatására megjelent Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Gosztonyi János, a Központi Bizottság póttagja és Púja Frigyes, a KB osztályvezetői, valamint Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes. Jelen volt N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. (MTI) Visszaérkezett Havannába a hét fiatalkorú kubai halász Havanna A havannai repülőtéren hétfőn este Raul Roa külügyminiszter fogadta azt a hét fiatalkorú kubai halászt, akiket a floridai hatóságok szabadon bocsátottak. Valamennyien egy halászati ipariskola tanulói, szakmai gyakorlatot folytattak az Egyesült Államok parti őrhajói által február 3-án jogtalanul elfogott kubai halászhajókon. A havannai tengeri kikötőben a hazatért fiatalok sajtóértekezletet tartottak, beszámoltak arról, hogy az amerikai hatóságok csaknem naponta kihallgatták őket. A hazaérkezettek elmondották, hogy huszonkilenc idősebb társuk — ők még mindig a floridai börtönben vannak — szilárdan tartja magát és ellenáll a börtönőrök minden provokációjának. (MTI) Nemrég egy békéscsabai konferencián, melyen az oktatás, a művelődés, az ismeretterjesztés jelenlegi helyzete és a további tennivalók megbeszélése szerepelt, egy budapesti résztvevő is hozzászólt. Körülbelül így kezdte: A népművelésben sok szép eredmény született. A dolgozók minden rétegének emelkedett a műveltségi színvonala, nőtt a felelősségtudata. Ha bárhol, bármilyen közérdekű témáról tartunk előadást, nem lehet a hallgatóság előtt csak úgy felületesen, általánosságban beszélni, mint akár 6—8 éve. Az emberek többsége egyéni gondját, baját mindinkább társadalmi összefüggéseiben látja és például a megélhetés esetében, mondhatni népgazdasági szinten formálja gondolatait, szól a napi problémákhoz. A lakosság nagy része pénztárcája tartalmán mér le sok mindent, a dolgozók igénye gyorsabban nő, mint a fizetésük. Érdekli őket, hogy hol és miben realizálódik a munkájuk eredményének az a része, ami már nem jut el hozzájuk. Íme a tudatformálásnak, az ismeretek terjesztésének egy kitűnő lehetősége: a politika, a gazdaság, a kultúra eszközeivel felvilágosítani, tájékoztatni a dolgozók különböző rétegeit arról, hogy a többtermelésből származó, de a pénztárcába már nem kerülő másik hányad miként táplálja anyagi erejével a tudományos életet, az oktatást, az iskolán kívüli népművelést, az egészségügyet, s egyéb szociális célokat, vagy miként válik ipari, gazdasági, kulturális létesítményekké? Nálunk, a mezőgazdasági jellegű Békés megyében, ahol tudvalévőén a magántulajdoni gondolkodás, elsősorban a falu esetében még aránylag erős, vajon hol tartunk annak a szemléleti módnak a terjedésével, mely a közösség szemüvegén át láttatja a világot, benne a munka értelmét, a lét célját, szépségét, romantikáját? Most, a zárszámadások idején Búcsún, Tótkomlóson, Sarkadon vagy bárhol, bármely községben a közgyűlések népét figyelve, boldog elégedettséggel állapítja meg a szemlélő, hogy ahol a szorgalom, a tudatos igyekezet „jól hozott a közös konyhára”, ott egy nagy család osztatlan öröme uralkodik, ahol viszont gyenge az eredmény, a vezetőség és tagság ott sem másutt, hanem kollektív életének, munkájának hogyanjában, mikéntjében keresi a hibát is. a megoldást Is. Tehát igy vagy úgy, de mind többen látnak a közösség szemével! Befejezésül egy — hirtelenjében talán meghökkentőnek tetsző kijelentést idézünk, mely ugyancsak magas szintű kultúrpolitikai értekezleten hangzott el: „A dolgozók 97 százaléka létében szocialista, de gondolkodásában nem”. Ez az előbbieknek látszólag ellentmond. Holott a valóságos helyzet csakugyan ilyen ellentmondásos. Egy, a megye északi részében levő termelőszövetkezet elnöke, akit joggal dicsérhetnek azért, hogy szövetkezetét kifogástalanul vezeti, egyszer, kedélyes hangulatában a kérdésre, hogyha kapna 10—15 hold földet, visszamenne-e rá gazdálkodni, azt felelte: — de még mennyire, majd ott megmutatnám! Ez persze csak egyedi eset, de a példa világosan mutatja, hogy a közösségi gondolkodás alatt még ott lapul a magántulajdoni, de már kollektív „beütéssel” és ez nagyon lényeges! Hogy a friss gondolkodás a fejeket teljesen átjárhassa, ahhoz az általános műveltség és szakmai tudás még erőteljesebb terjesztésére van szükség. Ez elsőrendű politikai feladat és szilárd biztosítéka annak, hogy a mi társadalmunkban az emberek a világot és benne önmagukat — belátható időn belül — nemcsak a közösség szemével nézik, hanem ahhoz méltó öntudattal küzdenek is érte! Huszár Rezső Űj politikai áramlat Görögországban Hétfőn délelőtt már csaknem teljes egészében ismertté vált a vasárnapi görög választások végeredménye. Eszerint a Papandreou vezetése alatt álló Centrum Unió a szavazatok 52,7 százalékával megszerezte az abszolút többséget, s a háromszáz főnyi parlamentben mintegy 170 tagja lesz. A haladó erők legkövetkezetesebb képviselője, az EDA párt, amely 52—5 szavazókörzetből 24-ben tá- mogaitta a Centrum Unió jelöltjeit, a szavazatok csaknem 12 százalékát kapta, s képviselőinek száma csaknem húsz körül lesz. A választások nagy vesztese a szélsőjobboldal. Ez Karamamlisz volt miniszterelnök „köztársasági” pártjából (ERE) és az úgynevezett „haladó pártból” állott Ezek a hűvös számok voltaképpen rendkívül jelentős politikai áramlatváltozást hoznak hírül Görögországból. Emlékezetes, hogy hosszú ideig Karamanlisz és a vezetése alatt álló ERE által teremtett rezsim szinte megdönthetetlennek látszott annak ellenére, hogy a gazdasági helyzet egyre romlott, a belpolitikai feszültség rohamosan nőtt. nyújt a Centrum Uniónak, hogy így abszolút parlamenti többséghez segítse és kiszoríthassa a hatalom bástyái közül a szélsőjobboldalt. A Centrum Unió abszolút többsége azt jelenti, hogy ezentúl Karamanlisz és követői nélkül lehet kormányozni Görögországot. Természetesen csak a jövő mutathatja meg, hogy ez milyen gyakorlati eredményeket hoz. Kétségtelen azonban, hogy Papandreou — miközben megerősítette kormánya hűségét az „atlanti kötelezettségekhez”, több ízben kijelentette: jó viszonyt kíván létesíteni a szocialista országokkal. Görögországot hosszú évek óta először a legszélső jobboldal nélkül lehet kormányozni. S ha Papandreou kormánya él az alkalom ' nyújtotta lehetőségekkel, a görög | változás új, enyhültebb politikai I légkör kezdetét jelentheti a Balkán-félszigeten, s talán megköny- nyítheti a több ízben javasolt atommentes övezet létesítését. Gömöri Endre 1963 májusában, amikor fasiszta merénylők motorkerékpárral halálra gázolták Lambrakiszt, az EDA képviselőjét, kicsordult a pohár. Papandreou az osztály bázisára nézve polgári-középpol- gári Centrum Unió elnöke is a Karamanlisz rezsimet tette felelőssé a gyilkosságért. Karamanlisz kénytelen volt lemondani, s ezzel megkezdődött a sorozatos kormányválságok korszaka Görögországban. Végül is e válságok az 1963 novemberi választásokba torkolltak, a reakciós ERE-koa- líció pedig 43 százalékot kapott Ez a megoszlás azt jelentette, hogy Papandreou csak az egyesült demokratikus baloldal, az EDA szavazataival kormányozhat. Ezt a kézenfekvő lehetőséget azonban Papandreou visszautasította, lemondott, s így került sor a jelenlegi választásokra. E választásokkal kapcsolatban a görög politikai életben két alapvető taktikai változás érvényesült Az egyik a királyi udvar részéről nyilvánult meg, s az volt a célja, hogy Papandreout valamilyen kormányzati szövetségbe kényszerítsék a reakciós koalícióval. Ettől a koncepciótól azt remélték, hogy meg lehet valósítani a belpolitikai feszültség némi enyhülését a reakció pozícióinak megingása nélkül. A másik döntő politikai elgondolás a baloldalról indult ki: az EDA úgy határozott, hogy Papandreou programjának pozitív vonásaira való tekintettel szavazati támogatást 18. A megbeszélt jel! A levegő jól áramlik... Lélegzése könnyeb. bé vált. A kopogás megismétlődött. Bison háromszor visszakopogott. Hapgood, miután meggyőző, dött, hogy útitársával minden rendben van, sietve készülődni kezdett a starthoz. Még egyszer ellenőrizte a csövek állapotát, amelyek a levegőt juttatják a Bi. son és az ő ládájába. Mindent a legnagyobb rendben talált. Felhúzta hát a gumiálarcot, rákapcsolta gumiöltönyére és szorosain összehúzta légmentesen záródó gallérját. Aztán bemá_ szolt a ládába és összekapcsolta a levegőadagoló csöveket. Belülről magára zárta a fedelet és be- eresztelte a vizet. Szemüvegén keresztül látta karórájának világító számlapját. Még két perc volt hátra. Teljesen nyugodt volt. A starttal járó veszélyekre nem akart gondolni. Elérte célját, amelynek életét szentelte. A világűrbe indul. Minden más eltűnt tudatából. Ha katasztrófa történik, nem marad életben. Győzelem vagy halál! Harmadik út nincs a számára... Már csak egy perc! Kárnov jutott eszébe. Vetéiytársa valahol az űrben repülve nem is sejti, hogy az amerikai űrhajó a nyomába ered s hamarabb jut a 3Ca latul a JHojma n Sárközi Gyula fordítása GEORGIJ MARTINOV: Marsra, mint az orosz... Itt az idő! Erősen lenyomta a gombot Gyötrő lassúsággal telt az idő. A repülés 170 napja őrjítő egyhangúsággal telt egyik a másika után. A rakéta ablakából kiben, takozó világmindenség lenyűgöző látványa gyorsan elvesztette az újdonság ízét Jóformán alig akadt tennivalójuk. A rakéta az égi mechanika ősi törvényei szerint repült s ezeknek a törvényeknek el kell jutniuk a célba, ha csak véletlenül nem találkoznak egy nagy meteorittal. De Hapgood különben sem hitt a találkozásban. A megfigyeléseket lelkiismeretesen végezte az amerikai csillagászok által összeállított program szerint, de a gyakorlat hiánya kezdett megmutatkozni nála. Tudta, hogy munkája nem teljes értékű. Egyre többet gondolt arra, hogy nagy hibát vétett, amikor Bisont hozta magával, nem pedig azon tudósok egyikét, akik annyira szerettek volna részt venni az űrutazáson. Hiba, helyrehozhatatlan hiba! Bisonnal nem volt miről beszélnie. Az újságíró kizárólag a dicsőség és a pénz kedvéért indult erre az útra. A tudomány egyáltalán nem érdekelte. A New York Times fiatal tudósító, ja talán még jobban unatkozott, mint gazdája. Hapgood legalább el tudta foglalni magát valamivel, de Bisonnak egyáltalán nem volt semmi tennivalója. Kétszer elolvasta már a magával hozott könyveket, igyekezett mi. nél többet aludni, a többi időt pedig azzal töltötte, hogy unottan bámult kifelé a kerek ablakon. De odakint állandóan a csillagvilágnak mindig ugyanaz a látványa tárult szeme elé. A repülés mindkettejük számára kezdett gyötrővé válni. De minden elmúlik egyszer. Utazásuk utolsó napja virradt rájuk. A rakéta közeledett céljához. Hapgood megmagyarázta Bisonnak, mit kell tennie a leszálláskor. Ha megszűnik a fékezés, parancsára kinyitja az ejtőernyőt. A rakéta, ahogy azt Hapgood kiszámította, december 28-án 2 órakor a Mars légkörét érintve elszállt a bolygó mellett. Leírt egy félkört s újból elhagyta a Marsot, de már a másik oldalán. Egyik kört rajzolta a másik után szinte spirálisan, egyre mélyebbre merülve az atmoszférába. így csökkentette Hapgood súrlódással űrhajójának űrsebességét. A rakéta az utolsó köröknél már ki sem repült a Mars gázrétegéből. Amikor a sebesség a percenkénti ezer kilométerre csökkent, Hapgood elhatározta, hogy befejezi a repülést. Az átforrósodott űrhajótest 50 fokra növelte a hőmérsékletet a hajó belsejében s mind a két űrhajós érezni kezdte, hogy a hőséget nem bírja tovább elviselni. Hapgood attól félt, hogy elvesztheti eszméletét s ezzel magát is és Bisont is a pusztulásnak teszi ki. Ezért a rakétát a bolygó felszíne alá irányította, amelytől már csak 5 kilométer választotta el őket. Ügy gondolta, hogy még napnyugta előtt sikerül leszállniuk. A Nap ugyanis már nagyon közel állt a látóhatárhoz. — Az ejtőernyőt! — kiáltott Iá Bisonra. Itt a döntő pillanat. Vajon elég erős lesz-e az ejtőernyő? Hatalmas rántást érzett. Óriási selyemernyő nyílott ki a rakéta fölött. A sebesség nyomban lecsökkent. Az ernyő erősnek bizonyult. Hapgoodot elöntötte az izzadtság. Fogait fájdalmasan összeszorította. Minden pilóta-tudományát felhasználva, hatalmas erőfeszítéssel tartotta vissza az űrhajót a függőleges zuhanástól. (Folytatjuk)
