Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
Hw. lutnár 14. Kedd Az udvari bolond AUL mepmasotpapid o> napot A kalandos filmek kitűnő szatírája az Udvari bolond című amerikai film, főszerepben Danny Kaye-el. (Bemutatja a békéscsabai Terv mozi, január 13—15-ig.) O lyan, mint egy mese. Fgy- szer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy fiatalember, Kvasz Andrásnak hívták. Ak- | kor még inkább Bandi fiamnak. • (Most Bandi bácsinak kell szólítanom.) Békéscsabai kovacsmcster az apja, Bandi is kovácsinas lett Aztán önálló iparos Pesten. Dolgozott járt-kelt épp olyan élete* élt, mint más fiúk. Mígnem egyszer csak — elrepült Szállt hegyen, völgyön keresztül, | magasan, mint a madár. Verseny• ne kelt a gólyával, megmosolyogta 5 a napot, tisztelgett a hegyóriásnak, ■ a templomtoronynak, megfricskáz! ta a szélmalom kerekét — és köz• ben énekelt ■ • Repült, repült “ és énekelt. ■ Sgyszer beleszállt a Dunába, más- I kor a Hernádban, a Sajóban áz- • tatta a lábát. Széles szárnyú gep- J madár vitte. Egyik nap itt, a má- ■ s'kon ott. Hetvenhárom város cso- j dálta felszállásait. Igazi mesehős 5 volt Gyerekkori álmok valóra válközépisíiGlás <(ilnianhétűn Dokumentarlsta filmrendező Andrzej Wajda? — tették fel elsőnek ezt a filmműfaji kérdést a békéscsabai híd- és vízműépítési technikum felsőéves kollégiumi diákjai péntek este, egy nagy sikerű, de sokat vitatott lengyel film, a „Hamu és gyémánt’' ankét- ján. Az egyik gyerek összehasonlításképpen bemondja egy másik lengyel rendező, Műnk nevét. Valaki felszólal, hogy hiszen Wajda nem lehet dokumentarista: doku- mentarista film volt az olasz „Bi- cüklrtolvajok”, amelyet alkotója részben a dokumentfilmek stílusában készített, így például főszereplőnek is egy egyszerű munkást választott. A „Hamu és gyémánt” szereplői viszont hivatásos színészek.« Nem a filmesztétika normáival, hanem a maguk 16—17 éves gondolataival szabják meg válaszaikat, de a problémát helyes irányban döntik el. S máris a vita kellős közepébe kerültünk. Nagy kíváncsisággal ültem be a kollégiumi filmankétra. Hogyan fogják megítélni ezek a kamaszok ezt a rendkívül művészi, de nem problémátlan filmet, mely a szocialista országok utóbbi években fellendült filmművészetének s a lengyel „új hullám”-nak egyik úttörője volt, de melynek légköréről, történelmi hátteréről koruknál fogva legfeljebb néhány történelemleckéből tudhatnak csupán? De már az első percek elmúltával kitűnt, hogy ezek a gyerekek jó érzékkel közelítenek az alkotás megítéléséhez. Nem először teszik ezt: a kollégiumban hetente rendeznek filmvitákat. Nem szokatlan tehát nekik a modem film nyelve, a problémáknak mondjuk a Délibáb minden mennyiségben című filmhez képesít — enyhén szólva — magasabb szintű felvetése. S a mű helyes tárgyalása által könnyebben jutnak az ábrázolt kor problémáinak megértéséhez is. Egy kis tudatos irányítással — Mázán Mátyás kollégiumi nevelő- ] tanár vállalta ezt a hálás feladatot: rendkívül értő, szakavatott módon, jó irányba kormányozni a fiatalok meglátásait, nyesegetni fejlődő műértői-élvezői hajlamaikat a péntek esti filmankétokon — de végeredményben önmagukról keresik a helyes feleletet a film nyitva hagyott kérdéseire. A főszereplőt, a filmbeli Maéie- ket jellemzik először, aki Imre András negyedéves szerint „... a filmkezdet előtti időpontban pozitív hős volt, a filmben végig negatív hős, de halálát bizonyos vonatkozásban mégis sajnáljuk.” Vita. A főhős részt vett a varsói felkelésben, önszántából harcolt a német megszállók ellen, félig megvakultak a csatornákban való bújkálásban „a haza iránt érzett olthatatlan szerelméből”. A partizáncsoport vezetői azonban — kiktől a parancsokat kapja — nacionalisták, kommunistaellenesék s mikor a szovjet csapatok bevonulnak Lengyelországba, tovább harcolnak, most már az oroszok és a kommunisták ellen. Maciek — bár kételkedik a harc céljában s találkozása egy lánnyal rádöbbenti, hogy most már elvi kellene — adott szava vélt felelőssége alatt lengyel munkásokat gyilkol, lengyel kommunista párttitkárt öl meg, s így odajuttatja őt a történelem és a rendező, ahova szükségszerűen kell jutnia: egy szeméttelepen hal meg a film végén. De miért sajnáltuk akkor helyenként a hőst — kérdezik a diákok közül többen. A rendező bűnének rójuk, hogy e negatív szerepet szimpatikus figura töltötte be? Valaki felveti, hogy az élet, tehát szükségszerűen a művészi alkotás sem a cowboy-regé- nyek — ahol kizárólag igazságos sheriffek, angyalszívű maryk és elvetemült gengszterek szerepelnek, csupa fekete—fehér figura — műfaji szabályai szerint alakul A „Hamu és gyémánt” hőse sok tekintetben szimpatikus, de történelmileg helyes, hogy elpusztul. Ha a rendező életben hagyja, az bántaná a néző igazságérzetét — szögezik le a diákok. Sok mindenről esett szó még a „Hamu és gyémánt” filmankét- ján. A filmben szereplő 17 éves kamaszt, ki a népi Lengyelország kialakulása elleni terrorcselekményeket a „lengyel nemzeti hős” halált megvető, romantikus szerepétől fellelkesülve követi el — többen nevetségesnek minősítik. A koalíciós kor tipikus figuráját, a feltörekvő polgármestert, s annak politikát, magatartást a pillanatnyi erőviszonyoktól függően változtató titkárát a film legellenszenvesebb figuráinak tartják. A forgatókönyv szinte puritán, semmilyen mozzanata nem véletlen — állapítják meg. — A rendezés naturalista részeit viszont kifogásolják. Néhány naiv, de még több meglepően okos vélemény, nézet hangzott el a vitán. A felnőtt vendég saját 16—17 éves korára visz- szagondolva, csodálkozva állapította meg, hogy az akkori serdülő generáció korántsem tudott ilyen éretten, okosan nézni felnőtteknek szóló, modern művészi alkotásokat. S még az is eszébe jut, hogy az akkori fiatalokat elsősorban érzelmi szempontok vezették volna ítéleteik megalkotásában, míg ezek az 1964-es középiskolások elsősorban logikai úton feltett kérdéseikre kérnek választ. S helyes, ha a buzgó érzelmeket az ész ítélete szabályozza. A következő évben — mint tudjuk — a film, a legfiatalabb művészettantárgyként vonul be az iskolákba. Jó előkészítő s más iskolák, kollégiumok számára Is követendő munka folyik ehhez a békéscsabai híd- és vlzműépítési technikum diákkolégiumában, hogy a köztudottan „filmre éhes” fiatalokból — filmet értó fiatalok váljanak. Padányi Anna tója, aki hókuszpókuszt csinál, s felemelkedik a magasba. Irigyelték, csodálták, megtapsolták. Mi lesz egy mesehősből, ha megöregszik? (Amikor már űrruhát ölt az emb:r, hogy újabb meséket váltson valóra.) — Az emlékeinek él. S az emlékeiből. 1900-et írtak. Repülési lázban égett a világ. Zsédi Aladár mérnök Kvasz András kovácsmesternél csináltatta meg rajzai alapján repülőgépét. A fiatalember is ezer. a nyomon indult el. Így kezdődött ... Én most a szavak varázserejével visszaidézem a múltat. A képzelet — nagy hatalom — segítségemre siet. — Tessék indítani! 1911-ét varázsolok, őszt. November ötödikét. Látják itt körben a rózsaszín plakátokat? Kicsit harsogok, de kedvesen naivak. Mára hirdetik Kvasz András látványos repülését Szentesen. Bár nem olcsó a belépőjegy, tartsanak mindnyájan velünk. „Soha nem látott élményben lesz részük”. (Hogy ön már látott ilyet? — tessék azonnal elhagyni a varázskört! Csalni nem szabad!) Csak nyugalom. Tessék vigyázni! Ne menjünk közel. És most figyeljenek! Start. A jól bemelegített motorral egyenletesen emelkedik a gép. Már magasan jár. Egy kör, még egy, a. harmadik .,. aztán. — Mi az, mi történt? — Kedves pilóta úr, valami baj van? — Csökken a fordulatszám. — Méri? — Csak a fülemmel és az idegeimmel (a fordulatszámmérő nagyon drága), de érzem, csökken. — Ajaj, akkor tessék leszállni! Leszállt. — Vizsgálják át a karburátort, kérem, tisztítsák ki a fúvókát, a szűrőt, nézzék meg a begyújtást. — Minden rendben. — Akkor géppróba! — Még mindig kevés a fordulatszám — Vizsgálják tovább!... — Hölgyeim és uraim, elnézésüket kérjük, a mai repülést sajnos — nem folytathatjuk. — Mit mondanak? Megvan a hiba? S darázs volt a benzincsőben? — Szegény darázs. Kíváncsiságáért az életével fizetett. — Hölgyeim és uraim, holnap- holnap újból felszáll Kvasz András. A mai napra váltott jegyek érvényesek! Másnap a gép kitűnően működött. Olyannyira, hogy táviratot vitt Szentesről a posta: „Ha vasárnapra kaphatok hangárt, délelőtt innen indulok Csabára. — Kvasz”. — Néhány óra múlva megjött a válasz: „Mindenről gondoskodom. Vasárnap várunk. — ös.” Izgalommal tele várakozás. S november 12-én, vasárnap tíz óra tájban felszállásra kész a gép. — Betájolt? — Igen. Egy-két tiszteletkor a város felett, és egyszerűen kéetre indulok. Az előre gondosan kitervelt út szerint, — hogy a Tisza mindig a hátam mögött maradjon, s követem a Szentes—Orosháza vasútvonalat, majd a Szolnokról Békéscsabára vezető síneket. — Helyes. S most, ötszáz méter magasságban mit érez uram? — Nem találom a síneket. S a Tisza is milyen furcsa. Annyit kanyarog, hogy egyszer innen látom, másszor onnan. Eltévedtem. (Nem segíthetek, tiltja a „varázs-szabályzat’ ’). — Továbbrepülök. Bal felől látok valami folyót meg két várost. Leszállók, s megkérdezem, hol vagyok. — Azt mondják, Szarvas közelében értem földet. Űjabb felszállás — most már Kondoros felé, de megint le kell szánnom, elfogyott a benzin. Innen irány Békéscsaba. — Csak megint nem tudok tájékozódni a magasban. Most mit tegyek? — Segítséget küldök. Látja ott a gép előtt köröz egy gólyapár. Induljon utánuk! — És hazavezettek. A szomszédunk gólyái. Hát ilyen volt az első túra repülés, Szentesről Békéscsabára 135 kilométeren egy óra negyvenhét perc alatt! Azóta eltelt egy fél század. A „mezítlábas pilóta”, ahogy najdan nevezték, a napokban volt 80 éves. S közben? — Négy évig repült. Aztán a háború, az első. Hadifogság. „Újból kezdhettem mindent” — és Trianon — betiltották a repülési kísérleteket. Visszament Békésre kertészkedni. Újból háború — Pestre költözik. Zúglóban él most a f leségével. Negyvenegy éves házasok. — Szépen élünk, csak az a baj. az egyetlen fiam disszidált — és tétován végigsímítja a legújabb müncheni lapot. (Ha igazán tudnék varázsolni, hazarepíteném a Kvasz fiút). Amikor ajkához emeli a poharat, furcsán remeg a keze — 80 éves. Aztán, mint valami gyors járású kobold, eltűnik az egyik ajtón — plakátot hoz be. A másik szobába nyit — számozott dossziékkal, sorba rakott fényképekkel tér vissza. Most ötvennek se nézném. Megmutatja az első gépét — hosszú évek munkájával készült a makett. Pontosan olyan, mint az igazi. Csak a gép kisebb, s a pilóta öregebb. Meg árvább. Kádár Márta Közületek munkaerőigénye A Vizesfási Állami Gazdaság gyakorlattal rendelkező (legalább 3 év) gyors- és gépírónőt felvesz. Jelentkezés az állami gazdaság központjában, Vizesfáson. % valamint belső ellenőri munkakört hir det. Alkalmazáshoz szükséges erkölcsi és működési bizonyítvány, szakképzettséget igazoló bizonyítvány ás szakmai gyakorlat. Jelentkezés fásban j vagy személyesen az fmsz központi A Csökmől FÖWmüvesszövetkezet irodájában. Önköltséget felvétel esetén tonnali belépésre pénzügyi előadói, térítünk. too izjZniö TELEVÍZIÓ 14
