Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
Szenkó Péter a gépállomás igazgatója pár hónap múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Látszólag még jól bírja magát, de az utóbbi évek nagy hajtása már ugyancsak megviselte ideg. zetét. A szíve sincs egészen rendben. A múlt hónap 17-én összeesett a szerelő- műhelyben. Röstellte is, hiszen még soha nem fordult elő vele ilyesmi. Mikor estefelé hazatért, elmondta az asszonynak is az esetet, aki azzal vigasztalta, hogy hamarosan nyugdíjba mehet már. Akkor majdcsak kipiheni magát Elmennek a gyerekekhez a Dunántúlra, s a levegőváltozás is segít majd betegségén. Bele is nyugodott. Mégis, amikor tegnap bent volt a megyei igazgatóságon, s Radványi, a személyzetis közölte vele, hogy nyugdíjazzák, tiltakozott — Bírom én még! — Menned kell, Szenkó elvtárs — mondta gyengéden Radványi. — Lásd be, hogy nem való már neked a sok munka. Megtetted eddig, amit kellett — Ilyen hirtelen? — A Minisztertanács határozata értelmében ezt az egységet fel kell oszlatnunk. Még ebben az évben működtök, jövőre csak a gépjavító részleg marad. Oda meg már nem kell ekkora apparátus. Szenkó nem ellenkezett tovább. Minek? Ha határozat, akkor úgyis végrehajtják. Különben sem volt ereje hozzá, hogy tiltakozzon, annyira gyorsan jött Radványi bejelentése, hogy igazában csak akkor ocsúdott fel, mikor otthon kiszállt az autóból. Egész éjszaka nem aludt, de nem szólt semmit sem az asszonynak. — Lejárt volna az időm? De hát én még... — Ki tudja hányszor őrölte gondolatait e szavak körül. Reggel a megszokott időben talpon volt. — Nem kellek már! Ob- sit! ... Obsit! — járt állandóan a fejében, mikor öltözködött. Reggelizés közben sem Tóth Lajos: OBSIT szólt asszonyának, csak gyorsan bekapta, amit elébe rakott, s már ment is kifelé. Mire kiért, már elkezdték a traktorok egy részének átadását. Akkor még nem sejtette, hogy hamarosan ez lesz a sorsa valamennyinek. Azt hitte, hogy az Aranykalásznak átadott öt traktoron kívül nem kell majd a többiről is lemondaniuk. Egyből odakanyarodott motorbiciklijével. Az átvevő bizottság a K—18-ast gusztálgatta. Ez a legrégibb masinája a gépállomásnak. Először úgy volt, hogy odaszól a bizottságnak, hogy hagyják, hiszen ezzel már nem sokra mennek. Már szólásra is nyitotta a száját, amikor a szívébe belenyilallt valami. Nem lehet becsmérelni azt az öreg jószágot! Akkor kapták, mikor ő lett az igazgató. Már az első napon elromlott. Nem sok reményt fűztek munkájához. Aztán mégiscsak bevált. Igaz, hogy kikímélteti. Már tizedik éve jár a barázdák közt — Ezt adjam oda? Megállt az emberek mögött — Vigyék, ha kell nekik. Én már kiöregedtem, de ez még bírja valameddig. Szótlansága feltűnt a bizottságnak is. — Talán sajnálod ezeket a benzingőzös csikókat? — kérdezte tőle Barna Bálint az Aranykalász elnöke. — Vigyétek csak! — felelte Szenkó. — Ti még választhattok. Mikor befejeződött a válogatás, megcsinálták a jegyzőkönyveket. Szenkó, amikor eltávozott a bizottság, kilopakodott a színbe. Odalépett az öreg masinához, és megtapogatta, megsimogatta, mintha nem is vasszerkezet, hanem élőlény lenne. Akkor volt ilyen lián- *•< gulata, amikor negyvennégy • őszén elhajtották az ura- • dalomból a számára leg-; kedvesebb lovat, a Förgete- : get. 0 volt a lóápolója az j intézőnek. Még meg is! könnyezte azt az almásde- ! rest. Mikor utoljára megva- • karta, ledörzsölte, úgy meg- j cirógatta a ló sörényét, • mintha a legjobb komájától t búcsúzott volna el. Most is majdnem úgy | volt, hogy megöleli a hideg S vasjószágot, de észrevette, s hogy a tanulógyerekek na- i gyón felésandítgatnak. Gyorsan egy másik trak- j torhoz lépett. Azt kezdte • nézegetni, de csak imitálta S a figyelmet, hiszen szerbe • az öreg masinán járt — Isten veled, cimbora! j — mondta magában — Te ‘ még bírod, de majd rád is kimondja az ítéletet az élet. Befelé indult az irodába. Nagyon üresnek érezte a szívét, |>edig tele volt az, nem mondhatni, hogy bánattal, de csordulásig telt meg a lemondás szomorúságával. Mintha csak magától búcsúzott volna el Szenkó. — Vajon lesz-e, aki, majd • ha én megyek... • Ismét félbehagyta gondo- j latát • • Az irodában sokáig ült az • asztalra borulva, mintha • nagyon fáradt lenne. Később felkönyökölt s ki- • nézett az udvarra az abla- • kon át. • — Kiöregedtünk, cimbo- • rám! — motyogta. • • Nagyokat sóhajtozott s a • torkában egyre inkább sza- • porodtak a keserűség nyá- : lai. : Ha valaki látta volna, I bizonyosan azt hitte volna, • hogy könnyeit nyeli. Ez sem • lenne furcsa. — Ki értene meg engem? ; — fordult el az ablaktól s : visszaült a helyére, s a napi : postába mélyedt. Ki is értené meg igazán? í Csak az, aki tíz évig ve- • rekedett a gépek és a föld • küzdelmében, s ha nem is : váratlanul, de hirtelen ke- : zébe nyomják majd az éle- i te végéig tartó obsitot. ■ Ml • ’FilmiiSwéL A hónap filmjei A BŰNÖS VISSZATÉR Ennek a bűnügyi filmnek az anyagát egy újsághírben : közzétett valódi bűntény története adja. A drámai e*c- j meny 1940-ben kezdődik, 23 esztendővel ezelőtt... • A FÉLELEM BÉRE ^ á IíV/ f S? . . í ---F elújításban ismét bemutatásra kerül a Félelem bére j című, világsikert aratott francia film, amelyet 1953- • ban, a cannesi fesztiválon nagydíjjal tüntettek ki. Fő- j szereplője: Yves Montand. : • BOCCACCIO 70 S ajándék, azt nem illett megkérdezni... Anyám meg a régi házra emlékszik, amelyik ott áll most is Csabán, a Munkácsy utca és Tanács- köztársaság útja sarkán, s amelyiknek nagy kertjében — a mai Brigád mozi helyén — én is annyit játszottam. Q édnagyanyámék építették. Teréz mama igen katonás, mérges asszony volt. Nagyapám bölcsős kisgyermekként ott szunnyadt az utcai szobában, a félig nyitott ablak alatt. De álmát gyakran megzavarta egy csintalan inasgyerek fü- tyürészése, zajongása. Dédnagyanyám mérgesen rontott ki a kapun: „Megállj Miska, megállj megmondalak a mesternek!” De a gyerek nevetve szaladt tovább a műhely felé, ahol a durva Lánghi asztalosmester várta. A pajkos inasfiú karrierjéről csak sok-sok év múlva érkezett hír Csabára: Munkácsy Mihály világhírű festőművész Párizsban aratta sikereit. Anyám még látott kengyelfutót. Igaz, már az sem az igazi hivatását teljesítette: lélekszakadva, futva vinni a hírt, a levelet egyik nagy úrtól a másikig. Ez a kengyelfutó már csak saját hasznára, pénzért futott. Tarka bohócruhája volt, bokáján, karján, sapkáján apró csengők csörögtek, kezében szalagos pálca, amivel önmagát serkentette a futásra. S ha célhoz ért, sapkájával körbejárt a bámészkodók között. A vak hárfást kicsiny, rongyos leányka vezette faluról falura. Az ősz hajú agg kiégett szemeit az égre emelve tépte a húrokat hangszerén, miközben a leány csengő hangon énekelt. Mintegy illusztráció a múlt század érzelmes regényeihez... A medvetáncoltatók is hozzátartoztak a gyermekek téli örömeihez. Bor Áron nagyszalontai földbirtokos, aki nemcsak a nevében viselte a „bort”, mesélte, hogy egyszer vidám hangulatban hazatérve szállására — látogatóban volt Csabán —, a küszöbön egy nagy barna tömegbe botlott. Belerúgott, mire az alvó medve felriadt és nekitámadt. A nagy ordításra megmozdult a másik szőrgomolyag — a bundájában alvó medvetáncoltató — és leszerelte dühödt medvéjét. Járt a régi házban Rozs- nyai Kálmán világfi és műgyűjtő, író és még ki tudja milyen foglalkozásokat űző férfi is. Magas, vékony arcú, csodálatosan érdekes, szép intellektuel, aki Füzesgyarmaton elvette Dapsi Gizella óvónőt, a maga korában befutott írónőt. Az asszony Vil álnéven írdogált, míg Rozsnyai Kálmán Dickens : Két város című regényéből vett kölcsön álnevet: Sidney Carton könyveit magam is olvasgattam. Rozsnyai imádta a szép tárgyakat. Szobor vagy antik pohár, legyező, vagy Buddha képmása mindegy volt, csak az ő birtokába juthasson, Soalkotása. Főszereplői többek között Anita Ekberg, Sophia Loren és Romy Schneider. GERMINAL kát járt külföldön nagy : barátjával, Wilde Oszkár- : ral együtt került a sca- 5 dingi fegyházba ugyan- S azon, bűnnek nem nevez- j mű- • hető bűnért. Rodin terméből egy csodaszép • márványkéssel jött el, az ; Négy történet, a négy legkiválóbb olasz filmrendező egyik főúrtól metszett: kristálypohárral. Kis fe- • kete orvosi táskáját esté- : lyekre is magával vitte, 5 hátha kerül bele valami: szépség, amit imádni le- j hét... Pénzük szinte so- ! sem volt. Egy Csabán tar- : tott nagy, előkelő bálra j írónő felesége és annak • húga nagyvirágos karton- • ruhában jelentek meg, • ami abban az időben nagy : megbotránkozást keltett... j A mese szálai elvéko- ; nyodnak, aztán el- j fosztanak a semmibe. A : tésztástál még egyszer: körbejár, a bor is megtör- ! ten csillog a pohár alján... • Csend lesz, nagy karácso- j nyi csend, csak a nyulakj lába roppan a kérges hó 5 tetején és a kihűlő kály- j ha pattan meg az öreg • A híres regény, a Germinal bútorok. A aludni térnek. kísértetek Huszár Istvánná — ______ - _ ___ filmváltozata magyar— 5 f rancia koprodukcióban készült. A képen Krencsey { i Mariann és Jean Soréi.
